Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-07-31 / 91. szám

1926. júlins 81. Korairomi Lapok 3. oldal. Btadisok kertit® héttize«« Nt« 7 és 9 írakar MODERN MOZI KOMfiRHO TISZTI PAVILLON Eliadáaok kezdeti vasár- ás ünnepnap 3,5,7050. Szombat és vasárnap, Julius 3L és aug. l-én,443 Vasárnap csak 2 előadás« 3 és 5 érakar! Nagy cowboy dráma 6 felv. Fősz.: Hoot Gibson és Laura La Plante. bűne az, hogy nagyon szerette a faját akkor, amidőn a szeretetet száműzték innen. A sajtóban a legnagyobb felhá­borodással tárgyalják Palkovich Viktor kiutasítása után dr. Szőke Kázmér csicsói esperes plébános kiutasítását és a politikusoknak az a véleménye, hogy e meggondolatlan kiutasilásokat a külföld is nagyon súlyosan el fogja Ítélni. Inámol míg az is húzza. (Újabb akció Komárom visszafejlesztése mellett. — Érsekújvár után Léva fog­lal állást Komárom ellen. — Léva város magyarsága Komárom ellensége. —• A turáni átok újabb szomorú pél­dája. — Komárom lépjen akcióba e támadások visszaverésére), Ismeretes a kormánynak az a tervszerű visszafejlesztési akciója, amelynek keserű gyümölcseiből bő­ven jutott Komáromnak. Amig a kormány egyik kezével egy nagy forgalmúnak bejósolt dunai kikötőt építtet, addig a másik kezével Ko­márom városát a falu nívójára sü­­lyeszti le. A közintézmények egész soroza­tát elvitték innét Komáromból és ezzel az idegenforgalmat úgyszól­ván teljesen megsemmisítették itt, A megmaradt közintézményeket is arra Ítélték, hogy Komáromból mi­nél előbb elvigyék. A komáromi törvényszék elvitele A csontkéz eltűnt, visszahúzódott va­lami sötét szürke felhő mancsettába. Ebben a pillanatban a csillárok meg­torpantak. Szürke homály támadt a teremben. Ezer láng égett, de mintha sárga felhőn át ért volna le a fényük. A vén krupié elsápadt. Fölnézett, az­tán megint rám tekintett. Nem az ötös jött ki, a tizenhatos. Fogtam egy csomó pénzt. Rádobtam a tizenhatosra. Kijött az ötös. Az öreg bólintott a fe­jével, mint aki azt mondja: Rendben van már. Rendben van. Pontosan egy félóra alatt visszaad­tam mindent. Dobáltam, szórtam az aranyakat, a krupiék alig győzték ge­reblyézni befelé. Valami őrület szállott meg, majd megfordul, azt mondtam mindig magamban. Egyetlen számot, egyetlen egy szint sem találtam el. Lassan derengeni kezdett, újra fény. özönben úszott minden. Az öreg halavány ember, a magas székben ezt mormogta: — A „játék!“ A „játék“ erősebb mindennél. Gardiff-nál is I .. . A nők elhúzódtak mellőlem. Mint a bélpoklos mellől. „Pechszériába“ kerültem. Másik asztalhoz mentek, ott próbálták meg öt frankos tétjeiket. Még azon az asz­talon sem akartak játszani,amelyiken én. Már künn állottam h tengerparton. A fekete árnyak eltűntek a vizről. Ezüstmámorban csillogott minden. Elnéztem az „öngyilkosok temetője“ felé. Mintha halk és gúnyos kacagást hallottam vclna, is állandóan napirenden van, hogy ezzel is még jobban megfoszthassák Komáromot a városi jellegétől. A törvényszék elvitelének terve azonban nem elég csapás a sorstól Komáromra nézve A sorsot helyet­tesítő magyarellenes körök újabb keserűséggel kedveskedtek Komá­romnak. Csak a napokban pattant ki az újabb támadás titka. Komá­romból el akarják vinni a beteg­­segélyző pénztárt is. A legkeserübb csalódás azonban most érte a színtiszta magyar Komá­romot és pedig az, hogy Léva vá­ros lakossága is ellene fordult a komáromi magyar testvéreinek és ők is azok közé álltak, akik azon dolgoznak, hogy Komáromból el kell hozni a törvényszéket. Eddig csak Érsekújvár mozgatta ezt az ügyet, most elősegíti ezt az akciót Léva városa is, amelynek legutóbbi gyűlésén már a megindult akcióról számoltak be. Ugyanis a városi közgyűlésen Boros Gyula in­terpellációjára az elöljáróság kije­lentette, hogy a határ közelsége miatt megszüntetés előtt ál ó komá­romi töt vény széknek Lévára va'ó helyezése érdekében az akciót már megindította. Az igazságügyi mi­niszterhez memorandumot terjesz­tettek, melyben előadják, hogy amig a törvényszékre aspiráló Érsekújvár Nyilrától, ahol már ősidőktől fogva a nyitrai zsupa területére törvény­szék van felállítva, alig 24 km tá­volságra fekszik, addig Léva városa egész Párkánytól fel Garamberzen­­céig minden irányban kellő központi távolságban, minden irányból közle­kedési eszközökkel már évtizedek óta arra törekszik, hogy a jogkereső közönség érdekében ily fontos in­tézménynek hajlékot adjon- Ezzel nemcsak Léva város közvetlen ér­dekeltsége, hanem az ide gravitáló | messze vidék jogos kivánsága nyerne kielégülést s amellett az admini­­| sztráció szempontjából az állam­■ hatalomnak is előnyére válnék Még i a magyar kormány idejében komoly ' tárgyalások folytak aziránt, hogy a ? volt aranyosmaróti törvényszéket, ■ amely Besztercebányára került, il­letve az ottani töryényszékbe illesz­tették be, Lévára helyezzék át. Léva városára közgazdasági szem­pontból különös fontossággal bima a törvényszék felállítása, mert a 11.000 lakosú város — eddig az állam minden anyagi támogatása nélkül, tisztán saját erejére támasz­kodva — megfelelő irányban fej­lődni csak akkor képes, ha az állam­­hatalom ilyen fontos és nagy terü­letre kiható közintézmény létesíté­sével támogatja. így indokolja meg Léva város ve­zetősége az akció helyességét. Szó­val Léva város a Komáromtól elvett törvényszék révén akar fejlődni és nem gondol arra, hogy ugyanakkor egy színtiszta magyar várost, ős Komárom városát, a Péczelíek, a Czuczorok, a Szinnyeiek, aBeöthyek, a Jókaiak megszentelt földjét akar | ják tönkretenni és segíteni azt a magyarság ellenes akciót, amely Ko­márom koldusbotra jutását célozza. Nagyon csodálkoztunk már azon is, hogy Érsekújvár várva kapható volt erre a Komárom ellenes akcióra, de még jobban megdöbbent bennün­ket, hogy Léva város magyarsága a turáni átoknak egy igazán szomorú példáját mutatja be. A fájdalmas érzéseken azonban felül kell emelkednünk és nekünk is akcióba kell lépnünk. Mozduljon meg Komárom és a Ko­máromba gravitáló vidék lakossága a törvényszéknek Komáromban ha­gyása érdekében. A városunk három nemzetgyűlési képviselője bizonyára készséggel áll a mozgalom éfére. Mozduljon meg a város vezetősége, a képviselő tes­tület, mozduljanak meg Komárom kereskedői, iparosai,vállalkozói, pénz­intézetei és mindazok, akiknek fon­tos az, hogy a városnak van-e ide­gen forgalma, vagy nincs, Skorpió. —II »IlilMMWMBWMM»» Szanatórium „CARITAS“ Bratislava, Tornau. 18/b. W 274 Sebészet — NSgyiSgyészat I. oszt. napi 80—100 koronáig, II. oszt. napi 56— 65 koronáig. Szabad orvosválasztás. Külön szülészeti osztály (Both dr.) I. oszt. pausal szülés 8 napra 1600 korona. II. oszt. pausal szülés 1000 korona. Vezető orvos: FRANKEN­­BERGER dr. egyetem) tanár. Az intézet fő­orvosa: BOTH JÁNOS dr. egyetemi tanársegéd operatőr. — RE2UCHA LAJOS dr. igazgató. •* ————M—HMMM Hl» i EfSiijüí Üli. (Húzzad, ameddig húzhatod! — Azalatt pár nyugdíjas bizonyosan jobblétre szenáerül.) Üres zsebekkel, de (éli remény­séggel lengetik a nyugdijrendezésre váró nyugdíjasok a szomorú, be­savanyodott, sivár életüket. A nyugdijrendezés az egyre késik, de ahelyett nem egyszer kapnak biztatást és egypár reménysugarat, ami nem kerül pénzbe és a nyug­díjasok hiszékenyebb része pár hé­tig reménykedve azon rágódik. Ha már aztán megunta ezt a lelki ké­­rődzést, akkor megint csak csip­pentenek a sajgó sebére egy-két biztató balzsamot, hogy most már igazán rendezik a nyugdíj ügyet. Másfél éve a deteklivek hallgatták ki a nyugdíjasokat és olyan kérdé- f sekre kelleti felelniök, amit odafent úgyis tudnak: mi a neve, mennyi az ideiglenes nyugdija, mióta van nyugdijállományban stb.? A nyugdíjasok naivabb része szen­tül hitte, hogy most már hamarosan rendezik a nyugdijat. Az idő telt-mult, de a nyugdijren­dezés egyre késett az éji homály­ban No de nehogy a birkának is dicséretére váló türelemmel megál­dott, vagy megvert nyugdíjasok zú­golódjanak, újra megjött a biztató reménysugár egy nagy paksaméta alakjában. Ez a nagy levél a kér­dések útvesztőjét tartalmazó kér­dőívet foglalt magában. Amit már a detektívek egyszer megkérdeztek és felterjesztettek, arra volt kiváncsi a felettes hatóság. Ugyanez a felet­tes hatóság ebbeli kíváncsiságát könnyebben és gyorsabban is ki­elégíthette volna, meri hiszen kezei között van minden nyugdíjasnak a törzslapja, abból minden kitűnik: mikor küldték el, mi volt az utolsó fizetése slb. ? De hogy a nyugdíjügy rendezését minél jobban lehessen huzni-hal­­lasztani, hát arra való volt ezeknek a kérdőíveknek a leküldése. Voltak, akik azonnal beküldték a ' kitöltő« és a mellékletek nagy tö­megével felszerelt ívet. Voltak, akik mai napig se küldték vissza ez ivet azzal az indokolással, hogy a kivánt mellékletek beszerzése nincs módjukban, vagy azok beszerzésére nincs pénzük és különben is olyat kérdeznek az Ívben, amit odafent százszor jobban tudnak. A kérdőívben azonban volt egy ravasz, csapdaszerü kérdés is, amely azt kérdezte, hogy ha az illető nem tudja mellékelni a csehszlovák ille­tőségéről a bizonyitványt, akkor kérje az állampolgársági kötelékbe való felvételét és jelezze, hogy mikor adla be a kérvényét ? Persze, aki az állampolgárság iránti kérvényét beadja, akkor ön­maga adja fel az eddig szerzett jogait és önmaga ismeri el, hogy nem idevaló állampolgár. Igaz, hogy jöttek felülről a bizta­tások, hogy ha valaki kéri is az állampolgárságot, abból semmiféle joghátrány nem származik. Néhányan hittek ennek a biztatásnak, de igen sokan szirénhangoknak tartották eze­ket a biztosításokat és nem reagál­tak rá. Azok, akik már régen beadták a körülbelül egy éve kiküldőit kérdő­íveket, türelmetlenül várták a dolog végleges rendezését és a komáromi és a vidékiek felkérték Füssy Kál­mán és Koczor Gyula képviselőket a dolog megsürgetésére Aközben­járt képviselők a legszebb ígéreteket kapták, de az Ígéretek szappanbubo­rékok módjára szétszálltak a leve­gőben és nyomtalanul eltűntek. Közben egyeseknek nagyon szór­ványosan megjött a rendezés, de a nagy tömeg még mindig a mindent váró Adámok közé tartozik. Közben majd mindegyik nyugdíjas kap felszólilásf, hogy ezt is, azt is pótolja, igazolja. Van-e mellékjöve­delme és ha igen, nem az államtól kapja-e ? Közben, hogy az idő teljék, az egész paksamétát leküldték a járási hivatalhoz a jó Isién tudja, hogy ml végből ? Ebbe is beletelt 2—3 hónap. A meglepetések Csimborasszója, s a huzavonának a legfényesebb példája azonban csak most követ­kezett. Azoknak is, akiknek az illetőségi bizonyítványaik a legnagyobb rend­ben voltak, leküldték a községek­hez, az illetőségi bizonyítványokat azzal az utasítással, hogy minden illetőségi bizonyítványt ellenőriz­zenek, hogy megfelelel-e a lények­nek. S mindezt most teszik, amikor már az ügy rendezésének a 12-dik órájában vannak, amikor már a rendezés tovább nem húzható és most revidiálhatják át az illetőségi bizonyítványokat, amikor az illető­ségről szóló törvény maholnap életbe lép. A cél világos, ezzel is húzni — ha­lasztani akarják a szegény nyugdí­jasok ügyét. És ha valamelyik illetőségi bizo­nyítványt kifogásolnak, akkor felszó­lítják az illetőt, hogy kérje az állam­­polgárságot az uj törvény alapján. És ha kéri, két évig várhat az elintézésre és akkor hallgatólagosan is állampolgár lesz a szegény nyug­díjas, de a felettes hatóság nyert ezzel megint újabb két esztendőt. És... minden ember halandó és mennyire halandóbb az öreg nyug­díjas ! A burkolt cél tehát kilógatja ló lábait a zsákból, a huza, vona alatt jó egypár nyugdíjas fogja fel­venni a halál nemességének predi­kátumát, a néhái előnevet és fog részesülni az ingyen föld osztás örömeiben, kint a temetőben kapott sirhalom képében. És egy-egy ilyen, a nyugdíj ren­dezés előtt elhalt nyugdíjas tiszta nyereség lesz, mert annak már nem A nyitrai vadász és kynologiai club lezajlott 12 élő és agyaggalamb versenye közül kilenc első, 4 máso­dik 6s 3 harmadik. A két nagyszombati versenyen pedig mindkét első 1 második és 2 harmadik dij lett Seifert­­féle fegyverekkel és töltényekkel megnyerve. — Szamok beszélnek 1 Érdeklődők kérjenek árajánlatot special galamblövő töltényekben és agyaggalamb lövé szeti berendezésekben: 439 Seifert József cégtől, BRATISLAVA, Halászkapu u. 4. sz. Alapítva: 1840. Telefoni: 252.

Next

/
Oldalképek
Tartalom