Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-12-25 / 154. szám
2. oldal 122*. december 23. Komáromi Lapok fák mindössze 13 mandátum fOlOtt, rendelkeznek. A többiek a demokraták, legitimisták, balpárt és fajvédők sorából került be. A választások eredménye a magyar kormánynak ujult erőt ad, kogy a megcsonkított országnak gazdasági helyzetét úgy befelé, mint kifelé még jobbm stabilizálja. A magyar felsőházi választások január első felében lesznek megtartva. A törvény szerint január 10 ig kell megválasztani 153 felsőházi tagot. A felsőház 243 tagból áll, ebből választott 153. Méltóságok és hivataluk alapján helyet foglalnak a feKf házban a Magyarországon lakó három Habsburg királyi hercegen kizül 48-an örökös lőrendi joggal bíró családos 38 taggal, törvényhatóságok 75 Választott taggal. Kinevezett tag 40 lesz, ezenkívül közintézmények és szervezetek 88 taggal lesznek képviselve a felső házban. A felsőházi választások ered ménye a lefolyt képviselőválasztások után máris megállapítható. = Gajd a tábornok lefokozása. A »agy port fölvert Qjjda ügy az első fórumnál befejezést nyert. Mint már feleztflk, a fegyelmi bizottság e hó 21-én kozta meg döntését és a nemzetvédelmi minisztérium a bizottság döntése alapján Oajda Rudolf tábornokot, a vezérkari főnők volt helyettesét megfosztotta katonai rangjától Egyben elvonta tőle nyu'dijilietmenyének 25% át is. Cajda az Ítélet ellen 14 napon belQi felebbezhet a nemzetvédelmi miniszte rium felebbviteli bizottságához s O íjda védője már bs is jelentette felebbezé séf. A fegyelmi bizottság dömése alapján meghozott Ítélet indokolásiban, mint az iratokból kitűnik, nem a kémkedés játszotta a döntő szerepel, hanem az, hogy Gajda hazug bemondá sával életéről félrevezette az egész vi lágot, különösen, hogy orvosdoktornak adta ki magát és mint ilyen működött is, majd pedig mint mérnök lépett fel. Tehát a rangjától való megfosztásra szélhámoskod tsa volt a döniő. Az ité lettel egyidejűén Oajdát megfosztották természetbeni lakásától is és lakását azonnal el kell hagynia. A világháború sok hazugsága alkalmas volt ilyen katonai karriérek elérésére, de az igazságnak végre is ki kellett derülnie, amint az Gijda esetében is történt. = Jugoszlávia aj kornányaiakttas előtt. A jugoszláv király Dávidovicsot bizta meg legutóbb a kormány megái Másával, de mivel a radikálisok egyenesen visszautasították az ő elnöksége alatt álló kormányba való belépést, Dávidovics megbízatását meghiúsultnak tekintik. Dávidovics most Radics Istvánnal tárgyal a azu án jelentést tesz a királynak az egyes pártokkal f >l) látott tárgyalásokról. Hir szerint Dávidovics olyan kormány alakítását } ján'ja a királynak, amely feloszlatná a szkupstinát és uj választásokat ima ki Újabb hir szerint — mivel a radikális párt ragaszkodott ahhoz, hogy — az ő pártjukból jelöljék ki a miniszterelnököt és ezzel leküzdhetetlen nehézséget gördítettek Dávidovics megbízatása telje sitésének útjába, Dívidovics visszaadta megbízatását a királynak. —Jegyeseknek ajánlkozik Ehrenfreund Jenő bevált menyasszonyi kelengyeáruháza Pozsony, Szarazvám (etőobi Frigyes föh, ú ), ahol a legjobb minőségben előállított áru raktáron van, ésr vána ra pedig minták után megrendel ki e is készít. Ugyancsak gyári lerakat vásznak és asztalnemüekben. 857 Komárom, — dec. 24. A karácsonyi ünnepek alatt szünetel a politika is, ami ugyan a köztársaságban ezidőszerint nem vehető a szó valódi értelmében, mert a költségvetés megszavazása óta, érdemleges ütést a nemze gyűlés sem tartott. A politika most a miniszteri és klubhelyiségek tapétaajtai mögött folyik tárgyalások alakjában, amelyeknek nem asar vége szakadni. Nyár óta egyebet sem tesznek a pártok, mint a kormánnyal tárgyainak, hogy közös akarattal megalkossák a polgm blokkot és ezzel megsrilárdit.'ák a kormány helyzetét. Hogy nem igen akar ez sikerülni, azt a ruprólnapra megjelenő uj ághitehböl és az időnhint hiadott kommünikékből világosan látjm, a tárgyalások anyagába egy fogas kérdés került, Sdovenszkó 8U ono.niij inak kérdése, amely eddig nem kép zte a kormány programját, azonban a helyzet azt követeti, hogy abba: az esetben, ha Svehlaék alan dósn az o siág élén akarnak maradni, akkor ninct más megoldás, mint ebben a f mtos kérdésben a szlovák néppárttal meg gyezésre jutni. Nem tehet azt mondani, hogy a kormány nincs udataban ennek es nem igyekeznék vaiamúepen megoldásra ju ni, azonban ma meg úgy tűnik föl a dolog, mintha a kormány nem érezné még a lizenkeoedik órát, amely pedig matematikai pontossággal be fog egyszer következni, ha a kormány a maga elé tűzött munkaprogramját megakarj a valósítani Igaz, hjgy a szlovák néppárt a tárgyalások alatt sokat engedett, szinte azt It hét mondani, hogy az autonómia kérdőiét véglegesen szögre akasztotta, azonban a part egyeb programjának megvalósításáról nem mondott le, azt igyekszik valóságra váltani amint azzal kivan elérhetni, hagy belép a kor mányba. Azonban tp:n enne* mutatkoznak akadályai. A kormány Szlovenszkó autonómiáját a közigazgatási reformmal .karja megoldani, tartományi au onomiávai ami azonban távolról em azonos a pittsburghi szerződésben foglalt önkormányzati tervvel. A kormány tehát tárgyal tovább és Svehla, a kompromisszumok nagymestere, bizonyára talált is volna valami formu at, azonban a tárgyaló felek is elég szívós k ahhoz, hogy kívánságuk mellett a végsőiig kitaitsanak. Ez a szlovák népp írtnak nagy életérdeke is, mert * használtak a keresztény ra ok kiszabadítására. De Eörsy Péter szívesörömest szolgált e téren is. Pontosan tudta, melyik török várban raboskodik ez vagy amaz vitéz s mindent elkövetett kiszabadításukra. Maguk a rabok is neki írtak s őt kérték meg közvetítésre. Az 1597 évben például Pálffy generális meghagyta néki, írná meg, micsoda fő rabok vannak török fogságban. Eörsy február 11 én azt felelte Páiffynak, hogy Eg:rben tizenkilenc magyar fővitéz raboskodik. Ezek írtak is már neki s levelükre választ is küldött. „Sem Budán, sem Pesten — írja — egy fő rab sincsen, az ki harcon veszett volna el, hanem Szolnokban vagyon Nyáray Gáspár és Kuty Antal.“ Mivel a budai basák s más törők urak Eörsy Péternek nemcsak vitézségét, de emberségét is jól ismerték, szi vesen egyezkedtek véle a rabok megváltása ügyében. Eörsy Péter — amint már említettük — először Nádasdy Ferenc harcaiban tüntette ki magát. Országos hírű vi ézé azonban a tizenötéves háborúban lett. Esztergom hosszas ostrom után elfoglaltaván, e fontos vár élére Eörsy Péter került. Esztergom ekkor valóságos romhalmaz s e mellett a legveszedelmesebb végház volt. A török ugyanis mindent megtett, hogy e reá nézve fontos erősséget újra visszafoglalja. De minden kísérlete balul ütött ki. Eörsy éjjel nappal fegyverben volt s vígan várta a török támadását. Ha pedig sikerült a támadást visszavernie, szélnek eresztette szép, lobogó zászlóit s 3 verte föl a törököt. Páiffynak és Eörsynek reánk maradt levelei hirdetik, hogy az ilyea támadás nagyon sokszor megesett s majd mindig jószerencsével tértek vissza a mieink. Eörsy Péter olykor nagyobb csatát is vivott s ilyenkor fényesen igazolta, hogy a hadve-Eörsy Péter. Irta Takát* SSndor. Eörsy Péter, kiről itt szólunk, a szegénység és a névtelenség sorából került ki s maga küzdötte föl magát a nemesi rend legendás hősévé. Mivel évkönyveink keveset tudnak róla, érdemes őt tolira vennünk. Eörsy Péter Komirommegyébea született s úgyszólván még gyermeksorban volt, mikor a katonai pályára adta magát. Mint közhuszár kezdte a hadi életet, de tadásával, vitézségével és emberségével gyorsan emelkedett. Arra a kérdésre, hogy hol kezdte és hol folytatta katonai szolgálatát, adatok hiányában felelnünk nem lehet Annyi bizonyos, hogy a XVL század nyolcvanas éveiben már mint huszárkapitány szerepel Pápán, ahol a derék Majthényl László, Gyulaffy Mihály és Horváth Balázs voltak lovaghadnagytársai. Ezek Eörsy Péterrel együtt Nádasdy Ferenc (a hős fekete bég) kardja alatt küzdöttek a dunántúli harcokban. Eörsy Péter szolgált még Érsekújvárod stán Komáromban is. Pálffy Miklós, a kitűnő hadvezér és kerületi generális felismervén Eörsy nem mindennapi tehetségét és vitézségét, megtette őt helyettesének s nem egyszer a legnehezebb feladatokkal bizta őt meg. Eörsy Péter kortársai, főleg Nádasdy Ferenc és Pálffy Miklós, valamint a hazai török basák leveleiben elégszer foglalkoznak véle és tetteivel s így nem nehéz dolog képét rámába foglalnunk. Minden izében lelkes magyar volt ő, aki hitte, hogy hazáját sikerül ■ török iga alól felszabadítani. Tehát a török ellen való küzdelmet tűzte ki élete céljául. Nemes elhatározás ez, melyet híven követni dicsőség. Eörsy Péternek célja eléréséhez megvoltak lelki és testi tulajdonságai Acélkarú, rettenthetetlen vitéz volt, akinek tűzön, vizen, járatlan helyeken általutja volt. Rajta is teljesült a régi mondás: aki a dicsőség útjára tévedt, nem ismeri a félelmet. Bár nagyon jól tudta, hogy a szerencse bátor szívvel társai* kodik, azért mindig óvatos volt s addig nem lépett a vizbe, mig kövét nem látta. A legfontosabb végház őrzése lévén reá bízva, szeme-füle mindig résen volt. Tudta nagyon jól, hogy a török nagyot ásit Esztergom várára, melynek ő volt főkapitánya, de sikerült a törők minden csalárdságán túljárnia. Bátran írhatta tehát neki: „a róka náthája nincsen rajtunk, hogy meg ne éreznénk csalárdságtok buzit." Eörsy Péter jól ismerte a végbeli szokástör vényeket s azokat mindég megtartotta. A szomszédságbeliekkel tehát szépen élt s még a budai basával is nyájas hangon váltott leveleket. A kardja alatt lévő katonáit becsülte és szerette. Tudott dolog, hogy a vágná zak fizetése gyakran megkésődött és sokszor el is maradt. Ilyenkor az elkeseredett katonák a górék előtt való padokon, az úgynevezett szakállfüstöíőben (avagy morgó színben) hatalmas káromlással eresztették meg a nyelvüket s a bécsi uraknak ugyancsak nem sok jót kívántak. Eörsy Péter ilyenkor nem riaszkodott reájuk, nem is fenyegette őket, hanem pénzes búzát osztott nekik s ngy Bécsben, mint a kerületi generálisnál megsürgette a fizetést. Reánk maradtak azon „siető levelek", miket ez ügyben Pálffy Miklósnak irt volt. Mint a gondos atya a gyermekeiért, úgy könyörgött 6 éhező katonáiért, akik szegények már alamizsnán kénytelenek voltak vajuszni. Eörsy Péter nemes szive nemcsak a katonáival szemben mozdult meg. Mivel a főbb törökök mind jól ismerték öt, a tizenötéves háborúban a vezérek öt ZONGORA Harmóniám raktár é* építi intését Használt zongorák, olanlnók ijsk —65U0 K-tót keadvo. £ Blsőrann Repia ffnr Ed zongorák éspiaoioék "«á&'sjí? Rés Í let fizetésre tf. Schönhofer Vilmos Bratislava, Primás-tér 1. az. ha már a teljes autonómiáról lemosdott, legilább arra törekszik, hogy a teljhatalmú minisztérium éiere saját panhtvét állíthassa, aki a szlovák éraekeket a saját hatássörében ne csak megvédje, de meg is erősítse. De a kormánynak nehéz erre rászánnia magát, mivel ez a koncentrikus nacionalizmust alapjaiban érinti, már pedig Prágában meg most sem akarnak arra ráeszmélni, hogy a eseti nacionalizmus a kifejezetten nemzetiségi államban tovább fenn nem tartható és opportunus do og a megegyezés a köztársaság más nemzetiségeivel. Csakis a teljes, végleges megegyezés a nemzetiségekkel viheti tovább az állam hajóját, de abban azután semmi kivétel nem tehető, szlovákok, németek, magyarok, rutaénokés lengyelek, tehát az összes nemzeti kisebbségek között. Amíg ez be nem edződik a cseh nacionalisták tudatába, addig a tárgyalások folytatódnak és e huzodnataak a végletekig, de eredmény nem lesz. Csehszlovákiában is el keli jönni annak az időnek, amikor az összes nemzeti kisebbsége« aktív részt fognak venni a kormányzásban, mert ma már csakis így képzelhető el a kisebbségek egyenjogú, saga. A karácsonyi ünnepek megszakítják egy-két napra a tárgyalásokat, a béke és szereiét ünnepe a politikában is pihenést jelent Vajha az ünnepi béke szelleme rászállana a telkekre es rávezetné azokat arra az igazságra, amelyet az emberi jogok hirdetnek és vajha a köztársaság vezetői is belátnák vegre^ hogy semmi más nem vezethet célhoz, min: az államot alkotó polgárok egyenjogúságának elismerése s a gyakorlati megvalósítása. Szálijanak azért magukba, kik az ország sorsat kezükben tartják és hozzák el a köztársaság valamennyi népének karácsonyi ajándékul a teljes jogegyenlőséget, teljes szabadságot. (,—■) zetésnek is mestere. Az 1602. év őszén például az egri törökök ezerkétszáz lovassal a szerdár segítségére siettek. Híromkornétas (lófarkas) basa vezéri pompával járt előttük. Eörsy Péter a lovasaival megtámadván őket, az egész sereget szétverte s tömérdek zsákmánnyal és rabbal tért vissza Esztergomba. Mátyás főherceg szeptember 4-én maga irta meg az uralkodónak Eörsy Péter jelentése alapján a lovascsata és győzelem lefolyását s mellékelte Eörsy levelit, mely a török foglyok vallomását is tartalmazta. („Vas die Gefangenen aussagen, ist aus gedacht Eörsy Petem Schreiben hiebei zuvernehmen" etc.) Eörsy nemcsak lovascsatákat vivott. A naszádosoknak is 6 lévén a kapitánya, a Dunán is gyakran hadakozott a törökök gályáival és naszádjaival. Pest ostromakor a fővezér Eörsy Péterre bizta a törökök dunai hídjának szétrombolását s ő ezt naszádjaival mesteri módon végrehajtotta. Az 1597 május 2-án Eörsy jelentette Páiffynak, hogy a törökök hajón gabonát akartak Tatára szállítani. Szabó Vince és Becset Péter vajdák, akik a Dunán őrködtek, megtámadták a fegyveres török hajót s levágván az őrséget, a gabonáshajót elhozták. A magyar naszádosok közűi hét esett el. „Hanem — írja Eörsy — énnekem küldött volt egy átalag vörös bort az pozsonyi bíró. Azt nem tudjuk, ha megitták-e, avagy hová tették?" Mivel Eörsy Péter emberei folyton ki-kijártak csatára s mivei a hódoltsági magyarok is rendesen tudatták vele • törökök rezgelődéseif, Eörsy Péter a legjobban értesült kapitányok egyike volt. Hiszen a szomszéd erősségek kapitányai is elsősorban őt értesítették! mert Eörsy Péter kardja alatt legtöbb katona volt s Így tőle várhattak légé hamarább segítséget. Szőgyényi Máth*