Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-01-21 / 9. szám

Negyvenhetedik évfolyam, 9. 0zám. Csfttörték, 1926. január 21« KOMAROMI LAPOK POLITIKAI LAP. E)6fizeté«i ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Egész évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 160 K£. Egyes szám ára t 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSE Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nádor-u. 19., Megjelenik betenkint háromszor l kedden, csütörtökön és szombaton. Uilliáröolc a hadseregekre Komárom, —január 20. Nagyon érdekes statisztika jelent meg azokról a kiadásokról, amelyet az utódállamok kormányai a fegy­verkezésre fordítanak, amelyekből megállapítható, hogy a kisantant hallatlan fegyverkezést folytat. Leg­többet költi számszerűleg erre a célra Lengyelország, azután Cseh­szlovákia és a nyomában Jugo­szlávia, azonban a sorban előre kerül az országok lélekszáma ará­nyában Oehszlovákia, ahol min­den lakosra — még a csecsemőre is — évi 22 aranykorona, tehát évi 133 korona kiadás esik a ka­tonai kiadásokból. A statisztikus hozzáteszi, hogy ezek a kiadások csak a költségveté-ben előirányzott nyilvánosságra hozott kiadások és legalább ekkora összeg az, amelyet a hadsereg titkos felszerelésére for­dítanak. • Európa tehát sokkal jobban fegy­verkezik, mint a háború előtt és nyilván háborúra készül. Azt kér­dezzük: akarja-e, akarhatja e valaki a háborút? Nem volt-e elegendő a vérontásból, a jajból, a könnyből? Életek és éltékek pusztulásából és a lelkek elvadulásából? Mi nem akarunk háborút, tehát nem akarunk fegyverkezést sem. Mi ellene vagyunk annak, hogy adó koronáinkból milliárdokat for­dítsanak a had-eregre, hogy évente elvonjanak a munkától másfélszáz­ezer munkáskezet és a hadgya­korlatokra háromszor annyit sárba dobjanak és a levegőbe ellődözze­­nek ok és cél nélkül megszámlál­­hatlan milliókat. Ellenben azt akarjuk, hogy ezek a milliárdok kulturális és népjóléti célokra, hasznos beruházásokra fordittassanak. Ne kaszárnyákat építsenek, hanem iskolákat, sza­natóriumokat. kórházakat, múze­umokat és könyvtárpalotákat, ne repülőgépeket mérges gázokat gyártsanak, ha em könyveket, me­lyekből a nép művelődik, egész­séges lakásokat, ahol nem terem meg a tüdő vész és a többi járvány. A demokrácia Ígéretei közé tar­tozott a titkos diplomácia meg szüntetése, ami természetesen nem következett be. ígérete a béke fen­­tartása és e helyett van nyilvános és titkos fegyverkezés, ezt szállítja a demokrácia, mely az általános és titkos választójogon és a nép akaratán épül fel. Kérdezzék meg a nép akaratát: kivánja-e a fegyverkezést, a háborút és annak nyomorúságait? Megkap ják rá a feleletet. A fegyverkező demokrácia ellen küzdünk mi a demokrácia fegyvertelen hívei és azt akarjuk, hogy a hadseregek történelmi emlékekké változzanak és olyan korszaknak legyenek tar­tozékai, amelyet emlékezetünkből kitörölni óhajtunk. Egy fegyverkezésnek van csak jogosultsága: a haladásénak, a tu­dományénak, mely az emberiség f'jlődését előbbre viszi, de a nyers erő és hatalom fegyvereire nincs szükség, mely az emberiséget bar­bár időkbe taszítja vissza, meg­rontja hitét és megmérgezi lelkét. = A képdselöhaz ülése. A képvise­lőház elnöksége kedden ülést tartott, amelyen Malypetr elnök kijelentette, hogy a képviselőház február elején ül össze és azonnal megkezdi az állami alkalmazottak fizetésrendezésére vonat kozó törvényjavaslatok tárgyalását Biz­tos határnapot a képviselőház összehí­vására nézve az elnök nem jelölt meg és igy csak föltevésként lehet elfogadni az elnöki kijelentést. Mert a képviselő­ház összehívása a koalíciós pártok magatartásától függ, efelől pedig egye­lőre még lelies bizonytalanságban van maga a kormány is. = Szovjatoroszország elismerése. A csehszlovák kormány külpolitikai prob­lémái között kisért Szovjetoroszország elismerése, amelyet a koalíció szocia lista pártjai különösen sürgősnek tar tai.ak nemcsak külpolitikai szempont­ból, de gazdasági tekintetben is, mert Cseh zlovákiának piacot vélnek terem teni Szovjetorosz országban Tény ugyan, hogy a cseh nemzeti demokraták és a néppártiak ellene vannak az elismerés­nek, azonban a kérdés már annyira megérett, hogy most már nem sokáig fog késni a bolsevik nagyhatalom elis­merése A külügyminisztérium a kér désre vonatkozó adminisztratív ügyeket teljesen előkészítette s most már csak az a feladat, hogy a de jure való elis­meréshez a szükséges kocliciós több­séget megszerezzék. Fog-e ez sikerülni, a jövő kérdésé, bár tagadhatatlan, hogy ebben a kérdésben a kormány minden bizonnyal számíthat a kommunistákra is = A tizenkettes bizottság ülése. A tizenkettes bizottság amely a koalíciós pártok vezéreit fogatja magában, pén­teken ülést tart. Ezen az ülésen fontos nyilatkozatok fognak elhangzani. így Englis dr. pénzügyminiszter jelentest tesz az állami alkalmazottak fizetésren­dezéséről és az erre szükséges fedezet­ről, Benes dr. külügyminiszter pedig a külpolitikai helyzetről terjeszt elő ie lentést. = Miről lúd á Ce8ke S ovo? A kül­ügyminisztériumhoz közel álló Ceske Slovo sok mindenről tud, amiről nem hogy a közönséges halandók, de még a beavatottak sem igen tudhatnak. A magyarországi frankhamisítással kap csolatban minden kigondolható rosszat pertraktáinak a cseh lapok és a rossz indulafu tendencia ugyancsak megnyi­latkozik Magyarország ellen. Az emlí­tett lap egyik legújabb számában Ma gyarország katonai ellenőrzéséről ir és jelenti, hogy a magyar kormány a frank­hamisítás fölfedezése előtt a szövetsége­sek kormányaihoz jegyzéket intézett a katonai leszerelés kérdésében. Az álla­mok között erre jegyzékváltás indul meg. A Budapestre küldött utolsó jegyzék álli­­tóan részleiesen tárgyalja azokat a ne­hézségeket, amelyeket a katonai ellen­őrző bizottságok munkája elé Magyar­­országon gördítettek s amelyekkel — a lap megállapítása szerint — Magyar­­ország nem tartolta meg a trianoni békeszerződésben foglalt kötelezettsé­geket. (A régi elkopott nóta.) A szö­vetségesek által küldött legutóbbi jegy­zék, a lap szerint, — elutasította Ma­gyarországnak azt a mu!t évben elő- I terjesztett kérését, hogy szüntessék meg Magyarországon a katonai ellenőrzést. Ezenfelül a lap még azt is tudja, hogy beavatott?) körök szerint a magyaror­szági katonai ellenőrzést még szigorí­tani fogják. Igaz ugyan, hogy erről más sajtó orgánum nem irt, de hát azért van a Ceske Slovo, hogy min­­d ntudó legyen.___________________ Szlouensikó „megmenlői.“ Komárom, — jan. 20. Az a politika, amelyet a csehszlovák kormányok SztovenszKóban uralkodóvá tettek, kezd a bukáshoz közeledni. Élete csak ideig-órá’g tarthat még, mert még a legsovinisztább csehpártok is kezdenek ráeszmélni arra, hogy Szlovenszkó konszolidációja az eddigi politikai mód­szerek alkalmazása mellett egyáltalában einem élhető és szükséges, hogy a múlttal szakítva, új vágányra tereites­sék a szlovenszkói kormánypolitika. Az eddig követett irányzat, amely a teljes centralizáció zárt egységét szolgálta, sem politikai, sem gazdasági, sem kul­turális, sem szociális terén nem ért el eredményeket, ellenben az elégületlen éj jogaikban megrövidített őslakosság millióinak nagy tömegeit állította egy közös frontba a prágai kormány ellen. Nagy rövidlátásra vall, hogy Prágában eddig nem ismerték föl a valódi hely­zetet és nagy kormányzati iskolázat­lanságról tesz tanúságot az eddigi kor mányoknak magatartása Szlovenszkóval szemben, amelyet a békeszerződések bekebeleztek ugyan az uj köztársaságba, de annak meghódítania mindeddig nem sikerült, sőta legutr bbi választások nyil­vánvalóvá tették azt, hogy Prága élesen szemben találja magát Sdovenszkó ős­lakosságával. Az utóbbi időben azonban több olyan jelenség merült fel, amely arra enged következtetni, hogy a csthek na­gyobb figyelmet akarnak a jövőben fordí­tani Szlovenszkóra és ha nem is az ősla­kosság egyöntetű kívánsága szerint, de mégis a helyzet tiszta felismerésére valló kezdemenyezéssel akarnak rajta segíteni Hogy erre a viszonyok kény­szerítik őket, azzal tisztában kell lenni és amikor erről a közeledésről beszé­lünk, minden szentimemalizmust el kell vernünk, aminthogy a politikában nincs is helye az érzelmi momentumoknak. Sdovenszkó „megmentésére“ legelő­ször is a cseh nemzeti párt vezére Kramár dr. siet, akinek pártja a minap Pozsonyban ülést tartott és az ott egybegyült csehek előtt programot adott Szlovenszkóra vonatkozóan. Nemcsak Kramár dr., de Dvorácsek kereskedelmi miniszter is megjelent ezen az ülésen és mindketten kimerítően ismertették a cseh demokraták rezolúcióját, amelyet a párt központi végrehajtó bizottsága megállapított. Ez a rezolució politikai téren ugyan hmgsulyozza az állam törvényhozási egységet, azonban az államigazgatásban decentralizációt kí­ván, oly mértékben, amennyire az ösz­­szeegyeztethe'ő az állam egységes ve­zetésének szükségleteivel. A put a cseh és morva országos haióságok további fentartását kívánja es üven országos ható­ság megszervezését követeli Szlovenszkó­­ban is. Emellett követeli a párt a koalíciós bizottság kiküldését Szlovenszkó ügyei­nek rendezésére. A gazdasági program mellett követeli a párt a kivándorlás csökkentését, kulturális téren a tanítók közszolgádba való átvételét, az iskola­ügy unifikálását, a Komenszky egyetem és az evang. teológiai fakultás kiépíté­sét. Hogy pedig megmutassa a párt, hogy mennyire a szivén viseli a kisebb­ségek ügyét, követeli a kisebbségi tör­vénynek Szlovenszkóban való végrehaj­tását ! Ezeket a pontokat Kramár ismer- * tette, Dvoiácsek kereskedelmi miniszter pedig arról beszélt, hogy a szlovák p obléma megoldását abnan látja, hogy mindenkinek munkát, exisztenciát kelU biztosítani. A terjidelmes programból csak eze­ket a főbb pontokat ragadjuk ki, mint olyanokat, amelyeknek megvalósítása már régen szükséges lett volna. Azon­ban korántsem úgy, amint azt a cseh nemzeti demokraiapárt elgondolja. Or­szágos hatcsag megszervezésével nem lehet kietég teni Szlovenszkó népét, annak a vezérei által többizben han­goztatott teljes autonómia kell, amely úgy politikailag, mint gazdaságilag biz­tosítaná S lovenszkó függetlenségét Ez a pont tehál c*ak igy fogadható el. Öröm­mel üdvözölnők a kisebbségi tö vény­nek végrehaj asát is hisz-n Szlovenszkó őslakosságának ez is természetes kíván­sága, azonban ezt sem abban a formá­ban, mint Kiamár ur szeretné, mert mi a kisebbségi 'örvénynek teljes és igaz­ságos végreh j'ását mindenekelőtt a nemzeti kisebbségekre vonatkoztatjuk, akiknek jogait mindeddig mellőzték és figyelmen kívül hagyták. A munkának biztosítását mindenki részére követeljük mi i3, de úgy, hogy ne az idegenből idehozott munkásokat foglalkoztassák, hanem azokat, akik a vállalatok helyén laknak és évtizedek óta ott tartózkodnak. Szlovenszkó szanálásának kérdése tehát attól függ, hogy Szlovenszkóban a szlovenszkóiak érvényesü hessenek minden téren és hogy részükre a leg­teljesebb autonómiát adják meg. Ez a szanálás sine qm ronja, enélkül min­den látszólagos jóakarat hiába való. Szlovenszkó megmentésére csak azok vállalkozhatnak, akik a teljes autonó­miát hozzák, minden más törekvés, amely még ezt a minimumot is kife­lejti programjából, kudarccal végőzdik és a cseh nemzeti demokrata pártéval azonos, vagy hozzá hasonló program csak arra való, hogy korteseszközként használják föl a megtéveszthető töme­gekkel szemben. Sdovenszkó önérzetes őslakosságát azonban nem lehet ilyen Ígéretek frázisaival eredeti és jogos álláspontjától eltéríteni, mert annak életérdeke, hogy csakis a teljes auto­nómia keretein beiül induljon meg a konszolidálás munkája Azért a Szlo­venszkó „megmentésére“ irányú Kramár féle akciókat nagy szavatossággal fo­gadnunk. Jókai növényismerete. (Folytatás.) Jókai különben a Svábhegyet 1848 óta ismeti jobban. Akkor töltötte itt az első nyarat. Itt rej őzködött 1850 ben, a budai erdők u'olsó emberlakta helyén, az „Adiczer“ korcsmában. Mivel foglal­kozott itt? Mint ő maga irta: álnevek alatt csataképeket irt, somfabotoi<at fa­ragott, ami akkor divat volt, fűvészke­­dett, gombát szedett és magában sak­kozott. Gomba sok termett, úgy hogy a Svábhegyet gomba Kaliforniának ne­vezte. Rethy színész, aki szintén a Svábhegyen lakott, hogy elijessze a Pestről jövő gombászokat, a Nemzeti Színház ruhatarából felvette a medve­bőrt és elrejtőzött a bozótba, melyből morogva kiemelkedett a gombakereső Bognár tenoristára. Másnap tele voltak a lapok a svábhegyi medvével, mely kis gyermekeket tépett össze és tehe­neket falt fel. Arra vonatkozólag, hogy Jókai milyen mértékben ismerte a Svábhegy és a Jánoshegy flóráját, a „Kertészeti Lapok“ 1899. évi kötetére hivatkozhatom, mely­ben „Flóra színháza“ címen olvasható Jókai teljesen botanikai tárgyú tárca­cikke. Végtelenül bájos cikkecske, mely

Next

/
Oldalképek
Tartalom