Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-12-25 / 154. szám

2. oldal 122*. december 23. Komáromi Lapok fák mindössze 13 mandátum fOlOtt, rendelkeznek. A többiek a demokraták, legitimisták, balpárt és fajvédők sorá­ból került be. A választások eredménye a magyar kormánynak ujult erőt ad, kogy a megcsonkított országnak gaz­dasági helyzetét úgy befelé, mint kifelé még jobbm stabilizálja. A magyar felsőházi választások január első felé­ben lesznek megtartva. A törvény sze­rint január 10 ig kell megválasztani 153 felsőházi tagot. A felsőház 243 tagból áll, ebből választott 153. Méltó­ságok és hivataluk alapján helyet fog­lalnak a feKf házban a Magyarországon lakó három Habsburg királyi hercegen kizül 48-an örökös lőrendi joggal bíró családos 38 taggal, törvényhatóságok 75 Választott taggal. Kinevezett tag 40 lesz, ezenkívül közintézmények és szerveze­tek 88 taggal lesznek képviselve a felső házban. A felsőházi választások ered ménye a lefolyt képviselőválasztások után máris megállapítható. = Gajd a tábornok lefokozása. A »agy port fölvert Qjjda ügy az első fórumnál befejezést nyert. Mint már feleztflk, a fegyelmi bizottság e hó 21-én kozta meg döntését és a nemzetvédelmi minisztérium a bizottság döntése alap­ján Oajda Rudolf tábornokot, a ve­zérkari főnők volt helyettesét megfosz­totta katonai rangjától Egyben elvonta tőle nyu'dijilietmenyének 25% át is. Cajda az Ítélet ellen 14 napon belQi felebbezhet a nemzetvédelmi miniszte rium felebbviteli bizottságához s O íjda védője már bs is jelentette felebbezé séf. A fegyelmi bizottság dömése alap­ján meghozott Ítélet indokolásiban, mint az iratokból kitűnik, nem a kém­kedés játszotta a döntő szerepel, ha­nem az, hogy Gajda hazug bemondá sával életéről félrevezette az egész vi lágot, különösen, hogy orvosdoktornak adta ki magát és mint ilyen működött is, majd pedig mint mérnök lépett fel. Tehát a rangjától való megfosztásra szélhámoskod tsa volt a döniő. Az ité lettel egyidejűén Oajdát megfosztották természetbeni lakásától is és lakását azonnal el kell hagynia. A világháború sok hazugsága alkalmas volt ilyen ka­tonai karriérek elérésére, de az igaz­ságnak végre is ki kellett derülnie, amint az Gijda esetében is történt. = Jugoszlávia aj kornányaiakttas előtt. A jugoszláv király Dávidovicsot bizta meg legutóbb a kormány meg­ái Másával, de mivel a radikálisok egyenesen visszautasították az ő el­nöksége alatt álló kormányba való be­lépést, Dávidovics megbízatását meg­hiúsultnak tekintik. Dávidovics most Radics Istvánnal tárgyal a azu án jelen­tést tesz a királynak az egyes pártokkal f >l) látott tárgyalásokról. Hir szerint Dávidovics olyan kormány alakítását } ján'ja a királynak, amely feloszlatná a szkupstinát és uj választásokat ima ki Újabb hir szerint — mivel a radikális párt ragaszkodott ahhoz, hogy — az ő pártjukból jelöljék ki a miniszterelnököt és ezzel leküzdhetetlen nehézséget gör­dítettek Dávidovics megbízatása telje sitésének útjába, Dívidovics visszaadta megbízatását a királynak. —Jegyeseknek ajánlkozik Ehrenfreund Jenő bevált menyasszonyi kelengye­áruháza Pozsony, Szarazvám (etőobi Frigyes föh, ú ), ahol a legjobb minő­ségben előállított áru raktáron van, ésr vána ra pedig minták után megrendel ki e is készít. Ugyancsak gyári lerakat vász­nak és asztalnemüekben. 857 Komárom, — dec. 24. A karácsonyi ünnepek alatt szünetel a politika is, ami ugyan a köztársa­ságban ezidőszerint nem vehető a szó valódi értelmében, mert a költségvetés megszavazása óta, érdemleges ütést a nemze gyűlés sem tartott. A politika most a miniszteri és klubhelyiségek tapétaajtai mögött folyik tárgyalások alakjában, amelyeknek nem asar vége szakadni. Nyár óta egyebet sem tesznek a pártok, mint a kormánnyal tárgyai­nak, hogy közös akarattal megalkossák a polgm blokkot és ezzel megsrilár­­dit.'ák a kormány helyzetét. Hogy nem igen akar ez sikerülni, azt a rupról­­napra megjelenő uj ághitehböl és az időnhint hiadott kommünikékből vilá­gosan látjm, a tárgyalások anyagába egy fogas kérdés került, Sdovenszkó 8U ono.niij inak kérdése, amely eddig nem kép zte a kormány programját, azonban a helyzet azt követeti, hogy abba: az esetben, ha Svehlaék alan dósn az o siág élén akarnak maradni, akkor ninct más megoldás, mint ebben a f mtos kérdésben a szlovák néppárt­tal meg gyezésre jutni. Nem tehet azt mondani, hogy a kor­mány nincs udataban ennek es nem igyekeznék vaiamúepen megoldásra ju ni, azonban ma meg úgy tűnik föl a dolog, mintha a kormány nem érezné még a lizenkeoedik órát, amely pedig matematikai pontossággal be fog egy­szer következni, ha a kormány a maga elé tűzött munkaprogramját megakarj a valósítani Igaz, hjgy a szlovák néppárt a tárgyalások alatt sokat engedett, szinte azt It hét mondani, hogy az auto­nómia kérdőiét véglegesen szögre akasz­totta, azonban a part egyeb program­jának megvalósításáról nem mondott le, azt igyekszik valóságra váltani amint azzal kivan elérhetni, hagy belép a kor mányba. Azonban tp:n enne* mutat­koznak akadályai. A kormány Szlo­­venszkó autonómiáját a közigazgatási reformmal .karja megoldani, tartományi au onomiávai ami azonban távolról em azonos a pittsburghi szerződésben foglalt önkormányzati tervvel. A kormány tehát tárgyal tovább és Svehla, a kompromisszumok nagymes­tere, bizonyára talált is volna valami formu at, azonban a tárgyaló felek is elég szívós k ahhoz, hogy kívánságuk mellett a végsőiig kitaitsanak. Ez a szlo­vák népp írtnak nagy életérdeke is, mert * használtak a keresztény ra ok kisza­badítására. De Eörsy Péter szíves­­örömest szolgált e téren is. Ponto­san tudta, melyik török várban rabos­kodik ez vagy amaz vitéz s mindent elkövetett kiszabadításukra. Maguk a rabok is neki írtak s őt kérték meg közvetítésre. Az 1597 évben például Pálffy generális meghagyta néki, írná meg, micsoda fő rabok vannak török fogságban. Eörsy február 11 én azt fe­lelte Páiffynak, hogy Eg:rben tizen­kilenc magyar fővitéz raboskodik. Ezek írtak is már neki s levelükre választ is küldött. „Sem Budán, sem Pesten — írja — egy fő rab sincsen, az ki har­con veszett volna el, hanem Szolnok­ban vagyon Nyáray Gáspár és Kuty Antal.“ Mivel a budai basák s más törők urak Eörsy Péternek nemcsak vitézsé­gét, de emberségét is jól ismerték, szi vesen egyezkedtek véle a rabok meg­váltása ügyében. Eörsy Péter — amint már említet­tük — először Nádasdy Ferenc harcai­ban tüntette ki magát. Országos hírű vi ézé azonban a tizenötéves háború­ban lett. Esztergom hosszas ostrom után elfoglaltaván, e fontos vár élére Eörsy Péter került. Esztergom ekkor valóságos romhalmaz s e mellett a leg­veszedelmesebb végház volt. A török ugyanis mindent megtett, hogy e reá nézve fontos erősséget újra visszafog­lalja. De minden kísérlete balul ütött ki. Eörsy éjjel nappal fegyverben volt s vígan várta a török támadását. Ha pedig sikerült a támadást visszavernie, szélnek eresztette szép, lobogó zászlóit s 3 verte föl a törököt. Páiffynak és Eörsynek reánk maradt levelei hirdetik, hogy az ilyea támadás nagyon sokszor megesett s majd mindig jószerencsével tértek vissza a mieink. Eörsy Péter olykor nagyobb csatát is vivott s ilyen­kor fényesen igazolta, hogy a hadve-Eörsy Péter. Irta Takát* SSndor. Eörsy Péter, kiről itt szólunk, a sze­génység és a névtelenség sorából ke­rült ki s maga küzdötte föl magát a nemesi rend legendás hősévé. Mivel évkönyveink keveset tudnak róla, ér­demes őt tolira vennünk. Eörsy Péter Komirommegyébea született s úgy­szólván még gyermeksorban volt, mi­kor a katonai pályára adta magát. Mint közhuszár kezdte a hadi életet, de tadásával, vitézségével és ember­ségével gyorsan emelkedett. Arra a kérdésre, hogy hol kezdte és hol foly­tatta katonai szolgálatát, adatok hiányá­ban felelnünk nem lehet Annyi bizo­nyos, hogy a XVL század nyolcvanas éveiben már mint huszárkapitány sze­repel Pápán, ahol a derék Majthényl László, Gyulaffy Mihály és Horváth Balázs voltak lovaghadnagytársai. Ezek Eörsy Péterrel együtt Nádasdy Ferenc (a hős fekete bég) kardja alatt küz­döttek a dunántúli harcokban. Eörsy Péter szolgált még Érsekújvárod stán Komáromban is. Pálffy Miklós, a kitűnő hadvezér és kerületi generális felis­mervén Eörsy nem mindennapi tehet­ségét és vitézségét, megtette őt he­lyettesének s nem egyszer a legnehe­zebb feladatokkal bizta őt meg. Eörsy Péter kortársai, főleg Nádasdy Ferenc és Pálffy Miklós, valamint a hazai török basák leveleiben elégszer foglalkoznak véle és tetteivel s így nem nehéz dolog képét rámába fog­lalnunk. Minden izében lelkes magyar volt ő, aki hitte, hogy hazáját sikerül ■ török iga alól felszabadítani. Tehát a török ellen való küzdelmet tűzte ki élete céljául. Nemes elhatározás ez, melyet híven követni dicsőség. Eörsy Péternek célja eléréséhez meg­voltak lelki és testi tulajdonságai Acél­karú, rettenthetetlen vitéz volt, akinek tűzön, vizen, járatlan helyeken általutja volt. Rajta is teljesült a régi mondás: aki a dicsőség útjára tévedt, nem is­meri a félelmet. Bár nagyon jól tudta, hogy a szerencse bátor szívvel társai* kodik, azért mindig óvatos volt s addig nem lépett a vizbe, mig kövét nem látta. A legfontosabb végház őrzése lévén reá bízva, szeme-füle mindig ré­sen volt. Tudta nagyon jól, hogy a török nagyot ásit Esztergom várára, melynek ő volt főkapitánya, de sike­rült a törők minden csalárdságán túl­járnia. Bátran írhatta tehát neki: „a róka náthája nincsen rajtunk, hogy meg ne éreznénk csalárdságtok buzit." Eörsy Péter jól ismerte a végbeli szokástör vényeket s azokat mindég megtartotta. A szomszédságbeliekkel tehát szépen élt s még a budai basával is nyájas hangon váltott leveleket. A kardja alatt lévő katonáit becsülte és szerette. Tudott dolog, hogy a vágná zak fizetése gyakran megkésődött és sokszor el is maradt. Ilyenkor az elke­seredett katonák a górék előtt való padokon, az úgynevezett szakállfüstö­­íőben (avagy morgó színben) hatalmas káromlással eresztették meg a nyelvü­ket s a bécsi uraknak ugyancsak nem sok jót kívántak. Eörsy Péter ilyenkor nem riaszkodott reájuk, nem is fenyegette őket, hanem pénzes búzát osztott nekik s ngy Bécs­­ben, mint a kerületi generálisnál meg­sürgette a fizetést. Reánk maradtak azon „siető levelek", miket ez ügyben Pálffy Miklósnak irt volt. Mint a gon­dos atya a gyermekeiért, úgy könyör­­gött 6 éhező katonáiért, akik szegények már alamizsnán kénytelenek voltak vajuszni. Eörsy Péter nemes szive nemcsak a katonáival szemben mozdult meg. Mivel a főbb törökök mind jól ismerték öt, a tizenötéves háborúban a vezérek öt ZONGORA Harmóniám raktár é* építi intését Használt zongorák, olanlnók ijsk —65U0 K-tót keadvo. £ Blsőrann Repia ffnr Ed zongorák éspiaoioék "«á&'sjí? Rés Í let fizetésre tf. Schönhofer Vilmos Bratislava, Primás-tér 1. az. ha már a teljes autonómiáról lemos­­dott, legilább arra törekszik, hogy a teljhatalmú minisztérium éiere saját panhtvét állíthassa, aki a szlovák érae­keket a saját hatássörében ne csak megvédje, de meg is erősítse. De a kormánynak nehéz erre rászánnia ma­gát, mivel ez a koncentrikus naciona­lizmust alapjaiban érinti, már pedig Prágában meg most sem akarnak arra ráeszmélni, hogy a eseti nacionalizmus a kifejezetten nemzetiségi államban to­vább fenn nem tartható és opportunus do og a megegyezés a köztársaság más nemzetiségeivel. Csakis a teljes, végleges megegye­zés a nemzetiségekkel viheti tovább az állam hajóját, de abban azután semmi kivétel nem tehető, szlovákok, németek, magyarok, rutaénokés lengyelek, tehát az összes nemzeti kisebbségek között. Amíg ez be nem edződik a cseh nacio­nalisták tudatába, addig a tárgyalások folytatódnak és e huzodnataak a végle­tekig, de eredmény nem lesz. Cseh­szlovákiában is el keli jönni annak az időnek, amikor az összes nemzeti ki­sebbsége« aktív részt fognak venni a kormányzásban, mert ma már csakis így képzelhető el a kisebbségek egyenjogú, saga. A karácsonyi ünnepek megszakítják egy-két napra a tárgyalásokat, a béke és szereiét ünnepe a politikában is pihenést jelent Vajha az ünnepi béke szelleme rászállana a telkekre es ráve­zetné azokat arra az igazságra, amelyet az emberi jogok hirdetnek és vajha a köztársaság vezetői is belátnák vegre^ hogy semmi más nem vezethet célhoz, min: az államot alkotó polgárok egyen­jogúságának elismerése s a gyakorlati megvalósítása. Szálijanak azért magukba, kik az ország sorsat kezükben tartják és hozzák el a köztársaság valamennyi népének karácsonyi ajándékul a teljes jogegyenlőséget, teljes szabadságot. (,—■) zetésnek is mestere. Az 1602. év őszén például az egri törökök ezer­­kétszáz lovassal a szerdár segítsé­gére siettek. Híromkornétas (lófarkas) basa vezéri pompával járt előttük. Eörsy Péter a lovasaival megtámad­ván őket, az egész sereget szétverte s tömérdek zsákmánnyal és rabbal tért vissza Esztergomba. Mátyás főherceg szeptember 4-én maga irta meg az uralkodónak Eörsy Péter jelentése alapján a lovascsata és győzelem lefo­lyását s mellékelte Eörsy levelit, mely a török foglyok vallomását is tartal­mazta. („Vas die Gefangenen aussagen, ist aus gedacht Eörsy Petem Schreiben hiebei zuvernehmen" etc.) Eörsy nemcsak lovascsatákat vivott. A naszádosoknak is 6 lévén a kapi­tánya, a Dunán is gyakran hadakozott a törökök gályáival és naszádjaival. Pest ostromakor a fővezér Eörsy Pé­terre bizta a törökök dunai hídjának szétrombolását s ő ezt naszádjaival mesteri módon végrehajtotta. Az 1597 május 2-án Eörsy jelentette Páiffynak, hogy a törökök hajón ga­bonát akartak Tatára szállítani. Szabó Vince és Becset Péter vajdák, akik a Dunán őrködtek, megtámadták a fegy­veres török hajót s levágván az őrséget, a gabonáshajót elhozták. A magyar naszádosok közűi hét esett el. „Hanem — írja Eörsy — énnekem küldött volt egy átalag vörös bort az pozsonyi bíró. Azt nem tudjuk, ha megitták-e, avagy hová tették?" Mivel Eörsy Péter emberei folyton ki-kijártak csatára s mivei a hódoltsági magyarok is rendesen tudatták vele • törökök rezgelődéseif, Eörsy Péter a legjobban értesült kapitányok egyike volt. Hiszen a szomszéd erősségek kapitányai is elsősorban őt értesítették! mert Eörsy Péter kardja alatt legtöbb katona volt s Így tőle várhattak légé hamarább segítséget. Szőgyényi Máth*

Next

/
Oldalképek
Tartalom