Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-08-21 / 100. szám
192€. augusztus 21. Komáromi Lapok 3. oldal. hajvágásnál, lenyisszantották a dóm- ' borúlátókat, s gondosan betömték a lyukakat. Az utcajavitásnak ez a módja csak úgy átlagszámítással is 1914. óta napjainkig legalább 2 millió koronába kerülhetett. Utca burkoló anyagot a város nem vett, és úgy látszik elegendőnek tartotta a „planirozás“-sal megoldani az utcafenntartás bonyolult problémáját. Amint minden terén ebben az elszerencsétlenedett városban, e téren sem tapasztaltunk valamely átgondolt iniciativát, a városháza kereke ; lendült a politikai harcok keserű ! levében S mig a környező városok mérföldes lépésekkel indultak neki a [civilizációnak, itt megállóit az élet a poros utcáknál. A város jelenlegi vezetősége — bár itt is a politika és kiélezett osztályharc adja az alaptonust — mégis nekifogott az utcakérdés rendezésének. A kövezetvám bevéte leinek felhasználásával nagyobb arányú utcakövezési munkálatokat kíván végeztetni, hogy a jelenlegi ázsiai utakból legalább európaszéli utakat teremtsen. Mint tudjuk, a város közgyűlése hozzájárult egy mii íó korona kölcsön felvételéhez, amely tisztán beruházási célokra lenne fordítandó. Hónapok múltak e! azóta, hogy a kölcsön felvétele elhatároztatott, s a város vezetősége és lakossága szinte hiába várja a kölcsönösszeg folyósítását. Nem tudjuk mi késlelteti az ügy perfektuálását; de akármi akadálya is van annak, hogy az egy millió korona hozzánk jusson, a tervbe vett beruházások legfontosabbjával: az utcák kövezésével várni már nem lehet Esős időben valóságos tengerek jelzik az utakat s a sáros viz a*att a kátyúk, gödrök megteremtik a speciálisan komáromi hűl ámutat, emelyen botlík az állat, törik a kocsi és az utas lelke szakad ki. Idegenek, ha jönnek, viszik a hirt a világ négy tája felé, hogy ide ugyan be ne tegye lábát senki, mert ahol még a közlekedés útjaira is ily kevés gond fordittatik, mindenben ilyen ká tyus város lehet. A városnak nincsen pénze, azt mondják, mi is nagyon jól tudjuk, de hol van ma város, amelyiknek garmadában állna az aranya. A városok gazdagsága nem a pénzben fekszik, hanem a város gazdasági forgalmában. A forgalomnak pedig egyelőre még a földön fekvő utakra van szüksége. Jó utak csalogatják az embereket, a jó utcák a legkitűnőbb reklámok úgy a lakosság, mint a környék számára. A jó utaknál nem éri kár a szállítóeszközöket, nem viszi el a haszon legnagyobb részét az állatorvos, a kovács és a kocsigyártó; nem kell háromszor annyi lábbeli, mint a járhatatlan, nyáron poros, télen sáros utakkal rendelkező helyeken. A komáromi utcák bajai megértek már a legkomolyabb operációra és nem lehet függővé tenni ma már az utcák javítását annak a bizonyos egy milliós kölcsönnek megszerezhetőségétől. Ha a kö'csön fedezetét a város kövezetvám bevételei, — ami kb. 180.—200.000 K-t tesz ki évente — képezik, akkor az a fedezet akár egy száz évig is eltartó beruházás amortizációjául szolgálhat. Azok a nagy tervek, amelyek a város tanácsa előtt felmerültek, hogy csaknem valamennyi utca újra burkolandó lenne, dicséretes nekilendülésről tesz tanúságot de úgy véljük, hogy ha a város a kölcsön felvétele nélkül kénytelen az utcakövezési munkálatokat megkezdeni, legalább azokat az utcákat hozassa rendbe, amelyek a nagy forgalom számára nélkülözhetetlenek. Mint értesültünk, az egész város utca burkolatának tervezetét a város tanácsa elkészitíette és szakértőként meghallgatta Győr város mérnöki hivatalának főnökét. A szakértői vélemény öt altenativát állított fel, a szerint, amint a város több vagy kevesebb számú utcát javíttatva illetve burkoltaivá. A szakvélemény szerint 14 utcának burkolása az alternatívák szerint 1.500.000 Kc-tól 2.200.000 Kő költségbe kerülne. Igen helyesnek tartjuk, hogy ily hatalmas beruházási program keresztülvitele előtt a város tanácsa idegeneket is meghallgat, de úgy gondoljuk, hogy Győr métr nem a világ közepe, s tudtunkkal Győrben sem folytek hosszú idő óta utca burkolási munkák. A város vezetőségének, ha a teljes programot anyagi eszközeinkkel keresztülvinni akarná, Prága, Pojóképü. Mintha egy kicsit el is pirult volna, a barna fürdősapka alatt . . . Igen ENE!) Én (nagyon előzékenyen).’ Jő reggelt I Nem haragszik, ha idetelepszem maga mellé, de tegnap megrándult egy kicsit a lábam . . . Ó: Hogy haragudhatnék, kezét csókolom, ilyen szép asszonyra. (No Iám csak. Csak tudnám, hogy lepke-e vagy közigazgatás — töprengtem aztán magamba. — Ejh, kezdjük el mindjárt a lepkéken. . .) — Nézze csak milyen sok gyönyörű pillangó röpköd itt körülöttünk . . . — Az ám, lesz sok hernyó . . . (Nem tudtam hamarjában, hernyóból lesz-e a lepke vagy lepkéből a hernyó — jónak láttam nem nagyon belemélyedni a dologba.) — De mondja, van-e szebb, érdekesebb állat (nem állatot, teremtményt kellett volna mondani, úgy éreztem) a lepkénél. Hogy száll virágról-virágra (lovaltam magam a lelkesedésbe) Milyen kecses! — Egén. („Igent“ jelent kelletlenül hangsúlyozva) — és a vizavim szórakozottan néz a távolba egy-egy tarka fürdőköpeny után. (Tehát nem lepkék) . . . — Mit szól a mai vármegyei közigazgatáshoz ? — masírozom a cél felé minden átmenet nélkül, mert már idegesített az ügy. ő borúsan néz rám: — A vármegye kérem. . . Hja a vármegye . .. (Csak tudnám szidja-e vagy dicséri őket. Tegyük fel, hogy stréber — gondoltam, óvatos leszek ) — Nézze kérem, — kezdem — sok ember van, aki semmivel sincsen megelégedve, destruktiv elemek, felforgatok, akik minden régi tiszteletreméltó hagyományban mindenütt rothadást szimatolnak . . . — Dejszen rothadt is valami Dániában I (Vagy úgy!) — Nos igen, nem mondom, ha eljönne egyszer egy férfi, aki például egy könyvet ima ezekről az állapotokról, például maga, (Kérdőleg néztem rá.) — Könyvet Írni, én !? Már hogy én írjak? — a szemében őszinte rémület tükröződet. (Az ördög vigye el, tehát rossz helyen kopogtattam !) — Bár — szóltam hirtelen intuícióval — többet ér egy ringó búzatábla, egy pompás zöld erdő. — Jó vadászterület I — derül fel az én emberem. — Az 1 Az 1 — Egy jó vizsla ! — fokozom. — Drótszőrü 1 Nekem van négy is. Kettő dijat nyert — és gyermeki öröm csillan fel a szemében. (Otthon vagyunk már!) — Nagyszerű 1 — ámulok. — Nincs szebb, mint a vadászat. — Aztán leülni a csillagos ég alatt a szalonnasütéshez és dalolni.. . — Sürü csillagos az ég, majd eszedbe jutok még ... — lelkesedik. Elkezd egy noteszben lapozni. — Összeszed ■ tem itt egy pár uj magyar nótát. Ezeket huzatom minden este. (Nagy Ég 1 A notesz tele van írva, csak nem akarja felolvasni I) — Ön földbirtokos? — kérdezem hirtelen, — Eltalálta, kézit csókolom. — U, az szép, de sok gonddal jár, ugye .. . akármilyen kicsi is az a birtok .. , — Négyezer hold! — vágja rája. — Négyezer ... — majdnem csettintettem a nyelvemmel. De nem mutattam ki az örömömet . . . (Na ez nosztrifikálva van. Sietve bejegyeztem a noteszomba.) — Mit irl? — szolt ő. — Egy . . . egy uj népdal jutott eszembe . . . Majd este a cigánynál I.. De most nagyon sietek .. . Viszontlátásra — szóltam olvatagon. — Ejnye, de kár, hogy megy már ... zsony, vagy Budapest városainak szakembereit kellene meghallgatni, akiknek a legutóbbi időben is alkalmuk lehetett útépítési munkálatokat végeztetni. És nagyon is figyelmébe ajánljuk a város vezetőségének, hogy ha szó lehet egyáltalán arról, hogy a tervbe vett 14 utca burkolását végeztethetjük, kérje meg a fent megjelölt nagy városok szakembereit vélemény adás végett, mert szerintünk az a szakvélemény, amit kapott a város, még nem szentirás. És sokkal helyesebbnek tartottuk volna, ha a város mindjárt a közölt nagy városokkal lépett volna érintkezésbe, mert azoktól bizonyára az anyagi helyzetnek is megfelelőbb véleményt kaphattunk volna. A város vezetőségének késedelem nélkül kell belefogni az utca kövezési munkálatokba, mert az őszi esőzések utcáinkat járhatatlanná teszik. Az utcajavitási munkálatok sokkal fontosabbak, mint pl. négy lakás épitése, amelynek kiadására a város csak ráfizet és amelyekből a város közterheit viselő lakosságának csak a költségeket viselés szerepe jut ki._____________________________ Hogyan szerezhetjük meg az állampolgárságot P (A Lex Szent-Ivány—Dérer helyes magyarázata. — A Magyar Nemzeti Párt komáromi titkársága útmutatása.) A Magyar Nemzeti Párt reálpolitikájának első gyümölcse már megérett: a Szent-Ivány—Dérer-féle állampolgársági törvény már életbe lépett és kö rü! belül 30 — 40 ezer polgártársunk vitás állampolgársága fog e törvény alapján elintézést nyerni. Mivel a fenti 30—40 ezer között a legtöbb nős és családos ember, elmondhatjuk, hogy közel százezer ember szabadul meg az örökös zaklatástól és veszik le a feje felett lógó Damoklész kardját. A Lex Szent-Ivány tehát sok-sok álmatlan éjszakától menti meg polgártársaink nagy részét, Bizonyára még sokan szeretnének ennek a törvénynek az áldásaiban részesülni, és a kérdés nincs végleg megoldva, de mindenesetre már a Lex Szent Ivány is nagy előrehaladás a kiíűzött cél felé, A Magyar Nemzeti Párt a megkezdett utón nem áll meg, hanem tovább halad a végcél felé, amely nem lehet más, minthogy mindenki, aki az uj államalakulat óta itt lakik, itteni állampolgárnak ismertessék el. A Lex Szent-Ivány alapján állampolgárság megszerzésére jogosultaknak a Magyar Nemzeti Párt összes pártirodái és titkárságai a legnagyobb készséggel adnak felvilágosítást és útbaigazítást, természetesen pártkülönbség nélkül. A Párt ezúton is felkéri az 1906 óta itt lakókat, hogy kérvényüket minél előbb adják be. A Magyar Nemzeti Párt komáromi központja az állampolgárság megszer zési módjára vonatkozólag a következőket közli: A Ltx Szent-Ivány- Dérer-féle állampolgársági törvény alapján többféle magyarázat jelent meg, melyek az érdekeltek megtévesztése, tévedések és zavarok előidézésére is alkalmasak. Ezek elkerülése végett közöljük az alábbiakat: A csehszlovák állampolgárságnak a jelen törvény szerinti megadása iránti kérvények a zsupáni hivatalhoz adandók be és pedig ahhoz a zsupáni hivatalhoz, melynek területén a kérvényező lakik. A kérvénynek tartalmaznia kell: 1. a kérvényező nevét, keresztnevét, foglalkozását és lakóhelyét, 2. születési helyét és idejét (keresztlevél), 3. a kérvényező felesége és gyermekei nevét és személyi viszonyait, 4. a kérvényező, illetve annak a személynek, akinek tartózkodási idejét számítják, 1906 január 1-től számított tartózkodási helyének a megjelölését (pld. a férj 1906 tói 1909-ig Kassán lakott, 1909-ben elhalt, özvegye 1911- ig szintén Kassán lakott, 1911-ben más községbe ment lakni, tehát a községi elöljáróságnak igazolni kell 1909 ben bekövetkezett haláláig, azután pedig a feleség gyermekeivel 1911-ig Kassán lakott, a másik község elöljárósága pedig igazolja, hogy 1911- től a feleség állandóan abban a községben lakott. Ha pld. a gyermekek kiskorúak s Időközben kenyérkereset, tanulás, vagy más cimen más község-Olyan jól megértettük egymást. — Majd, majd — szóltam biztatóan és talán kissé nagyon is gyorsan eltűntem az erdő kulisszái mögött . . . — Most már megnyugodtam. Nem kell aggódnom. Megvan a vezérfonál. Az ember megüti a hangvillát. A végén úgyis ráül a vesszőparipájára az illető. Másnap reggel újra cserkészni mentem. Szembe jött velem egy az öt közül. (Kezdjük a lepkéken) ö: (köszön.) Én: Jó reggelt ... jó reggelt . . . Hogy van? Ő: Tűrhetően, kezét csókolom. Én: Sétál, persze. Érdeklik a virágok és a — lepkék. ö : Természetesen. Hisz a szakmámba vág. (Ternó.) Én (mint aki most már biztosra megy): Hallottam a könyvéről, amit irt. Ö (kissé elpirul): Nagyon hízelgő. (Könnyedén.) Sokan dicsérik, sőt egyik ujság^direkt magasztalja. (A zsebében kotorász) Én: És higyje el, méltán. Elolvastam. Végre is izé .. . a tudomány a legszebb dolog a világon .. . (Bátorítólag néztem rá, hogy folytassa, de az arcán szinte tompa sértődöttség, hogy ne mondjam, ellenszenv tükröződött. Körülnéztem, nincs- e valami a közelben, például egy béka, ami lehangolná, de nem láttam semmit. Ejh, üsse a kő, folytatom . . .) — És tudja, mennyi válfaj: rókapille... (Fanyarul mosolygott, mint aki éretlen kökénybe harap) — ... kacsa, fekete- farkú . . . Semmi hatás. Szenvtelen arccal ül mellettem és a távolba mereng. Fagyos hallgatás. Hm ... Itt bajok vannak ... — Szereti a rádiót ? — kérdeztem még rezignáltan. — Ahogy vesszük. — Majd hirtelen feláll és búcsúzik. (Szervusz 1 Hisz ez a pepitanadrág : tehát egy kötet vers! Nem baj. Megvan. Tovább mehetünk.) Pár lépésnyire két aranyfog mosolyog felém. Erről tudom : a drámairó, aki szidja a költőt. Ide kár a szót vesztegetni . . . Ügyes kigyómozdulattal kisiklom és eltűnők. Na, most kettő van még: az ezredes és az ENE (Erkölcs Nemesitő Egyesület) igazgatója. Az egyik nagyot hall, a másik botránkozik. Három napig cserkésztem utánuk. Végre egy ember került elő az erdő sűrűjéből, valami jelvényt viselt. — Fe, vagy írás — gondoltam. — Mondjuk hogy az ENE. — Kezét csókolom, jó reggelt. Már ilyen korán fönt van nagyságos asszonyom ? — Á, jó reggelt 1 . . . Hát igen . .. Tudja, ilyenkor még nem sétálnak a fürdő szépei. Mert igazán nem vagyok prűd nő ... de azok a meztelen karok és lábszárak . . . Megértőén bólogatott. — Mert jó, jó kérem, a háború mindenesetre megváltoztatta egy kicsit a közízlést és gondolkozást ... De ki volt például tegnap az a kis nő . . . ott a strandon ? Botrány . . . — Tessék? — vizavim egy kicsit nyitvafeledt szájjal füléhez tartotta a tenyeiét (1) — Azt mondom éppen, — kiabáltam föleszmélve, torkomszakadtából — hogy a fényes haditényeknél mégis csak a személyes bátorság a döntő. Mintha a nap sütött volna ki az arcán, egyszerre „csupa fül“ lett az egész ember és kissé németes akcentussal áradt a szó belőle. — Asz is. Az pizonyos ... De ké.em. a sztratégia, ahhosz érteni kell. Ja asz nem olyan könnyű . .. Sietve búcsúztam, még mielőtt a szóáradat áttöri a zsilipeket. Tehát az ismeretlen fennmaradt egység az ENE. — Készen vagyok . . . A következő napok némi csalódást hoztak. Az én embereim nehezen sze*
