Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-11-06 / 133. szám
4. oldal. Komáromi Lapok 1926. november 6. |J ínkábbb megerősödjék, ne pedig el-FERRONIA «-xinruxn_rumnn ELEKTROTECHNIKAI VÁLLALAT ÉS MÉRNÖKI IRODA. Nővé Zámky (Érsekújvár) Komárorai-u. 10. senvedjen. A kibontakozódó állami iparfej- 1 lesztési akció uj tartalmat kell, hogy adjon az Iparosmozgalomnak, hogy ez a mozgalom belekapcsolódjék a modem élet követelményeibe. Dili! lie aMnosiiilÉ. Tervek mérsékelt díjazás mellett, költségvetések és szakszerű felvilágosítások díjtalanul „eszközöltetnek Ugyanott Rá DIÓ felvevő állomások beszerelése és javítása. Legjobb anyagok! Szolid árak 1 A felekezeti béke gyönyörű ünnepnapja. — Saját tudósítónktól. — Komárom, 1926. november 5. Nagyszabású társadalmi ünnep középpontjában állott d-. Majer Imre apatplébános, aki tegnap ünnepelte névnapját és egyben ötéves komáromi működését is. A katolikus egyház társadalma társasvacsora keretében méltatta a kiváló lelkipásztornak, a béke emberének érdemes működését, mely a ko máromi társadalomban minden vallás külömbség nélkül általános tiszteletnek Cégtársak: 678 1 Dipl. Ing. Mandler I, Schmidt Gy. és Szénássy 1. | 1 örvend. A százhúsz teritékü banket a Katolikezdte meg tevékenységét s rövid időn belül igen széles körre terjesztette ki nagyarányú munkásságát. Tanácsot szóbelileg és távbeszélő utján teljesen díjtalanul adnak. írásban adott tanács, rajzok készítése, tervezetek átalakítása fejében mérsékelt illetéket számítanak, úgyszintén helyszíni vizsgáló bizottság kiküldése esetében is. Szlovenszkón, igen tisztelt hallgatóim, még óriási munka vár reánk, hogy a műszaki és gazdasági műveltség terén nagyvilági színvonalra emelkedhessünk. Utat és módot keresünk az iparos jólétének megalapozására, munkakedvre, életörömre akarjuk őt vezetni. így megértjük s jól esik hallanunk egy angol tudós szózatát, mely szerint a világ végső evangéliuma az kell, hogy legyen: tökéletesen ismerni munkánkat s helyesen végezni azt; az igaz munka megszentelő, ő a hit valamennyiünk számára. A munka maga az élet s a munkálkodó szive mélyéből fakad az istenadta erő, megszentelt életkivonat, mely az emberben felkelt és serkent minden nemes indulatot, megismerést és önismeretet és ezért igaza volt a bölcs hitszónoknak, Salamonnak, mikor azt mondta: „azért láttam, hogy nincsen annál jobb, mint hogyha az ember kedvvel (vígan) végzi munkáját,“ A termelés mai .széjjeltagozódó láncolatában az iparos rendszerint gépek segítségére van utalva. Amig nem létezett oly nagy mértékben munkamegosztás, addig az egyén munkaközben gyakran került szorosabb érintkezésbe munkatársával és másokkal, kiknek beszéde, észrevételei és tapasztalatai változatosabbá, színesebbé tették életét, lovábbmunkálkodásra ösztönözve őt. Miután a mai munkás munkaközben legnagyobbrészt csak gépektől van környezve, nem marad egyéb hátra, mint hogy ezek maguk váljanak hasonló ösztönzés forrásává, nehogy a munkás kvalitása szenvedjen a tisztán mechanikai, minden érdeklődés nélkül végzett munkában. Mélyíteni és gazdagítani kell tehát a munkás szakismereteit s épen ez a célja a művelődés demokratizálásának. A mit az ipar a történeti idők folyamán megteremtett, egy hatalmas, a rögtöl független néposztályt, melynek léte a csekély ingó vagyonon kivül a személyi képességeken alakul, amely osztály a polgári erkölcs, fegyelmezettség és tisztesség támasza, azt fenn fogjuk tartani és fenn kell, hogy tartsuk és ebben az értelemben kell az iparfejlesztési akciónak is működnie, mert szükséges, hogy ez a kullurelem minél kus Legényegylet termében folyt le, melynek uj átalakítása és a színpad nemes vonalai igazán csak most kelthettek feltűnést, amikor az a terem zsúfoltsága nélkül volt szemlélhető. Megjelentek olt dr. Majer Imre tiszteletére a többi vallásfelekezeteknek igen előkelő képviselői is, hogy ezzel is megerősítsék a felekezetek közt levő jó viszonyt, amelyre vonatkozólag fontos nyilatkozatok hangzottak el. Az ünnepen ott láttuk dr. Majer Imre apátplébánoson kivül dr. Vincze Aurél törvényszéki elnököt a birói karnak számos tagjával, az ügyvédi kar több tagját és több állami tisztviselőt, ott voltak Komárom iparos társadalmának legkiválóbb tagjai is és a Katolikus Legényegyletnek számos tagja. A társasvacsora első felköszönlőjét dr. Alapy Gyula egyházközségi elnök mondotta, aki ecsetelve az egyház hosszú árvaságát, reámutatott arra, hogy Majer apátplébános személyében az érkezett ide, akit a város katolikus társadalma oly hosszú idő óta várt, A béke és türelem embere, aki azt nemcsak szavakkal, de tettekben gyakorolja, aki nemes szivü és jótékony, melyekre életében szerez érdemeket, amikor megtakariiott filléreit nemes célokra adományozza. Igazi pap és talpig férfi. Viharos éljenzés meliett éltette az ünnepeltet. Dr. Majer Imre apátplébános válaszában ideérkezésének előzményeire mutatott rá, akkor azt hitte, hogy csak egy évet tölthet ebben a városban, ahova a boldog gyermek és ifjúkor édes emlékei fűzik. Ezt gondolta, mert beteg volt az üldözésektől, melyeket magyarságáért és hitéért a vörös uralom alatt szenvedett, amikor börtönbe vetették. De az isteni Gondviselés mégis másképpen rendelkezett. A Pax jelszavával jött ide és azt becsületesen megtartotta és meg is fogja tartani, mert testvéreknek tekinti a többi vallásfelekezet híveit is. Híveire és a megjelent vendégekre üríti poharát, szűnni nem akaró óvációk közölt. Majd ismét Alapy Gyula emelkedett szólásra és Komárom nagy múltjából idéz példákat, amely város a mohácsi vész után teljesen protestánssá lett és Lu her hitét követte. Majd száz évvel utóbb a megindult antireformáció nyomán sok szenvedés és könny jutott e város lakóinak osztályrészéül a lelkiismereti szabadságot lábbal tipró hatalom részéről. A megpróbáltatások talajából keli a türelem fájának kinőnie, hogy az árnyékoljon be valamennyiünket. Á múlt tanulságai a jövőnek szolgálnak Útmutatásul. A felekezeti megértésre már gyermekkorában a szülői házban nyert oktatást és ennek egyetlen parancsát követte mindenkor: a legfőbb keresztény parancsolatot. A testvér vallásfelekezetek jelenlevő impozáns számú képviselőit lelkes szavakkal köszöntve, a református egyház tanácsának szenior tagját, Csepy Dániel ügyvédet élteti, aki hosszú közéleti pályafutása alatt értékes tapasztalatokat szűrhetett le magának az elmondoítakról. (Lelkes éljenzés.) Csepy Dániei a többi testvár vallásfelesese ek részéről kért szót és gyönyörű szavakkal ecsetelte azt az örömet, amelyet Majer apátplébános megértő működése kelt az egész komáromi társadalomban. Azt kívánja, hogy az apátplébános beiktatása felejtetten ünnepén kifejtett programját teljesen valósítsa meg és tovább is szolgálja a felekezetek közt levő testvéri jó viszonynak a kímélyiíéséf, amelyre eddig is törekedett. (Általános éljenzés és'taps.) Király József segédtelkész, a Katolikus Legényegylet másodelnöke az egylet nevében köszönti az apátplébánost meleg szavakkal, majd ifj. Langschádl Lajos építőmester az egyházi énekkar, Németh Lajos a legényegylet ifjúsága nevében mondtak talpraesett felköszőntőket. Lukácsovics József káplán pedig rendkívül formás beszédében a papság nevében szólt zajos éljenzéssel kisért beszédében. A beszédek elhangzása után kedélyes hangulatban maradt együtt a szép társaság a késő esti órákig. Itt említjük fel, hogy dr. Majer Imre plébánost e halmozták hívei szerencsekivánatokkal és számos küldöttség kereste fel az egyházi egyesületek és intézmények részéről. IM Szanatórium CARITAS“ Bratislava, Torna-u. 18/b. W 274 Sebészet — Nőgyógyászat I. oszt. napi 80—100 koronáig, II. oszt. napi 56—65 koronáig. Szabad orvosválasztás. Külön szülészeti osztály (Both dr.) I. oszt. pausal szülés 8 napra 1600 korona. IL oszt. pausal szülés 1000 korona. Vezető orvos: FRANKENBERGER dr. egyetemi tanár. Az intézet főorvosa: BOTH JaNOS dr. egyetemi tanársegéd operatőr. — REÉUCHA LAJOS dr. igazgató. Húsz éue hozták haza Rákóczi hamuait. (Még egy Rákóczi évforduló. — Áljunk meg ennél a dátumnál is). Ez évben már ünnepeltük II. Rákóczi Ferenc, a magyarok dicső fejedelmének emlékét, születésének 250-dik évfordulóján. Mielőtt azonban elbúcsúznánk ettől az esztendőtől, a magyar történelem még egy évfordulóval kedveskedik a magyarságnak. Ez év őszén, most van évfordulója annak a szivet megdobogtató nagy-nagy eseménynek, hogy a száműzött Rákóczi visszatért pihenni arra a földre, amelyet úgy szeretett és amelyért annyit szenvedett és amelyért feláldozta mindenét: gazdagságát, vagyonát szabadságát. A magyarság jelene olyan szomorú, a jövője olyan bizonytalan, hogy vigaszt és uj erőt a jövő küzdelmes életére csak a múltak emlékéből meríthetünk. Nem szabad tehát elhaladtunk e dátum, ez év forduló előtt sem és a magyar múlt dicsőséges, napsugaras majd könnyel ásztatott történetének e fontos évfordulóján meg kell álnunk. II. Rákóczi Ferenc, a magyarok dicső fejedelme hamvait húsz esztendő előtt, fényes ünnepségek közepette szállították haza Kassa városába. A fejedelem százhetvenegy esztendeig volt idegen ország temetőjének lakója, de százhetvenegy esztendő múltán felébredt a nemzeti öntudat a magyarságban és hazahozatta II. Rákóczi Ferenc földi maradványait. Húsz esztendő előtt soha nem felejthető ünnepet ült Kassa, a kuruc város: hazatért a fejedelem. A fejedelem, mikor 1711 februárjában elhagyta Magyarország területét, fiatal, élete virágjában levő férfiú volt. 1735-ben, a halál esztendejében, már megtört öregur volt II. Rákóczi Ferenc: huszonöt év emigráció, huszonöt fájdalmakkal, keserűségekkel és csalódásokkal telitett esztendő meg szokta őrölni a legerősebb férfiakat is. Ez a emigráció azonban nem fejeződött be a fejedelem halálával sem: százhetvenegy évnek kellett leperegnie, mig a fejedelem bünbocsánatot kaphatott a legnagyobb büuökre: a hazaszeretetre, a szabadság vágyra és a nép szeretetére. 1906 ban tért vissza a fejedelem arra a földre, amelyet ő végtelenül szeretett, amelyask szabadságáért vagyont és életet áldozott. A kétszázéves emigráció alatt elporladt a fejedelem teste és csupán néhány csont került vissza arra a főidre, melyet a fejedelem mint hús és vér ember hagyott el. Mégis nagy, felejthetetlen ünnepe volt a magyarságnak az 1906-os év : II. Rákóczi Ferenc földi maradványaival visszatért az országba, valami, ami 1711-ben II. Rákóczi Ferenccel számkivetésbe ment: a nemzeti öntudat. Kétszáz esztendeig tűrte a magyarság a szégyenbélyeget, az 1715 ben hozott szégyentörvényt, mely hazaárulóvá bélyegezte II. Rákóczi Ferencet. Az 1906 október 19-iki magyar országgyűlés mosta le ezt a szégyenfoltot, megsemmisítve azt a törvényt, mely a legnagyobb magyar hazafit hazaárulóvá bélyegezte. 11. Rákóczi Ferencnek valóban sok bűne volt: magyar mert lenni akkor, amikor érdem volt császári zsoldba állam és megtagadni a magyarságot, a nép jogaiért merte felemelni szavát akkor, amikor a nemesség még embernek is alig akarta hinni, tekinteni a jobbágyságot: vallásszabadságot mert hirdetni akkor, amikor a vallási elfogultságharcra tüzelte egymás ellen az embereket és magyar fejedelem létére nemcsak a magyarságért, de a nemzetiségek szabadságáért is fegyvert fogott akkor, amikor még hire*nyoma sem volt a nemzeti kisebbségek jogairól szóló törvényeknek. Ennyi súlyos, jóvátehetetlen bűnért bűnhődni kellett: II. Rákóczi Ferenc bűnhődött is, birtokait elkobozták, nevét, emlékét besározták, őt magát pedig száműzték abból az országból, amelyért feláldozta magát. 1906 a jóvátétel nagy esztendeje: a száműzött Rákóczi diadalmenetben tért haza, hogy testének maradványai végleges helyet kapjanak a kassai dóm kriptájában. A történelem, ha néha későn is, jóvá tesz mindent. Megjutalmazza az erényt és megbünteti az árulást. II. Rákóczi Ferenc a nép jogaiért bontott zászlót: a Magyarországon lakó népek szabadságáért. Rákóczi zászlaja alatt a ruthén és szloyák önkéntesek egész légiója harcolt: Rákóczi nem a „nemesi szabadságok védelmére“ ragadott fegyvert, hanem a szabadság megszerzéséért. A császári önkény hadserege legázolhatta a felkelő hadakat, győzelmet arathatott, de Rákóczi szellemét nem száműzhette soha az országból, soha a magyarság szivéből. Ez a szellem töltötte el a magyarságot, a húsz év előtti ünnepségeken és ez a szellem tölti el ma is, mikor a huszadik évfordulót ünnepeljük. A magyarság nem volt soha rabszolga nép, de nem vállalkozott a rabtartó szerepére sem. A magyarság nagyjai, akik a magyarság védelmére fegyvert fogtak, soha nem felejtkeztek meg arról sem, hogy országuk, hazájuk területén más népek is laknak és hogy ezek a népek ugyanannyira vágyják, kívánják a szabadságot, mint ők. A Rákóczi Ferenceket, a Kossuth Lajosokat erős nemzeti érzés és erős szabadságvágy fütötte át mindig, de a nemzeti érzés sohasem fajult bennünk a más nemzetek iránti elfogultsággá, a szabadságvágy pedig megértette velük, hogy más nép is kivánja, akarja a szabadságot. Es a Rákóczi Ferencek szelleme ma is itt él közöttünk, itt él a magyar szivekben... Magyar Rádió Újság számonkint 4 Kc-ért kapható lapunk kiadóhivatalában. A nyitrai vadász és kynologiai club lezajlott 12 élő | és agyaggalamb versenye közül kilenc első, 4 második és 3 harmadik. A két nagyszombati versenyen pedig mindkét első 1 második és 2 harmadik dij tett Selfertféle fegyverekkel és töltényekkel megnyerve. — Számok beszélnek! Érdeklődők kérjenek árajánlatot special galamblövő töltényekben és agyaggalamb lövészeti berendezésekben: <39 I Seifeart József cégtől, BRATISLAVA, Halászkap a. 4. sz. Alapítva: 1840. Telefon: 253. |
