Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-10-07 / 120. szám

1926. október 7. Komiromi Lapok 8. oldal. FERRONJL ELEKTROTECHNIK AI VÁLLA­­LAT ÉS MÉRNÖKI IRODA. NővéZámky (Érsekújvár) K»máromk. 10. >iii»i»'iTnnn~>rrirrT ~ri---­Tervek mérsékelt díjazás mel­lett, költségvetések és szak­szerű felvilágosítások díjtala­nul eszközöltetnek. Ugyanott RÁDIÓ felvevő állomások beszerelése és javítása. Legjobb anyagok! Szolid árak I 57S Cégtáraik: Dipl. Ing. Mandler I., Schmidt Gy. és Szénássy I. veszélyes volt, amikár a komáromiak zenekara Tóth Géza vezetése alatt belekezdett a nyitányba. A legnagyobb sikerrel, lelkes tapsok között folyt le a Leányváíár előadása. Domnánovics Bözsi (Lucy) bájos volt és gyönyörűen énekelt, Piuizer Magda (Bessy) ennivalóan kedves, eleven volt, Pápai Ilus kedvesen adta a mamát, Langschádl János (Tom Migles) át­­érzetten játszott, pompásan énekelt, Kovács Károly (Harrison) kitűnő volt szerepében, Zalezsák József, Baráth Ernő (Rottenbergék) tőrül­­metszeít humora sok Ikacagós per­cet szerzett. K'válóak voltak: Blahó Lajos (Korcsmáros), Baráth Nándor (Sam), Zeve Imre (pap). A matrózok festői csoportját T’Sovány Manci, Tóth Manci, Grosz József, Jancsó Sándor, Tóth Böske, Nagy Has, Stika Margit, Füssy Jolán, Jankulár Manci, Zsilinszky Ilus, Reicher Manci. Blahó Hilda, Jan­kulár Lajos, Bokrossy Lajos, Nagy István, Langschádl József, Domonkos Dezső, Prascsek Rezső, Simon Jenő alakították, akia egyben alkották a pom­pásan működő énekkarokat is. A zene­kar tagjai: Elbert Zoltán, Sárkány Fe. renc, Gallé Ferenc, Krauz Márton, Zsentek Gyula, Illés Rezső, Vály Lajos, Puhr Tivadar, Szűcs Gyula, Baráth Ferenc, Hacker István, Csillag Vencel, Spacsek Imre, Sárkány Géza ésP^ulik Ferenc szintén kiteltek magukért és megérdemlik a dicséretet a karmesterrel együtt. A felvonások végén sokszor fel kel­lett huzni a hatalmas vasfüggönyt, hogy a közönség tapsviharára a ki­váló szereplők megjelenhessenek a lámpák előtt. A lévaiak legteljesebben meg voltak elégedve az előadással, amelynek be­fejeztével zajos tapsokkal hívtak a lám­pák elé Kaubek Frigyes főrendezőt és a lévai rendezők minden leányszerep lőnek az utolsó felvonás végén a szín­padon szives szavak kíséretében szép virágbokrétát adtak át, A pompásan sikerült előadás után a nézőtér bálteremmé alakult át és a lévai Asztalos, Bádogos, Lakatos Ipartársulat megtartóba hagyományos sikerű szü réti mulatságát, amely világos reggelig tartott és a melyen a komáromi lányo­kat ugyancsak halálra táncoltatták. A komáromiak a reggeli vonattal a legszebb emlékekkel utaztak el. A fi­gyelmes lévai rendezők a főszereplők egy részét autón röpítették haza Ko­máromba. Itt említjük meg, hogy a táncmulat­ságon feltűnő, lebilincselő szép magyar ruhákat láttunk, amelyek nagyon emel­ték a hatást. — Dr. Perényi: Csehszl. lörvé­­nyek és rendeletek tára 1925. (FjII.) évf. kötve kapható Spitzer Sándor könyvesboltjában. Ára 280 K. Jásza! Mari 1850-1926. Komárom, — okt. 6. A magyar szinmüvészetet ismét mérhetetlen veszteség érte A Nemzeti Színház legnagyobb tra­­gikája és örökös tagja, Jászai Mari asszony, október 5-én délelőtt 9 órakor a Szent János korház szanatóriumában befejezte földi pályafutását, örökre itthagyva nagy elismeréssel kisért mű­vészi munkájának és ragyogó sikereinek színhelyét. A magyar Géniusz újra gyászt ölt, a tavasszal elköltözött nemzet csalo­gánya, Blaha Lujza után a másik Nagy­asszonyt veszítette el, akinek helye szintén betöltetlen marad, mert hozzá­fogható nagyság ezidőszerint nem működik a magyar színpadon. Jászai Mari több mint félszázadon keresztül lobogtatta a magyar kultú­rának világitó fáklyáját, több mint ötven éven át volt odaadó, rajongó és mindvégig hűséges munkása a magyar színjátszásnak és mint a színpad felkent papnője, hivatásának határtalan lelke­sedéssel való betöltése által a magyar színművészet legnagyobbjai közé emel­kedett, kinek tiszteletet érdemlő neve örökre ott fog ragyogni a magyar színpad történelmi alakjai sorában. A színpadon a komoly múzsát szol­gálta. Istentől nyert rendkívüli, kivételes tehetségével, amely a hivatását komo­lyan értékelő művész elmélyedésével és tudásával párosult, a sikereknek leg­­meszebbeső horizontját is elérte és mint a klasszikus színjátszás egyik leg­­íökéletesbb művelője, az emberábrá­zolás művészetébe nemes stílust vitt és az igazi művészet drága hagyomá­nyainak hű ápolásával fejlesztette és egészen kiformálta a drámai iskolát. Laborfalvy Róza óta nem működött nagyobb tragika Jászai Marinál a magyar színpadon és mesteri alakításai a komoly drámai színjátszásnak köve­tendő és irányító példáiként szolgál­hatnak. A hősnői szerepkört töltötte be és ezekben a szerepekben volt művészete messze kimagasló. Gertrudis a, Elektrája, Antigonéja, Kleopátrája és Évája, — hogy a legismertebb szerepeit emlitsük, — utolérhetetlen kreálásai maradnak a halhatatlan tragikának, akinek az emberi érzések és indulatok kifejezé­sére széles skálájú, gyönyörű orgánuma, megragadó kiformáló ereje volt, ame­lyek alkalmassá tették őt arra, hogy szerepeinek minden kis fázisát olyan részletes kidolgozásban tárja a néző elé, amely nemcsak a csodálat és fensé gesság, de a tökély fokáig éri el. Mint szavaiómüvésznő is rendkívül kiemelkedő volt. Ajkán Arany János, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Kiss József és a magyar költészet többi glóriás alakjainak örök­becsű lirai és epikai müvei vaióban klasszikus erővel csendültek föl és kü­lönösen a „Szózat“ és a „Jehova" gyönyörű előadása felejthetetlenül vé­sődött be az egész magyarság leikébe. Érdemes munkálkodást fejtett ki a szépirodalom terén is, több elbeszélése önálló kötetben is megjelent, művészi közleményeit is kiadták, de ebbeli munkássága is az ő rajongásig szeretett magyar nemzetének, fajának kultúráját szolgálta. Irodalmi munkálkodása össz­hangban állott művészi tevékenységével és mindkettővel egy sokat szenvedett nemzetnek szerzett dicsőséget. Halálát az egész magyar nemzet gyászolja s mint saját halottját siratja. De mélységes megindulísággal értesül Jászai Mari elhunytáról az a magyarság is, amelyet területi határok ugyan el­választhatnak gyászoló testvéreitől, de amely egész szivével ott időzik most is annál a virágos ravatalnál, amelyen a magyar színművészet halhatatlanja pihen s amelyet hálás nemzete könnyes szemmel áll körül (IÖ). Jászai Mari. a budapesti Nemzeti Színház tag ja, Ászáron (Komárommegye) született 1850, február 24 én. Édesapja ácsmester volt. 1867-ben megszökött szüleitől, kik ellenezték a színpadhoz való ellenállhatatlan vonzalmát. Tagja volt Molnár György budai Népszínhá­zának, majd a kolozsvári Nemzeti Szín­háznak, honnan 1872-ben hívták a budapesti Nemzeti Színházhoz, 1900 ban a Vígszínházhoz szerződött, s ez egy évi megszakítást kivéve, mindig a Nemzeti Színházban működött, melynek örökös Tagja lett. A tragikus szerepek­ben magyar színésznő még eddig nem érte el az ő magaslatát. Nem utánzóit senkit, játéka a természetesség s a nagyszabású stilizálás bizonyos sajátos vegyítése volt Legjobb szerepei voltak *. Antigone, Elektra, Margit királyné, Lady Macbeth, Borgia Lukrécia,Gertrud, Éva. Phaedra, önálló tehetsége és sok­oldalú tanulmánya irodalmi munkáiban is megnyilvánult: irt színészet!, esztéti­kai, társadalmi cikkeket, szépirodalmi munkákat; önállóan megjelentek: A tükröm, elbeszélések (1909). Színész és közönség (1914). A Petőfi kultusz­nak egyik leglelkesebb apostola volt és ez érdemeiért a Petőfi Társaság 1908 ban tiszteletbeli tagjává válasz­totta. 1922-ben ünnepelte a művésznő 50 éves színészi jubileumát,mely alkalom­mal a Nemzeti Színház előcsarnokában szobrot állítottak neki, melyet Stróbl Alajos szobrászművész készített. Jászai Mari Komáromban is megfordult több izbeD, így közreműködött 1914 ben a kuliurpatota felavatási ünnepélyén és legutóbb 1922-ben lépett föl Kiss József tiszteletére rendezett irodalmi estélyen. DIANA sósborszeszl DIANA erem ulANA púder DIANA szappan ■UliaiWWWIWW.r ■liHirwwiiggHBBMI Szent Rókus lábsó uj lábat csinál. Hasz­nál tyúkszem, kemé­ny edések, dagana­­tok, izzadtbőr, bőr­­égés, dörzsölés és fa­gyásidaganatok ellen Kaphatú into 1554/1 ^ra: Ke 12* A hitelélet szanálása. Komárom, — okt. 6. Hónapok óta tart, hogy minden kis lokálban, de kinn az utcákon, tereken és apróbb nagyobb embercsoportok nagy komolyan, a maguk sok sok ap róbb nagyobb baját komolyan érezve, összejönnek s latolgatják, mérecsgélik a nyakunkba szakadt hilelkrizist és próbálgatják több kevesebb szerencsé­vel, itt ott finoman, rutinnal palástolt önzéssel, néha, ritkán önzetlenül kibo­gozni azt az összekuszált fonalat, amely egy emberélet szomorú elmúlása miatt a nyakunk közé tekerődött. Lapunk hasábjain nem egyszer fog­lalkoztunk a Komáromra és Komárom környékének egész lakosságára nehezedő bankkrizisek ügy ive!, sohsem kerestünk bűnbakot, akin bosszút, keserűséget, jogos felháborodást kitölteni lehetne, nem álltunk soha önző csoportok háta mögé közvélemény támasznak, mert kö­telességünknek tartottuk a Komáromot s vidékét sújtó katasztrófába bank­­összeroppanások keserves ideje alatt is a józan mérséklet állandó hangoztatá­sával nyugalmat parancsolni magunk­nak és megnyugtatást hangoztatni azok számára, akik ma szorgalmuk, munká­juk félrerakott filléreit, százasait, ezre­seit eddig még bizonytalan sikerű mentő próbálkozások esetlegességeitől remélik. Három hónap múlott el azóta, hogy egy komáromi igen forgalmas bank vasredőnyei elzárták a hitelforrást a mindig szomjas gazdasági élet munká­sai elől s év hosszúságúnak tűnik fel az az idő is, amely eltelt azóta, hogy egy másik nagy, az egész Csaüóköz­­vidék hiteléletében évtizedek óta nélkü­lözhetetlen feladatot teljesítő bank az első katasztrófa szomorú velejárójaként beszüntette kifizetéseit. Mindkét pénz­intézet vezetősége az első pillanattól kezdve, szünet nélkül, fáradhatatlanul tervez, tárgyal, dolgozik, hogy a félre­billent gazdasági egyensúlyt helyreállítsa, mindegyik kutat mentőeszközök után, hogy ismét megindulhasson a gazda­sági élet nélkülözhetetlen gépe, a taka­rékosság, a munka pengő pénze ismét zavartalanul tehesse meg az ipari, ke­reskedelmi és mezőgazdasági szervezet­ben egészséges keringését, kölcsönösen produktiv kicserélődését. A hónapok óta elhúzódó krízis kezd már a csontba vágni s valósággal kró­nikus betegség jellegét veszi fel, kezdi már roncsolni a gazdasági organizmus izmait s ma már ott tartunk, hogy nemcsak a dolgos, mindenhová elérő kéz szerepét betöltött hitel-intézmények senyvednek el, száradnak össze, hanem az egész gazdasági életünk is a kór áldozatává kezd válni. A hosszú ideig tartó betegség miatt nagyon félő, hogy a tagokban lappangó méreg elönti a meddő mentőharcben kimerült egész testet s nem fogja kibírni azt az ope­rációt, amelyet több jóakarattal, több becsületes elszántsággal, mint szeren­csével a hitelélet hivatott orvosai egyelőre még elhalasztani igyekeznek A most tartó hitelkrizis már sem az egyik, sem a másik banknak a maga ügye; a bankok a gazdasági élet köz­­intézményei, amelyek amint uj és uj termelés, uj és uj forgatom lehetősé­geit teremtették s teremtik meg s ezzel az egész állam gazdasági munkájában vettek tevékeny részt, ugyanúgy részt kívánhatnak az akaratlan bajbajutás idején az állam segítségéből is. Mert az államterület egy tekintélyes részét ért csapás nem izolálható el az állam többi részeitől. A gazdasági termelés és fogyasztás hálózata nem villamosháló­zat, amellyel a technikai tudomány eszközei, apparátusai, kikapcsolói se­gítségével, egy gomb félreforditásával szükebb vagy fágabb területre vezethe­tünk világitó vagy hajtóerőt. Éppen a háborús és a háborút kö­vető évek s napjaink gazdasági csatá­rozásai, minden politikai kérdésnek a gazdasági érdekekkel való elválasztha­tatlan kapcsolatából eredő s azzal ma­gyarázható kibékülései, szerződéskötései igazolják, hogy nem egymás mellett, egészen közel eső gazdasági területek, hanem országhatárok által szétválasz­tott államok sem tudnak öncélú életet élni. Egy határszéli város és annak egész gazdasági háttere nemcsak meg­érdemelné, de joggal követelheti is, hogy ilyen katasztrófa esetében oly anyagi támogatást kapjon, mint más hasonló sorsra ju'ott intézetek. Igen is jói emlékezünk arra, hogy számos cseh­országi pénzintézet és a szövetkezetek egész légiója száz és száz milliókra menő támogatást kaplak az államtól. Miért nem forditja mifelénk is támo­gató karját az a kormányzat, amelynek egyforma mértékkel mérni nemcsak kö­telessége, hanem amely segítséget meg­adni gazdasági államrézon is paran­csolná ? De, úgy véljük, a krízisbe jutott pénzintézeteknek is más utón kellene járni, mint eddig jártak. Mindegyik in­tézet csak magát akarja menteni s mi­dőn két ház egymás mellett ég s a zsarátnok lobogó lángja az egész szom­szédságot csapkodja, s- az egész utca­sort, nemcsak valamennyi házat per-A nyitrai vadász és kynologiai club lezajlott 12 élő és agyaggalamb versenye közül kilenc első, 4 máso dik és 3 harmadik. A két nagyszombati versenyen pedig mindkét első 1 második és 2 harmadik dij lett Seifert­­féle fegyverekkel és töltényekkel megnyerve. — Számok beszélnek I Érdeklődők kérjenek árajánlatot special galamblövő töltényekben és agyaggalamb lövé­szeti berendezésekben: 439 Seifest József cégtől, BRATISLAVA, Halászkapu u. 4. sz. Alapítva: 1840. Telefon: 25?. ■ T

Next

/
Oldalképek
Tartalom