Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-10-09 / 121. szám
8 oldal. Komáromi Lapok 1926. október 9. — Olcsó “áaárlá?. Az utóbbi na-Eokban városunkban három némelül eszéló feltűnően kreolarcu nő garázdálkodott. Több mint valószínű, hogy minden üzletembert meglátogatlak, hogy azt meglopják vásárlás ürügye alatt. Az eljárásuk ugyan nagyon megszokott és közönséges volt. Mindhárman megjelentek az üzletekben és minden árut megmutogaltak maguknak és ha ebből a kereskedő elővigyázatossága folytán nem sikerült semmit sem eltulajdonitaniok, akkor a pénzváltás csalás módszeréhez folyamodlak, még pedig úgy, hogy 100 koronás bankjegyből kértek vissza ‘ vagy annak felváltását kívánták — { és az aprópénz sohasem felelt meg ; elégnek — mert időközben azt is megapasziofták Mivel ezen eset a komáromi ésl. államrendőrség ' tudomására jutott, azonnal nyo- i mozást indifoít és sikerült a tettes garázdálkodó asszonyokat kézrekeritenie. Felhívjuk azokal, akiknél ezek esetleg megjelentek tegyenek azonnal jelentést az államrendőrség 6. számú szobájában. — Panasz a komáromi Durasparti piacra. Az alábbi sorok közlésére kértek fel bennünket: Kérdezi e cikk írója a Komárom község vezetőségétől, hogy ki felelős a Dunaparti piacon megtör- j ténhe'ő szerencsétlenségekért? Október 7-én, csütörtökön, reggeltől egész 10 óráig meglehetett figyelni, hogy mi történik a komáromi piacon. Minden pillanatban egy nagyobb szerencsétlenségtől lehetett tartani. Egy lovat kocsistól majdnem elgázolt az iparvágány vonata. A második eset; egy fiút, ha a vasutas idejében el nem rántja, szintén elgázolja. Mindenki menekülni akart a vágány felőli oldalról, mert a lovak annyira féltek, hogy a gazdáik igen nehezen tudták megfékezni azokat. A riadalomban azonban nem segített senki. Beszéltem egypár piacfelügyelővel és kérdeztem tőlük, hogy van-e tudomásuk ezekről az izgalmas jelenetekről? Azt felelték, hogy mindig van valami izgalom jelentve és hogy addig, amíg a város nagyobb összeget szerencsétlenség miatt kifizetni nem fog, ugylátszik nem veszi tudomásul a Dunaparti izgalmas hetipiacokat. Most még csak az kérdezem a község vezetőségétől, hogy ki a felelős a megtörténhető szerencsétlenségekért ? Tisztelettel Gulis János. — Más oldalról is hallottunk hasonló panaszokat, és itt volna már az ideje, ha ehhez hasonló izgalmaktól megszabadulnának a piac látogatói. Izsap- és Sárkánypusztai teává j. Sajtkülönlegességek, Legfinomabb kárpáti málna szörp. Dessert bonbonok. Torta- és ostyalapok. Olajos és konserv halak, rák, kaviár, francia szardíniák, valamint a legfinomabb francia Olíva olaj. Horniman angol és orosz teák. Bel- és külföldi rum, likőrkülönlegességek Asztali és Palugyay fajborok. Pezsgők. A legfinomabb fajkávék naponta frissen pörkölve kaphatók: Berger F. Vilmos csemegeüzletébfn Komárom, Városház-ucca. 804 — Bat’a cág ujságközieménye: A vevő az ur, ez a modern kereskedő mottója. A vevőnek teljes joga van pénzéért szívességet, előzékenységet és szakmabeli tanácsot és a legelőnyösebb kiszolgálást kérni. Egy jó kereskedő vevőjével szemben az őt megillető tiszteletet tanúsítja és sohsem felejti el, hogy ma vagy holnap helysége minden lakója Vevője lehet. Tehát az is vevő, aki nem vesz. — Hogyan keli érvényesülni? Erre a kérdésre megfelel az orosz szovjetbirodalomban megjelent kis könyv, amely a fiatal agitátoroknak ad útmutatást arra, hogyan érhetnek el sikert. E könzvecske szerint helytelen nézet az, hogy a politikai szónok szerénysége {‘ó hatást tesz a hallgatóságra A fiatal rolsevikoknak, akik megtanálják azt az elvet, hogy hangoskodással, könyökkel kell előre iparkodni, azt is megmondja az agitációs könyv, milyen utoc-módon lehet legjobban érvényesíteni a szerénytelenséget. — Keressetek föl gyakran politikai gyűléseket, — mondja az útbaigazítás ott föltűnő helyre üljetek, föltűnően jegyezhessetek, a szónok beszédét szakítsátok gyakran félbe hangos közbekiáltással, zajongva kérjetek szót a napirendhez, mindennel elégedetlenked„5 UHR TEE” VII. füzete ára 34 Ke* megjelent és kapható Spitzer Sándor könyvf’sboljáiiaii. Telefon 80. Komápcm, Nádoi* utca 29, sü. Telefon 80. jetfk, hargosan fejezzétek ki méltatlankedástokat és ha igy jártok el, akkor még mielőtt egyetlen beszédet mondtatok, az egész gyű elesel úmernifog benneteket ér mindenkinek az lesz a benyomása, hogy különbek vagytok a többinél és kiváltok a tömegből. Ha végre megadják nektek a szót, valószínűleg ezt fogja mindenki mondani: ez a szónok bizonyára nagyon érdekes dolgokat fog mondani! És igy már kezdettől fogva nagy figyelemmel fogják hallgatni szavaitokat. Való igaz, hogy eddig mindig a szerénységet hirdették követendőm k és a fcolstvikok dicsősége és a velük rokonérzésö keblek öröme, hogy ime egy iskolakönyv tanítja a szerénytelenséget és fejleszti mesterségesen a tolakodást és stréberséget. Irodalom. Széljegyzetek» ii. Hogy áll az irodalom ügy? üt nálunk a köztársaság területén? Ez a kéidés run tud megfelelő és megnyugtató választ nyerni. Azt lehetne mondani hogy körötte ami-bilis kertuzió térjerg, melyet minden eg yes felszólamlás vagy ho7zászó!amlás csak nővel s igy történik valami, amivel azonban senki sincs megelégedve. Err fékezzünk csfck vissza e kérdésnek hírlapi tárgyalásé: a s mér eleve állapi'suk meg, hogy annak eddig semmi látható eredménye nincs. Jutott eszünkbe, mennyi jó tanács és jímbor szándék hangzott föl az elmúlt évek alatt, annak foganatját hiába vártuk, ennek rregvalósu lésát hiába várjuk. Gondoljunk azokra a nyilatkozatokra, melyek a kérdésben itt is, ott is elhangzottak és keressük nyomát annyi szónak, annyi betűnek a szlovenszkói magyar irodalom fejlődésén. Megtaláljuk-e? H-: valaki filológiai pontossággal rekapitulálná mindazt, amit a mi irodalmunk érdekében összeírta'', körülbelül két témára lehetne redukálni az elmondottakat Az egyik a körül a gondolat kőiül sáíoroz, hogy van-e irodalmunk és irodalmi politikánk, a másik azt fejtegeti, fn nincs, mit kelljen tenni, hogy legyen ? Ez az elmélet tisztára aka démikus, mert a gyakorlatba átvéve semmi sincs belőie.-Van-e irodalmunk? Vannak íróink, akik dolgoznak. Vannak, akik elméi kednek. Így van irodalmunk is, elmé létünk is. Vannak okos indítványok, életre való gondolatok, ösztönszerü ráta pirítások — terv, tanács, tanítás, tennivaló bőven, de csak ma is olt vagyunk, ahol voltunk ezelőtt jó né hány esztendővel Haladásról, tudatos irodalmi politikáról, rendszeres agitá dóról, tervszerűen megállapított programmról, ennek betöltésére irányuló konzekvens tevékenységről aligha számolhatunk be. Buborékok, „sok haza, puffogatás", amit száz esztendővel ezelőtt, cikkek, szólamok, végül egy furcsa kis polémia a fölött a kérdés fölött, hogy az országos politika-e az irodalom ápolása, vagy pedig ... Röviden: a politikus „kulturális és iro i dalmi életünk pangását majdnem kizárólag az írók és nem politikus kulturmunká80k hibájának tudja be, holott mi írók és kulturmunkások ugyanolyan, talán még nagyobb joggal tehetnénk szemrehányást a politikai exponenseknek.“1) Ebben a rövid rezümmében benne van a vita lényege, ki felelős az irodalom pangásáért, az irodalom- e, a politika- e? S ebben a fölvetett kérdésben benne van annak hallgatólagos elismerése es megállapítása, hogy ?z irodalom pang. Ki felelős tehát mindezért? Elsősorban senki, másodsorban mindenki, mert az irodalom nem az írói céh tulajdona, hanem a nemzeté, tehát *) Prágai Magy, Hirl. 1925, 160. tz. ?z irók-ó, a politikusok é, az olvasó közönségé, a könyvnyomtató és forgalomba hozó műhelyeké, édes mindnyíiunk-é, akik itt magyarok vagyunk. Egyénenként az írók dolgoznak, írnak jót-rosszat, kinek hogyan telik talentuma szerint és e'hivatása, vagy mestersége alapján. Egyénenként sz olvasók áldoznak és olvasnak, többet-kevesebbet, anyagi és szellemi tehetségük szerint. Egyénenként a politikusok a nemze'i erő és gazdagság létfeltételei biztosítására dolgoznak az adott viszonyok és a kínálkozó lehetőségek szerint. Az irodalom virágzásához tehát minden egyes ember hozzájárul valamivel, minden egyes réteg a maga munkájával vagy áldozatával. Ha tehát 8z irodalom pang, annak cfca nem csupán az írók, nem csupán a politikusok, nem csupán a közönség, hanem azok a viszonyok, körülmények, amelyek szerint és közölt a nemzet él, dolgozik, küzkötíik, művelődik, vagyonosodig termel; termel Írókat és közönségei, szellemet és anyagi lehetőséget, kulturális és irodaimi miliőt, gazdasági és politikai lehetőséget a nemzeti lélek számára. Ha valahol, itt nem lehet hafárpört kezdeni, mert egy nemzet életében sem irodalom, sem politika, sem gazdasági és művelődési tagoltság sem szoríthatók élesen elválasztott és merőben elkülönítő területekre, így a felelősség kérdésének fölvetése és vitatása bizonyára szalmacséplés, legföljebb arra jó, hogy mint az üldözött tintahal, zavarossá tévén a tengert, láthatatlanná tegye magát, A felelősség egyetemes, csak arról lehet szó, mennyiben vagyunk egyénenként (írók, olvasók, politikusok) determinálva arra. hogy azt viselhessük is. A felelősség elméleti, mert csak benső énünknek tartó: unk vele ós nem függ csupán attól, hogyan kívánjuk teljesíteni, hanem attól" is, hogyan tehetjük nemzefiköteiességeinkké. Azonfelül viszonylagos, mert iró a kö 2önségtől, mindkettő a politikától függ, viszont a politikus és iró egyformán a nagy közösség tolmácsa, az pedig irányítást nemcsak nyer, hanem ad is, írónak is, politikusnak is. Az elmondottakból követkeik, hogy a szlovenszkói magyar irodaom pangásáért mindannyian felelősek vagyunk, akik szellemi és gazdasági taknmmainkat nem tudtuk az irodalom feivrrágoztaiására eredményesen felhasználni. Ne keressük a hibát sem az Írókban, sem a politikusokban, hanem magunkban, mert „a kor foyama, meíy visz vagy elmerit, úszója, nem vezére az egyén,“. Madáchnak ezt a nagy igazságát prózára lefordítani és alkalmazni erre a kérdésre talán fölösleges A politikus is, az iró is olyan fa, melynek koronája az étet horizontja fölé emelkedik, de gyökérzete a nemzet egyeteméből dolgozza ki a lomb, a virág és a gyümölcs — a nemzeti öntudat — áldását, Az iró is, a politikus is exponense a nemzetnek, mindakettő ugyanazt hirdeti, csakhogy más formában. Az iró a művészet és szellem politikusa, a politikus viszont az államelmélet és reális valóságok művésze, ! Egyik sem szakadhat el lelkét lelkedző j talajától, test és vér szerint együttélő nemzetétől; mindenik helyettünk, értünk, nevünkben és számunkra munkál : vállal mariiriumot vagy megdicsőülést, — a nemzet érdekében és helyett. így állván a dolog, ne egymásban, magunkban keressük a hibát, ha van, a felelősséget, ha valamit elmulasztottunk, a gyengeséget, ha erőnkre eszmélni nem tudunk. Keserves űt, de nem reménytelen; a gyógyulásra is az az első lépés, hogy a betegséget s annak okait megismerjük. Ellőttünk is I ez a teendő áll: ismerjük meg a valóságot illúziók nélkül, állapítsuk meg a bajt, kuruzslók nélkül. A mai Szlovenszkó es Ruszinszkó területén élt és élő magyarság a nemzeturának és irodalomnak mindenkor adott ugyan kiváló munkásokat és mece násokat mégis, olyan értelemben, min ahogyan erdélyi vagy dunántúli irodalomról szoktunk szólani, nem beszélhe- I tünk felső-magyarországi irodalomról * és műveltségről. Mert ezen a területen feltűnő és haló irodalmi élet inkább sporadikus és eferner, mint általános és állandó volt. Ami itt azelőtt történt ha az egyetemes magyar szellemnek értéke és gazdagodása volt is, jellemzővé vagy intézményesen szervezetté nem vált, nem is válhatott. Külön szlovenszkói és tuszinszkói msgyar irodalomról és műveltségről csak most, az uj politikai alakúiig után beszélhetünk. Azok, akik ezt a kérdést fölvetették, felszínen tartják és róla tárgyalnak, mint föntebb jelezte n, megáll; pitották, hogy itta magyar'irodalotn psngáso’k indult, mert területileg és eihatáro v3 elszakadt az egyetemestől, mert saját határain beiül eddig sem szeiveződni sem jellegzetesen önállóvá tenni nem ’udob, mert — ezt elfelejtették megállapítani — nem támaszkodtntott konzerváló hagyományokra, lokális tónusát erösbő múltra. (Folyt, köv.) FiiÉililiitáiiBiloll. {Növendékek kiállítása). Ahogy minden évben, uj?v ezidén ig megnyílt a kultúrpalotában Harmos Károly festőművész és főgimn. rajztanár által szervezed festészeti tanfolyam növendékei őszi tárlata, amely a tanfolyam bslső^produktiv életébe nyújt betekintést városunk közönségének. Aki visszaemlékezik a tavalyi kiállításra. annak konstatálnia kell, hogy a haladást úgy átlagosan valamint az egyeseknél okvetlenül észre lehet venni. Bizonyítja ezt ama körülmény is, hogv egyesek, akik tavaly csak az első szárnypróbálgatásokat tették, ma már bátran és céltudatosan törnek előre, sőt — újat is alkotnak. Pedig ne felejtsük el, hogy egy-egv markánsan odavetett vonal vagy színfolt, amely a passziv néző szemében talán egész jelentéktelennek látszik, nem egy órai vagy heti, hanem több évi céltudatos é3 fáradságot nem ismerő ki? 'rtásszerü munkának az eredménye. Egy vonalat, formát, szin- vagy fényfoltot átérezni és analizálni, ahhoz nemcsak megfelelő lelki disz pozíció, hanem a cél felé törekvő — és művészi tudást feltételező — erős akarat szükséges. Ilyen álláspontból szemlélve a killitást el lehat képzelni, hogy mennyi energia és művészi szaktudás kellett ahhoz, hogy a kiállítás jelenlegi magas nívóját elérhesse. E mellett nem szabad figyel* men kívül hagyni még azon körülményt sem, hogy a tanfolyam Harmos súlyos betegsége miatt több hónapon át szünetelt, de a kiváló szakszerű vezetése következtében, a kiállításon semmiféle hiány nem volt észrevehető. Ma a művészetben is forradalmi eszmék és irányzatok uralkodnak, amelyek már egyas iskolákban is kezdenek tért hódítani. A tanfolyam azonban egyik „izmus" szolgálatában sem áll, hanem tért engedve az egyéni érvényesülésnek, az általános művészet szempontjai szerint mindenkit ellát művészi tartalommal, hogy aztán mindenki — egyéni felfogása szerint — képes legyen szépet alkotni. Ez pedig a művészi oktatás legfőbb és legmagasztosabb célja. A kiállítók, valamint müveik szép számmal vannak képviselve A kiállításon sok tehetséges növendék vett részt, de ezek mindegyikéről helyszűke miatt itt meg nem emlékezhetek. Alább névsor szerint csak azokkal foglalkozom, akik legtöbbet produkáltak. Apró Margit régi tanítványa Karmosnak. Akvarell arcképei biztos és rutinos akvarell technikáról tesznek tanúságot. Kitűnő szinelemző. Színei élnek és intenzivek. Jólsikerült férfi tanulmánya krétával, amely igazi férfi typust ábrázol. Nemcsak a külső formák, hanem a lelki har; gúlát lerajzolására is törekszik, ami nagyon jól sikerült. Szénfej tanulmányain lüktet az élet. Szép tehetsége van. Jelenleg a budapesti szépművészeti Akadémia hallgatója, ahol 200 felvételező közül csak 40-et vettek fel és ezek közül van ő is.
