Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-08-17 / 98. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 9261. augusztus 17. utolérhetetlen minőségével nvuit. I nak megiratr.i, nagyon is egyoldalú világításban fogják bemutatni ezt a sok nehéz milliót fölemésztő, de sokak sze­rint jogosan feleslegesnek tartott intéz­ményt Kacagni lehetne rajta, ha nem volna oly szomorú, hogy a Népszövetség elérkezett abba a stádiumba, amikor szükségét látja annak, hogy propagan­dát kezdjen saját maga mellett az isko­lákban és kötelező tantárgyként vétesse föl a világ népeinek tanrendjeibe annak az intézménynek ismertetését, amely hét év alatt semmit sem váltott be a hozzá fűzött reményekből és mit sem tett az emberiség javára. De hát most a propagandák korát éljük és úgy látszik, hogy a Népszö­vetség sem akar elmaradni a Kor szei­­lemétől._____________________ Íz mim önti lisebbiéoek ionná. Irta: Ewald Ammende dr., észt országyülési képviselő, a kongresz szus előkészítő-bizottságnak elnöke Jelentettük már, hogy az euró­pai nemzeti kissebbségek aug. 2ö-től 27-ig nemzetközi kongresz­­szust tartanak Genfben. Ma mó­dunkban van közölni a kongresz­­szus szervezőjének, Ewald Am­mende dr.-nak érdekes cikkét. Ammende dr. észtországi képvi­selő kezdeményezte az európai kisebbségek vezéreinek elsó össze­jövetelét 1925 októberében, nagy része volt az észtországi kisebb­ségi autonómia megvalósításában és a mostani konferenciát is ő készíti elő. Ezért cikke általános érdeklődésre tarthat számot. Amikor az elmúlt év október 15-én mintegy 30 európai kisebbség vezérei, közöttük ellentétes csoportok politiku­sai — szlovének Ausztriából, németek Szlovéniából, litvánok Lengyelország­ból, lengyelek Litvániából, dánok Né­metországból, németek Dániából, slb. — összejöttek a genfi „Salle de Amis de rinstruction“-ban és megegyeztek a kisebbségi politika alapelveiben, megszületett az egységes európai nem­zetiségi mozgalom. Az egyes nemzeti­ségek eddig külön törekvései helyébe az összes kisebbségek akarata lépett. Miben áll az európai kisebbségek tö­rekvése? Szabad tevékenység minden téren az állam kebelén belül, vagyis kulturális önkormányzat. Eddig a különböző kormányok indi­­vidumoknak tekintették a kisebbségi nemzetekhez tartozókat. Ennek a fel­fogásnak meg kell szűnnie, a kisebb­ségek egységet alkotnak és ezért egy­ségként kezelendők.. Észtország törvénye megadta az autonómiát a kisebbségeknek és a ki­­kesebbségi nemzeteket kollektive is­merte el. Mindez viszály nélkül történt. Az észt kisebbségi törvény példaadó lehet, ámbár alkalmazása nem minde­nütt lehetséges. Csehszlovákiában u­­gyanis a kisebbségek zárt tömegekben élnek és ezek jogosan igényt tarthat­nak területi autonómiára is. A kisebbségi kongresszus nagy jelen­tősége abban áll, hogy az egyes kisebb­ségek vezetői a határozatok érvénye­sítése terén befolyást gyakorolhatnak anyaországuk kormányainál. (így a csehországi németek a berlini kormány­nál, stb.) Ennek gyakorlati értéke fel­becsülhetetlen, mert viszonosságon ala­pul. Ettől eltekintve, a kongesszusokon bizonyos együttműködés alakult ki. igy közös blokkba tömörültek Europa tízféle német kisebbségei. A német példát követték a magyar kisebbségek: a csehszlovákiai, romániai és jugoszlá­viai magyarok között szintén együttmű­ködés alakult ki. Sorrendben harma­dikként a lengyelek fogtak össze. Középeurópában a népek egymással elvegyültek, igazságos határokat nem lehet vonni, minden határkiiagitás uj kisebbségeket?) teremtene, Ezért szük­séges a kisebbségi követelés teljesítése és az e'égedetlenség megszüntetése. A tavalyi kongresszuson a követke­ző kisebbségek vettek részt: magyarok Jugoszláviából, Csehszlo­vákiából és Romániából; lengyelek Németországból, Csehszlo­vákiából, Litvániából, és Lettországból; szlovének és hoivátok Olaszországból és Ausztriából; zsidók Litvániából, Lengyelországból, Csehszlovákiából és Lettországból; németek Csehszlovákiából, Lengyel­­országból, Magyarországból, Romániá­ból, Jugoszláviából, Lettországból, Észt­országból, Litvániából, Olaszországból és Dániából; dánok Németországból; litvánok Lengyelországból; rutének Csehszlovákiából; lausitszi szerbek Németországból; ukránok és fehéroroszok Lengyelor­szágból ; svédek Észtországból; oroszok Észtországból. Az első konferencián tehát mintegy 40 millió ember volt képviselve. Ezek­kel a csoportokkal azonban korántsem merül ki a nemzeti kisebbségek száma. A küszöbön álló konferenciára újabb csoportok jelentkeztek, igy a katalónok Spanyolországból, csehek és magyarok Ausztriából, lengyelek Romániából, bolgárok a különböző balkáni álla­mokból és mások. A genfi kongresszus célja a kisebb­ségi problémák megoldása békés utón. Hiszem, hogy ez az együtmüködés nagy haszonnal fog járni nemcsak a jogaikért küzdő kisebbségekre, hanem az európai békére nézve is. Majláth gróf erdélyi püspök lesz Románia érseke. A román konkordátum aláírása Ave­­rescu i olaszországi útja alatt megtör­ténik. Ezzel a hat év óta húzódó kérdés | megoldásra kerül. Még 1922 ben kezdte I meg az akkori Averescu-kormány a | pápai nunciussal a tárgyalásokat a I konko dátum tárgyában és azóta csak- 1 nem minden évben felvették a tárgya* lások fonalát anélkül, hogy az ügy nyugvópontra juthatott volna. Ez év januárjában sikerült a liberális kormánynak az államszerződést meg­szövegezni, de a babér ismét Averes­­cunak jutott, mert az aláírást a Bratianu­­kormány nem tudta már foganaiositani, Az ügynek utolsó mozzanata volt Goldis László miniszter ellentállása, aki végül agy döntött, hogy mint intrazingens | ortodox félreáll a kérdés elintézésénél í és igy a szokással ellentétben nem Bukarestben, hanem Rómában és nem I a kultuszminiszter, hanem a miniszter- j elnök áital kerül aláírásra a konkordá­tum. A konkordátummal rendezést nyer a római katholikusság helyzete és a ki­­szivárgott részletek szerint Majláth Gusztáv Károly gróf erdélyi püspököt érseknek fogják kinevezni és ezzel ő hierarhikus viszonyba jut az egész ro­mániai katolikus papság felett. Majláth püspök érseki kinevezését rómán kö­rökben elgáncsolni igyekeznek éppen az ő intranigens magyar álláspontja miatt s helyette Ctsar bukaresti püspök ki­nevezését kolportálják. Róma azonban értesülésünk szerint ragaszkodik Maj­láth püspök kinevezéséhez azért is, mert az erdélyi egyházmegye nemcsak területileg a legnagyobb, de a legtöbb lélekszámú is s amellett Majláth a rangidősebb püspöke is Romániának. A két egyházfő között konfliktus áll fönn jelenleg is a szenátusi tagság körül, melynek megoldása attól várható, hogy ki lesz Románia katolikus érseke. II nemet ipios munkás tűim és a uizetisnitt mozgalom. A csehszlovák állam iparostársadal­mát is igen jellemző, feladatát élesen körvonalazó beszédet tartott augusztus hó 7-éa Wenzel Leo német nemzeti szocialista képviselő egy, a jelenlegi politikai helyzetet ismertető népgyülé­­sen. Beszédében foglalkozott a jelen­­legi úgynevezett cseh-német kormány­­többséggel, amely a cseh-német ki­egyezés utján volna hivatva egyengetni. Végtelenül érdekes és tanulságos a német nemzeti-szocialista képviselő be­szédének az a része, amelyben a né­met nemzeti-szocialista párt megalaku­lásával s jelenlegi tagjainak gazdaság­társadalmi hovatartozandóságával fog­lalkozott. Ismert tény, hogy a német nemzeti­szocialista mozgalom megindítói kis­iparosok voltak. Amozgalomnak, mely politikai párttá fejlődött, megindítói Vogel könyvkötő és Burschovszky nyomdász voltak, akik megérezték an­nak idején annak szükségességét, hogy a munkásmozgalom terén is a nemzeti gondolatnak utat kell engedni s a tisz­tán szocialista politikai szervezkedése a német ipari munkásságnak tulajdon­képpen már a kezdet legelején sem nélkülözte a nemzeti gondolatot. Ké­sőbb is a német nemzeti pártnak tag­jai kisiparosokból és ipari szakmunká­sokból kerültek ki. A jelenlegi politiksi helyzetet is te­hát éppen a kisiparosokat és ipari szakmunkásokat magába foglaló nem­zeti-szocialista párt szempontjából kell bírálat tárgyává tenni. Az iparosság a vámtöbbség utján erőhöz jutott kor­mányzattól kapott ugyan vigasztalásul, vagy jutalmul soványnak mondható el­lenértéket, ez azonban ki nem elégít­heti az iparosságot. Bármily szép tör­vény sem fogja tudni a német iparos­ság helyzetét alaposan feljavítani, ha a német nemzeti gondolkodású fogyasz­tók, tehát az egész németség bizalma a német kereskedők és német iparosok iránt megrendül. Végig kell vonultatni a német nép előtt azokat az esemé­nyeket, amelyek 1918 óta lejátszódtak a német nyelvterületen. Csak a vak nem látja, hogy a cseh bankok a ki­­terjesztés politikáját űzték a németek között s veszik el ezzel a német nép gazdasági erejét. A cseh bankok föl­det, házakat, szállodákat vásároltak a német nyelvi határ mentén s a német nyelvszigeteken cseh vállalatokat ala­pítanak, ahol cseh alkalmazottak és munkások számára juttatnak megélhe­tést. Ezek a gazdasági vállalatok maguk után vonják a cseh iskola alapításokat és hivatalokat. Mlcoch cseh iparos-párti képviselő csak nemrég jelentette ki a „Reformá“-ban, politikai lapjában, hogy „10 éven belül lehetővé válik a cseh terjesztő politika révén egy millió né­metet felszívni s elerőtleniteni. Cseh kézművesek, cseh állásközvetítők cseh tanoncokat nevelnek, a cseh hitelinté zetek egyik a másik után telepszik le, ezek ismét a cseh iparosságot és ke­reskedőket támogatják; cseh orvosok, gyógyszerészek, papok, tanítók és ügy­védek fogják ezt a letelepülést kö­vetni,“ Eszre kell vennie a németségnek, hogy ahol ily tervszerű politika folyik, amely annyira sokrétűen helyezkedik el a német nyelvterületen, észre kell ven­­niök, hogy ennek szomorú következ­ményei lesznek a német kisiparosságra, kereskedőkre s a német ipari és keres­kedelmi alkalmazottakra is. A propa­ganda minden eszközét felhasználó eme irányzat kötelességévé teszi minden csehnek, hogy cseh üzletben vásárol­jon, cseh iparosnál rendeljen munkát, cseh bankokra és pénzintézetekre bízza pénzét, mindenütt a cseh nyelv használa­tát követelje, mindenütt cseh ügyvédet, orvost, iparost vegyen igénybe, ha szüksége van rá. A cseh fanatizmus egyesek részéről tombol még most is, midőn a németek a cseh kormánynak a többséget kölcsönzik egy tisztessé­ges kiegyezés és becsületes, kölcsönö­sen megértő politika reményében. Wenzel képviselő véleménye szerint nem elegendők még a németség javát is látszólag szolgáló törvények, amíg a cseh oldalról meg nem szűnik az a szellem, amely a kiengesztelődés je­gyében keresi a nemzetiségekhez ve­zető utat. Ami az iparosság közterheit illeti, elég ha felsorolja, hogy a forgalmiadó 159p millió, a cukor adó 170 millió, az ásványolaj adó 13 millió, a gyufaadó 14 6 millió, a szénadó 310 millió, a szeszadó 257 millió, a husadó 11 mil­liós tételei legelsősorban az iparosság és kereskedő osztály testéből szívat­nak el. A tárgyi adók 232 milliója mellett a személyi adók 1642 millióval szerepelnek. Nem lehet azért teljes bi­zalommal tekintenteni a német cseh együttes munkának s hogy a németek részéről megnyilvánult közeledésre {a csehek részéről hasonló megértés jus­son kifejezésre. Dr. Kramarz Károly nemrégen jelentette ki, egy Pardubitz­­ban tartott pártértekezleten: „Ha egyes pártok egyes német pártokkal kapcso­latot teremtenek is, senki sem ábrán­dozzék egy második Sweiz felállításá­ról. Az állam mindig ugyanaz marad, ami: egy nemzeti állam: egy szláv állam." A kitűnő szónok beszéde hatalmas hallgatóságára mély benyomást keltett. És végtelenül tanulságos nekünk is, hogy a német szocialisták egyik szár­nya nem felejti el s nem felejteti el párthivcivel a nemzeti gondolatot; an­nak az elfelejtető politikának, sajnos csak magyar munkások között van ta­laja. A német ipari munkásság nem tagadja meg vérét, az észreveszi a ve­szélyt, amely ma nem csak nemzeti szempontból, hanem gazdasági irány­ból is érheti, ha elveszik előle kenye­rét, megélhetését. Úgy gondoljuk, hogy a mi munkásságunk is beletekinthetne egyszer már abba a Veszedelmes krá­terbe, amelyben minden demokrácia, humanizmus hangoztatása mellett a nemzeti kisebbségek megszüntetésének receptjeire főzik a keserű labdacsokat. IZEIT 1IIEITSZIIETISZJIIIATÚBIOI BUDAPEST. Magyarország legmodernebb belgyó­gyászati diatás — és fizikotheráphiás gyógyintézete. Szanatóriumi szobák fürdőkké’, napi ötszöri étkezéssel 280 000 koronától. Klinikai osztályon teljes ellátás fürdőkkel 170.000 korona. fi komáromiak a tataíóuárosi strandon. A komáromi síradnak az idén már befellegzett. A kiáradt Vágduna és Nagy­­duna ugyancsak szívós kitartással ra­gaszkodik a s randnoz és ugyancsak ellepte vízzel. Vasárnap d. e például ; az étkező kioszk oszlopai között még vigan lehetett fürdeni. Persze erre a vizzel elborított strandra csónakkal le­het jutni. Gyakran megjelenik ott egy­­egy csónak, motoros vagy evezős és István bácsi, a komáromi strand őre, mint egy igazi Robinson, örömmel üd­vözli ezeket a csónakosokat, akik hirt hoznak az ő vizi birodalmába. A strand­fürdő kabinjai úgy néznek ki, mint egy cölöpépitményes falu, vagy mint egy kis Velence. István bácsi különben nem csak azért nevezetes ember Komáromban, mert a néptelen strandot őrzi, hogy a kabinok deszkáit, lépcsőit el ne lopják, hanem azért is, hogy fiatal korában révész volt valahol Pest alatt a Dunán és egyszer a bucsusok annyira ellepték a kompot, hogy a komp felborult és sok-sok száz ember, asszony, köztük több plébános, káplán is a vizbe esett. Igen sokan ott lelték halálukat, de István bácsi és ré­vésztársa, több mint százat kimentettek a biztos halálból. Ezért István bácsi kerek száz pengőt kapott. Amint ké­sőbb meg udta, a társa többet kapott, pedig az nem mentett meg annyi éle­tet, mint ő. Ez az igazságtalanság mód felett elkeserítette István bácsit és még most fs, sok-sok évek muitán, haragra lobban, ha szóba hozza a dolgot. Vasárnap d. e. is meglátogattuk István bácsit, aki mindig készséggel megen­gedi, hogy az ö vizi birodalmában horgonyt vessünk, vagy kikössünk Amíg megfürödtünk a kellemes vízben, szo­morúan kellett megállapítanunk, hogy a komáromi strandból az idén már nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom