Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-09-18 / 112. szám

Komáromi Lapok

5, oldal.

kát, hanem egyetemeket is végeztek, kik cseléd nélkül a technika legújabb vívmányaival gazdálkodnak földjeiken, kiknek sza'onjában nem csak napilapok, hanem külömbö ő tudományos, szépiroda mi folyóiratok, szakkönyvek feltaláíhatók. S ha alkalmazottjuk volt, ez is jól fizetett, de inteligens törekvő ember volt. Ez az irány kezd mindjobban kialakulni. Az amerikai társadalom minden rétegének, az an§ol nyelvű munkásoknak is erős törekvése, hogy abevándorolt egyszerű,tudatlan, nyers, sokszor durva európai nap* számosokat, parasztokat az amerikai' műveltség nívójára emelje. Az igazi amerikai munkások az egyházaknak nem ellenségei, sőt nagyon is vallásosak, az egyházaknak értékes elemét képezik. Az egyházak társadalmi munkáját nagyon is értékelik, a társadalmi érintkezés, művelődés nagy részben az egyházak belkörében történik. Ezen kívül minden amerikai munkásnak alkalma van, ha van tehetsége, akarata, különböző intézetekben, iskolákban ma?át tovább képezni s nem egy mérnök, lelkész, egyetemi tanár, milliomos van, ki gyárakban, bányákban, mezőgazdaságokban kezdte meg pályafutását, mintegyszerü munkásember, Amerika az egyéni érvényesülés hazája.

Meggyőződésem, hogy a társadalmi haladás helyes irányát, a társadalmi kérdések megoldását nem szovjet Oroszország, hanem Amerika mutatja meg. A szervezettség szükséges, mert csakis szervezettséggel tud bármely osztály sorsán javítani, de az is meggyőződésem, hogy a munkásság kommunista vezetői demagógok, kik a munkás tömegeket, mint a szekták szokták tenni, körül akarják bástyázni, hogy másokkal ne érintkezhessenek, hogy annál inkább befolyásuk alatt álljanak és önző céljaik elérésére annál inkább felhasználhassák. Óhajtandó, hogy a munkások józan eleme vegye át a vezetést, akik tekintetbe véve a mi általános szegénységünket, minden emberre nehezedő nagy terheket, melyek a világháború adósságaiból, faji ellentétekből, ipar és kereskedelem kis méreteiből, nagy hadsereg tartásából állottak elő, bölcsességgel, előrelátással vezessék a munkások mozgalmát s a nyomorusáz, szegénység visszaéllések őszinte feltárásával iparkodjanak a közvélemény rokonszenvét megnyemi.Meggyőződésem, hogy nem osztályharccal gyüiölettel, hanem egymás megértésével lehet csak előre haladni. A jobb jövőért folytatott küzdelemből a keresztény egyházaknak nemcsak ki kell venni a részét, hanem ha a rendeltetésének meg akar felelni, a tökéletesebb társadalom elöharcosának kel! lennie. Harcolni kell minden romboló hatás ellen, más felől építenie kell.

A szlovenszkói ref. egyetemes egyház legalább is 90 */0-a falusi gyülekezetekből áll. Az egyes egyházak eben a kommunisták megindították a harcot Támodásuk szervezett, cé tudatos. S a kommunista félrevezető eszmék annyira elterjedtek, nem csak a szegények közt, hanem többé kevésbé minden társadalmi rétegben s még olyanoktól is, akik még gondolatban is tiltakoznak az ellen, hogy ők kommunisták volnának, lépten nyomon kommunista eszméket hallunk. A köznép, a szegény ember keveset törődik a kommunizmus alapelveivel. A közös vagyon, vagy magánvagyon kérdése édes keveset érdekli, sőt a szegény falusi embert az a remény kecseg teli, hogy kap valamit: földhöz jut, lesz háza, nem lesz más cselédje, maga magának lesz gazdája, családja jövőjét biztosíthatja, lesz kenyere, lesz ruhája Az agitátorok nagyon jól ismerik a nép leikét s míg egyfelől a gyorsan elérhető boldog jövővel kecsegtetik az embereket, másfelől mindjárt felkeltik a szenvedélyt, gyűlöletet, midőn azt mondják, hogy sorsuk javulásának, a segítésnek főakadálya : a papok, az egyház. Felhangzik a csatakiáltás: le a papokkal, el az egyháztól. Fújja a konr munista újság tárogatója „Körös körül sötéi éj. De a szivekben a remény. Reménység és akarat: lerázni a láncokat. Irtani az irtandót:

1928. szeptember 18. __

urat, grófot, bárót- Veszolyteni a ; lánctartót: csendőrt, rendőrt, papot Leszámolás leszen.- vérrel, vassal, kapával, kaszával, vöröskakassal. Repülj kakas ! Kastélyra, palotára, az ég kárpitjára! Vörös legyen itt újra minden mint volt 1919-ben.

A mai helyzet nálunk az, hogy a falusi lakós a kommunista agitáció támadásával szemben csak guerilla harcot folytat, mindenki legtöbbször ma? ár ahagy ottan küzd, ahogyan tud, sokszor fájó szívvel, könnyező szemekkel látja, hogy a felizgatott nép , szenvedélyével szemben tehetetlen, hiába való minden okos szó, okos érv, az a nép, akiért él, akinek boldog ulásán munkálkodik, akit Krisztus által az Örökkévalóhoz akar vezetni, képes vo’na őt megkövezni, keresztre feszíteni. Kétségbeesetten látja, hogy minden jóravaló törekvését-' gyermekek, ifjak tanítását, evangéliumi munkát meggátolni, szétzülleszteni akarják és az önzés, verekedés, ivászat, züllés, templomtól, Istentől való elfordulás, mind nagyobb mérveket ölt. A ieányok teherbe esése oly mindennapiassá, közönségessé válik, hogy már többé nem is feltűnő. A bűntények pedig elszaporodnak.

Az agitátorok a falu életét a legnagyobb figyelemmel kisérik. Házról házra járnak. Minden elégedetlenséget, minden helyi bajt megjegyeznek és az izgatásra, a gyűlölet felkeltésére felhasználják, Amint értesültem, a magyar lakta vidékeken a kommunista romboló eszmék terjesztésére, a kommunista központokban, helyi embereken kiviii 23 vándor agitátor működik, kik különféle mesterségek címén járják be a vidékeket s ezen kívül, amit mesterségükkel keresnek, van még havi 1300 Ké. fizetésük.

A kér. egyházaknak, a íelkészi karnak minden egyházát szerető embernek tudatára kell ébredni annak az aknamunkának amik szemünk láttára folyik. Ne legyünk olyanok, akiknek van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak. Tisztában kell lenni azzal, hogy ma itt, holnap amott üti fel a fejét a kommunizmus hidrája s ha kellő óvintézkedést nem teszünk, pusztítása mind nagyobb mérveket ölt.

Az uj idők szellemi harcmodora, uj védekező és támadó eszközök beállítását követelik tőlünk. Egyház megyénknek kerületünknek vagy egyetemes egyházunknak minél hamarább meg kell szervezni és kiképezni kolporteuröket, hogy egyszerű, de Istenfélő, lelkes derék becsületes református emberek házró1, házra járva, református valiásu iratokat áruljanak, egyházi munkát előmozdítják, a kommunista agitátorok izgatásait ellensúlyozzák.

Nekünk lelkészeknek s minden embernek hirdetnünk kell szegénynek, gazdagnak egyformán, hogy a tökéletes társadalom alapja a tökéletes ember, és hogy az emberiség ősbüne, önzés ellen, mely csak a maga hasznát keresi, mely irigyke dik, kérkedik felfuvalkodik, haragra gerjed, éktelenül cselekszik, és örül a hamisságnak, ez egyetlen orvosság, a Jézus Krisztus, Önzés volt az első emberpár bűne, önzés volt a Kain bűne, amikor még nem volt, nem is lehetett szó a vagyon kérdésről. „Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szivedből, teljes elmédből, teljes erődből, ez az első parancsolat.“ S csakis az az ember, ki megismeri a mindenhatót a Krisztus által, mindennek felett az Isten akaratát keresi, csakis az az ember tudja igazán szeretni, szolgálni felebarátját.

Hirdetnünk kell, hogy az Atheizmus, anyag, bálványimádás, mely az anyagin túl nem tud látni: mely a jót, rosszat, igazat, hamisat egyformán az anyag nyilvánulásának tart, mint a történelem száz példája mutatja, romlásra, pusztulásra vezeti, úgy az egyeseket, mind a népeket

H rdötnünk kell, mint Pál apostol mondja: Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és szentlélek álltai va 6 öröm.

Hirdetnünk kell, hogy mint az első keresztyények, abban a pogány világban, melyben éltek, hitükért

meggyőződésükért, üldözést, bebörtönzést, halált képesek voltak elszenvedni, nekünk is harcolnunk s ha kell tűrnünk, szenvednünk sőt még ellenségeinket is szeretnünk kell, nem mint a kommunisták beállítják, gyengeségből, helyzetünkbe való beletörődésből, hanem a hitünkért, eszméért, meggyőződésünkért, s szebb jövőért. Isten országáért.

óh bár csak minél hamarabb eljönne az az idő, ezért imádkozom, ezért könyörgöb, — hogy a mi egyetemes egyházunk zsinata, egyházunk legfőbb fóruma, ne csak minden tíz évben, hanem minden esztendőben gyűlést tartana és a zsinat tagjai, ami egyetemes egyházunk képviselői,ami egyházi parlamentünk, állást foglalna, kifejezést adna azokban az egész emberiséget mozgató nasy társadalmi kérdésekben, mint milyen a háború, béke kérdése, szegénység, nyomor kiküszöbölése, alkohol rombolásának megakadályo zása — és harcot indítana mind az ellen, ami népünknek árt, ami népünket rontja, mint aho?y a külföldi nagy református egyházak zsinatai teszik, mint ahogy a mi egyházunk XVII. századbeli komjáthi zsinatának kánonai mutatják és szavának lenne olyan tekintélye, olyan súlya, szava annyi élettől, annyi erőtől duzzadna, hogy egész Szlovenszkóban irányítani tudná a nagy társadalmi kér dések megoldását s általa mindenek megismerjék, hogy minden bölcsesség, minden haladás, minden megértés kezdete az Isten félelme és és nincs más fundamentum, amire építhetünk, mint a Jézus Krisztus.

a pusztít© felhő naegföl

lep.yei svábbogarat, tetőt, mais*. Bolhát, poíoskát, szúnyogot, hangyát stb.

. V,literes üveg szájíüjllttáralZí Ke, 1 drS. VéxíTjcmictesö ... 36 Ke. íjtKíSí'j Mindenütt iiepheW. ...

«-« .ieierkmissiat CsshsJováJiátan •

Prägs KfiSoviifeká S, 312-ir.Í.

£ ;

BtljíSífiítt jóslatab. Ssis tipátiája és fiirtsa rfyi oMtisi.

Amikor Goethe telepatikus látomásban látta Schillert.

Ezt a minden bizonnyal érdekes telepatikus esetet Estruth Natália könyvéből vesszük, Elbeszélője K. németországi titkos tanácsos, aki maga ismertette ennek a telepatikus esetnek a történetét a következőképpen:

— Goethe meghivott Wdmarba.hogy egy fáradságos munkánál a laboratóriumban segédkezzem. Fáradoznunk egész délelőtt és délután, de estefelé Goethe, dacára az esős időnek, sétát ajánlott Nyár volt, a napok még hoszszuak voltak, s igy még alkonyat előtt útnak indultunk hazafelé Belevederéből.

Nem valami élénken csevegtünk, Goethe úgy látszik, szükségét érezte, hogy szellemileg is pihenjen.

Előttünk szabad, néptelen ét. Egyszerre megállt kísérőm, fejét egy kissé előrehajtja, hogy jobban lásson s a legnagyobb csodálkozás hangján igy szól:

— Hihetetlen... Valóban ő lenne az ?

Megdöbbenve nézek rá.

— Kiről beszél excellenciíd ?

— Nos arról az úrról, aki velünk szembe jő. Ha nem tudnám bizonyosan, hogy Frigyes (Schiller) Frankfurtban van, megesküdném rá, hogy ő az.

Halálra rémülten meresztettem szememet az öregurra. Hirtelen félrebeszélt volna? Egy urróí beszél, akit lát, holott az esőáztatta ut leljeson néptelen és csöndes. Mielőtt még felelhetnék,Goethe a feje fölött összecsapta a kezeit és diadalmas nevetésbe tör ki:

— Valóban ő az. Frigyes barátom ! Itt Weimarban! De az Isten szerelmére, hogy nézel ki ? Az én hálóköntősömben, az én reggeli cipőmben járkálsz az utcán ?

Rémület fogott el. Jóakaróm megőrült. Valakivel beszél, akit legjobb akcrat mellett sem voltam képes megpillantani.

— Excelenciád ... — hebegtem.

Éppen akkor azonban Goethe a legnagyobb megdöbbenés minden jelével egypár lépést előbbretántorodott, karját kinyujtá, mintha valakit meg akarna fogni.

TM Frigyes az Istenért!.. . Hová lettél ? Kedve K. nem látta, hogy hol maradt az az ur, aki velünk szembe jött ?

Hideg verejték gyöngyözött a homlokomon.

— Nem láttam én senkit Excellenciád, nem volt itt senki.

Ekkor Goethe a homlokára ütött. Ijesztően sápadt volt.

— Látományl Barátomat világosan magam előtt láttam az éo hálóköntösömben, az én papucsaimban. Mit jelentsen ez ? jót semmiesetís sem. Jelentkezett, bizonyára meghal 1

Az öreg ur oly izgatott és megdöbbent volt, hogy alig vo tarn képes megnyugtatni.

— Halálhíre már valószinüleg otthon vár — folytatta Goethe ideges izgatottsággal — és, hogy az én hálóköntösömben volt... Oh ez minden kétséget kizáróan annak a jele, hogy nemsokára követni fogom!

Minden ellenvetésem hasztalan volt.

— Hát nem érthetetlen-e egy ilyen természeti látomány már magában is?

Idegesen rázta a fejét.

— És miért láttam barátom alakját az én holmimmal felruházva ? Itt kell, hogy valami titokzatos összefüggés legyen és hogy ég és fold között vannak ki nem puhatolt dolgok, azt ön lígkevésbbé tagadhatja, kedves K. a csatatéri események utáo.

Mit válaszolhattam volna ? Engem is valami szorongó érzés fogott el és gondtelten követtem az öreg urat lakásába.

Goethe kinyitotta az ajtót és gyorsan lépett be előttem. Hirtelen kiáltás tőrt ki az ajkain és amint a megkövültén felemelt karokkal álló Goethe mellé álltam, magam is megláttam az ijesztő kisértetet, mely a mestert újból rémületbe ejté.

A pamiagon idegen ember ült, Goethe hálóköntösében és papucsában, aki a kiáltás hallatára föltekintett a könyvből, amelyet olvasott, fölugrott és hangosan nevetve tárt karokkal jött elénk.

De Goethe hátratántorodott.

— El tőlem kísérteti Távozz! — hörgé.

—- Farkas, te áldott jó lélek! Hát igy fogadod legbensőbb barátodat?

A hang hallatára Goethe föleszmélt s mintegy holdkóros ment vendége elé. Megfogta, megtapogatta annak kezét és félig sirva, félig örömében igy szólt:

— Nem, ez most nem szellem, ez most hús és vérből való!

Már a következő pillanatban egymás karjaiba omlott a két jó barát, Goethe és Schiller. Én meg úgy éreztem, mintha mázsás súly esett volna le szivemről.

Egy pohár bornál azután elmesélte a nagy költő az ő különös látományát. Schüler csodálkozva hallgatta, pontosan megjelölte magának a helyet, ahol Goethe őt meglátta s azután a következőket mondotta el nekünk :

— Meg akartalak lepni megérkezésemmel és nagyon fájt, hogy nem találtalak itthon. Azt mondták, hogy Belvedere felé sétálsz. Eleinte követni akartalak, de a rossz idő miatt minthogy bőrig áztam, lemondtam ebbeli szándékomról. Mivel hogy poggyászom nem jött még meg, a te ruháidat vettem magamra, a pamlagra ültem, és magam elé képzeltem csodálkozásodat, ha majd hazatérsz s itt találsz. Szerető epedő szivemnek nagyon soká tartott a késésed s mivel az utat Belvedere felé nagyon jól ismerem, képzeletben követtelek utadon: Most itt lehetsz, most ott, most itt —, és a képzelődés közepette valószínűleg elszunnyadtam, mert igen élénken álmodáin, hogy eléd mentem s ugyancsak ott láttalak, ahol mint látomáoy jelentem meg előtted. Eléd akartam sietni, amikor rám kiáltasz : „Hálóköntösömben és papucsaimban járkálsz az utcán?“. Megnéztem magamat, elszégyenkeztem és annyira megijedtem, illetlenségemen, hogy fölébredtem !

Megdöbbenve néztünk egymásra Go-l"W»OKr«55»«(. rr—TI—l--------------\ 1—"I -T- — ntw»M Win» ■ i i.|i I