Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-11-20 / 139. szám
1926. november 20. Komáromi Lapok 5. oldal magát befolyásoltatni. Elég bár. hogy ilyen puhány főispán öl itt. Örülök, hogy legalább az alispán férfi. Engedje meg, hogy megszorítsam a kezét. Persze a főispánnak egy szót se arról, hogy mit beszéltünk. — Eszem ágéba sincs, hogy a vén kofának orrára kössem, szólt Markhot és eltávozott, Nyomban Kramolin jött vissza. — No elég sokat tárgyaltatok. Mármár azt hittem, hogy hajba kapíob. — Isten ments! Az alispán ur mindössze kife jtette előttem álláspontját. Úgy találom, hogy kissé ig2za van. — Azt hiszed? Hja, ha Bécsben igy gondolkodnak, akkor nekem nagyon nehéz a helyzetem. — De hiszen könnyen változtathatsz rajta. Mondj le. Kramolin felfortyanl: — Úgy beszélsz, mintha már ki akarnál dobni. — De kedves Viktor, csak semmi izgalom. Miért dobjalak ki. Erre nir.es okom és nincs jogom. — Mindeneseire azt hittem, hogy az alispánt jól össze fogod szidni. — Mii jelenlsen ez? Nem vagyok svaicgelb, hogy összeszidjam, mert jő magyar. Hallatlan! A nyitrsi főispán az alispánt kényszeríteni akaija, hogy a magyar érdekek ellen tegyen! Kramolin olyan halavény leit, mini a tej és ajkába harapott. — Mondd, ez a miniszter nézete is? — Kedves barátom, ha ezt meg akarod tudni, kérdezd meg őt megát. Különben is, Széllel sincsenek már megelégedve. Azt hiszem, lejárt az órája. De hagyjuk az uíálatos politikát. Még egyel: ismered Batthyány grófot? — Igen, már láttam. Jól nem ismerem. Csak pár hónapja van itt. Az a benyomásom, hogy világfi. Kiváló vadász. III. Miután Sírasznoff belátta, hogy sem Kramolin főispánt, sem Markhot alispánt sem tudja megkoppssztani, gyors fordulattal Bsnde pü-pök és Batthyány kanonok megvágását kiséreite meg. Batthyány kanonok csakhamar négy szem közt beszélt vele. Sírasznoff barátságosan megkérdezte: — Nos, kedves kanonok, mi nyomja szivét ? — Bocsásson meg, tanácsos ur, őszintén megmondom, tudom, engem ezért küldtek ide Rómából, hogy koadjutorrá tegyenek. — Hohó, baráté cskám, ne oly hevesen. Hogy kanonok leszel-e vagy sem, még nagy kérdés. Egyelőre azért vagyok én itt, hogy megvizsgáljam, ki méltó a koadjutorságra ? A beszélgetés azzal végződött, hogy Sírasznoff Batthyány tó! pénzt kért, hogy „bizonyos nehézségeket“ legyűrjön. Batthyány kénytelen volt valakitől kölcsön kérni és 6000 forintot nyomott Sírasznoff kezébe. Még az nap délután Bende püspököt keres'e fel a szé hámos, akinek beismerte, hogy ő bizony az arany zsinórt hozta neki, öreg már, nincs segítség, jön a koadjútor. De cserébe felajánlotta neki, hegy megszerzi a valóságos belső titkos tanácsosságot és a Szent István rendjelet. Mindez persze pénzbe kerül. Bende nyomban átadott 40000 forintot és azonkívül még 12000 forintot a „hü unokaöccsnek“ ajándékképen. Strasznoff gondoskodott arról, hogy nyitrai tartózkodása negyedik napján következő táviratot kapja Bécsből: „Legfelsőbb megbízásból holnap je lentkezzék audienciára a miniszternél]“ Megkapó búcsú után Strasznoff nyugodtan elutazott. Batthyány csakugyan koadjútor lett — hisz ez rég elhatározott dolog volt és Bende is megkapta a belső titkos tanácsosságot, természetesen nem a szélhámos közbenjárására. Strasznoff azt irja a könyvében, hogy Bende megkapta a Szent István rendjelet is. Ez tévedés. Bende — mikor Besztercebányáról Nyitrára jött (tudvalevőleg bajai plébánosból nevezte ki Tisza Kálmán besztercebányai püspöknek) már birtokosa volt a Ferenc József rend nagykeresztjének, egyéb kitüntetésben nem volt része. Hónapok múlva derült ki a csalás, anélkül, hogy a becsapott főpapok csak -sejtették is volna, ki tréfálta meg őket. Nyitrán erősen foglalkozott az előző tervvel, hogy meglátogatja a kőszüz Városát, Komáromot is. Már még is irta a táviratot, a komáromi főispánnak, de aztán mást gondolt és nem jött Komáromba. A Jókai Egyesület tizenöt éve. 1911-1926. 0) Zichy János, mint közoktatásügyi miniszter vette hathatós pártfogásába az egyesület céljait és a kullurház létesítése körül szerzett elévülhetetlen érdemeket; Wlassics Gyula, mint a múzeumok és könyvtárak országos tanácsának elnöke, gyűjteményeink fejlesztése tekintetében kötelezle hálára Komáromot, Berzeviczy Albert az első tudományos testület, a Magyar Tudományos Akadémia elnöki lisztében, Darányi Ignácot, mint Komárom város jóakaró támogatóját, Szárnyéi Józsefet, mint a város nagynevű szülöttéi és a magyar irók Nesztorát taláta érdemeseknek az uj egyesület megtisztelni e választással, amely viszont reá is fényt vetített és az egyesületet országos távlatokba kapcsolta. Balogh Jenő és Nárai Szabó Sán- l dór akkori közoktatásügyi állam- ? titkárokat tiszteleti tagjai sorába iktatta az egyesület első közgyűlése. Nagy örömmel velte tudomásul a Jókai Egyesület első közgyűlése, hogy a kullurház tervei már elkészültek és azokat Hültl Dezső dr. műegyetemi tanár tervezte, A kulturháznak helyéül ugyanis az országos múzeumi és könyvtári főfelügyelőség már 1908 ban Komáromban végzett helyszíni szemléje alkalmával akisgimnázium telkének felhasználása mellett döntött, amelyet Komárom város törvényhatósága készségesen bocsátóit a Jókai Egyesület rendelkezésére és ezenfelül az épités támogatásához is hozzájárult húszezer korona összeggel az 1909 évben. Az egyesület első két esztendeje a szervezés munkájával lelt el, amelyben a kulturháznak életrehivása volt elsőrendű fontosságú feladat hogy a könyvtár és muzeum gyűjteményei végleges otthonukba jussanak. De a működést már felvette közmivelődési feladatai terén is. 1912. év végével elkezdi szabadoklatási előadásait, melyek közül az elsőt az egyesület működésében Farkas Pál, az ismert nevű regényíró és országgyűlési képviselő tartolta: Korunk eszmeáramlatai címen. Ez előadásainknak ideiglenesen a vármegye alispánja adott helyiséget a megyeháza dísztermében. A kulturház építésének nagy lökést adott az a küldöttség, melyet 1911. évben vezetett Küríhy István főispán a közoktatásügyi miniszter elé február 5-én. Ez meghozta a kivánt eredményt, mert Zichy János gróf közoktatásügyi miniszter hajlandónak nyilatkozott az építési államsegélyt 100000 K-ról 180 000 K ra felemelni, amelyet évi 6000 K részletekben folyővá is leit. Ez alkalommal a küldöttség, amelyhez csatlakozlak Komáromvármegye és Komárom város Budapesten élő íudomámányos és irói kitűnőségei is, már bemutatta a Hültl féle tervet a miniszternek, akinek az megnyerte tetszését. Az uj egyesületre nézve felvirradt az emlékezetes 1913. esztendő, amely közel hozta régi álmához, a kullurház felépítéséhez. Már a tavaszelőn kezdik bontani a volt jezsuita, utóbb bencés gimnázium épületét Alacsony, nyomóit falai, melyek a komáromi nagy földindulás előtt még emeletet hordoztak, hamarosan eltűnnek és csak a hatalmas alapfalak maradnak meg a telek északi oldalán, a mai Kíscsapó-ulcai oldalon, valamint a nyugati szárny egy részében, hogy ezekre a százados építményekre alapozza meg házát a magyar kultur- I egyesület. Az év első napjaiban, január 11 én megtartja a versenytárgyalást a kulturház építésének kivitelére és több pályázó közül ezzel Nagy Mihály jóhirnevü komáromi építőmestert bizza meg. Az építési bizottság tag jaivá megválasztja a közgyűlés Kürthy főispán elnöklete alatt Beöthy Zsolt, Domány János, Ghyczy Dénes 'elnő kőket, Baranyay Géza ügyvezétő elnököt, Berzsenyi-Janosits József műszaki tanácsost, az államépifészeti hivatal főnökét és Alapy Gyula dr. főtitkárt A művezetést Hültl Dezső dr. tervező, műegyetemi tanár tartja a kezében és helyettese, Kotsis Iván dr. műépítész irányítja; a helyi művezetést Berzsenyi-Janosits műszaki tanácsos végzi, aki az épités felett a közvetlen felügyeletet gyakorolja. Nagy Mihály építőmester minden tekintetben megelégedésre végzi a feladatot. Ügy ő, mint helyettese. Fehér József építőmester szinte ambícióval látnak neki a vállalt szép feladathoz és a kivitelhez. Március 27-én esik az első csákányütés a kisgimnázium épületére, melyből alig két hét múlva már csak az alapfalak maradtak meg. Április 11. napján már az épités kezdődik, mely nagy erővel folyt, hogy az épület az év végéig teljesen kész állapotba jusson. Mintha valami sejfelem súgta volna a sietséget, valami elkövetkező, nagy veszedelemét, amely már évekkel efőbb délről, a Balkánról fenyegeteít.Ebben az egyesületnek igazán szerencséje volt. Befejezte munkáját még a nagy világégés kezdete előtt és nem jutott a veszprémi muzeum sorsára, melynek építését a világháború félbeszakította és évekig csak a csupasz falak voltak belőle, melyeket még a telő sem takart. A kisgimnázium telkén hatalmas állványok nőnek ki mintegy varázsütésre a földből és azon szorgalmas munkások nyüzsögnek. Folyik a munka, hogy ennek nyomán elöbon takozzék belőle a város legszebb épülete, mely a város még halványan felismerhelő építési stílusával ossz hangban kései barokk stílusban készül, átszőve azt már a későbbi empire stilus motívumaival is, amint azt nagytermének kiképzései mutatják. (Folyt, kőv.) — Elfogott telvíjiő. A párkányi rendőrség elfogta és a kassai ügyészséghez szállította Stein Anna tolvajnőt. Tisza M geszti Iliiül Herczeg Ferenc a gyűlölségről és a pdrtszenvedélyről beszéli. Tisza István geszti sírboltjánál az idén is megtartották egykori párthívei a szokásos évi emlékünnepélyt. Ebből az alkalomból Herczeg Ferenc mondotta az ünnepi beszédet, melynek érdekesebb részeit alábbiakban közöljük: „Tisza István egyike volt a legmagyarabb és legönzetlenebb lelkeknek mindazok közül, akik a honfoglalás óta ebben az országban élték le földi életüket. ö alig ismerte az én fogalmát, az ö énje beleolvadt és belesem misült a nagy nemzeti összeségbe, az ő agya a magyarság orgánuma volt, idegrendszere a magyarság fájdalmaitól és félelmeitől sajgóit. Szomorúság és szégyen árasztja el a szivünket, ha arra gondolunk, hogy az ősi magyar átok, a pártgyülölef, amely egykor Hunyadi László fejét követelte, amely lábhoz tett fegyverrel nézte, Mohácsnál hogyan pusziul el a magyarság szine-virága, a pártgyülölef, amely osztrák bérencet akart látni Széchenyi Istvánban és amely 1868 ban a zalamegyei képviselők értekezletén egyhangúlag kimondta, hogy jó magyar ember nem foghat kezet Deák Ferenccel, ugyanez a pártszenvedély a gyűlölet lobogó tflzharagjával vette körül Tisza István nemes alakját. — A jelszó volt: Tisza nem Jó magyar! Bágyadt szivü parlamenti taktikusok, kicsi karriercsinálók tagadásba vették a magyarságát annak a férfiúnak, akinek szivében a nemzeti érzés olyan monumentális formában és olyan erővel jelentkezett, mint egykor a Zrínyiek és Rákócziak szivében. — Ez bizonyára tragédia volt, nem is egy ember, hanem a magyarság tragédiája. Mert egy nemzet, amelynek tömegei annyira félreismerik saját létföltételeiket, hogy az ország leghívebb fiát a gyűlölet lángtengerével zúgják körül: ilyen nemzet nem számíthat kegyelemre az Idő birói széke előtt. — Most itt állunk a megszentelt helyen, ahol a magyar Káin leggyászosabb áldozata pihen. Ha igaz, hogy ü / mini amibe kerül I Gazdák, meg vagytok róla győződve, hogy földetekből mindazt Kihozzátok amit az adni tud? Ne lenne nagyobb a jövedelmetek, ha egy Fordson traktort, ezt a leghasznosabb modern mezőgazdasági gépet, használnátok? AFordson minden segítő eszköz között a leghasznosabb, mely a legolcsóbb tüzelőanyagot (petróleumot) fogyasitja; nemcsak hogy játszva végzi el a föld megnövelését, hanem számtalan alkalmaztatási lehetőségénél fogva a legsokoldalúbb segitője a szorgalmas gazdának. Ara versenyen kivül áll és sokkal kisebb a tényleges értékénél. Legalább is ez a meggyőződése azoknak a gazdáknak, akik a Fordsonnal dolgoznak. A traktor ára Zc 32.300*— Ár kötelezettség nélkül A.Ford Company gyártmánya Látogassa még ma meg az országban lévő számos képviselőink egy Iliét
