Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-08-07 / 94. szám
4, oldal. Komáromi Lapok 1928. augusztus 7. Intézeti felszerelések legolcsóbban ELBERT divatáruházában Komárom, Nádor-utca 19., Koronabankkal szembert. Patent harisnya, fiú és leányka ing, nadrág, leányka kombiné, zsebkendő, törülköző, reggeli cipő. — Klót- és liiszter-kötény; Vulkán-fibre koffer, utazó kosár, tornacipő, stb. Továbbá nagy raktár: férfi zephir- és selyem ing, nyári alsónadrág, nyakkendő, apache ing, „Hercules“ flór harisnya Ké 21'—; fürdőkosztüm, férfi zokni és harisnya stb. cikkekben. Gyermekkocsi osztály! Vászontetős sportkocsi Ke 280'— kúszik, beleüllepszik a tenyeredbe s a következmények bizony elég gyakran éríhetetlenül gyorsan jelentkeznek. Ez ellen tehát tenni kell valamit. Azonban egy fecske nem csinál nyaral, fogjunk tehát össze, de ne kézzel, a gondolat tisztasága fogjon meg mindenkit. Külföldön már hangot emeltek a kézfogás ellen és hires orvosi szaklapok bizonyítgatják a kézfogás egészségtelenségét. Ha egy hozzámjövő ismerősömnek azt mondanám: bocsáss meg, de egyéni meggyőződésből nem fogok kezet senkivel, megsértődne, tán még duellumra is kihívna. így tehát, hogy az emberek érzékenységét ne sértsük meg és az üdvözlést külsőleg is kifejezzük, jó volna talán a régi római üdvözlési formát használni: A felemelt jobbkéz és gyengéd meghajlás sokkal több tiszteletet fejez ki, mint a hányi-veti módon odadobott nzadt tenyér dörzsölése. Vagy, hogy divatosak is legyünk, lehetne Abd el Krím honfitársainak ismert módja szerint köszönni: a felemelt jobbkézzel a homlokot érinteni. Ideális, szép és ami fő, egészséges dolog volna. Jövendő életünk azt követeli tőlünk, hogy okosan és ideálisan éljünk, hogy egészségünket hosszú életre épségben megtartsuk. Tehát: ne fogj kezeli DIANA sósborszesz! DIANA erem DIANA púder DIANA szappan Szent Rókus lábsd ■uj lábat csinál. Használ tyúkszem, keményedések, daganatok, izzadtbőr, b5régég, dörzsölés és fagyási daganatok ellen Az egyes államok viziimdijai. Magyar vizűm: Egy út 50 K. több út 80 K, átutazási dij 22 K. Közalkalmazottaknak igazolvány alapján, van illetékmentességük. Román vizűm csak egy útra adatik 90 K-ért. Illetékmentesség nincs. Olasz vizűm ugyanolyan, mint a magyar vizumra. Osztrák vizumdij ugyanolyan, mint a magyar, azonban tételenként 8 K-val több. Német és Lengyel vizűm Pozsonyban kapható. S. H. S. vtzumdij: Egy útra 6b K, több útra 91 K. Átutazás egyszer (pl. Olaszországba 27 K, átutazás kétszer, pl. Olaszországba és riszsza) 39 K, fürdSrizum 28 K. Angol vizűm: Egy útra 105 K, közlendő az utazás célja: üdülés, tanulmányút, Célpontja: London, stb. Belga vizűm: 100 K. Egyiptomi vizűm: Egy útra 230 K. Indiai vizűm: (angol gyarmat) 260 K. Svejci vizűm: Egy útra 50 K, átútazás 17 K. Magyar útlevélre: I. Meghosszabitás, kis illeték 58 K, nagy illeték 168 K. Vízumok; Magyar útlevélre, csehszlovák, osztrák, olasz vizűm ugyanúgy s olyan illetékekért adatik mint a csehszlovák útlevélre (gráci egyezmény. Román útlevélre Meghosszabitás 2—6 bóra 32 K, új útlevél 152 K. plus adó, mely I. oszt 47 K. II. oszt 250 K, II. oszt 700 K, a kérelmező anyagi viszonyai szerint. Román, S. H. S. útlevélre: magyar, osztrák, olasz vizűm csak egy útra adatik, dija minden esetben 100 K, Román, S. H. S. útlevélre: magyar átutazás 100 K. S. H. S. útlevél meghosszabbítása, vagy új útlevél 125 K. U. S■ A. útlevélre: Bármilyen vizűm egy útra 10 dellár természetben vagy napi árfolyamban (330—340 K.) Svájci útlevélre : meghosszabbítás, vagy új útlevél 55 K. Jegyzet: A magyar, olasz, román, osztrák vizumok kivételével a többinek dijai nagyon gyakran változtak s ezért a benntebb közölt konzuli dijak tekintetében közvetlenül kell érdeklődni az illetékss konzulátusoknál, Táborozni megyünk... (A komáromi cserkészek táborozása és vándorlása.) Irta: Darvas Andor. (Folytatás.) Fejünk felett, saját gyártmányú polcainkon voltak elhelyezve az apróbb dolgok, villanylámp3, sajka, evőeszköz, mosdó és tisztítószerek. A felső ruhák, kabát, szvetter a középrűdba fogasként bevert szegeken függtek, míg a fehérneműek a fejünk mögött a hátizsákban voltak. A hátizsákok alatt — nehogy átnedvesedjenek — fa és moha volt. A pokrócok kiterítve az ágyakon (szalmazsák), nem volt szabad egy gyűrődésnek sem lenni rajtuk. Meg is volt Edgár elégedve velünk. Ám a kürt csakhamar reggelihez sorakoztatott. Az igazi tábori élet tulajdonlapén csak a mai nappal vette kezdetét. A reggeli után távolságbecslés volt. A losonciak ezen nem vehettek részt, mivel konyhaszolgálatra voltak beosztva (s az előző napi bab kiegyensúlyozása kedvéért odakozmásították kissé a kakaót). A r. kath. fiúk elvonultak a faluba misére, a protestánsok pedig felmentek a fenyves hegyoldalba tábori istentiszteletet tartani. A „Jövel Szentlélek Úristen“ áhitatos hangjai után Lajos bácsi az újtestamenfumból felolvasott egy részt és azt magyarázta, aztán pedig elénekeltük: „Mint a szép híves patakra ..." A meghatóan kedves és felemelő istentisztelet után lementünk a patakhoz fürdeni. Nehogy azt tessék ám gondolni, hogy ez olyan fürdés volt, mint p’d. itthon a strandon. Először is a vízben még ülve sem „buktunk el,“ aztán még nem is lehetett volna úszni benne, hiszen olyan hideg volt, hogy elállt tőle a lélegzetünk. A fürdés mindössze egy kis felfrissítő lubickolást jelenteit s aztán hatalmas ugrásokkal ki a partra, a jó meleg napsütésbe. Még a többiek nem is voltak itthon, egyszer csak nagy énekszó hallatszik a völgytorok felöl. Hurrái Itt vannak a kassaiak. A zászlóidhoz szaladfunk, hogy ott fogadjuk őket. Nyolc erős, búrkalapos fiú jött Armand (Wilkovszky Armand) bácsi vezénylete alatt. Mindjárt megmutattuk nekik a rájuk váró 4 kétlapos sátrat, amelyben hamarosan elhelyezkedtek. Közben a faluban levők is berobogtak s a hosszas ismerkedés, üdvözléseknek az ebéd vetett véget. Az egész nap legkiemelkedőbb pontja a délutáni ünnepély volt, melyet a faluból érkezett látogatóink tiszteletére rendeztünk. Ofszfelvonulással kezdődött s aztán mindegyik csapat külön csoportba ült és előadta nótáit. Előkerültek a szebbnél-szebb cserkésznóták. „jó szokása a losonci csapatnak ... Ni”cs jobb csapat a Jókai csapatnál... ós napkeleten biborärban az ég ... Sito.ban, zöld gyepen, lom bök alatt...“ síb. Majd előlépett a szép zöld pódiumra a 4 losonci táncos, akik egy magyar táncot mutattak be. A többi táborozó félkörben ült, szembe a közönséggel s úgy nézte végig a változatos műsort, a beregszászi Haba Tibi ukrán táncát (nagy tetszést aratott vele) a losonciak cigányjelenetét (amelynek szenvedő alanya Mohácsy Jani vob) a komáromiak tréfás szavalatát. Ez abban állott, hogy a szavaló két darabból volt kombinálva, a gesztikuláló kezet egy másik egyén szolgáltatta, de elölről az egész csak egy groteszk egységnek látszott. A nézők általános tetszéssel fogadták ezt is, valamint Rezső (Szalatnay) bátyánk pontomimikai előadását is. De a tréfás 3zámok közt volt komoly is. Vargha Sanyi tárogatózott szép kuruc nótákat. Az egész előadás értékét az adta meg, hogy nem előre összeszedett, begyakorolt programmot adtunk. Minden szép, természetes és egyszerű volt. A zöld gyep alkotta pódiumtól kezdve a fűre terített pokrócokból álló páholyokig. Ha egy számnak vége volt, nem szólalt meg a csengő, hanem jött utána az, amelyet a legtermészetesebbnek érzett mindenki. Az ünnepélyt atlétikai és football mérkőzés fejezte be. Persze ez az aíhletikai mérkőzés igen szerény keretek közt mozgott s kénytelenek voltunk a rendelkezésünkre álló eszközökkel beérni. Mivel pedig athletikai felszerelésünk egy, illetve kettő volt: a két lábunk, leginkább futószámok voltak. A 60 méteres síkfutás nagyon népes mezőnnyel indult. Két előfutama volt s csak aztán lehetett a döntő. Biz’ itt lecsúsztunk (t. i. mi komáromiak) a 3. helyre. Első Ludwig Kepi lett, aki még félig sántán is megnyerte (Pozsony), a második Gottlieb (losonci). No de sebaj I Annál szebben nyertük a 4X60 as városö2i stafétát. A 30 m. hátrafelé futást szintén mi nyertük Kőrös Pista révén. Ez a szám még csak simán ment, de már a 30 m. féllábon futásnál kevés láb volt hajlandó másik társának segítsége nélkül 30 méterre elvinni gazdáját. (első Kőrös). Végre aztán elérkezett a várva várt fooíballmeccs. A losonci testvérek 14-en voltak s így könnyen kiállítottak 11 játékost, de annál jobban megvoltunk akadva mi, akik C9ak nyolcán voltunk s a nyolc közül sem volt mindegyik alkalmas a football céljaira Szerencsére a losonciak beleegyezlek, hogy a pozsonyiak, vagy beregszásziak sorából kiegészítsük a csapatot. így aztán Komárom—Pozsony—Beregszász comb. állott Losonc ellen. A három városból természetesen könnyű volt erősebb csapatot kiállítani mint egyből, amit különben a 11:0 eredmény élénken illusztrál. A mozgalmas délután után igen jól esett a vacsora s a napnak méltó be fejezése volt az a hatalmas gondolatoktól súlyos beszéd, amelyet Rezső bátyánk mondott az emberiségnek szentelt tábortűz mellett. Az örök kérdéssel kezdte, melynek szavai kalapácsütésként döngiek bele a csillagos esli csöndességbe: „Miért élünk?“ Mi a célja, mi az értelme az emberi életnek? Van-e célja, van-e értelme egyáltalán ? Miért kell annyit küzdeni, annyi meddő harcot végigcsatázni, annyit szenvedni és tűrni És minden, minden, ami csak él és érez, ami mozog, ami létezik, az ember, a hit, a tudomány, a nyomor, a bűn, a gazdagság, művészet, minden csak £zt kérdi: miért, miért? Mindenütt ott ég a nagy kérdőjel és nincs rá felelet. Nincs aki feleljen rá, mert a mai élet süket és néma. A mai emberek betegek, a hit kihalt, a lelkesedés lelohadt, vagy beteg rajongássá lett, a sors, a vak véletlen uralma alatt nyögnek a lelkek, mert üresek, mert nem tudnak akarni. A vér és a szenny a mai emberiség megfojtó tengere s nincs remény, mely bizni merne, amely a jobb jövő, az igaz élet utána nagy felelet után kutatna ... De van! Itt vagyunk mi, akiknek a lelke a nyári éjszakák csendes, ihlett némaságában uj élet után eped. Mi vagyunk, mi akarunk a jövő ígérete s a jövő teljesülése lenni: a diadalmas ember, az emberebb ember. Mi tudunk tudni, mi merünk merni, mi hiszünk és valljuk« hogy az életnek van célja és értelme* mi leszünk a felelet arra a kérdésre* A fenyves suttogása áment zúgott rája* Ima után mindenki sietett lefeküdni, meri másnap délután kemény diót kellett feltörni (Jul. 5.) Még a délelőttöt is ellazsáltuk, értve ezalatt, hogy semmi fárasztó munkát nem végez'ünk. A tanácskozás tárgya a falubarát mozgalom volt, fenn a táborban bedig szarvasjátékot játszottak a fiuk (a szarvas játék = megközelílő). Délután egyetlen programpont volt: az őszi akadályversenyek. No de az aztán kiadós voll! Losonc, Kassa és Komárom indult 6—6 tagból álló csoporttal. Mivel nem tudtuk, hogy miiyen akadályokon fog kelleni átkelnünk, mára déli pihenőt is készülődésre használtuk fel. Egy Afrika-kutató expedíció nem készülhetett volna jobban elő, mint mi. Volt nálunk csákány, kisáső mentőtáska, bot, kulacs, kötél, spárga, drót, tű, cérna, ceruza és a jó Isten tudja még mi; csak már az indulást vártuk nehezen. Az egyes csoportok 10 percenként indultak, még pedig sorsolás utján először Losonc, aztán Kassa, és végül mi. Egyelőre csak annyit kaptunk parancsba, hogy cserkész menetben (40 rendes lépás, 40 futó iépés) menjünk a tábortól nem messze emelkedő Kanzel szikláig. Hamarosan ott termettünk. Olt várt az egyik döntőbíró egy cédulával, amelyre ennyi volt Írva: „Menj 100 lépést jobbra a hegyen föl, olt ismét jobbra 30 lépést s ott levelet találsz.“ Jól felszerelve, hegynek felfelé még száz lépést sem kellemes rohanni, pláne olyan helyen, ahol a hegy el akarszaadni az ember lába alól, annyi a kőtörmelék. A 30 lépést jobbra raj vonalba tettük meg, minden eredmény nélkül, úgy hogy a hegymászást már elölről I akartuk kezdeni, de szerencsére Barta- i nusz Petykó megtalálta a levelet, illetve j a másik döntőbírót, aki azt átadta neki. \ Ez a levél is rövid volt, ez tartalmazta Ia feladat másik harmadát. „A legfiatalabbnak közületek eltört a lába. Segélyben részesíteni, 30 lépést vinni ott a l jelölt úton rendesen tovább,“ Eddig a levél. | A legfiatalabb köztünk Gömbi volt. j Lefektettük hát, egyikünk mohát szedett \ a sint kibélelni, ketten a hordágyat í csinálták kabátokbót és Övékből, másik sint vágott. Aztán Kőrös Pistát elküldtem, l hogy keresse meg az utat, amelyen men- I nünk kellett. Csakhamar megtalálta a I jelzést. ! Elkészültünk a kötözéssel és a „bete- i get“ a hordágyra tettük. Az volt aztán ; kínos munka, 30 méterre elszállítani. ! A hegyoldal ferde volt és csúszós tör! melákkel fedve, amelyik minden lépésnél megindult. A fák, bokrok és tudja az ég mik, valóságos dzsungelt alkottak, amelyben úgy kellett csákánybaltávaí utat törni s az ágak mégis belénk akadtak, majd kiverték a szemünket. Közben a hordágyra s a benne fekvőre is vigyáznunk kellett, nehogy kiforduljon, I meri akkor aztán igazán szükség lett volna az első segélyre. örültünk is, mikor elérkeztünk a jelzéshez (faágra tűzött papírdarab) és leteheitük a beteget, aki hónaljáig be[ sinezett lábával szintén nem a ^kip' nyelmesebb helyzetben volt. (Folyt, köv.) A tényleges szolgálatot teljesítő, továbbá a nyugdíjazott állami és közalkalmazottak figyelmébe. Számtalan esetben előfordult, hogy az állami és közalkalmazottak már csak akkor fordultak hozzánk interveniálásért, illetve jogtanácsért, amikor jogsérelmük a beállt elévülés miatt legtöbbször nem járhatott eredménnyel. Azon célból, hogy ilyen esetek a jövőben elő ne forduljanak, — mert hiszen az illető személyes hibájából, nemtörődömségéből eredt az ok — megkíséreljük ezúttal általánosságban a legsürgősebb felvilágosításokat megadni. Amint fentebb említettük: a jogsérelmeknek nem orvosolhatósága legtöbb esetben az illető kartársunk személyes hibájából származik, minthogy nem él kellő időben a szolgálati szabályzatban megengedett panasszal, minek következtében az esetleges jo-DflTlrP A “ 111707110 17 n«* X»*»«. HnJnn ««
