Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-11-06 / 133. szám
1926. november 6. Komáromi Lapok 5. oldal. vásárolhatók. Dús választékban kaphatók: női- és férfi fehérnemüek, kötött kabátok, mellények, pulloverek, eredeti angol gyapjú harisnyák, bokavédők minden színben, angol lábszáivédők, szövet gyermek kabátkák (2 évestől 10 évesig), valódi Wimpassing védj. hó és sárcipők, retikülök, Vulkán kofferek, Crépe de Chine sálok, pamut és vászon zsebkendők, gummi hasfiizők, francia NYAKKENDŐ különlegességek stb. Gyermekkocsik gyári áron. Női szőrmeboák kiárusítás miatt 50%-al napi áron alul. 803 Ügyeljünk a pontos cimre. Repül a nehéz kő •.. — Vettük a kSvetkező levelet.*) — igen tisztelt Szerkesztő Út / A legnagyobb csodálkozássá! olvastam b. lgpjuk legutóbbi számában „Hová is repül az a nehéz kő?“ cím alatt egy katolikus magyar testvérem felszólalását, amely hibáztatja Önöket, hogy Balthazár református püspöknek az európai sajtót is bejárt, nagyfonlosságu beszédjét közölték és úgy állítja be a cikket, mintha az a kaíhoíikus vallást és igy a kaihalikuä vallásu magyarokat sértené vallási érzületében, Annak előrebocsájtásáva', hogy nem polemizálni akarok a cikk t. Írójával, aki nem ismeri azon körülményeket, a melyek e beszédet életre parancsolták, a mely beszéd a magyar kaíholikusok igen nagy részénél is tetszéssel találkozott, az igazságot Kívánom leszögezni. Balthazar beszédében ezeket mondotta: — „Magamat is szorgosan óvom attól és a legteljesebb erővel tiltakozom az ellen, hogy ezzel a jezsuita szellemmel az egész magyar kaíhoíikus társadalmat azonosítsuk. Ez a társadalom a maga egészében sokkal egészségesebb és becsületesebb, semhogy meg ne találhatnánk vele Isten országának és hazánknak építésére a testvéri találkozót. A pokol tüzének: az irigységnek, a haragnak, gyűlöletnek fekete és vörös színű nemzetközi szitáit tartjuk ellen ségnek, akik földi hatalmuk és nagyobb uraságuk érdekében minden lelkifurdalás nélkül föláldozzák közös keresztyén és nemzeti eszményeinket,a Hol van ebben a beszédben olyan tétel, amely sértheti a kaíhoíikus val lásf? A mely okául szolgálhat a társadalmi béke falbontásának? Hiszen Balthazár református püspök, egy olyan vallásnak vezére, a mely a lelkiismereti szabadságon épül fel, a mely soha nem hirdet gyűlöletet, hanem felekezeti megértést, amely nem szűkölködött vértanukban sem, akik a magyarság vértanúi voltak. Baiihazár püspök önmagával és vallásával kerüli volna ellenkezésee, ha a katolicizmust támadta volna. A t. cikkírónak, akinek jóhiszeműségét egyetlen szóval sem vonom kétségbe, teljes nyíltsággal meg kell ezúttal mondanom, hogy jól informált lehessen és tisztában legyen a kálvinisták egyenes jellemével: Amikor a csehszlo vák kormány Rómának hadat üzent, a mely tényével magát egyes államok előtt rokonszenvessé tudta tenni, a szlovenszkói reformátusok és evangélikusok nem siettek a kormány segítségére, nem támadták Rómát, pedig a segítségért jutalomba részesültek volna. Nem tették, mert azon meggyőződésben voltak, hogy ezzel a magyarságnak ártanának. Nem a magyar kathoükus papság ellen beszélt B üíhazár, hanem azok ellen, akiknek közömbös az ország, akik meg akarják bontani a magyar egységei, akik a másvallásuakat nem tartják magyaroknak s akik, mint Mikes gróf szombathelyi püspök, nyíltan lekicsinyl ik a nem katolikusokat stb Nem veheti senki rossz néven Bili hazáríél, ha a reformáció mártírjairól ezeket mondja: Ha ezek az emberek nem lettek volna, akkor ma nem zengene magyar szó és nem buzogna magyar nemzeti érzés Njm igaz ez? Á történelem igazságai előtt úgy a kaíholikusna's, mint a reformátusnak, ha igazán szereti hazáját, meg kell hajolnia és a jövője érdekében tanulnia kell. Mert az a nép, ma’y nem okul *) Köiöljük e levelet é» ezzel ezt az ügyet befejezettnek tekintjük. A szerkesztőség. saját történelmén, amely behunyt szemmel éli napjait, a mely nem törődik, hogy saját nemzetének tagjai a hazájukban otthon legyenek és az idegenek ott csak vendégként szerepelhessenek, elpusztul, elveszik a népek versenyében. Nyitott szemmel kell tehát nézni, látni és a fajszeretet oltárán az elfogultságot fel kell áldozni. Arra kérem a i. cikkíró urat, hogy ne értse a jövőben félre sem Balthazárt, sem a pro testánsokat, akik ma is türelmesek, önfeláldozók és valóban magyarok .,. Béke velünk 1 Komárom, 1926. nov, 5. Egy református. Jinpí-tallgik 6,9 jBniiíiiifi Jini“ ii 'iiiiük itt Mlel tökéletes véiell A Jókai Egyesület tizenöt éve. 1911-1926. — A megalakulás előzményei. — A vármegyei könyvtár, a Komáromvármegyei és Városi Muzeum Egyesület, a Komáromví megyei Közmivelődési egyesület. — A történelmi múlt és hagyományok. — Jókai városa. — Egy kulturház körvonalai — Az élet rohan és aki annak forgatagába kerül, nem veszi észre, hogy vele együtt rohan, ha térben nem is, de Időben igen. Az az idő, amely a Jókai Egyesület alapításától kezdve elsuhant felettünk, maga a történelem; csak mi nem vesszük észre, hogy történésnek vagyunk aktiv vagy passzív részesei vagy tanúi és a história homokórája pereg fejünk felelt elhullajíva a feledés mindent, emlékezést, történetet ellepő homokját. Nem nehéz még visszapillantanunk a félmultba, a tegnap eseményeibe, hogy megrajzoljuk emlékezésünkben annak a tipikus kisvárosnak a képét amilyen másfél évtizeddel ezelőtt Komárom volt. Korábban egyesül ajobbpartivárossal.mérföldes csizmáit már felhúzta, petróleum lámpásait felcserélte a gázfénnyel, bár nem volt eléggé előrelátó, hogy megsejtette volna azt, hogy az elektromosságé a jövő; csatornázta is a város egyes utcáit, mert felismerte, hogy ez a közegészségügynek és higiéniának előfeltétele. Mintaszerű kórházat épít, ahol nagy vidék betegei nyernek gondos ápolást és gyógyulást. Ámde az iskolapaloták létesítése előtt hatalmas lovas kaszárnyái épít és igy az anyagias irány kerekedik felül kommunális életében, hogy azután erőteljes nógatásokra rátérjen a helyes útra és letörlessze százados adósságát: főgimnáziummá fejlessze az ősi kisgimnáziumot és eggyel pótolja azt, amiből aranykorában, mikor még az Aranyember hajói úsztak a Dunán, kettővel is rendelkezett. így azután a jó nyomokra térve megépülnek iskolapalotái is. A városban a hivatalnok elem a vezelő társadalom gerince, mert hivatalnok város; nagy katonai garnizonja külön életét éli, A megye székvárosában számos az állami hivatal, a városi politika intézői állami hivatalokban és a katonaságban keresték a város forgalmának fellendülését és nem is számítoltak rosszul. A polgári lakosságot pártokra tagolja széf a politika, melyet igen sokan nem alaptalanul az általános müveletlenség velejárójának tartanak, szellemi élete a minimális igényekkel beéri. A társadalom kisebb nagyobb egyesületekre tagozódik, a lafeiner elem kénytelen megelégedni a kaszinó obiigát kártyapartijaival, színháza nincsen, csak nyaratszakán téved ide színtársulat az arénába; a mozgószinházban akkor még csak kezdetleges filmek peregnek le, télen át egyik bál a másikat éri, amelyeknek szakadatlan egymásutánját egy-egy szintén táncvigalommal egybekapcsolt jőtékonycélu hangverseny, vagy műsoros estély tarkilja. Szóval kisváros és miveltségi szintjét az objektiv világszemlélet sekélyesnek találja A gazdagok, a tehetősek könnyen segítettek magukon. Budapest csak egy macskaugrás, naponta számos személyvonat és több gyorsvonat fut el Komárom mellett, igy aztán aki a színháznak a szükségét érezte, az délután elindult, este a színházban szórakozhatolt és még vissza is utazhatott, ha kedve tartotta, vagy arra kényszerült. Budapest volt a nagy és ritka előnye, a főváros közelsége, ahol mindent megkapott. De viszont Budapestnek hátrányai is voliak a vidéki városokra nézve, mert ezeknek kulturális életét megbénította, magába szívott minden mivelődésl lehetőségei, tudományt, irodalmat és művészetet monopóliummá tett. Komáromon is meglátszott ez a hatása a centripetális erőknek. Szegényes kultúrintézményei közül legismertebb volt a népkönyvtár hihe fellenül leolvasott könyveivel, továbbá a nagy múltra tekintő megyei könyvtár, melynek alapját száz év előtt néhai Kultsár István, e városnak nagy fia vetette meg, aki arról álmodott, hogy szép és értékes könyvtára, mely ma jobbára kegyeleti értéket képvisel, valamikor nyilvános közkönyvtárnak alkotja magvát. Egy régi, félszázados kultúrintézménye, a Dalegyesület fénykorát kezdte már siratni, de uj kilátások nem nyíltak hosszú ideig, hogy ezek a viszonyok változzanak. Volt egy kis múzeuma is lelkes férfiak hangyaszorgalmából összehordva és a sétatérnek egy kiállítási pavilonjában felállítva. A megyei Közmivelődési Egyesület inkább a falvakon fejtett ki tevékenységet és a színészetet támogatta A vármegye fővárosának egyetlen tudományos célú egyesülete a Muzeum Egyesület, mely a régi Történeti és Régészeti Egylet nyomába lépett. Lelkes vezetője, a nagy tudományos készültségü Gyulai Rudolf össze gyűjtötte a régiségeket és helyi monográfiákat ir, lázas buzgósággal a történeti anyagot hordja össze, Takáts Sándor, Komárom nagy historikusa már a bécsi levéltárakban kutatja az anyagot későbbi csodálatosan szép munkáihoz, hogy azokban tanítómestere legyen nemzetének. A kulturális életnek feltételei tehát már adottak, csak a kéz hiányzott, amely a kapcsolatokat megteremtse. A széilagoliság volt a különös ísmertelő jegye a komáromi kisvárosi életnek. És mégis voltak, kevesen bár, de voltak olyanok, akik meggyőződésből hittek abban, hogy ezen is lehet változtatni, akik a quieta non movere elvét nem akarták követni. Ezek fanatikusan hittek abban, hogy ezen lehet és kell is változtatni és nem elég az egy-kéf műkedvelő előadás vagy hangverseny, amelyet jótékony célokra rendezgetnek. Az ősi, a konzervatívnak hirdetett és a rendiség afavisztikus hibáival illetett vármegye volt mégis az a terület, ahonnan a kulfurélet gondolata elősugárzotf. A polgárság nem lelkesedett ez iránt az intézmény iránt, mely területenkívüliségének látható jeléül tanácskozásai alatt súlyos vaslánccal zárta el a székháza elölt való közlekedést. De a vármegyének mégis volt ősi nagy tradíciói melleit, amelyeket a reformkorból örökölt szent hagyományai között, egy kullur-intézménye, könytára, amelyet büszke öntudattal őrzött és fejlesztéséről szerény eszközökkel bár, de mégis gondoskodott. Néhai való, jó Kultsár István, aki száz évnek előtte nyilvános közkönyvtárról álmodtál Komáromnak, szülővárosodnak, nem is sejtetted nyugvó helyeden a pesti belvárosi templom ősi sírboltjában, hogy itt is álmodik az élet száz évig. De már közeledik a valóság: Ghyczy Kálmán hite már bízott abban, hogy a hatalmas vármegye mégis csak módját tudja ejteni egykor annak, hogy nyilvános könyvtára legyen kiegészíti azt nagy hagyományával. És igy lelt E század első éveiben már belekerült a közfudatba, ahova belevittük a sajtó utján és a személyes meggyőzés fegyvereivel, hogy a nagyértékü könyvgyűjteményeknek nem lehet méltó helye a poros levéltár polcain. A vármegye építeni is akar! és erre a célra gyűjtött is 25.000 korona tőkét, mely szűkösen elegendő lett volna a megyei levéltárnak emeletesre leendő felépítésére. De azután az időközben a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségével létrejött meleg kapcsolat más irányba terelte az ügyet, belekapcsolta a múzeumot is, meiynek számára szintén a vármegyeháza telkén akart hajlékot, végleges otthont építeni. Pár év eltelik ezekben a fervezgetésekben, mig végre a főgimnázium mai díszes palotájának kiépítése ad hatalmas lökést a muzeum és könyvtár építése ügyének is. Időközben a magyar törvényhozás a vidéki gócpontokon kulturházak építéséről alkoi törvényt, hogy ezzel a kultúra segítségére siessen. Arad, Marosvásárhely kulturpalolái már gyorsan felépülnek és utánuk elég gyorsan márKomárom kerül sorra, A vármegyei könyvtár bizottsága, de főképpen a Muzeum Egyesület nem veszi le a kérdést a napirendről és azt állandóan felszínen tartja. A Muzeum Egyesületben 1905. évben e sorok Írója vetette fel az összes kulturtényezők egyesülésének gondolafát, Terve szerint a vármegyei könyvtárat, a Muzeum Egyesület gyűjteményeit és a Közmivelődési Egyesületet kell egységbe foglalni és ezekből megalakítani a nagy kulturegylefeí, mely kapcsa legyen a vármegye és város társadalmának, irányitója a közmivelödésnek és minden erőt egyesítsen a magyar nemzeti irodalom, tudomány és művészet támogatására. A lelkes vezető férfiak, köztük Baranyay Géza, a muzeum igazgatója nem csüggednek és keresik az összeköttetéseket. Értékés támogatóra találnak a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségében, melynek élén akkor a történeltudós püspök, Fraknói Vilmos állott. Ez és később Szalay Imre báró, a Magyar Nemzeti Muzeum igazgatója szives készséggel karolják fel törekvéseinket, melynek a kormány előtt Kürthy István főispán lesz fáradhatatlan szószólója és támogatója. Lelkes örömmel és készséggel sorakoznak mögéjük Antal Gábor dunántúli református püspök, a szép tervek megértő pártfogója, Ghyczy Dénes, a szelidlelkü alispán, a nagymiveliségü főtisztviselő és akit elfelednünk sohasem szabad, Beöthy Zsolf, a magyar szellemi élei vezére Mind-mind odaállanak abba a lelkes sorba, mely Komá' írjon azonnal áss, •. ingyen szakács • -konyáért D pO etkem ek ílelmi^rgy<árB\mih *
