Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-07-10 / 82. szám
6. oldal. Komáromi Lapok 1926. július 10 •Jön! Villanyvilá Ha lakásába, műhelyébe, irodájába, Üzletébe villanyvilágítást akar beszerelni, fordujon előbb DÍJTALAN árajánlatért j-i POLLÄK LAJOS 3í7 villanyszerelő céghez Klapka tér 3. A betegség okai. Áz érelmeszesedésnél nagy szerep jut az öröklésnek. Megjelenését néha mint „családi betegséget" látjuk a negyvenes életkorban, amikor erőteljes, látszólag egészséges családtagok aránylag fiatalon halnak el agyvérzésben vagy szivszélhüdés következtében. A korai érelmeszesedés időelőtti öregedéssel is jár. Tudjuk, hogy az öregedést első sorban a nemi mirigyek hiányos belső elválasztásos működése okozza, de ha ezzel egyidőben érelmeszesedés is jár: a beteg testi és szellemi működése fokról-fokra csökken, az az izomzat elernyed, a hiányos szívműködés és vérellátás folytán a bőr száraz ráncos, petyhüdt lesz. Az erek fiatalkori szklcrozisát a vérbaj okozza. Az érelmeszesedés a kultúra betegsége, amely az életmóddal, az étrenddel, a családi hajlamossággal és a vér betegségével függ szorosan össze. A baj előidézésénél: a szertelen husevés, fűszeres, sós ételek élvezése, a kóros elhízás, alkoholok mértéktelen élvezése és a nagymérvű dohányzás bir döntő fontossággal. Újabb kutatások kimutatták, hogy a mellékvesék kóros elválasztása emeli a vérnyomást, amelynek ál Jandósága folytán az ütőerek megkeményednek elmeszesednek.Azt mondják, hogy az erős testi munka, a túlzásba vitt megerőltető sportok, erős idegingerek és az ezekkel járó érösszehuzódások is jelentősen közreműködnek az érelmeszesedés kifejlődésénél. Következményes bajok. Az elmeszedés néha csak egyes erekre vonatkozik, máskor meg általános, az egész testre is kiterjedhet. Legsúlyosabb formája a szív és az agyvelő ereinek elmeszesedése, szklerózisa. A szív izomzatát a koszorús ütőerek a koronariák fonják körül és látják el vérrel. E látszólag jelentéktelen, vékony rövid lefutású erek eldugulása, elzáródása pillanatnyi szivhüdéses halálhoz vezet. A kis koszorús ereknek elmeszesedése csökkenti a szív munkabírását, görcsös összehúzódásuk leírhatatlan rohamszerű fájdalmakkal jár. Ez a sztenokardia az összes emberi fájdalmak között a legborzasztóbb. A mellcsont fölött, a szív táján többnyire éjjel, meglepetésszerűen jelentkeznek ezek a hihetetlen nagy fájdalmak. A beteg halálravált sáppadi arccal ugrik ki az ágyból, szoberszerü állásba helyezkedik, testét hideg verejték önti el, szólni nem tud. Ez az érgörcs szerencsére csak néhány percig tart és többnyire magától múlik ei. A roham kiváltó oka a túlerőltető testi munka, vagy hideg fürdő., néha azonban minden kimutatható ok nélkül is felléphet. A szív saját ereinek szklerózisa okozza a nehéz légzéssel, fulladással, a tüdő vizenyővei járó szivasztmát is. Az agyvelő ütőérelmeszesedésének tünetei: szédülés, feledékenység, fejfájás, fükúgás, nyomás-érzés, ingerlékenység, álmatlanság, a szellemi képesség csökkenése. Az agy ütőereinek elmeszesedése folytán agyvérzés, szélütés léphet fel. Ilyenkor a vér a megpattani érfaiból kilép és elborítja az agyvelő bizonyos részeit. Súlyos betegséget okoz a veseülő erének és hajszálereinek elmeszesedése is. Ez rendszerint a szív és ütőerek elmeszesedésével egyidőben lép fel. A beteg összezsugorodott vess megerőltető, erős szívműködéssel jár, ami vi szont a vér fokozott nyomását és a szív megnagyobbodását vonja maga után A sztenokardiás szívrohamokhoz hasonlóan a hasi szervekhez, zsigerekhez (gyomor, máj, belek stb.) futó erek elmeszesedéseinél a hasban is felléphetnek, a legkülönbözőbb helyeken érthetetlennek látszó erős fájdalmak, érgörcsök. Érelmeszesedés következtében fájdalmak jelentkeznek a végtagokban is. Az öregek időszakos sántitásáf és lábfájását legtöbbször az eimeszesedett lábütőerek görcse váltja ki E fájdalmak, amelyek járáskor, vagy hosszabb ülés után való felálláskor kínozzák meg a beteget, nagyjából a reumás fajdal inakat utánozzák. A betegek ilyenkor a családtagok, ismerősök tanácsára forró iszappakolásokat, forró fürdőket használnak, amiket csak akkor hagynak abba, amikor bajuk a .kezelésre“ egyre súlyosbodik. Éppígy rosszabbodást okoznak a hideg fürdők is. Az ilyen betegeket a lábújjak, sőt az egész alsó végtag elhalása fenyegeti. Az öregek ezen időszakos sántitását a mértéktelen dohányzás és túlfüszerezett húsételek fogyasztása csak növeli, elősegíti. A kezek ütőereinek elmeszesedésánél a beteg zsibbadást „hangyamászást“ érez. Érelmeszesedés gyógykezelése. Az összes betegségek közül éppen az érelmeszesedés a leggyakoribb, sajnos azonban a belorvosok nem dicsekedhetnek a gyógykezelések fényes eredményeivel. 'Az orvos gyógyszerekkel, fizikális tényezőkkel, az élet és étrend előirásával csak a már meglévő betegség rohamos előrehaladását akadályozhatja meg. A betegség előidézői között első helyen említjük a niko int és az alkoholt. A nikotin érszükitő, az alkohol izgató hatása elvitázhatatlan. A dohányzást a szeszes italok, valamint az izgató tea, feketekávé élvezetét tehát száműzni kell az amúgy is józan, mérsékletei életre „kárhoztatott“ beteg élei: rendjéből. Az étrend fűszer- és sóineníes, hústalan ételekből, főként tejes, zöld főzelékes, gyümölcsös diétából álljon óvjuk a beteget az elhízástól, de óvakodjunk a iúls igoru diétától és a túlzásba vitt reszkető, féltő ápolástól is, mert mindez a „mindenféle jótól“ eltiltott szenvedőt valósággal kedélybeteggé teszi A túlerőitetett szervezetnek pihenést az iilőfoglalkoiásuaknak pedig mérsékelt mozgást, levegőváltozást, langyos félfürdőket, masszást ajánlhatunk. Agyi tüneteknél, szédülésnél, agynyoaiásnái, fejfájásnál a fejre alkalmazott hidegvizes turbánok lesznek hatásosak, Ha az érelmeszesedést vérbaj okozza: megfelelő speciális kúra kitűnő eredménnyel jár-A gyógyszerek közül a szajodin, diuretin kombinációt dicsérik leginkább a betegek. Ideges emberek teljes pontossággal kopirozzák, utánozzák az érelmeszesedési tüneteket, első sorban a szivérgörcsöt, a fájdalmas sztenokardiát. Az ilyen betegek „roham“ alatti bőbeszé dűsége, az arckifejezés nyugodtsága elárulja, hogy ideges — és nem érelmeszesedésben szenvedő — beteggel van dolgunk. ________ Műnk Artur dr. A teheráni pokolból Komáromig. Perzsiában sinlődő magyar hadifoglyok. — Magyar rabszolgák Teheránban — Menekülés a pokolból. — Az életmentő tárogató. — „Nagy Bercsényi Miklós kesereg magában". —- A tatai huszár szomorú sorsa. — /I gyilkos háremör. — A szép Siulejka fátyla. — A teheráni magyar nabob. — Őrnagy, mint utcaseprő — Söprik a teheráni utcát. A feltámadt halottak. Hiába jelennek meg hivatalos kommünikék, hogy Ázsiában nincs több" magyar hadifogoly, a szomorú tények ridegen és szivetfacsaróan rácáfolnak ezekre. A hadifoglyok vérrel, könnyel és végtelen sok szenvedéssel teli története most egy újabb tragikus részlettel szaporodott, amely a legridegebb szivet is összefacsarja és minden részt vevő lélekben fájdalmas akordokat üt meg, és könnyeket csal a szemekbe. Messze Perzsiából, a perzsa sah székvárosából, Teherán fővárosából jött a szomorú híradás, hogy még ott nagyon sok magyar hadifogoly sínylődik, akikkel az arabok és a perzsák rabszolga módon bánnak. Az isteni gondviselés egy csodálatos véletlennek kellett közbejátszania, hogy a Teheránban sínylődő és még életben maradt hadifogoly testvéreink egy odaszakadt magyar jóvoltából tizenkét évi távoliét után hazajöhettek szeretetteik közé, akik már régen mint halottat sirattak és gyászoltak meg a messze idegenben elszakadt fiút, testvért és apát. A szerdai napon egy kopott ruháju borotválatlan arcú szomorú benyomást keltő férfiú kopogott be hozzánk, a Komáromi Lapok szerkesztőségébe. Elmondotta, hogy egyenesen Teheránból jön ahol mint rabszolgával bántak és a világtól teljesen elzártan tartották. Szülőfalujából a föld kerekség másik oldalára, mint hadifogoly került. Vajda Gyulának hívják. Az apja Nemesócsán született Csallóközben, de apja még fiatal korában Rozsnyóra költözött és ott házasodott meg és ő már Rozsnyón született. Apja Rozsnyón bányász. Az apja születése után őt még nemesócsai illetőségűnek kezelték és igy került a komáromi 12, gy. ezredbe, amikor 1914. nyarán kiütvén a világháború, be kellett vonulnia. A háborús forgatag ide oda sodorta s 1915-ben Varsó alatt orosz fogságba került. Több ezer társával Hodzsen városába vitték, amely pensiához közel van. Itt kb. ezer magyar társával elhatározták, hogy a rossz bánásmód miatt megszöknek a hadifogságból Azt tervezték, hogy Perzsián keresztül szöknek és így eljutnak Törökországba, ahonnét már remélték, hogy könnyebben hazakerülnek szeretett hazájuk földjére. Boldog öröm dagasztotta keblüket, amidőn Perzsia belseje felé közeledtek, a boldog öröm azonban hamarosan keserű bánattá változott, mert a perzsák hamarosan elfogták őket és az orosz fogságnál még szomorúbb sorsba jutottak, amennyiben Perzsiában való sággal rabszolga módra bántak velük. A nevezett Vajda Gyula foglalkozásra nézve nyomdai segédmunkás és a háború előtt sokat dolgozott a kassai napilapok nyomdáiban, pár száz fogoly társával Teheránba, Perzsia fővárosába került, Itt részint perzsák, részint arabok között, mint a lelketlen barmokat széjjel osztották és sovány élelmezés és rongyos ruházat ellenében testi erejüket túlhaladó munkát kellett végezniük. A világtól teljesen elzárták őket, ha munkára kellett menniök korbáccsal ellátott rabszolga őrök vigyáztak rájuk, és hosszú éveken át legcsekélyebb pénzsegélyt sem kaptak gazdáiktól, akik igy a legolcsóbb munkaerőhöz jutottak. Vajda Gyula elmondja, hogy életük sivár, szomorú és kétségbeejtő volt. Nagyon sok fogolytársát a gyilkos malária betegség pusztította el, ő is beleesett ebbe a veszedelmes járványba, de sikerült kilábolnia dacára annak, hogy semmiféle orvosi segélyben, vagy gyógykezelésben nem részesítették. Legnagyobb lázában is kihajtották a munkára. Amit az ő vas szervezete kibírt, igen sok gyengébb testalkatú hadi fogoly társa nem tudottt elviselni, és most azok szülőföldjüktől messze a teheráni temető árkában alusszák örökös síri álmukat. Az ő álmuk még édes, mert Teherán és különösen ők annyira el voltak zárva a világtól, hogy a nagy összeomlásról, országok széldarabolásáról ők még semmit sem tudtak. Vajda Gyula elmondja, hogy a maláriában elpusztult magyar hadifoglyok között volt egy-kettő Komárom vidé kéről való is, igy pld Fürdős Ambrus gútai születésű 31-es népfelkelő honvéd gy. ezredbeli fogoly társuk, 1925, dec. havában esett áldozatul a gyilkos betegségnek. E híradásunk szomorú hirt visz szerencsétlen magyar testvérünk hozzátartozóinak Gútára, de az eddig bizonytalanságban élő hozzátartozói legalább tudni fogják, hogy mikor, hogyan és hol pusztult el szerencsétlen hozzátartozójuk. Egy tataióvárosi földinkről is szó morú hirt hozott Vajda Gyula hazatért hadifogoly, aki elmondotta, hogy egyszer egy néptelen utcán haladtak végig, amikor Gyárfás Kálmán tatatóvárosi születésű 5-ös huszár fogoly társuk egy meggondolatlan tettének esett áldozatul. A mohamedán nők természetesen lefátyolozva jártak az utcán és jaj volt annak az idegennek, akinek kíváncsisága addig terjedt, hogy megnézze, milyen arcot takar a fátyol. Gyárfás Kálmán 5-ös huszárban fellobbant a magyar virtus, hogy már csak egyszer megnéz ilyen mohamedán asszonyt. Ez volt szegény Gyárfásnak a veszte. Épen arra haladt egy gazdag arab kereskedőnek Szulejka nevű felesége, a sze« rencsétlen Gyárfás nem vette észre, hogy utána nyomon kiséri az asszonyt az eunoch, a háremőr. Hirtelen odaugrott a gyanútlan haladó előkelő arab asszonyhoz és fellebbentette annak fátyolét. A csudaszép Szulejka tüíes szemepárja összevillant a magyar huszár tekintetével. Szegény magyar huszár nem sejtette, hogy ebből a tüzes szempárból nem a boldogság csillog feléje, hanem a halál. Ezt a pillantást szegény Gyárfás Kálmán legdrágább kincsével, az életével fizette meg, mart abban a pillanatban az euuoch a vakmerő huszárt hátulról keresztül lőtte. Gyárfás Kálmán egy jajszó nélkül összeesett, szörnyet halt. Egy szép arab asszony villogó tekintetét vitte magával a másvilágra. És ki tudja, ha Gyárfás Kálmán szomorú sorsát előre tudja, nem e2t a halált választotta volna-e, mintsem maláriában szennyes istálóban barmok között pusztuljon el. E megrázó jelenet végtelenül elkeserítette fogolytársait és a gyilkos eunuchot széjjel akarták koncolni. A lövésre elősiető utca népe mentette meg az arabot a biztos haláltól. Majd egy szamaras hordét hoztak és szegény Gyárfás Kálmán vérző holttestét feldobták reája és elvitték, fogolytársai so se tudták meg hová és hogyan temették el? Ez volt a szomorú sorsa szegény Gyárfás Kálmán tatatóvárosi nyalka huszárnak, akit otthon hiába sirat egy másik ragyogó szempár. Vajda Gyula elmondja, hogy ő több társával egy gazdag arabnál szolgált, aki elég embertelenül bánt velük. Teheránban az a szokás, hogy a háztulajdonosoknak sorban kell az utcaseprést elvégeztetni. Az ő arab gazdájukra is gyakran rákerült ez a kötelezettség, így őt és fogoly társait gyakran kihajtották az utcára utcát seperni. Ez még a kellemesebb foglalkozás közé tartozott, mert legalább láttak embereket és látták a teheráni utcai forgalmat. A közel 300 ezer lakossú város a legnagyobb mohamedán főiskolájával és a perzsa sah palotájával, elég nagy forgalmat mutat. Nehéz munka után ez az utcaseprés valóságban pihenés számba ment, mert sovány élelmezés mellett a nehéz munkában hamar kifáradtak. Élelmezésük zsirtalan rizsből állott legtöbbször, amelyre egy-egy darab tevehust dobtak. Az éhség rákényszeritette őket, hogy megegyék a magyar gyomornak undorító izü teve húst, amelytől igen sokan megbetegedtek. E szomorú sorsunkban osztozkodott a közlegénytől a legmagasabb tisztirangig mindenki. Nem volt közöttük kűlömbság semmi. Életük szomorú és sivár volt s a legkétségbeejtőbb reménytelenség sötét ködként nehezedett lelkűkre és semmi remény sem csillant fel, hogy valaha viszontláthassák szülőföldjüket és rég nem látott szeretteiket. A magyarok Istene azonban megkönyörült rajtuk és két hónappal ezelőtt egy csodálatos véletlen megmentette életüket és visszaadta őket övéiknek. Egy szomorú reggelen szomorú lélekkel indultak újra utcát söpörni. Az egyhangú munkát lélek nélkül végeztek, mint a gépek. A lelkűk messze nyugotra szállt oda, ahol valamikor a bölcsőjük ringott. Egyszerre azonban mi történt? Az első pillanatokban azt hitték, hogy álom az egész. Az egyik villa ablakában rég nem hallott, a kuruez időkre emlékeztető tárogató hangja sirt, zokogott feléjük, Messze idegenben Teherán városában egy
