Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-08-21 / 100. szám

2 . oldal. Komáromi Lapok 1926. angusztus 21. vaszt valamit. A volt koalíció, amely a télen elemeire bomlott szét, remény­kedve tekint most Karlsbad feié, mert a kompromisszumok nagymestere pilient agyában bizonyára lesznek olyan éleire való gondolatok, amelyek a széthullott érdektársaságot újra összeíömöriiik s — ne adj’ Isten 1 — de talán még föl is támasztják. Svehla hazaérkezésével kétségtelenül nagyobb mozgolódás észlelhető azok­ban a pártokban, amelyek a volt koa liciőban boldogan melegedhettek a hu sosfazekak mellett, sőt a cseh nemzeti munkapárt sajtója elég bátor hangoz­tatni azt is, hogy a mai belpolitikai helyzetben szükséges a régi Koalíció feltámasztása, mert csak az biztosít­hatja továbbra is az államkormányzat nemzeti jellegét. Nyilvánvaló, hogy ez a párt nem szívesen látja a cseh pol­gári pártoknak a németekkel való együtt­működését és visszaóhajtja azokat az aranyjuezui szép napokat, amikor a koalícióban ülve, apró magán- és pártér­dekekért viaskodtak a kormánypártban. Ha Svehla azzal a reménységgel fog hozzá a tárgyalásokhoz, hagy vissza­állítsa a régi nacionalista rezsimet, akkor előre is meg lehet jósolni, hogy igyekezetét nem fogja siker koronázni. A volt koalíció polgári pártjai nagyon jól érzik magukat a vámtöbbségben, amely általános gazdasági és kulturális feladatok megoldását akarja keresztül­vinni s amelynek a szocialista kom­munista hangos jelszavak mit sem árthatnak. Az uj kormánytöbbség ma már nem alakulhat meg a németek nélkül, sőt az uj parlamentnek kor­mányában is helyet kell biztosítani a németeknek. Mert a helyzet nagyon is megváltozott azóta, mióta Svehla kül­földön tartózkodott és ha erről eddig nem vett tudomást a volt kormányéi­nak, akkor hamarosan meg kel! győződ­nie arról, hogy az ő kormánytöbbségre vonatkozó tárgyalásai csakis akkor jár­hatnak eredménnyel, ha a németeket is bele veszi számításába. Úgy áll a dolog, hogy a csehszlovák köztársaságban ma már a legra 'aszabb kigondolások sem képesek számbajövő többséget teremteni a németek nélkül és a mesterkedésekben oly jártas Svehlának sem fog sikerülni naciona­lista kormányt összehozni. A nemzeti kisebbségekkel számolni kell, különben lehetetlen eredményes mukáf végezni a páriámén ben. A fcarsbádi politikai ta­nácskozásokból tehát ki kell küszöbölni a nacionalista és soviniszta szempon­tokat és nagyon Í3 meg kell fontolni azt, hogy Csehszlovákia elsősorban nemzetiségi állam, melynek nemzetisé­geit végre-valahára jogokhoz kell jut­tatni ! (__) mi lesz a „G jda“ iskola uj neue? Kérdés, mely önmagát veti fel. A helybeli csehszlovák kisebbségi iskolának gondnoksága nagy dilemmába jutott Geidí-Gajda vezérkari för ö; és I fasiszta vezér nyugdíjazásával, amely j elől — mint azt a francia követség j nyilatkozata is megerősíti — nem tér­hetett ki a kormány. Geidí- Gajda tehát befejezve szédületesnek indult katonai karriérjét, melynek delelőjén a komáromi csehszlovák iskola gondnoksága szük­ségesnek látott róla iskolát elnevezni, most a magánéletbe vonul vissza és | mivel negyven évi szolgálatából harmlcat nem számítottak be neki, hanem cäak tizet, igy egész bizonyosan egy nagy cseh bank nyújtja ki utána kezét, hogy a kitűnő stratéga, bankíáren szerezzen magának babérokat. Ebből az alkalomból ismét napi­rendre kerüit, amit ann k idején meg­írtak felőle, hogy a h'tboiu kezdetén a polgári életben droguista segéd szaniíéci szolgálatokat végzett S zerbiában és utána feles jpott orvosnak diploma nélkül. Oroszországba is igy került és ott le­leplezték honfitársai. Bármennyire sike­rült is ez a stikü, a szerb hadsereg vezetősége ezt mégsem bocsátotta meg neki és nem kívánt vele találkozni. Ezu án jött Szibéria és ottani viselt dolgait és hadiparancsait közölték a szocialista lapok. Ezek után Gajd* mégis nagy karáért csinált a csehszlo vák hadseregben, amelyre rossz rek­lámnak bizonyult az ő neve. Komá­romban, ahol a csehszlovák iskola élén nem szlovák, hanem cseh ember áll, nem követték azt a gyakorlatot, hogy iskolát csak kulturális értékül elfogad­ható iró vagy tudós nevéről nevezze­nek el. Van Hviazdoszlav, Szládkovics, Kmeí András stb. iskola, akik költők vagy tudósok voltak és ezen minősé­gükben eiőbbrevitték a kultúrát. Hogy Komáromban mégis G aidáról neveztek el iskolái, sz mutatja azt a tendenciát, melyet ez az iskola szolgál s amelynek hódító iendenciái vannak, üt a szin­­magyar területen. Emlékezzünk csak ennek az iskolának a harcias felavatá­sára, katonabandávai, felvonulásokkal, katonai parádéval. Mi köze is volt ezek­hez a kuiíurának? Meg akarták félem­­liieni a magyarságot. Ezért kellett az iskola homlokára a Gajda név, amely harcos sovinizmust jelentett mindaddig, mig ki nem derült, hogy a német Geidl nevű droguisía segéd mekkora karriért csinált. A komáromi cseh iskolaszék nagy zavarban van: mert felvetődik számára a kérdés, meghagyja-e Gajdinak az is­kolát. vagy átfesse szép csendben ne­vét szelidebb hangzású névre, aki nem Szibériában, de az irodalom és a kul­túra terén szerezte habárait. Úgy halljuk, hogy ez az óhaj meg is nyilvánult csehszlovák körökben. Mi­vel azonban a kezdeményezés csak az elnökségtől indulhat ki, várják annak az intézkedését. Gajda neve ma csak a csehek egy kis szűk körében cseng még jóhang­zásuan. A szocialisták mindkét árnya­lata pereátoí kiált reá. Az agráriusok is elejtették és a polgári pártok tudo­másul vették bukását. Ezért itt is úgy gondolkoznak egyes csehszlovákok, hogy az iskolának nem jó reklám a Gajda név. De hát hogyan szabadulnának meg tőle úgy, hogy Gajda se legyen megsértve, ez a nagy kérdés. Megoldása nem reánk tartozik, hanem az iskola gondnokságára, amely kereshet rá formulát, ha akar. így boszulja meg megát, ha iskolát belevonnak a napi politikába és azt fisiszia színekre festik be. Az iskola maradjon meg kulturális hivatása mel­lett és ne politizáljon. Lesz-e utcakövezés vagy nem? Az egy milliós kölcsön késik: az ut­cakövezés keresztülvitelére a kölcsön nélkül is módot kell találni a város vezetőségének. Komárom, —aug. 21. Nincsen lakosa a városnak, aki ne kívánná az utcák megfelelő ki­kövezését. Még azokban a vaska­lapos kis kottériákban is, ahol a „hej rá érünk arra még" jelszava mellett tárgyalják a város ügyeit nem mindig jó kedvre hangoló har­cosok öblögetése közben, kegyetlen kritika hangjai dörögnek el a város utcáinak mai szomorú 'állapotáról. Iparos, kereskedő, lateiner, meg minden más foglaikozásbeli egyfor­mán szívja a televény port úgy az „előkelő" belsővárosban, mint a te­hénjárások bulevardján És igaz is, ha volt, ami a hábo­rús években lerongyolódott ebben a városban, hát az utcák valóban ruhátlanokká lettek, s jobban ösz­­szeszámíthatnók, meglehetne állapí­tani, hogy a város utcáiból pár ezer köbméter földet hetedhétországba hordott a komáromi lenge zefir. Komoly nekifogás az utcák rend­beszedésére meg sem indult hosz­­szu éveken át. Erre a célra soha pénze nem volt a városnak. Pedig igen jól emlékszünk arra, hogy 1914. óta 30—40 napszámos ember is egyengette utainkat kapával, ásóval, lapáttal. Ahol egy kis hepehupát lá­tott az utcák kezelését vezető hiva- 1 tál, ott, mint a borbély csinálja a Vesszőparipák. — Egy vállalkozó özvegy naplójából. — Irta: Bállá Irma. Maja asszony, néhai Bojtorján Ábris tudós csinos, fiatal özvegye bemártotta tollát a tintatartóba és 1926 nyaráról a következőket jegyezte már meglehe­tősen sok oldalra terjedő naplójába: . .. Balaton Földvár (dátum) ... Teg­nap érkeztem. Zizi barátnőmet sajnos, már nem találtam itt. Csak egy levelet hagyott a számomra. Íme: „Drága Majám! Képzeld, hatheti horgászás után beér­keztem. Nehéz ügy volt, mert tudvalevő, milyen aktuális ma a fókákról és esz­kimókról szóló tan, de sikerült fiam. Már röpítem világgá az eljegyzési kár­tyáimat, különböző pukkasztásokra, mert legyünk őszinték, ez lesz az egyet­len „hamisítatlan“ örömem ebben az ügyben. Dehát: bussines és bussines, mondja a praktikus öreg náció ... És most ide figyelj, Majókám: Hagytam neked még öt (5) jó tippet. Válaszd ki a legkövérebb potykát, hogy kárba ne vesszen. Szinte fáj, hogy az ember ket­­tőt-hármat nem szedhet föl a hálójába. Ritka jó terep. Fogj meg egyet. Mind jól szituált, rád fér. Hogy az előmunkálatokkal ne stra­páid magad túlságosan, adok egy kis „menetrendet“ és „használati utasítást“. Ha a nagy kavarodásban itt-ott téved­nék a személyazonosságot illetőleg, ne vedd zokon, hisz képzelheted, mennyire egy pontra kellett koncentrálni figyel­mem az utóbbi időben. Hát fiam rövi­den, mert sietek. (A rövidítések a csa­ládi állapotokat jelölik. A neveket per­sze elfeledtem,. Tehát: No. 1. Földbirtokos (szabad). Nehéz ügy. Csinos és elkapatott; de enni valóan ostoba. Vesszőparipái: Pagát, népdal, anekdoták, esetleg vizslák. No. 2. Katona, ha jól emlékszem ezredes, civilben aggl. Kissé nagyot hall. Vesszőparipája: Sztratégia v. efféle. Azt hiszem rádió is, de lehet, hogy ez a 3-as, vagy 5-ös számé. No. 3. Irt egy kötet verset, kiadta (aggl) Kockás nadrág. No. 4. Félreismert, titkos drámairó. (Válófélb.) Elég, ha lecsepülöd előtte a 3. számú verseit. Aranyfog, kettő .., No. 5. Az ENE (Erkölcs Nemesítő Egyesület) igazgatója (özv.), ház, szőlő. Irt egy könyvet a lepkékről vagy köz­­igazgatásról. Nem tudom már biztosan, majd kihozod belőle. jellemző, hogy mindegyik más idő­ben indul a reggeli sétájára, ez előny a számodra. U. i. Bele ne szeress valamelyikbe, mert befuccsolsz; bár ebben a tekin­tetben nem nagy a veszedelem. Sok szerencsét kívánok! Pál...“ Így végződött a levél, amely nagy szeget ütött a fejembe. Végre is, ráérni ráérek. Veszteni nem veszthetek, legfeljebb nyerek egy szőlőt, házacskát, miegyebet. Egy kis tombola . . . Valamelyik mulatságon aztán csak­ugyan bemutatták mind az ötöt. Persze se nevet, se állást nem értettem. Nem baj. Az első láncszem megvan. Másnap reggel korán keltem. Aki korán kel, aranyat lel, — gondoltam. Találomra felsétáltam a golf pálya felé, amikor csakugyan szembekerült velem egy az öt közül. Most légy okos, Do­mokos, Láttam, hogy el akar menekülni, azért úgy álltam keresztbe az utón, hogy se jobbra, se balra ki ne térhessen és szeretetreméltóan rámosolyogtam. Meg­emelte kalapját. Az ezredes nem lehet, gondoltam, mert kaíonaember önkény­telenül szalutál egy kicsit. (Elővettem a noteszom és lapoztam benne. Tegyük fel, hogy ez az 1. számú. Elég csinos. Lássuk csak mit mond Zizi: Anekdoták, pagát, népdal, esetleg vizsla . . .) Én: A, már ilyen korán kint a sza­badban 1 Úgy látszik, ön koránkelő ember . , , Ó: Nem mondhatom, nagyságos asszonyom. Az ember, ha fölébred, gondolkozik egyről-másról. (Hú, ez gondolkozni szokott: akkor alighanem rossz helyen kereskedem.) De ha á-t mondtunk, mondjuk ki a b ét is. — Az ember gondolkozik és a vé­gén cselekszik — szólok. — Milyen szép ez a környék, — lelkesedem — jó vadászterület is akad itt, úgy mondják. Némi érdeklődés csillan fel a szemé­ben. de úgy találom, nem eléggé in­­tenziv. Talán a népdal — gondolom. — Milyen jó szénaillat van. Itt már el lehet énekelni, hogy : Lekaszálták már a rétet... — és várakozóan te­kintek rá. Mintha egy ásitást fojtana el. — Csakugyan — dörmögi. Úgy látszik, rossz a címzés. De már a végére kell járni. (Bizony, a férfiak nem sejtik, mennyi munkával jár az ilyen ügy!) — Mondja, szeret kártyázni — pró­bálkozom újra. — Én, kérem, utálok. — Hát talán a rádiót szereti, szó­lok végső kétségbeeséssel. — Miért szeressem? Szeret ő en­gem? Én (már bosszúsan): Na hallja ké­rem, ez jó vicc ... — (Úgy látszik, tévedtem. Nem az első szám. De me­lyik az az öt közül?!) — Bocsánat, ön nem birtokos? — Nem, kézit csókolom, Barna fü­­szerkereskedő vagyok Veszprémből.. . Ó . . . hogy a . . . Hisz ez egy mű­soron kívüli szám. Ezzel az ördögnek voltam adósa. Persze, csak hasonlít 1 — Na, én sietek. Isten vele, kedves Barna úri — Kezét csókolom I . . . — kissé bambán néz utánam. Amint bekanya­rodom a fasorba, látom, egy ismerős alak ül a parton a pádon. (Nem bánom, sorba veszem őket; Jesz — ami lesz, végre is mi történhet egy emberrel ?...) Ez, ez oly kifogástalan arckifejezésü... Úgy érzem, hogy az ENE (Erkölcsne­­mesitő Egyesület) elnökéhez van sze­rencsém. (Nézzük csak a noteszt: Irt egy könyvet a lepkékről — vagy a közigazgatásról ... L> Zizi — Makóról vagy Jeruzsálemről I . .. Különben elég A nyitrai vadász ás kynologiai club lezajlott 12 élő és agyaggalamb versenye közül kilenc első, 4 máso­dik és 3 harmadik. A két nagyszombati versenyen pedig mindkét első 1 második és 2 harmadik dij lett Seifert­­féle fegyverekkel és töltényekkel megnyerve. — Számok beszélnek I Érdeklődők kérjenek árajánlatot special galamblövő töltényekben és agyaggalamb lövé szeti berendezésekben: 439 Saifevt József cégtől, BRATISLAVA, Halászkapu u. 4. sz. Alapítva: 1840. Telefon: 252.

Next

/
Oldalképek
Tartalom