Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-07-31 / 91. szám

4, oldal. Komáromi laook J926. jűiins 31. Intézeti felszerelések legolcsóbban ELBERT divatáruházában Komárom, Nádor-utca 19., Koronabankkal szemben-Patent harisnya, fiú és leányka ing, nadrág, leányka kombiné, zsebkendő, törülköző, reggeli cipő. — Klót- és lüszter-kötény; Vulkán-íibre koffer, utazó kosár, tornacipő, stb. Továbbá nagy raktár: férfi zephir- és selyem ing, nyári alsó­nadrág, nyakkendő, apache ing, „Hercules" flór harisnya Ke 21'—; fürdőkosztüm, férfi zokni és harisnya stb. cikkekben. Gyermekkocsi osztály! Vászontetős sportkocsi Ke 280'— kell folyósítani utólag a nyugdij többletet. Bármenyire jó üzlet is egy-egy el­hunyt nyugdíjas, de nyugdíjasok kénytelenek e jó üzleti terveket ke­resztül huzni és a nemzetgyűlési kép­viselőket ez utón is felkérik, hogy erélyesen lépjenek fel a nyugdíjasok érdekében. Amint értesülünk, Magyar Nemzeti Párt ez ügyben már megtette a kellő lépéseket._____________ Szatir. A komáromi nccák képe Ha sétára indulunk Komárom uccáin, a járókelők arculatán, a kirakatok ké­pén szemléljük meg, miként tükröződik vissza ezeken a város közgazdasági élete. Alig volt még idő, mikor any­­nyira kiült volna az uccára a városnak minden gondja, búja, kevés öröme és vigasza. Az arcok redőzetén leolvas­hatók a gazdasági küzdelmek bevésett nyomai. A statisztikából sokféle, néha helyes, néha helytelen következtetése­ket lehet levonni, de az ucca hű, meg­bízható képét nyújtja a gazdasági ba­joknak. Vegyük hát elő, lássuk miként bontakozik ki rajta a város jelen élete, merre iádul és miként törekszik azon segíteni. Az építkezés ... az építőipar a leg­fontosabb a város minden iparágai között. Az élelmiszereket leginkább a vidék szállítja, a ruházatot a gyárak­ból, távoleső városokból hozatják, és a három legfőbb emberi szükséglet közül a lakás az, amelyet a város már a természet kényszerűségénél fogva is önmaga ad fiainak. Az építőiparból táplálkozik az építész, építőmester, ács, lakatos, asztalos, kályhás, szerelő és a rokon iparágak hosszú sora. Az építkezés pangása a város gaz* dasági megakadásának legjellegzete­sebb képe. Sok minden jobbra fordul­hat saját erőnkből, az igények lefo­kozása és takarékoskodás révén, de az építőipar fellendülése csak azután következik be, ha az általános gazda­sági élet fellendülésének várva várt órája elkövetkezik. A jelenlegi viszo­nyokat az uj házuk formája feltűnően dukomentálja vagyis látszik, hogy a tulajdonos nagyobb igényű de, a ter­vezetre nézve igen kicsinyes, mert spórolásból számra megfelelő, mére­teiben azonban kicsiny (.helyiségeket építtet. A kereskedők között, akiknek a múltból volt tartalék tőkéjük, azok a nehéz éveket a múltnak fölöslegeiből simitják el, akik azonban kiszámított kis tőkével és nagy hitellel kezdték meg vállalkozásukat — pedig itt csak­nem minden vállalkozás ilyen bázisra van alapítva —- elpusztulnak a válság folyamata alatt. A luxus az élet standardja a viszo­nyok kényszerű hatása alatt természet­szerűleg erősen megváltozott. A va­gyonosabb osztályok is engedni vol­tak kénytelenek a fényűzésből, melyet a kedvező gazdasági konjunktúra ide­jében fejtettek ki és amellyel a nagy városok fényüzési fokát közelitették meg. A fixfizetésre utaltak egy pon­­tos keretbe kénytelenek élni és igy ezen belül szállottak le egy alacso­nyabb társadalmi klasszis nívójára. A létminimummal rendelkezők nagy tö­mege jobb viszonyok közepette nem takarított meg semmit, ma pedig a jelenlegi gazdasági berendezkedés kö­­vetkezményeképen munkanélkül van­nak. Kétségtelen ezekután, hogy a luxus — az élnivágyás és az igényfokozás dacára — visszahanyatlott. Akarva, nem akarva a drága, egyéni Ízléssel felkeresett cikkek forgalma hanyatlott s az olcsóbb tömegcikkek, a nem vá logatottak, nagyobb és élénkebb ke­resethez jutottak, A tömegcikkek rend­szere lassanként a rossz idők nyomása alatt meghonosodik és a közönség, amely eddig kereste az egyéni Ízlés­nek megfelelőbb, finomabb, drágább portékát, ma deferál a tömegizlésnek és ott szerzi bs szükségletét, ahol ah­hoz egyminőségű cikkekben, tömegesen kínálva, jutányosabban hozzáférhet. A megkisebbedett jövedelem és a foko­zódott drágaság egyszerűen egy józa­nabb és reálisabb életfelfogáshoz ve­zet, s ezen keresztül egy jövő felé haladunk. A társadalmi osztályok sülyedése... A fentebb Írottakból is kitűnik már, hogy úgyszólván minden rétege a vá­ros lakosságának az utána következő alacsonyabb társadalmi réteg életmód­ját és költekezési standard-ját vette át, amennyiben még ideig-óráig sem lehet kölcsönök utján a magasabb tár­sadalmi viszonyokhoz való tartozandó­­ság külszínében mutatkozni. A kölcsö­nös kezesség divatja megszűnt, a ke­reskedő és iparos, akinek hitelét meg­vonták, szintén kénys terítve van kész pénzben való fizetést követelni és igy csaknem mindenki a belső viszonyait kénytelen a világ előtt is feltakarni. Aminek egyik bizonysága, hogy any­­nyian megkedvelték hirtelen a várost és környékét. * Ezen jelenségek olvashatók ma le Komárom uccai képéről, mely a köz­gazdaság életének mai állapotát tük­rözi vissza. Több gond, fokozódó idegesség tárul elénk az ucca mozgá­sában és lázadozva, ellenszegülve a viszonyok ellen dacolva várja a város népe a jobbra fordulást Megtörve vagy tovább reménykedve, kénytelen, kel­letlen mindenkinek meg kell itt haljol a viszonyoknak a fizikai törvények kérlelhetetlen erejével ható parancsa előtt, amely a város lakosságát egy lefokozott, szürkébb és igénytelenebb életrend járma alá fogta. Sulyok Julianna. A beszédének ide vonatkozó része igy hangzik: Hálás köszönetemet abban fogom nyilvánítani, hogy erkölcsi kötele­­ségemnek fogom tartani, hogy mind eddig, úgy ezután is a mig tehet­ségem engedi és az egyesületre te­her nem leszek, mindaddig lelki örömmel és lelkiismereti köteles­ségemnek tartom az iparoskor könyvtárának érdekeit tőlem lelhe­­tőleg szolgálni Mióta könyvlárnoka vagyok ezen körnek, mindég azon voltam, hogy magyar íróktól Írónőktől és a jobb külföldi íróktól, való műveket adjak az egyesület tagjainak. A könyvek kiadásánál, ha csak rajtam állt, nem adtam az olvasónak hajmeresztő és egyéb tárgyú műveket, amelyektől leginkább a francia regények hem­zsegnek. Hanem adtam azokat a műveket, amelyek fajszeretre ta­nítják az ifjúságot, adtam azokat, amelyek a magyarság múltjából ne­vezetesek, eseményekkel kiemeltek, és az ifjú szivet lelkesedéssel és tisztelettel tölti el a múltak iránt. Adlam azokat a műveket, ame­lyeknek tárgyánál az ifjú szív áh érezte azon édes öntudatot, mintha szerepet caerélne a regény hősé­vel, mert tudja, hogy van egy szív, amely érte dobog, amely osztozik örömében, aki elveszi bánata egy részét. Adtam azokat a műveket, amelyek nagy emberek életrajzát és áldásos működésüket vázolták. Továbbá szív és erkölcs nemesi­­tőket és tudományos műveket. A könyvekkel ép úgy társolkod­­halunk, mint az emberekkel. Vajha mindenikből a legjobbat szemel nők ki. Azt írják a tudósok, hogy a jó könyvek a halhatatlanság bélyegét viselik magukon. Ez az emberi munkásság legtartósabb termékei. Templomok rombadölnek, festmé­nyek, szobrok elporladnak, a könyv íűl éli valamennyit. Magasztos eszmékkel, a költők és írók örökbecsű műveikkel még a mindeneket elpusztító idő sem bir, mivel azok ma is oly üdék, mint mikor szerzőjük agyából a világnak indultak. Az emberiség vezéreiméi most is oly elevenek, mint azon korban mely őket előtűnni látta. Népek, nemzetek, azoknak alkotásait az idők és körülmények letörlik a föld színéről, de a költők és irók alkotásaik megmaradnak az idők végtelenségéig. Mily tengernyi idő mult el a zsoltár iró koronás Dávid királytól napjain­kig Homér ma is él, bár történetét ho­mály fályola takarja Költeményei ép oly üdék, mintha most kerültek vol~ ki keze alól. Dante, Kazinczy, Petőfi stb. ma is úgy dalolnak, miniha élnének. Vörös­­marlhy nem halt meg, csak testét zárja koporsó, mert még a Szózat él s Szép Ilonkája mosolyog; nevét a hír örök éneke zengi körül. A magyar irodalom terén ott lát­juk városunk nagy szülöttjét, Jókait, az irók atyamesterét, Herczeg Fe­rencet, Mikszáth Kálmánt, a két Rákosit, Jenőt és Viktort, Vas Gere­bent, Benedek Eleket, de az idő rövidsége nem engedi meg méltat­­| nőm azokat a nagyságokat, kiknek I müveiből tudta meg a külföld, hogy | még sem oly barbár és műveletlen ? a magyar, mint azt ellenségeink I hirdették. Láttuk ezt most a lefolyt Jókai, Petőfi és Madách, magyar irodalmunk nagyságainak száz éves születési évfordulója alkalmával ren­dezett irodalmi ünnepélyeken. Nem csak mi magyarok, hanem a művelt világ nemcsak irodalmi, hanem más irányú egyesületei is mily fensége­sen ünnepelték irodalmi nagysága­inknak száz éves évfordulóját. Sőt olvastunk olyan kijelentéseket, hogy sokan készek ennek a rokontalan és sokat szenvedett nemzetnek még rokontalanabb zengzetes magyar nyelvét megtanulni, hogy íróiknak müveit eredetiben, magyar nyelven olvashassák Nem felemelö-e az a tudat, hogy Íróink müvei 16 —17 nemzet nyelvére vannak lefordítva. Ennél többet már egy nemzet írója nem várhat. Nem lelket felemelő, hogy távol tőlünk, keletre, a felkelő (Egy derék öreg könyvtáros a köny­vekről. — Farkas bácsi a könyv hatal­máról és erejéről) Előző számunkban megírtuk azt a lélekemelő ünneplést, amelyben az Iparoskor ismerősei és tisztelői ré­szesítették Farkas Istvánt, a komáro­miak közszeretetnek örvendő Farkas bácsijót abból az alkalomból, hogy már 35 éve könyvtárosa az iparosjkör­­nek, illetve az iparos ifjúsági egye­sületnek. Az ünnepelíetésére egy igazán szép beszédben felelt, amely­ben a könyvek iránti szeretetre buzdított és a jó könyvtáros köte­lességeit szögezte le. Aki szereti a könyvet, aki szeret könyvtárban forgolódni, bizonyára élvezettel ol­vassa Farkas bácsi beszédét, ame­lyet alább közlünk. E beszéd le­­közlésével szolgálatot teszünk a magyar kultúrának, mert a magyar kultúra varázserejének munkáját látjuk ebben, hogy egy egyszerű, csendes ember ennyire megtudta szeretni a könyvet és a leghőbb óhaja, hogy mindenki úgy szeresse a magyar könyvet, mint ő. nap országában, Japánban olvassák Jókai Mórnak örök életű irodalmi müveit, sói olvassák az arabok is. Az elmondottakból meggyőződ­hetnek, hogy miért szeretem és ked­velem uiy az irodalmat és a jó könyveket és miért ajánlom a jó és hasznos könyveknek az olvasását. Mert a könyvekben van összehal­mozva az emberi nem kincses háza, A tudomány, bölcsészet, vallás és erkölcs összes működése, előre­haladása. Kivivőit csatáit, veszteti ütközeteil a könyvekben látjuk. Ezért szeretem a könyveket és ezért vagyok 35 éve könyvlárnoka a kél egyesületnek És ha ebben a szivet lelket nemesítő munkában nekem is részem van, felemel és megnyugtat azon öntudat, hogy könyvtárnokságom alatt nem hiába vettek ki 4147-en 32546 művet 68694 kötetben. Ezen nagy mennyiségű müvekben foglalt arany igazságok — azt hiszem — nem estek kopár sziklára és tér méketlen talajra, hanem a szépért, nemesért és igazságért hevüll kebel­be, amely az ilyen szívben megter­­mi áldásos gyümölcsét. Adja Isten, hogy úgy legyen. m....... ­­m A II Ül, te kel? a füWároasa nifflfiiH mikor PÖLLÍ.I JULISKA utódánál Komáromban, Mádor-utss 17.*& olcsóbban beszerezhetők a leg­újabb és kényelmes gummí ás halcsont nélküli hasfüzők és saeH- tartók orvosi rendeletre is,. Tavaszi bőr- és cérnakezíyük nagy raktára l Keztyük tisztítása és javítása! Selyem és flór haris­nyák nagy választékban! 52 Hogyan élnek a Hágában elitéit frank­­hamisítók a schewenmgeni szanatórium­­fogház tágas szobáiban és virágos kertjében. Hága, július hő. A hágai bákepalolában mü&ődö Nemzetközi Jogakadémia előadásainak hallgatása közben egy kissé közelebb­ről tanulmányoztam Hollandia híres börtönrendszerét. Hollandiában nines külön fogház, börtön és fegyház, mkit Magyarországon, itt csak inkzeíek vannak, amelyekben az elitéltek sza­badságvesztésre szóló büntetésükéi töltik. Valamennyi intézetben egyforma a bánásmód, valamennyi fogházban a magánceliarendszer van érvényben. Ezekben a msgánceliákban töltik az eíitéliek napjaikat és közös terembe csak akkor kerülnek, ha öt évnél hosz­­szabb időre vannak elítélve és öt évet már eiiöitöttek a magáncéljában. Rotterdam, Amsterdam, Arnheim, Breda, Groningen, Harlem, Utrecht, Alkmaar, Hertogen bosch, Assen, Dord­recht, Maastricht, Roermond, Tiel, Windschoten, Appingendam, Leen­­warden; valamennyi egy-egy szomorú áiiornása a holland földön szabadság­­vesztésre ítéllek utjának és a börtönök között legfeljebb csak annyi különb­ség vau, hogy más városban tartják a hosszabb időre elítélteket és ismét más városban azokat, akik rövidebb időre vannak elitéivé. Az álarcos rabok. Egy napon a Hága melíeüi Sche­­weningen sétáltam és utam a witebourgi fogház mellett vezetett el. Meg akar­tam nézni ezt a fogházat is, anmái in­kább, mert hallottam, hogy itt ülnek a frankhamisítás miatt Hágában elitéit magyar foglyok. EgymásföiöU három emeietsorban húzódnak el a magán­zárkák, amelyek úgy vannak építve, hogy a földszinttől a harmadik emele­tig áttört főcsarnokból egy őr vala­mennyi cella ajtaját meg tudja figyelni. A foglyok egy csoportját ép sétára vezették. Tiz lépésnyi távolban követi egyik fogoly a másikat, valamennyin fantasztikus vászonálarc van, amely mögül csak egy-egy félénk, elszánt, tépelődő vagy apatikus szempár villog elő két kerekrevágott nyíláson át. Az üli rali a umtt HuiwaiawlsiiHii..

Next

/
Oldalképek
Tartalom