Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-07-03 / 79. szám

9. oldal. Komáromi Lapok 1926. jáhas 8. Jön! Jön! Víllanyvilágitás Ha lakásába, műhelyébe, irodájába, Üzletébe villanyvilágítást akar beszerelni, fordujon előbb M DÍJTALAN árajánlatért i-t POLLÄK LAJOS 3W villanyszerelő céghez Klapka tér 3. jában várt hitvesem és kijelentette, mi­szerint csak a körméről pattant le a lakkozás. Alig kétszáz korona ápolási dijat kellett csak fizetni. Másnap a rendőrségre citáltak. Fizettem gyors­hajtásért 500, gázolásért 800 koronát s 1000 korona fényüzési adót a fele­ségem és a bicikli után Azután jött a szemérem elleni kihágás, meiyct fele­ségem őnagysága azáltal követett el, hogy szeles időben végigszáguldott a fő-utcán, közbámulat tárgyává téve bájait. Közei álltam már az őrület­hez. Az ösmerőseim részvétnyilatkoz­tak. Este vacsora helyett felesé­gem előadást tartott a kontrafék és papucs szerepéről. Mikor én fáradtan ágyba akartam menni, ő a középcsap­­ágy praktikusságát bizonyította. Egész éjjel összetévesztett a biciklijével s mindenáron kormányozni akart. Reggel kényszeritett, hogy tanuljak meg bi­ciklizni és mikor undorral visszautasí­tottam, kijelentette, hogy az első gya­nús mozdulatra elgurigázik tőlem. Ebben a reményben apró javításokért gyorsan kifizettem 250 koronát. Tegnap feleségem bicikli-tanárt fo­gadott, aki bevezette a magasabb bi­ciklizés rejtelmeibe. A dolog szépen haladt, ami érthető, mivel a bicikli-ta­nár nagyon fess és szellemes ember volt. De nemcsak volt, hanem valószínűleg most is az. Én tegnap óla nem láttam őket. Se a biciklit, se a tanárt, se a feleségemet. Őnagysága ugyanis vég­érvényesen eikarikáiott a szerencsétlen professzorral. Ha ezt én húsz évvel előbb sejtem! Már a nászuton vettem volna neki egy — repülőgépet! (szeg) HIRKK, Vidéki előfizetőinket felkérjük, hogy előfizetésüket a mellékelt befizetési lap felhasználásával megajitani szivekért,jenek. Teljes tisztelettel: a kiadóhivatal. — Hármas Onnep. A komáromi já­rási ált. ipartársulat a juliu3 hó 4,, 5 és 6. napjaira eső ünnepek aikalmából az 1925. ápril 3 án kelt 65 számú tör­vény rendelkezései alapján azok helyes betartása érdekében alkalmazkodás cél­jából közli tagjaival: hogy a közelgő ünnepek elseje vasárnap lévén, az ipari munka szünetelése tekintetében a va­sárnapi munkaszünetre vonaikozó tör­vény alkalmazandó. Az 1925. évi 65. sz. törvény 2. §-a szerint a julius 5. és 6 iki ünnep a köztársaság emlék­napjai közé soroltatván, a törvény 4. §-a csak a határidők számítása tekin­tetében vonatkoztatja rájuk a vasárna­pokra hatályos rendelkezéseket és mert ugyanez a törvényszakasz a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó rendelkezése­ket az emléknapokat illetőleg csak a közhatóság, intézetek, vállalatok és nyil­vános iskolák tekintetében mondja ki ha'ályosaknak, nyilvánvaló, hogy az ipari munka szüneteltetése, s a keres­kedői üzletek lezárása a törvény alapján e két napon nem kötelező. Ez a ren­delkezés annál inkább megállapítandó, mert a törvény 3. § ában az összes ünnep- és emléknapok közül csak ok­tóber 28. napjára mondja ki a vasár­napokra vonatkozó összes rendelkezé­sek alkalmazását. A hétfői és keddi két emléknapon tehát a vasárnapi munka­­szünet betartása nem kötelező. Eszerint az ipari és kereskedői munka mindkét napon egész nap folytatható. — Lapunk legközelebbi száma az ünnepek miatt csütörtökön jelenik meg. —- Iskolaszék! öló?. Komárom város községi iskolaszéke julius 1 én tartotta Kathona Sándor elnöklete mellett ülését, amelyen több fontos tárgyat intéztek el. Elsősorban a községi iskolák költ­ségvetését tárgyalták. Uhereczky Gáza, gondnok a közs. elemi iskola jövő tanévi költségvetését terjesztette elő, amely sze riot az iskola szükséglete 159459 K t, a városi ovoda szükséglete 26132 K t fesz ki. A polgári fiúiskola költségveté­sét Czéh István igazgató ismertette, a városi zeneiskoláét pedig K. Lédermayer Ilona terjesztette elő. A polgári fiúis­kola évi szükséglefét 85483 K-ban, a zeneiskoláét 36619 K-ban irányozta elő az isi-olaszék, illetve az összes költ­ségvetéseket végleges megállapítás cél­jából beterjesztene a város tanácsának. Az egyes költségvetések szükségletével szemben a következő fedezetek mutat­koznak, a közs. elemi iskolánál 6771 K, a polgári fiúiskolánál 14200 K, a zeneiskolánál 11000 K. Az iskolaszék megkeresést intéz a tanácshoz, hogy az iskola hiányzó tornaszereinek a költség­­vetés keretein belül leendő beszerzése iránt intézkedjék. A polgári fiúiskolánál fzükségessé váló két uj tanítói állás rendszeresítése cselén megbizla az is kolaszék az elnökséget a tö.vényszerü pályázat dolgában vaió intézkedéssel. Majd Marosa György igazgatótanitónak kérelmével foglalkozott az iskolaszék, amely előtt Kathona Sándor elnök és Weiss Kornélia igazgató meleghangú beszédben emlékezlek meg árokról az elévülhetetlen érdemekről, amelyeket a nyugalomba vonuló érdemes tanférfiu, 52 éves tanilóskodása alatt szerzett. Nem csak a gyermeknevelés terén végzett eíismerésréméltó munkát, hanem a társadalmi közjóra irányuló működé­sével is általános tiszteletet vívott ki magának. Az iskolaszék Márcsa György­nek nagy érdemei előtt elismeréssel meghajolva, jegyzőkönyvében örökítette meg érdemeit és iránta nagyrabecsülé­sének adott kifejezést. Nyugalombavo­­nulását igaz sajnálattal, de azzal a hő óhajjal vette tudomásul, hogy hátra­levő életét az igazi nyugalom meleg napjai aranyozzák be. Ügy az ő, valamint Tárnok Gyula kérvényére az iskolaszék fölkéri a tanácsot, hogy mindaddig, amig a nyugdíjba helyezett tanítók nyugdíjügye végleges elintézést nem nyer, részükre helyi segély címén havi 300 K-t ufaljon ki a város. Hof­­stetter Józsefné várori óvónőnek az iskolaszék hosszas vita után még egy havi szabadságot adott azzal, hogy az óvónő lö'eles távollélében megfelelő helyettesről saját költségén gondos kodni. A tanítótestületnek szlovonsz­­kői pótlék kiutalására vonatkozó me­morandumát az iskolaszék ismételten pártolólag terjeszti föl a tanácshoz, kérve, hogy ebben a kérdésben a ta­nács végre valahára hozzon határozatot. A memorandum támogatására az isko szék azon tagjait, akik a tauácsnak is tagjai, a tantestület külön is felkérte. — Változások a tatai piarista fő­gimnázium tanári karában. A piarista rend főnöke a tatai piarista rerdházbó! Förhécz József tanárt Debrecenbe, Suöchan Györgyöt Nagykanizsára, Agárdy Gyulát Szegedre helyezte át. Tatára kerülnek: Péntek József Szeged­ről, Végh Árpád és Teller József Bu­dapestről, a Kalazantinumból. — Tízéves érettségi találkozó. Ju­nius 27-én vasárnap zajtalan, de annál megiiafóbb ünnepség volt Ko­máromban. Találkozóra jöttek össze a szí. Benedek-rendi főgimnázium 1916 bsn éretfségizeit növendékei. A komá­­romi főgimnázium fennállása óta ez volt az első találkozó az iskola szék-i he'yén. A korábban érettségizett diákok találkozóját megsemmisítette a háború, majd a forradalom, az államalakulat. A vasárnapi találkozón sem vehetett részt az összes volt kolléga, hiszen tiz év vihara messzire szórta egymástól őket. Az 1916 ban érettségizett diákok malura képe mint a legtipikusabb hábo­rús osztályé, függ a főgimnázium épü létében Harminc növendék közül hu­szonhat katona, két civil és két lány. Az akkori nyolcadik osztálynak mind­össze egy rendes hallgatója volt, akit kis termete miatt nem vettek be — egyelőre — katonának, de később őt is „behúzták.“ Egy rendes és négy magántanuló érettségizett akkor, mert a többi huszonöt hat hetes kurzussal ment nyolcadikos vizsgára és érettsé­gire. Velük együtt érettségiztek a VII. oszíály katona diákjai is. ... És tiz év múlva csupán nyolcán jöttek össze, hogy egy napra újra diáknak érezhes sék magukat. Elsőnek Égler Dózsa bencés tanári keresték fel, aki a négy felső osztályban végig mint osztályfő­nök szereteííei és megértéssel vezette őket az első komoly éíetállomás felé Égler Dózsa a régi melegséggel fogadta volt diákjait, akik hálás ragaszkodá­sukat hozták el neki. Utána Gidró Bonifác igazgatót, valamint volt tani raikat látogatták meg. Majd a szék­házból osztályfőnökükkel együtt a gim­náziumba, sok ezer diákemiék boldog tanyájára mentek s beültek újra a régi nyolcadikos padokba, mindenki a maga helyére. A megható p. rcek után közös ebéd volt, amelyen a vidám emiékek, tiz év előtt még veszélyes diákcsinyek felfrissítésére betűt a sor. A késődéi utáni órákig kedves kollégiális hangú latban együtt volt a kis társaság, aniely öt év muíva, remélhetőleg népesebb számban ismét találkozni fog Komá­romban. A harminc érettségizőből csak huszonhafan vannak életben, kettő a háborúban esett el, egy hivatása áldo­zata lett, rgy pedig vélet'en baleset folytán hah még. A találkozón részt vevők közül hat szlovén szkói, két ma­gyarországi jelent meg. — Halálozás. Amint őszinte rész­véttel éríesülünk, özv Várady Dé­­nesné, remplehollósi földbirtokosné hosszas szenvedés ulán elhunyt Az elhunyt matrónában Várady Lajos volt tatabányai, jelenleg szőnyi ref. lelkész édesanyját gyászolja. — A vizdij szabályrendelet. Ismét újabb adó jött a nyakunkba a vizdij szabályrendelet következtében. Különö­sen érinti az uj rendszer szerint kive­tendő vizdij a kereskedőket, akik magas házbért fizetnek. 3000 K án felüli lak­bérnél a vizdij 300 korona, akkor, amikor az üzlettulajdonos 30 korona ára vizet sem fogyaszt. Tisztán kivehető tehát a szabályrendeletnek az a egyedüli intenciója, hogy a városnak e címen is bizonyos jövededeimeí biztosítson. Le­hetne ugyan arról beszélni, joga van-e városnak a vizmű szolgáltatását ilyen méregdrágán mérni, mert hiszen a viz közszükségleti cikk, melynél a tisztes polgári hasznon felüt külön jövedelmet biz’ositani éppúgy nem volna sze-bid, mint ahogy más közszükségleti cikkek­nél a hatóság maga korlátozza a nagy fogyasztó közönség érdekében pl. a sertéshús árát. A városnak kevés jőve delmet biztosit a 200%-os pátadó, s most az újabb szabályrendeletek által biztosított jövedelmekkel megtalált na­gyobb fedezet talán indokolttá tehetné a pótadő csökkentését. Hogy a minden fájt címen kirótt adónemeken felül ez újabb teherről nem nagy kedvvel vesz tudomást a közönség, arról — úgy véljük — bővebben beszélnünk sem kell. Helyes lenne, ha az egyes érdek­képviseletek a túladóztatás ellen meg­felelő formában lépéseket tennének, mert maholnap már csaiádfentartásra, a polgárnak semmi jövedelme nem marad. — Tanulók a múzeumban. A tanév vége felé is igen sok vidéki iskola ren­dezett tanulmányi kirándulást Komá­romba és megnézték a város neveze­tességeit. Így többek közölt megtekin tették a kultúrpalota múzeumát, rhol dr. Baranyay József könyvtérőr tarlóit a növendékeknek előadást. Az utóbbi napokban a csaltóközaranyosi, galántai, apácaszakáliasí, karvai, dunaradványi, dunamocsi, marcetkázi, kurtakeszií ma gyár és a nyitraivánkai szlovák iskolák növendékei nézték meg a múzeumot. Csütörtökön pedig a komáromi bencés " főgimnázium hetedik osztályának növen­dékei Pataky Maurus tanár vezetésével tekintették meg a muzaum római régi­ségeit dr. Baranyay József könyvtárőr kalauzolása melleit. — Cserkész táborozás. A Komá­romi Főgimnázium Jókai Cserkészcsa­patának tiz tagja Darvas Andor ve­zetése alatt a Szent György Kör által rendszett országos táborozásra indult. A táborozás Lipótszentiván határában, Szent-Ivány József képviselő birtokán lesz, gyönyörű fenyves erdő mélyén, ahol a komáromi cserkészcsapat már két éven át táborozott. A távozókat a csapat számos tagja kisérte ki. — Köszönetnyilvánítás. A községi iskola szegény sorsú tanulói részére Trughly János megyercsi földbirto­kos, Messinger Béla téglagyáros 100—100 Kc-t adományoztak gyer­mekeik magánvizsgája alkalmával. Továbbá Bátyai Mihályné és Bátyai Mihály abból az alkalomból, hogy gyermekeik Matild és Mihály el­hagyták a községi elemi iskolát, más tanintézetbe léptek át, hálájuk jeléül 50 Ke t adományoztak az is­kola szegénysorsu tanulói részére meleg szavak kíséretében. A ne­mes szivü adakozóknak hálás kö­szönetét fejezi ki a közs. elemi iskola tanítótestülete. — Freystadil Pál öngyilkossága. Előző számainkban már megírtuk, hogy Freystadtl Pál, a Komáromi Korona Bank vezérigazgatója az elmúlt pénte ken Pozsonyban, ahol bankja szanálása ügyében járt, eltűnt. Az Iparbankban tárgyalt az igtzgatóval és Schmidt Imre ügyv. elnökkel, amikor pár pillanatra magára maradt, aktatáskáját hátra­hagyva hirtelen elrohant. Szemtanuk látták a Vödricen át zsidó temető felé rohanni. E rohanás közben elvesz­tette kalapját is éj zilált hajjal egye­nesen a Dunának tartott. Minden jel arra mutatott, hogy öngyilkos lett. Az ilyenkor fellépni szokott találgatások azonban tudni vélték, hogy nagyobb összeggel Oroszországba szökött. Ké­sőbb jelentkezett egy asszony, aki az időtájban a zsidó temető körül egy magas, sovány alakot látott a ma^as kőfalon át a Dunába ugrani. Az ön­gyilkosság olyan villámgyorsan lör’ént, hogy a szemtanú a személyazonosságot megáilipitani nem tudta. A Duna ez öblében a viz olyan mély, hogy hiába kutattak az öngyilkos hullája után csáklyákkal, az nyomtalanul eltűnt a mélységben. Most csütörtökön a rend­őrségnek jelentették, hogy a zsidó temető melletti kis öbölben egy férfi hulia úszik a viszen. A hulla már ekkor borzalmas látványt nyújtott. Egészen felpuffasztották a gázak s az arca már oszlásnak indult annyira, hogy az orr­­csontok már látszottak is. A hulla a parttól pár méternyire libegett a vizen. A Duna itt kis öblöt alkot, s itt nincs folyása a viznek. Halászokat hívtak, akik csáklyával a partra húzták a hul­lát. A személyazonosságot már csaka­­nála levő okmányokból lehetett meg­állapítani. Találtak nála egy katona­könyvet és egy útlevelet. Ezeknek a lapjait azonban a viz már annyira összetapasztotta, hogy az irás egészen olvashatatlanná vált. Végre az útlevél két erősen összetapadt lapját sikerült kettéválasztani és ekkor előtűnt a fény­kép és a fénykép alatt e név: Frey­stadtl Pál bankigazgató, Komárom. Tehát minden más kombináció elesett, Freystadtl Pál öngyilkos lett. A hul­láját az öngyilkosság helyén találták meg, a viz nem vitte tovább, csak leszállt a mélybe, ahonnét a hullában kifejlődött gázok felhozták a felszínre. Készpénzt ezerszáznéhány K-t találtak nála. AZ OKOS FEJ SÜTŐPORT hasznai

Next

/
Oldalképek
Tartalom