Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-09-23 / 114. szám

1926. szeptember 23. Komáromi Lapok 8. oldal. DIANA sdsborszeszl DIANA erem DIANA púder DIANA szappan Szent Rókus lábsó uj lábat csinál. Hasz­nál tyúkszem, kemé­­nyedéaek, dagana­tok, izzadtbSr, bőr­égés, dörzsölés és fa­­gy&si daganatok ellen Kapható liÉn jjóoprlliaii. 1554/1 ^ra: 12’“ akkor a szlovenszkói magyarsága áldo­zatkészségére van utalva Figyelembe veendő tehát az anyagi segélyezhető­­ség a két csoport között. b) Mikor ez az egyetemi hallgató* ság segélyre szorul, nem fogja azt könyörögni. Hanem munkát végez, teljesítmény ellenében igényel segélyt. Tehát nem él here módra a szlovenszkói magyarságon, hanem munkát szállít, melynek ellenértékeként elfogadja a támogatást. De ez a munkatere nem esik össze a hellyel, ahol tanul, ilyen munkát tehát csak vakációban végez* hét, Szlovenszkó városaiban. Az a munka, előadás, irodalmi est vagy bármi, amit a diákság kifelé végez, reprezentáló, de az anyagi eredménnyel nem jár, sőt mint tapasztaltuk, épen ellenkezőleg. c) Ezekből következik, hogy a vi­déki egyesületeket nagy gonddal, vi­gyázattal kell kiépíteni. A fő munkát ezek végzik. A magyarsággal érint­keznek, szoros kontaktusban vannak. Itt gyűl a munka után az anyagi jö­vedelem. Itt nyújt valamit a diákság a magyarságnak és itt kér ennek elle­nében támogatást. d) Midőn itt állandóan munkáról beszélünk, annak indító oka nemcsak az, hogy a magyarságtól nemesebb módon kapjunk segélyt, hanem az a tudat is arra serkent minket, hogy mennyire szükség van itt a magyar kultúrában mitiden erőnek a munkálko­dására és az a tudat, hogy nem kis erőt képviselünk. Sajnálatos volna, ha ennyi energia, ennyi erő nem állna a kultúra szolgálatába. De beáll és ez a célja. Ez is egy pont. Látjuk tehát, hogy sok-sok dolog mutatkozik, mely uj, ismeretlen, mely az ilyenfajta szervezkedéseknél nem szokott elő* fordulni. Úgyszólván semmi sincs, ami régi formákat igényel, ami a megszokottal megegyezik. Vigyázni kell tehát, hogy e furcsa talajba olyan virágot ültessünk, mely megél benne. Olyan virágot, melyet a különös le­vegő sem hervaszt el, melynek élete nem lassú halódás, hanem virágzó, termő, pompázó élet. Ulyan valami újat kell alkotnunk, melynek élete, jövője termése lesz. Nagy főid ez ami itt előttünk áll. Tőlünk függ, hogy mit vetünk bele. Na úgy vessünk, hogy még a magja is a földben vesz­szen. A szervezettségnek legideálisabb for­mája a teljes egyesülés. Egy vezetés alatt áll az egész szervezet. Alosztályok vannak, melyek csak belső, adminisztra­tív kis ügyeiket intézik, kifelé mindent mint egység végeznek, azaz a központjuk végzi. Ezt a formát az akadémikus szervezetnél nem lehet megvalósítani, tökéletesen, de részben meg kell. Meg lehet ezt valósítani az egyetemi egyesületeknél. Ezekben benne van minden akadémikus (belföldi), tehát ezek az egyesületek a vidéki egyesüle­tekből, azaz ezeknek tagjaiból állanak. Ezeknek ott fönn az egyetemi városban szinte csak belügyeik lehetnek. Ezek az egyesületek tehát a szövetság al­osztályai. így a szövetség fölölel tehát minden egyetemi hallgatót. Meg van tehát az ideális szervezkedés. De nem lehet ezt tenni a vidéki egye­sületekkel. Ezeknek nagy a munkakörük, ezeknek sok a dolguk kifelé, ezek sokat dolgoznak különböző körülmé­nyek között, ezeknek nagyobb Önálló ságot kell adni. De függővé kell tenni pénzügyileg és a vezetés szellemét illetőleg, melynek a szövetség szelle­mével egyeznie kell, ami azáltal is biz­tosítva van, hogy az egyetemi alosz­tályokban a különböző egyesület tagjait ügyanazon szellem szerint vezeti a sző vétség, amelyet ezek a vidéki egyesü­letekben is meghonosítanak. Az egyetemi egyesületekben fog kiegyenlítődni a különböző városok között netalán fel­merülő véleménykülönbség, ellentét. A szövetség segélyezi az egyetemeken tanuló ifjúságot. A pénz a vidéki egye­sületekhez folyik be, kell tehát, hogy ezek a szövetségnek azt beszállítsak. De az egészet nem szállíthatják be, mert akkor a külföldön tanulók mun­kájuk után semmi segélyben nem része­­sülnének.Beszállitja tehát a felét, melyből a szövetség a saját költségeit fedezi és a tagokat segélyezi. A másik felé­ből az egyesület fedezi kiadásait és a tagokat egyformán, különbség nélkül arra, hogy bel- vagy külföldön tanul­nak, segélyezi. A szövetség az egyesület kötelezettségein kívül vele szemben jogosult, sőt köteles ellenőrizni az egye­sületet. így lehet elkerülni az elégedet­lenséget, a tagok között való esetleges viszálykodást. így érhető csak el nagy céltudatos munka, mely minden erőt egyesit, melyre szükség van, mely az egyetemi ifjúságot Szlovenszkó életében komoly tényezővé avatja. A vezetés egységes, az eszmén csorba nem esett. Egy a fej, de sok a kéz. Es itt sok kézre van szükség. Kathona Tibor Illüsigl hajsza a sziaveaszkűi magjai sziaM ellen. Faragó Ödön színtársulatának húsz magyar illetőségű tagja közül tizet el kell bocsájtania. — így rendelkezik a teljhatalmú minisztérium. A szlovenszkói magyar színésze­tet, amely tudvalevőleg a legnagyobb nehézségekkel küzd, újabb vesze­delem fenyegeti: a szlovenszkói teljhatalmú minisztérium utasította Faragó Ödön Pozsony—kassai szín­­igazgatót, hogy társulatának tiz tag­ját, akik magyarországi illetőségűek, bocsássa el. A minisztériumnak ez a rendel­kezése, amelyet ma tudattak Faragó igazgatóval, egyformán súlyosan érinti úgy az igazgatót, mint az eltá­vozandó színészeket. Faragónak húsz magyarországi illetőségű tagja van, akik közüt a minisztérium ren­delkezése értelmében neki kell ki­válogatnia, hogy kiknek a szerző­dését bontsa fel. Eltekintve attól hogy már maga ez a feltétel is igen súlyos feltételeket ró az igazgatóra, mert hiszen nem a legegyszerűbb dolog eldöntenie, hogy melyik tiz tagján hajtsa végre ezt a harakirit, művészi szempontból is igen kin s helyzetbe kerül a tiz tag eltávolítása esetén Faragó társulata Faragó Ödön, ezt ehelyütt is el kell ismerni, mindig azon fáradozott, hogy tár­sulatát a legjobb erőkből állítsa össze. Tisztára művészi szempon­tok voltak azok, amelyek arra kény­­szeritették, hogy magyarországi ille­tőségű színészeket és színésznőket is szerződtessen, mert hiszen szlo­venszkói illetőségű müvészanyag csak igen kis mértékben áll rendel­kezésére. Az ellávolifandó tiz tagot szloven­szkói illetőségű színészekkel pótolni most már akkor se tudná Faragó, ^ ha el is tekintene a művészi nívó feltétlen fennlartására irányuló kívá­nalmaitól, mert a szlovenszkói ille­tőségű színészek és színésznők már mind leszerződtek- A tiz tag hiánya tehát hátrányosan befolyásolná a társulat műsorának összeállítását, veszélyeztetné a repertoár teljessé­gét, annál is inkább, mert tudvalevő, hogy Faragónak a pozsonyi téli két­hetenkénti előadások mialt drámai társulatot is kell tartania, már pe dig ennek a lehetősége a tiz tag elboesájtása esetén szintén igen nagy nehézségekbe ütközne. De szociális szempontok is ellene szólnak a minisztérium utasításá­nak: az elbocsájtandó tiz tag most, hat héttel a színházi szezon meg­kezdése után, amikor mindenütt végleg szervezkedtek már a társu­latok, nem tudna sehol elhelyezke­désre találni és nyomorgásnak volna kitéve. Tiz egzisztenciát veszélyeztet a minisztériumnak ez a rendelkezése, amelynek végrehajtása, mint látható, úgy művészi, mint szociális szem­pontból hátrányos és a szlovenkzkói magyar színjátszást igen súlyosan érintené. Már pedig Szlovenszkó magyarsága megkívánhatja, hogy színjátszás szempontjából se legyen mostohán kezelve és ne vegyék el tőle annak a lehetőségét, hogy mű­vészi értékű és nivős szinielőadá­­sokban lehessen része. A művészet nincsen nyelvi vagy politiki halárokhoz kötve és nem az illetősége, hanem a tudása dönti el, hogy valaki művész-e, vagy sem. A szlovenszkói magyar színjátszás­nak ilyen formában való megítélését be kellene már szüntetni és mi erő­sen hisszük, hogy a minisztérium meg fogja váltóztatni ezt az intéz­kedést. Egy anya, akinek kivették a szivét. A garamlöki anyagyilkos. — Bosszú a visszaküldött jegygyűrű miatt. — Aki negyven év óta haragszik, gyűlöl. — Aki kuruzslókat keres. — „El aka­rom pusztítani őket!“ — Nincs kegyelem, nincs irgalom. — A végzetes este. — Esküdtszéki tárgyalás, —■ Bizonyára sokan emlékeznek arra az ó-angol balladára, a melyet igen sok magyar költő is lefordított és amely az áldott anyai szívről szól. A legény kegyetlen szeretője azt mondja a szerelem sötét vermébe esett legénvnek, hogy ha igazán szeretsz, öld meg az anyádat, vágd ki a szivét és hozd el azt ölbéli kutyámnak. A szerelemben elvakult legény szót foged a démon szeretőnek. Haza megy, megöli a saját szülő édesanyját, kivágja a szivét és szalad vele a kegyetlen szeretőhöz. Nagyon siet a legény, út­közben megbotlik és elesik. A szív ki­esik a kezéből és messzire gurul. A legény nagy nehezen feliápászkodik és ekkor megszólal az áldott anyai szív, aki még most is aggódik a gyilkos fia miatt és ezt kérdi: — Nem ütötted-e meg magadat nagyon édes fiam? Ennek a fenti áldott jó anyai szív­nek éppen ellenkezője volt özv, Vargáné, 70 éves garamlöki gazdálkodónő. Az ő szivét is kivették még éleiében, nem a fia, hanem valami gonosz szellem és valami rettenetes kemény követ tett a helyébe, sőt még ennél is rosszabbat, a gyűlölet, a harag kifogyhatatlan forrását. Ez év április hő 26-án szomorú szen­záció történt egyik garammenti faluban: Giramlökön. Varga István 28 éves garamlöki gazdálkodó békés, csendes ás türelmes ember egy öntudatlan pil­lanatban megfojtotta a saját édesanyját. Amikor öntudatra ébredt és látta szörnyű tettét, hogy magáról a gyanút elhárítsa, a szobában mindent összevisszahányt, forgatott, hogy rabiógyilkosság látszatát keltse. A színlelést azonban nem sokáig bírta, hamarosan bevallotta szörnyű bűnét, az anyagyi kosságot, amelyet önkívületi állapotban követett el. Varga István ezért a bűnéért állotta komáromi esküdtbiróság előtl kedden. A tárgyalást dr. Soós Imre táblabíró vezette, szavazó bírák voltak dr. Talcsik Károly és dr. Donia Isiván. A vádható­ságot dr. Molnár Jenő államügyész kép­viselte. A jegyzőkönyvet Fényvessy Lajos törvényszéki jegyző vezette. A vádlottat dr. Lányi Gyula aranyosmaróihi ügyvéd védte. Az esküdtszék megalakulása u'án Varga István vádlott kihallgatásával veszi kezdetét a tuiajdonképeni tárgyalás. Varga István köze! van a síráshoz, ami­kor elmondj i a szomorú eset előzményeit. Az egész tragédiának az volt az indító oka, hogy szive szerint, de az anyja tetszése ellenére házasodott. Ettől fogva nem volt az anyja előtt becsülete se neki, se a feleségének se később a kis fiuknak. Amikor jegybejárt a feleségével, az esküvő előtt valami méreggel annyira megrontotta, hogy három hónapig súlyos beteg volt, többször alkalmaztak nála gyomormosást. Pogácsába és tejbe ke­verte az anyja bele ezt a veszedelmes anyagot, amelytől csaknem elpatkolt. Az esküvő napján a menyasszonyával meglátogatták az édesanyját, hogy áldá­sát kikérjék. Áldás helyett a haragos és engesztelhetetlen anya felkapta az öreg kést és szivén akarta szúrni a fia menyasszonyát. Szerencsére, hogy a.fia időben elkapta a gyilkosságra fölemelt kezét. Bár ő állandóan segített az any­jának a munkában, titkolt pálinkafőzésért egyszer az anyját megbüntették, a bír­ságot ő fizette ki az anyja helyett, más módon is sokat segítette, de azért soha az anyjától egy jó szót se kaptak. Még a kis unokáját is gyűlölte, utálta és csak csikónak hívta. Egyszer a feleségét ostorral verte végig. Az ismerősöknek földet, házat és sok pénzt Ígért, ha sze­reznek neki olyan kuruzslót, aki el tudná pusztítani a fiát, a menyét és a kis unokáját. De azt ts kikötötte, hogy a rontőszer ne okozzon egyszerre hirtelen halált, hanem ő azt akarja látni, hogy darabonként rohad le róluk a hús. A végzetes este az 5 éves kis fiának a csizmáját akarta elvinni a csizmadiá­hoz. A csizmadiáékhoz érvén, benézett az ablakon, látta, hogy éppen akkor vacsoráznak, nem akarta őket zavarni. Gondolta, elmegy addig az édesanyjá­hoz, úgyis üzen», hogy valami szerző, dést írjon meg neki a fia. Az anyja megint zá'ámadt, itt nem reprodukál­ható jelzőket használt reája és a fele­ségére. Hiába csitította a dühöngő anyát. Az valósággal tombolt az ő szitkozódá­­sukban. Majd az asztalon levő ima­­könyvét megragadva, azt szorongatva és égfelé tartva borzalmas átkot mon­dott rájuk. Aztán az imakönyvet a fiá­hoz vágta. Erre a vádlott nem tudott magán uralkodni, megfőtte az anyját, de aztán önkívületi állapotba jutott, nem tudja, hogy azután mi történi? Amire magához tért, az anyja már a földön vonaglott, de azért szidta, átkozta őket szörnyűséges módon. Később meghalt az anyja, aki naponta ivott pálinkát, ők maguk is főztek kisűsíön. Az első tanú Ment András villany­szereid, félkezü rokkant elmondja, hogy nagyon rossz volt a viszony a fiú, meny és az anya között. A menyét ál­landóan olyan sértő kifejezésekkel il­lette, hogy az borzasztó volt, pedig a menye nem szolgáltatott rá okot, de azért rettenetes módon gyűlölte a fiatal menyecskét, Ezelőtt 40 esztendővel özv. Vargáné ! születeti Tóth Klára jegyben járt egy A nyitrai vadász és kynologiai club lezajlott 12 élő és agyaggalamb versenye közül kilenc első, 4 máso­dik és3 harmadik. A két nagyszombati versenyen pedig mindkét első 1 második és 2 harmadik dij lett Seífert­­féle fegyverekkel és töltényekkel megnyerve. — Számok beszélnek! Érdeklődők kérjenek árajánlatot special galamblövő töltényekben és agyaggalamb lövé­szeti berendezésekben: 439 Seifest József eégfől, BRATISLá¥A, Halászkap a. i. az. Alapítva: 1840. Telefon: 25?.

Next

/
Oldalképek
Tartalom