Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-01-08 / 4. szám
2 oldal. Komáromi Lapok 1927 január 8. ,POLIO’ mosószaniiaii utolérhetetlen minőségével nyújt. § = mindenütt KAPHATÓI-— * őrizvén a hatesztendős szocialista diktátoráról. A németeknek a kormányba való belépése a nemzeti kisebbségek érdekében történt, akiknek súlyos helyzetét sokkal hatha ósabban vélik orvosolhatni a né net aktivisták akormányon belül, amikor a kormányban tényleg részt vesznek, mint az ellenzék sorai ban, ahol teljes meddőségre vannak kárhoztatva. = Milyen autonómiát követel Winke. Sokféle vélemény hangzott el mostanában Sdovenszkó autonómiájáról a lapokban, abból az alkalomból, hogy a szlovák néppárt annak megvalósítását tűzte ki feltételként a kormányba való belépése esetére. A tárgyalás a párt és a kormány között e kérdés körű, folyik s legújabban Hlinka András, a párt vezére is nyilatkozik az autonómia aérdézében a »Slovak“ c lapban. Visszaemlékezik cikkében a magyar vármegyék széleskörű autonómiájára és utal arra, hogy a csehszlovák megyék csak árnyékai a régi magyar megyéknek. Azt állítja azonban, hogy a régi magyar vármegyék autonómiája csak papiroson volt meg és hivatkozik a húsz év előtt lezajlott eseményekre amelyek ezt dokumentálták, mert Hlinka szerint a gyakorlatban a budapesti kormány akarata érvényesült. Nevetséges volna tehát ilyen papirosauonómiát követelni és megvalósítani. A szlovák néppárt Szlovenszkó integritását respektáló országos autonómiát követel országgyűléssel és ennek felelős kormányzattal. — így szögezi le Hlinka a szlovák néppárt autonómia követelését, bár megállapítható, hogy a tárgyalások eddigi folyamán mintha ettől a követeléstől egy kissé eltért volna a szlovák néppárt, amely legelsősorban i3 a szlovenszkói miniszteri tárcát követeli magának. = Francia hang Magyarország kikő cjárői Tudvalevő dolog, hogy Magyarország tengeri kikötőjogát érvényesíteni akarja, ami az Adria tengerpír jainak jelenlegi birtokosait valóságos versenyre kényszerítik. Jugoszlávia még a múlt év őszén sietett felajánlani Magyarország számára Spalatót, de Olaszország is készséggel ajánlotta föl Triesztet és Fiúmét, mint olyan kikötőket, — amelyeken keresztül biztosíthatja Magyarország magának a tengeri kereskedelmet. Most francia világításban jelenik meg a közvélemény előtt Magyarországi tengeri kikötője, amiről a párisi Matin ir a belgrádi francia követ nyilatkozata alapján. Grenaro francia követ örömmel emlékezett mtg arról, hogy Magyarország és Jugoszlávia viszonyában nagy javulás mutatkozik, amiben része van az olasz diplomáciának is. Hozzátette, hogy Budapest és Biigrád közeledésére Olaszországnak is szüksége van abból a célból, hogy a fiumei kikötő, amely jelenleg igen kevés forgalmat bonyolít le, újra visszanyerje magyarországi kereskedelmi mögöttes vidékét. Magyarország és a Quarnero között a forgalom újabb fellendülése csak akkor lehetséges, ha ezt a forgalmat semmi se n zavarja meg a közbeeső jugoszláv területen. Ha Olaszország ezt a célt követi, amikor előmozdítja a most folyó magyar-jugoszláv tárgyalást, ezt a franciák csak örömmel üdvözölhetik és törekvését támogatják. = Guta község kerasztényszocialista pártjának tisztújító közgyűlése. F. hó 6-án délután 3 órakor tartotta meg Gúta község keresztényszocialista pártjának heiyi szervezete évi tisztújító közgyűlését, a község nagy érdeklődése mellett, melynek alapján a vezetőségbe a következőket választották meg egyhangúlag : elnök Madarász László alelnökök: Szövő Kálmán és őszi Vendel, titkár: Horváth Gíza, pénztárnok: Hsjas András, ellenőr: H;ncz János, és Bucsai Miklós, Schul'heisz Rezső, Hencz János, Néveri István, Szabó Gábor ekecsi, Forró János alsó, Forró János felső, Varga Gyula esete, Lengyel Istvá i, Gogh Péter, Balogh László, Forró Ignácz, Kürti Ambrus, Nagy László esete, Néveri Ferenc, Szobi Gábor pacser, Angyal Vince, Varga Janos, Kis Mihály, Nagy Gábor m, Nagy A. Károly, Nagy Ignác, Szabó Gábor Sándor fia, Seregély Gyula, Koczkai József, Rigó Imre, Ne veri Gábor, Varga, Miklós hajós, Szabó Erazmus alsó, Bagita Balázs, Tánc'os László győri, Varga Mihály, Marosi Albert, Nagy Kálmán, cs, Tanczos Gyula, Tánczos Márton, Takáts Gyula, Bazur Miklós idb, Horváth Dániel, Nagy István, á, Szabó Ignác cs, Kondér Lajos, Szabó János hollósi, Nagy Mihály, Nagy Gabor b, Leczkési Péter, Madari László, Tóth István felső Körzeti választmányi tagok: Őszi Vendel, Szövő Kálmán biró, Madarász László, Hencz János, és Hájas András gútai lakosok. A gyűlölet kitörése. Komárom, — január 7. Megnyugvással vette tudomásul az egész világ -azokat az elhatározásokat, amelyek a francia és német külügyminiszterek között jöttek létre a németországi megszállt területek kiürítésére és a katonai ellenőrzés megszüntetésére nézve. Ezek az elhatározások Locarno folyományai és a base szellemét szolgálják, az egyedüli helyes irányzatot, amely a nemzetek jövőjét biztosítja. Briand, a francia küíügy miniszter, az őszinte békevágytól vezé- j reltetve, megértéssel fogadta Stress mann előterjesztéseit és a nagykövetek tanácsa az ő véleményét megismerve, arra az álláspontra jutott, hogy N ;metország eddigi su yos megaláztatasának végét veti. A katonai ellenőrzés meg szüntetése és a Rajna vidék teljes ki ű itése oly nagyfontosságu lépések, amelyek a világbékéhez vezetnek s amelyek az egész emberiséget megszabadítják a iidérc nyomás alól. Ebben a megegyezésben és elhatározásban Németországnak és F,anciaországnak egymást megértése tündöklik fel, amely reményt biztosit arra, hogy a két szomszédos állam ezentúl karöltve fogja a nyugati kultúrát és civilizációt tovább fejleszteni és ezzel Az ács látta az embert. Irta: Nagy Árpád. Az ács fenn ült a tetőn. Onnan látta az egész házat, a mély udvart és szemben a szobákat, néhány konyhát. A folyosón gyerekek álltak, a kis hasukat odaszoritották a rácshoz, úgy bámultak a tetőre. A nagy ház mindan részéből hangok verődtek fel, élet és zaj, a cselédek nótázása, a vízvezeték minduntalan járt és ajtók nyikorogtak. Az udvarból régi akác nyúlt magasra és a lomb susugása itt fenn titokzatossá nőtt. Némelyik lakó elnézte az ácsot, hogyan kalapál, (itt fenn, az üres térben szinte elveszett ez a hang), aztán tovább ment a lakó, vagy bebújt a szobák egyikébe. Az ács jói látott mindent, de őt nem mindig látták: vagy az akácfa takarta el, vagy a kémény mögé került. És az emberek, akik egymás előtt csaltak, itt benn a szobájukban nagyon őszinte életat éltek. Csak addig volt szükség a hazugságra, mig künn jártak, többekkel beszéltek és más is látta őket, — itt benn, a szobájukban nem I volt kinek hazudni. Az ember egymagában jó, tökéletes, igaz, De ketten már egymás szemébe csalnak, egymás kedvéért, egymás bámulatára. A négy fal magányában aztán mind mássá lesz: nem komédiás, csak — ember. Az ács látta az embert. • Oldalt öregedni készülő ur lakott. Az ablaka tárva-nyitva állott és odabent szigorú tisztaság az egész szobában. Az öreg ur még katonásan jártkelt és gyakran leült az ablakba. De | előbb mindig rendbehozta magát, a fekete kabátját végigsimitgatta. Bent a szobában tükör állott, ennél a kevés kaját fésülte meg gondosan. Közel hajolt a tükörhöz és csendesen nézegette az arcát. Aztán az ablakhoz ment és helyet foglalt a karosszékben. Nézegetett kifelé. Megnézte az udvart és a játszó gyerekeknek mosolyogva integetett. Aztán az akácfát nézte, mintha örülne neki. És sorban a folyosókat, a szomszédoknak köszönt is. Végül átnézett a szemben fekvő ablakba sokáig és csendesen bólogatott a fejével. Volt a szemében vaiami nagy várakozás és csodálat, de sok évet rejtő arca ellenére is úgy ült ottan, mint a büszke férfi, aki még élni akar. * Az átellenes ablak is nyitva állott, mint mindegyik ebben a forró augusztusi házban. Az akác lombjai nem ta karták cl egészen és néha néha átvillant a szobán egy világos ruha, kacagás hangzott hirtelen és kis leányfö jelent meg az ablak hátterében, alig túl a leánykor kezdetén, de már dia daimas és követelő. Pillanatra megmutatta magát, üdén, teli csipkével, de hátra ment, a szoba mélyén hentergett a földön. Nézte a meztelen karjait, a haját az arcára húzta, megint szétfujta, egy pohárból hideg vizcseppeket hintett a nyakára és a mellére és ilyenkor mindig megborzongott. Aztán úgy maradt fekve és aludt, mig az öccse és anyja járkáltak körülötte. * A közbeeső folyosón mozgalmasabb volt az élet. Itt éppen vendég jött, nagyhangú, piros, falusi ember. A Család nagy riogással fogadta, a bácsi meg a homlokát törölte. Nyilván örült a szeretetnek, amivel úri rokonai elárasztották és bizonyos zavarral ült bele a székbe, melyet a gyerekek alája toltak ott mindjárt a konyhában. — Hogy megmutatja magát, — kiáltott a gyerekek anyja. — Ez igazán csoda. A bácsi hangja végigharsogott a házon. — Az ám. Néhány kismarhát hoztam be, mondok megnézem ükét is, ha nem röstellenek. A kosárba való kis csekélséget meg ünekik hoztam szinte. Az asszony újból szíveskedett — Ejnye, még ezzel is fáradt, kedves rokon! De mért is ültettük le itt a forró konyhában! Tessék a szobába bejönni ott husebb. Aztán nagy lármával beljebb tolták a vendéget. Mikor mind benn voltak a szobában, kifutott az asszony a konyhába, a főzés miatt. És nagyhamar a kosárba nézett. Az arca elkomolyodott és csalódva csukta le a födelet. Majd megint bement és nagyon nyájas volt a vendégükhöz. Később egyik gyerek is kiment titokban, másik is és fitymálva nézegették a kosár tartalmát. Mikor délre harangoztak, a vendéget ott marasztalták ebédre Az asszony ismét a konyhába ment és idegesen szedte elő a tányérokat. * Délután nagy énekszót csapott a kisleány. Bent összeborzolta a haját, aztán az ablakoz vitte a tükröt és fésülködni kezdett. Az öreg ur még félálomban feküdt a kanapéján, de gyorsan felugrott és megigazitotta a nyakkendőjét. Az ablakhoz sietett ő is, és mintha véletlenül látta volna meg, átköszönt a lánynak. Figyelte, amint kézimunkát vett elő, nézte a nyakát, komolyan, szó nélkül, sokáig nézte a lányt. A lány egyszerre letette a hímzést és ő is átnézett. Másnap reggel a levélhordó járt a | házban és egy nevet kiáltozott. A kapcsolatban Európa békéjének is sziláid bástyája lesz. Ez az elgondolás vezette a két birodalom küügyminiszterét, de ezt az elgondolást a francia külügyminiszter honfitársai nem akarja magukévá tenni, sőt helytelenítik Briand engedékenységét, amelyet Franciaországra nézve károsnak tartanak. A francia sajtó idegesen tárgyalja a Németország javára hozott megállapodásokat és ismét lángra lobban az utolsó időben mar hamvadéban levő engesztelhetetlen gyűlölet tüze, amely a szomszédban újra ellenséget lát és máris olyan hangon beszél Németországról, amely könnyen megtévesztheti a hirtelen természetű francia közvéleményt is. A támadásom pergőtüze elsősorban Briand felé irányul, akinek komoly béketörekvéseit sehogysem akarják a szélsőséges irányzaiok megérteni, sőt erősen elitélik magatartását, amellyel a franciák szerint, lehetővé tett e a ravasz szomszéd kívánságának teljesítését. Amig a franciákat a gazdasági öszszeroppanás fenyegette, iáiszólag helyeseitek külügyminiszteiük békepolitikáját, azonban mihelyt a frank szédületes zuhanását megállították és a katasztiólátjcgyelőre sikerült elkerülniük, már ismét felültek a legmagasabb lóra és a régi gyűlölködő nótát fújják. Bizonyos, hogy a saj ó ez uj kitöréseit a gazdaságilag megerősödött regi szomszédtól való félelem juttatja kifejezésre, de fppan Azokkal a szenvedelmes támadásokkal árulja el a francia sajtó rossz lelkiismeretét, amely egy pillanatra sem tud nyugton maradni s amely a félelemmel vegyes kirohanásokra készteti a franciakat. Még fel sem ocsúdtak a frank kríziséből, amely csak ideig óráig intéződött el, máris az ismert gyűlöletes hangnemből zúdítják a támadásokat Briand és Németország ellen. Azonban a világ ma már tisztán lát* A franciák féktelen gyű öletének kirohanása többé nem félemiit meg senkit s megtörténhetik ugyan, hogy a most németbarátsággal vadolt Briand-t visszahívják a külügyminisztérium éléről, az azonban nem következhetik el, hogy a világ békére való tántoríthatatlan törekvését megakadályozzák. Németország megaláziatása véget fog érni még akkor is, hogyha Franciaországban továbbra is megszállva kívánják tartani a Rajnavidéket. Saját szövetségesei fogják arra kényszeríteni Franciaországot, hogy áttérjen a béke fentartás nélküli szolgálatara és segítse kiépi-ma.wnm.ii.iifii urmmnTHii ii iihuhtt n második emeleten valaki átment egy szobán. Fiatal nő volt és a fehér arca még jobban elsápadt a postás hangjára. Pillanatig tétován megfogódzott az asztalban, de mégis összeroskadt. Aztán végre az ajtóhoz vonszolta magát és még átrohant két szobán. Akkor felért a levélhordó és a nő a folyosón jött elébe. Nyugodt arccal vette át a levelet és megint bement. Körülnézett, egyedül volt, sirt. A kezét a levéllel szivére szorította. Az írást összecsókolta, aztán olvasni kezdett. És szép feje mindjobban hátradőlt, és teste végigzuhant a szőnyegen. És nyomorultul vergődött, idestova mászkált, mint az állat. A kisleány magára vette az anyja Iegszebbik sálját. A vállait befödte, de nyakán mély nyílást hagyott. A nyílást bepuderede és az ablakhoz állott. Csak olt vette észre, hogy nézi őt a komoly öreg ur. — Istenem I — sikoltotta és összehúzta magán a selyemkendőt. Az öreg ur finoman mosolygott és halkan mentegetődzött. A lányka virággal játszadozott és kihajolva az ablakból, nevetve hallgatta a kedves ember finom bókjait. Egyszerre csak kiesett a kezéből a virág és le, az udvarba. Az öreg ur eltűnt az ablakból és esietett a csigalépcsőn. * A harmadik emeleten, köze! a tetőhöz, magányos nő lakott. Ritkán volt otthon, de akkor mindig öltözködött. Napjában háromszor is ruhát váltott, de különben majdnem mezítelen volt. A szobában szalagok és fonnyadt virágok voltak összevissza. Egy nyitott ágy, és sok fénykép. Valami hangszer, kották és csomó apró üveg. Ma délelőtt éppen elkészült az öltözködéssel, és a kalapját akarta feltenni. Akkor
