Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-07-31 / 91. szám
2, oldal. Komáromi Lapok 1926. július 31. Ili IMS Iá MI dM ,POLIO utolérhetetlen minőségével nyújt g == MINDENÜTT KAPHATÓ! —------~ nyokat, amelyek e párt programjának egy részét képezik, tehát azt lehet mondani, hogy a párt e vívmányokkal megkezdte programjának megvalósítását, vagyis amit igért és maga elé célul kitűzött, azt igyekszik megvalósítani. Tagadhatatlan, hogy az uj törvények közül több a legnagyobb mértékben szolgálja az itteni magyarság érdekét anélkül, hogy azok ellenében speciális nemzeti programjából csak egy jottát is feladott vagy engedett ivolna. Hogy ezekben a kérdésekben rászavazott a kormány javaslatára, egyedül és kizáróan a magyar kisebbségi érdekekért történt, de hogy bizonyos körökben a magyar nemzeti párt eme politikai allasfogialásába szeretnének jogfeladást belemagyarázni, arra előre is számítani lehetett, mert fájdalom, a magyar tömegeket magukban foglaló pártok között még mindig hiányzik a régóta áhított megértés. Ezért van az, hogy a másik magyar párt részéről a legszél Bőségesebb politikát jelölik meg iránywjL ,ra!ndaddig. mig az autonómia kérdését meg nem oldják. B zonyos, hogy nemzeti szempontok tekintetében mind a két párt a legmesszebbmenő követeléseket állítja fal, de amíg az egyik azt az időt, mialatt nemzeti követeléseinket kivívhatjuk, a magyarság érdekeit más irányban szolaktivitásra kívánja felhasználni, addig a másik párt szinte állandó tétlenségre kárhoztatja magát, bár teljes erejével arra törekszik, hogy faji és nemzeti politikát fejtsen ki. Amit az lépésről lépésre állandó aktivitással akar megvalósítani, azt a másik egyszerre óhajtja tető alá hozni. A cél tenát egy volna, csak a módszer más. Ds sajnos, épen ez a módszer az, amely alkalmas lehet arra, hogy mindlobban és jobban eltávolodjék egymás,Ó1 a magyarságnak e két páríja, ez A játékos, Irta Farkas Imre. Minden pénzemet elveszítettem. Este volt. A Földközi-tenger csillogott, viliódzott a háttérben. A kaszinó ablakai vörösen ragyogtak az éjszakában. Szemben a Kafé Paris terraszáról vidám melódiák csendültek föl. Itt-ott egy cgy halkabb hang megbújt a bokrok közt és a zajban. Oláh muzsikusok fehér csángó mentékben, fekete sujtásos karral emelték az instrumentumokat. Cimbalom és jazz-dob[i Kimentem a tengerpartra. Elhatároztam, hogy ezúttal komolyan szemébe nézek a sorsomnak. ítélőszéket tartok önmagámról. Egy lélek sincs körülöttem. Mindenki bent ül a kaszinóban. Akár hangosan is beszélhetek : Itt vagy, egy kis idegen, kegyetlen országban. A kezeid reszketnek. A térded remeg. Valami belül is remeg. Egy hete ott izzadsz a játékasztal körül. Tönkreteszed az idegeidet. Otthonki tudja, mi van otthon? — Pénzt akartam hazavinni, — felelt benn a remegés. — Ne áltasd magadat. Az a pénz, amit esetleg nyertél volna, már itt elment volna. Selyemre, ajándékra. Hogy képzeled? Itt szerzed az aranyat, aztán, ha megnyerted a szükséges összeget, egyszerre hivatalnokká formálódtál volna, aki beosztással él ? Szó sincs róla, A kártyás tovább él benned akkor is, ha eljöttél a zöld asztaltól, A kártyán nyert pénznek nincs értéke. Az széthull, szétfolyik a kezeid között, az éppen úgy elmegy, semmivé válik, mintha elvesztetted volna. Csak valamivel később. Ez a különbség. — Beledobjam magamat a tengerbe ? pedig egyik pártnak setn lehet célja hogyha komoly felelősségérzettel kívánja a magyarság ügyét szolgálni. Fel kell vetni a kérdést, hogy ilyen körülmények között mi fog bekövetkezni. Nem akarjuk az ősi turáni átok kísérletét a falra festeni, de félő, %hogy a pártok e káros magatartásából csak a magyar nemzeti kisebbség huzza a rövidebbet. Számtalanszor megkísérelték már egymás között, hogy a közös bázis megteremtése mellett közös módszerrel küzdjenek a magyarság vezérei, azonban még csak azt sem tudták elérni, hogy a választásokon egy tisztával szerepeljenek. Nem tudták mindeddig megtalálni azt az arany középutat, amelyen együtt haladva, közös testvéri munkában fejtsék ki politikájukat a magyarság javára. S a helyzet ma sem változott. Ma sem tudják vállvetve, egymással karöltve teljesíteni törvényhozói feladataikat s inkább lappangó gyanúsítással illetik azokat, akik arra törekednek, hogy nemzeti kisebbségünk helyzetének javulását valami eredményes lépéssel vigyék előbbre. Leheí-e ebből vaiami jóra következtetni? Akiket a magyarság bizalmával kitüntetetett, azok elé súlyos feladatot is tűzött. Elsősorban pedig azt a feladatot, hogy az itt élő magyarság helyzetét tegyék elviselhetővé, hogy igenis megvethesse lábát Csehszlovákiában. Hogy úgy nemzeti, mint gazdasági tekintetben biztosíttassák számára a függetlenség, önállóság. Hogy ne morzsolódjék szét az ellene irányuló soviniszta politika zuzókövei között, hanem mint az állam számottevő réiege, felül is a legteljesebb jogegyenlőségben részesüljön. És hogy elsősorban is gazdasági téren kell megerősödnie, azt eldönti az a másik elv, hogy egy gazdaságilag független és erős nemzetiséggel sokkal biztosabb kivivni minden törvényes jogot, — Ostobaság. Mit használnál vele magadnak? A tenger partra dobna... aztán ott kaparnának el a hegyoldalban, angol és orosz és marokkói nemzetközi társaságban, akik miad ruzs-ra raktak, amikor a noár jött ki.. . még nincs olyan nagy baj. Hogy állasz a pénzzel ? — A hotelszámlám egy hétre kifizetve. A zsebemben tiz arany. Ez az egész. Holnap sürgönyözök az öreg édesanyámnak . . . ő majd küld útiköltséget. — Tudod, mekkora öröm az egy anyának, útiköltséget küldeni a fiának Monte Carlóba? — Tudom. íme, most is kipirult az arcom a szégyentől. De hát mit csináljak? Most mintha egész más hang szólalt volna meg. — Menj vissza, — A kaszinóba ? — A kaszinóba. Próbáld meg még egyszer. Valaki megfogta a vállamat. Megfordított, Láttam égni a kaszinó vörös ablakait. — Még egyszer . . .? Fölpiilantottam. Mintha egy fekete frakknak meg egy fehér nyakkendőnek a körvonalait pillantottam volna meg ... a fehér piasztron a szív fölött mintha véres lett volna . . . valami édes török dohány füstjét éreztem. Csak egy-egy vonal, egy folt, egy fehér-fekete villódzás jelezte, hogy itt jön mellettem. Az arca sötétben volt. Felhőben volt. Nem láttam belőle semmit. — Mit csináljak odaben? — Akármit csinálsz, jó lesz. Csak □e sprórolj. Tégy föl egyszerre mindent. Megjön a félórád. A híres montekarlói mint egy szegény, szétzüllölt tömeggel. A magyarság politikája nem lehet más, mint elsősorban gazdasági megerősödésének elérése s azu!án kisebbségi jogainak teljes kivívása. Ezt be kell látni mindazoknak, akik a magyarság vezéreiül elhivattak s akik igazán szivökben hordozzák a köztársaságban élő magyar nemzeii kisebbség eletérdekeit. Me Eázmér kiutasítja a legnagyobb mértékben kihívta * maga ellen a közvélemény súlyos j Ítéletét és felháborodását Dr. Szőke Kázmér csicsói esperes plébános kiutasításának hírére ' Koczor Gyula, a Magyar Nemzeti | Párt komáromi nemzetgyűlési képvi- | selője nyomban táviratban értesítette Szenl-Ivány Józsefet, a Magyar Nemzeti Párt vezérét az újabb jogsérelemről és kérte, hogy a Magyar i Nemzeti Párt és a szövetséges né- \ met pártok egész súlyával lépjen í közbe e kiutasítás hatálytalanítása í érdekében. Szőke Kázmér dr. csicsói esperes plébános 26 év íóía (tehát a „Lex \ Dérer" áltat az illetőséghez megkö- ' vetelf időt hat esztendővel meghaladóan) tartózkodik Szlovenszkó terű- ; létén. Egyes helyi hatalmasságoknak : nem ietszett, hogy az esperes elszántan védte a magyar katolikus iskolákat és felbujtásukra 1921-ben az iskolaügyi referáius fegyelmi vizsgálatot kért az egyházi főhatóságtól a példás lelkipásztor ellen. Az egyházi főhatóság teljes elégtételt szolgáltatott a lelkipásztornak, amenyiben kimondoffa, hogy működése nem államellenes, sőt inkább kívánatos Ezek uíán természetszerű lett volna, hogy az iskolaügyi referátus kiutalja számára az államsegélyt, ami azonban többszöri sürgetés ellenére sem kövelkezell be, úgy, hogy anyagi gondok is szakadtak az amúgy sem gazdag plébániára. Alidon a referátus mit sem ért el vádjával, ebben az évben — újabb meglepetésként — más oldalról próbálkoztak az esperes működéséi lehetetlenné tenni. Az illetőséghez, ehhez az immár ominózussá vált eszközhöz folyamodtak. A komáromi járási főnökség f. hó 13-án közölte az esperessel, hogy mivel nem csehszlovák állampolgár, kiutasítás iránt megindították ellene az eljárást. félóra. Rohantam a kaszinó felé. Az ismeretlen vetem, mellettem. Mintha a frakkja szárnyán lebegett voina és ez a fekete szárny mélyen lenyúlt a mélységbe, a fekete hullámok fölé. Úgy sugdosott a fülembe: — Akármit csinálsz, jó lesz. De ha érted jövök, amikor a lámpák sötétebbek lesznek, akkor hagyd abba. Hagyd abba a játékot, mert véged. — Éti nem akarok többet nyerői, csak annyit, hogy megkíméljem az anyámat. És hogy vigyek neki egy kis pénzt haza. — Sokat fogsz nyerni! De ha értei jövök, hagyd abba, — Hogyne. Boldogan. Egy lámpa fénykévéjébe értünk. Az ismeretlen úgy szétfoszlott a sugarakban, mint az árnyék. Mint a füst. Szétszakadozott . . . Mintha még láttam volna egy plasztronfoltot, egy frakkszárnyat . . . eltűnt. — Trante-deux! (Harminckettő.) Milyen természetes ez. Rajtahagytam az egész pénzt. Csak a maximális tétet fogadták el. A többit odasöpörtem az utolsó hat számra. Kijött az utolsó hat szám. Az emberek kezdtek figyelni rám. Akkor elkezdtem játszani. Vörösvörös-vörös. Elég a vörösből. Fekete 1 Kijött a fekete. Pass-pass. Kétszer. Kijött a pass mind a kétszer. Egy csomó szép lány vett körül. Egyik jegyezte a számokat, a másik segített rendezni az aranyaimat. Mosolyogtak és illatosak voltak, mint a provánszi virág. Amihez nyúltam, arannyá változott. A kaszinó hivatalnokai mellém állottak. Mi ez? Babonaság. Egy ősz krupié bólintott, aztán annyit mondott: íj — Gaston Gardiff . . . Ráismerek. ZONGORA Harmóniám raktár és épitS intézet Használt zongorák, p 1 a n i n ó k ájak 6500 K-tól kezd re. Javítás és hangolok lelkiismeretesen és szakszerien. Haszaált zongorát napi áron átvétetnek Schőnhofer Vilmos Bratislava, Primás-tér 1, sz. Kiutasításának alapjai a következők, mint már rövidesen jeleztük: 1. Csicsón harangszentelés alkalmával meg nem engedett .népgyülést“ rendezett, melyen izgató beszédet mondott. 2. 1922 decemberében Kolozsnémán mondott szentbeszéde izgatásra alkalmas kitételeket tartalmazott. Az esperes a nevetséges és nyilvánvalóan a múltból elöráncigálf vádakat visszautasította és védekezését a községi jegyző két lanu jelenlétében jegyzőkönyvbe foglalta. A jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a csicsói harangszentelést a kerület első esperese végezte, mely alkalommal néhány legény és leány ilyenkor szokásos harangversekef szavalt, amiből csak a hivatalos fantázia csinált „népgyűtést“. Szőke Kázmér dr.-nak az egész ünnepségből csupán annyi szerep jutott, hogy bejelentette az egybegyűlteknek a délutáni litánia, körmenet és keresztszentelés rendjét. A másik vádból pedig csupán annyi igaz, hogy az esperes a püspöki pásztorlevelet ismertette az egyházi felsőbbség parancsa szerint, melynek kereteit túl nem lépte. A túlbuzgó csendőrök izgatást láttak az egyszerű ismertetésben és feljelentésükre a komáromi járásbíróság kihallgatta az esperest, de ítéletet a mai napig sem hozott. Azonban hiába döntötte meg a vádak igaztalanságáí, hiába volt jegyzőkönyvvezetés és kihallgatás, az esperes kálváriája nem szűnt meg, sőt a hatóság azzal tetézte b e zaklatásait, hogy a napokban kiutasító végzést kézbesített a lelkipásztornak, mely szerint 30 napon belül el kell hagynia a köztársaság területét. 26 éves szlovenszkói működése után most vándorbotot nyomnak az ősz esperes kezébe, akinek egyetlen Eszembe jutott egy történet. Gaston Gardiff nagy játékos, volt. Itt hagyta mindenét. Főbelőtte magát. De előbb megfogadta, hogy a síron túl is bosszút áll a kaszinón , , . Száz aranyat dobtam oda a krupiéknak. Azok hajlongva tették belé ezüst kasszájukba. Az öreg krupié fázósan gyűrte föl a kabátját és félve nézett ki a tárt nagy ablakon. A tenger ezüstösen játszott és fölötte fekete, árnyékok suhantak. — Hazája ? — Magyarország. — Ah, Hongrie. Tud ön bizonyos mosszio Gaályzól? — Hogyne. Érdekes fejű magyar'ur volt. — Á legjobb barátja Mr. Gaston Cardiff-nak . .. Az öreg krupié bólintott a fejével: — Ugy-e mondtam! Öt perc még és hazamegyek. Ez alatt az öt perc alatt kiterveztem, mit fogok csinálni. Egy ház Pest körül, kocsival lóval. Sok könyv. Azt szerettem mindig. Egy szép nagy Bösendorfer-zongora, — képek, szobrok, kényelem, gondatlanság. Már megyek Is. Odaállottam a rulettasztalhoz. Csak nézni. Ebben a pillanatban úgy véltem, mintha egy siluett mozogna az ablakban. Éles, határozott vállvonalak. Egy markáns profil. Egy pillanatra. Egy aszott csontkéz parancsolóan mutatott az ajtó felé. Mi az ? Én elmenjek innét parancsszóra? És a diadal? Mindenki (engem néz. A szép hölgyekből egész korzó alakult körülöttem. Elsétáltak mellettem, mo olyogtak rám, kacérkodtak velem. Dühbe jöttem, fogtam egy marik aranyat, oda dobtam az ötös számra
