Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-09-18 / 112. szám

4. oldal. Komáromi Lapok 1926. szeptember 18. f tásba vesszük, még mindig elegendő volna, ha az két koronába kerülne egy süteménnyel együtt Ha erre Prágában, Brünnben és másutt sem fizetnek rá, megtalálhatnák ezen a komáromi kávéházak is a polgári hasznukat. A kávéházi és vendéglői árakat az országos gazdasági hivatal fogja felülbírálni és az egységárakat meg­állapítani. Külön tárgyalás nem lesz és az élelmiszerek ára egész Szlo­­venszkóra érvényes marad. Prágában a zenés kávéházakban este csak 1 K 80 fillér a feketekávé ára. Ez nálunk is 2'40 K, a tea rum nélkül 3*50 K, Ugyanígy vagyunk a gyümölcs­árakkal is, amelyek szintén túlma­­gasak. Pozsonyban a szilva kilo­grammja 150 K, alma és körte 2’50 K és a szőlő 5 K. Ezek az árak a maximális árak, tehát ennél nem le­hetnek magasabbak. Kijelentette az országos bizottság, hogy ezeknek az áraknak a túllépése uzsora. A járási ár megállapító bizottság­nak ezeket az irányelveket kellene szem előtt tartania, mikor az árakat legközelebb meg fogja állapítani. A mi szállodai és vendéglői ára­ink nem túlmagasak és azok elég tűrhetően vannak megállapítva, itt tehát a hatósági közbelépés felesle­ges. Egyébként az országosan ter­vezett egységes szállodai szobaárak ki sem vihetők, mert egyes helyeken a szállodákat különleges községi és luxusadók terhelik, amelyek szintén figyelembe veendők. A kávéházi árak revíziója azon­ban szükséges. Ezt persze nem a pezsgőre vonatkoztatjuk, hanem a reggeli és ozsonnakávéra, a tejre, teára és a közszükséglethez való cikkekre. HM Szanatórium „CARITAS“ Bratislava, Torna u. 18/b. W 274 Sebéuet — Nőgyógyászat L oszt. napi 80—100 koronáig, II. oszt. napi 56—65 koronáig. Szabad orvosválasztás Külön szülészeti osztály (Both dr.) I. oszt. pausal szülés 8 napra 1600 korona 1L oszt. pausal szülés 1000 korona. Vezető orvos: FRANKEN­­BERGER dr. egyetemi tanár. Az intézet fő­orvosa: BOTH JaNOS dr. egyetemi tanársegéd operatőr. — RE2UCHA LAJOS dr. igazgató. iiomezei holdas birtokot ajándékozott a Magyar Nemzeti Mú­zeumnak néhai Apponyi Sándor gróf özvegye. A mágnásasszony, amint ezt az ajándékozást bejelentő rövid közlemény elmondja, lehe övé akarta tenni ezzel az adománnyal, hogy a Muzeum kibövithesse könyvtárát és régiségtárát Meg kell állni a napi munka robotjában és fel kell figyelni erre az eseményre: akadt egy em­ber, aki háromezer holdas birtokát odaajándékozta egykulturintézmény­­nek, mert úgy látta, hogy a súlyos gazdasági viszonyokkal való birkó­zásra ítélt állam nem gondoskodha­tó! eléggé ennek a kultúrintézmény­nek európai nívón való megmarad­­hatásáról. Széchenyi István óta talán először történik, hogy a magyar nagyvagyon ráébred igazi hivatására és kötelességére. A magyar nagy­vagyon reprezentánsai számtalanszor siettek a magyar kultúra védelmére — szavakkal, de hosszú idő után először történik, hogy a frázisok szerepét felváltja a tett. Kétszeres jelentősége van gróf Apponyi Sán­­domé ajándékának: egyrészt lehe­tővé teszi, hogy a Magyar Nemzeti Muzeum a kulturkövetelményeknek megfelelően kiegészíthesse azt a könyvtárt, mely egy világégés kö­vetkeztében visszamaradt azon a nívón, melyen már egy évtized előtt ▼olt, — de van ennek az ajándéko­zásnak egy másik jelentősége is, mely talán az elsőnél is fontosabb: a példaadás. Széchenyi István gróf adománya idején az ország nagy­­birtokosai szégyeltek volna elma­radni abból az akcióból, mely a ma­gyar kultúra felvirágoztatását tűzte maga elé. Vájjon milyen visszhangja lesz gróf Apponyi aándomé adó mányának, mely egy már meglevő kultúra megtarthatását akarja lehe­tővé tenni ?.. 1 legnagyobb magyar Itgín iövesdílte meg a mobácsi lön. Werbőczy István, a nagy külpolilkus. — Dobronyától Gesztig. A Hármaskönyv szerzője, Werbőczy István, eddigy csak arról volt nevezetes, hogy az ezeréves Magyarország ősi jogát hires könyvében összefoglalta és a királyi szentesítés elmaradása ellenére is a szokásoktól szentesített olyan törvénykönyvet adott Magyarországnak, amely nemcsak a maga korában volt óriási jogászi jelentőségűnek tekinthető, hanem még ma is megérdemli a dicsé­retnek azt a nagyságát, ami Róma egykori nagy jogtudósainak müvei ér­demelték ki. Kevésbbé ismeretes azonban Wer­­bőczynek szorosan vett politikai sze­repe, amely nem csupán a belső poli­tikában érvényesült személynöki és nádori méltósága keretén belül, hanem nem közönséges éleslátás és világpo­litikai tájékozottságot árult el. A tolnai ülés. Már az 1518. év tavaszán tartott or­­szágyülésen nagy nyugtalanság volt a törvények meg nem tartása miatt a köznemesség körében és julius végére Tornára gyűlést hirdetett a köznemes­ség, hogy az udvari párt törvénytelen­ségeivel szemben állást foglaljon. Tra­gikus jelensége volt a mohácsi vészt közvetlenül megelőző évtizednek az a szinte forradalmi hevességgel kitört országgyűlési és társadalmi küzdelem, amely a hatalmi és pártkérdések meddő gravámenjeiben fűrdött akkor, amikor a Balkánról szinte naponkint jöttek a hirek, hogy a török világhatalom Ma­gyarország felfalására készülődik. Werbőczy István mutatott legelőször s a legerélyesebb gesztussal a sötét veszedelmeket rejtő Kelet felé. Ez az óriási elme, amely telve volt félelmesen nagy jogtudománnyal, szinte Deák Fe­­rencre vagy inkább Tisza Istvánra em­lékeztető éleslátással, különös külpoli­tikai iskolázottság nélkül is mint nagy kűlpolitikus észrevette, hogy ha a nem­zet hamarjában nem kovácsolódik össze egységes, egyetértő, egyedül a törököt szemmel tartó egységgé, hanem to­vábbra is csak a torzsolkodás, a visz­­szavonás utján marad és hol királya ellen lázadozik, hol főurai a közne­mességet törik, akkor rövidesen a szul­tánok martaléka lesz. Ez a korszak a maga csúnya személyi harcaival, a nemzet elgyengültségével, a társadalmi osztályok viszálykodásai­val, a fegyelem kiveszésével, a tekin­télytartó vezér hiányával erősen emlé keztet történelműnk nemrég lezajlott gyászos évének* az 1918. évnek meg­rendült közállapotaihoz. Itt is, amott is félretolják a vaskezű vezért, aki rendet tudna tartani, aki mindenkinek a sze­mében feltétlen garancia, akinek vállai az egyedül országbírók, akinek szava egyedüi quos ego. Amott a századok ködében Werbőczy István, itt a hunyó évek hajlós hátterében Tisza István. Az egyetlen, aki tornyosodó külpo­litikai veszedelmet észreveszi, Werbőczy. A köznemesség tolnai gyűlésén, a melynek célja a belső gravámenek tár­gyalása volt, Werbőczy óriási erővel más irányba tolja a tárgyalásokat és a r várható török támadás elhárítása végett támadó hadjárat indítását javasolja. „Minden ország, mondja az ott fogai mázott „végzeményé“-nek bevesztése, két eszközzel igazgattatik és tartatik fenn, törvénnyel és fegyverrel. Magyar­ország jelenleg mind a kettőt nélkü­lözi. Ezért van, hogy a törökök az ország számtalan lakosát hurcolják rabságba, több határszéli várat meg­vívtak és Jajcát fenyegetik, melynek eleste Szlavónia vesztét és az egész ország romlását vonná maga után, sőt Németországba is utat nyitna az ellen­ségnek." De nem elégedett meg nyi­latkozatokkal, hanem azt is javasolta és a köznemesség elfogadta, hogy a török ellen viselendő offenziva párto­lására kérjék fel a pápát, a császárt és a lengyel királyt. Diplomáciai tárgyalások. A pápához és a császárhoz induló követség feje Werbőcsy lett. Útikölt­ségüket minden jobbágytelekre kivetett öt dénár adóból fedezték. Valamit megsejthetett a törők, mert 1519 február havában a szultán követet küldött három évi fegyverszünet érde­kében. Sürgőssé vált a tájékozódás, vájjon megadják-e a fegyverszünetet, avagy számithatnak-e Róma és a csá­szár fegyveres támogatására. Werbőczy a Budán tartózkodó velencei követtel is tárgyalt s márciusban hetven főnyi, fényes kísérettel megjelenik a nagy jogász Velencében. A Dandoló-palotában, Kostanti aá­­poly meghódítójának, Dandoló Henrik XIII. századbeli dozsenak fényes palo­­palotájában szállásolják el a magyar küldöttséget. A velencei lagúnáknál tizenhét velencei patrícius várja őket s bevezetik Velencébe. Loredano, az agg dozse, a szenátus termében trón­ján ülve fogadja őket. Megszólal Wer­bőczy. A történelem feljegyezte erről a jelenetről, hogy bár felségesen be­szélt latinul, üdvözlő beszédét tüntetés­­szerüen magyar nyelven tartotta meg. Elmondta, hogy mielőtt a pápához mennének, a tőrök háború ügyében a mértékadó keresztény hatalmakkal, el­sősorban tehát Velencével, mint .Ma­gyarország egyik legrégibb barátjával és szövetségesével“ is tárgyalni akar. A signoria emlékezetébe idézte, hogy az 1509. évi háborúban, amikor az európai hatalmak mind Velence ellen szövetkeztek, II. Ulászló magyar király Velence partján volt. „íme, megérke­zett az az időpont, amikor a köztár­saság ezt a nagy szolgálatot viszonoz­hatja.“ A szenátus tárgyalás alá vette a kérdést és kijelentették, hogy készek mindenkor segítséget nyújtani a magyar királynak a törökök ellen. Üres ígéret­nek bizonyult ez később. Atvevén Ve­lence ajándékait, a drága szöveteket, búcsúzóul Werbőczy és társasága a Kampanyilen gyönyörködött Velence szépségeiben. Aztán tovább indultak a pápához. A pápa, X. Leó április közepén fo­gadta őket. Werbőczy nagy szónokla­tot tart a pápa előttt és segítséget kéri a törökök ellen. A pápa biztosítja, hogy számíthatnak a támogatásra. De egyebekben a pápa haragszik reájuk, mert a római királyválasztás ügyében különleges álláspontja van. S most meglepő külpolitikai fordulat következett el. Mialatt a Werbőczy a világot járja, hogy a török ellen har­cos támogatást szerezzen, a király otthon, Budán három esztendőre fegy­verszünetet köt a török követtel. A pápa értesülvén erről, nagy haragra gerjed. De Werbőczyvel és társaival nem érezteti a neheztelését, látva, hogy hátuk mögött történt a fegyverszünet megkötése, sőt megígéri, hogyha a viszony >k megváltoznának, Magyaror­szág mindig számithat a Szentség tá­mogatására. Werbőczyt a pápa az őt heti római ut utolsó napján római lo­­vaggá teszi. Az 1521. évben Werbőczy Német­országba indul. A wormsi birodalmi gyűlés együt ül. Április 2 án ünnepie­den fogadják a császár tersvérét és Werbőczy közvetlen a császár után halad két bibornok között Április 3-án fogadják Magyarország követét a bi­rodalmi gyűlésen. Németország segít­ségét kéri a török ellen. Ha Német­ország nem segit, elvész Konstantiná­poly Róm visszaszerzésének reménye, elvész óma és eivész a másfélszázados küz­delemben meggyengülve Magyarország is. A császár ne engedje át a világural­mat a töröknek. A török szászár Ma­gyarország ellen készül* A rendek azzal bocsátották el a magyar küldöttséget, illetőleg Wer­bőczyt, hogy tanácskozni fognak és másnap közlik a válaszukat. A válasz az volt, hogy Németország ügyeinek rendezése előtt nem ígérhetnek a tö­rök ellen biztos segítséget. Áplilis 20-án szomorúan utazik el Werbőczy Worms* ból, de a következő évben a német birodalmi gyűlés mégis hajlandó lett volna Magyarország megmentésére se­reget küldeni, mire a nürnbergi gyű­lésre ismét kiutazik a magyar küldött­ség, köztük Werbőczy is. Négyezer gyalogost ajánlottak fel akkor a németek. A tragédia. A tragédia nagy lépésekkel törtet előre. 1523 ban egyik hír a másik utáa jött a szultán nagy készülődéséről. Az országgyűlésen Báthory István nádor ellen hazaárulási vádat emelnek, hogy a törökökéi titkos összeköttetése van. Aztán három év telik el s a nemzet nem készülődik. Báthoryt lecsapják a nádorságból, Werbőczy lesz a nádor, hogy forradalmi jellegű tünetek között aztán őt is elcsapják és számozzék. Báthory Istvánt visszahelyezik a nádori méltóságba, Werbőczyt pedik száműzik. Az országgyűlésen nem akad védője a nagy magyarnak, aki megjövendölte a török veszedelmet, aki tiz év óta egyebet sem tett, csak befejezvén ha­talmas törvénykönyvét, egyre csak kongatott, közeledik a török tűzvész. A köznemességnek nincs egy szava nagy nádoráért, aki elvesztvén ipádon méltóságát, magát nemes tüntetéssel Magyarország szolgájának címezi. Zó* lyommegyei menedékhelyén, Dobro­­nyán tölti napjait, amikor Szolimán szultán már útban van, hogy elhozza a halált. Az ország legnagyobb emberét félre­tették. Jégre tették a legnagyobb magyart, akit a főnemesség és a köznemesség egyaránt óriásnak tartott, aki egyedül lett volna hivatva arra, hogy kibontott zászlaja körül a XVI. század Magyar­­országa forró hazaszeretetben egyesül­jön, akinek mérhetetlen nagy egyéni­sége egyedül lett volna alkalmas arra, hogy megszervezze a nemzeti védelmet. Ügy járt, mint majdnem négyszáz évvel később Tisza István. Félretették, Letaszították a nagy magasságból csú­nya belső küzdelmek. A mohácsi vész főoka tudvalévőén az volt, hogy maroknyi sereg állott szemben az óriási, nagy tüzérséggel megerősített török hadsereggel, akkor, amikor a nemesség egyetértése mellett huszonötezer ember helyett százezer embert is lehetett volna a csatatérre állítani. Werbőczy nem volt ott. Dobronya várában kapta a mohácsi katasztrófa hírét. Akkor Dobronya, négyszáz évvel később Geszt. A két óriási magyar közjogász és külpolitikus egyforma tragikumra vir­radt. A különbség csak az volt köztük, hogy a vész után Werbőczy az aj ki­rály kancellárja lett. A másik, a XX. nagy magyar katasztrófájának bőse, kancellár helyett vértanú lett. S. ff. I Imiiért és i kon» Irta; Csekes Béla ref. lelkész. (Folyt, és vége ) Akik Amerikában hosszabb idői töltöttek, láthatták, hogy az amerikai munkásembernek4—5szobás lakásuk s oly berendezésük van, mint nálunk a középosztálynak, olyan csiszolt modornak, udvariasak s mikor a munkászubonyt levetik, olyan elegán­sak, mint akármilyen középosztálya európai ember. Láthattak saját ke­zükkel munkálkodó szántó-vető em­bereket, kik nem csak középiskolá­|W ISKOLAI TÁSKÁK leszállított árban kaphatók: SPITZER SÁNDOR könyvesboltjában, KOMÁROM, Nádor utca 29. sz. Telefon 80. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom