Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-06-29 / 77. szám

1926 június 29. 6. oldal. Komáromi Lapok Meglepő olcsó árak! ELBERT divaláruházában Komárom, Koronabankkal szemben, a következő cikkekben1 Divatcikkek: Férfi is női fehérnemű (elsőrendű gyártmányok). Francia Crépe de chine és selyem magánkötők. Szövött áru: Flór férfi sokni, sport angol harisnya. Amerikai női flór harisnya. Kci5-22-25.Gyermekflórzokni és trikót. FürdőzőMcikkek: “SSj; “ f0;r6í.,ro,,ir K°l05-' Minőségáru: Varrott talpú szandál 20-tól 44 számig. Külön osztály: Sport és pedignád gyermekkocsik. — Vulkán fibre böröiídök. Náflor-u. 19. 1—IMI— H—IW HMII Ilill . -«fcdöÄB Nádor-n. 19. Ebből a jogból most azután az a káros eredmény;származik, hogy pl.a kovács mesterségben a komáromi járásban két évi, a gyallaiba 2 és fél évi, a párká­nyiban 3 évi, a dobsinaiba 4 évi tanonc időt állapit meg az illetékes ipartársu­lat. Adva van egy mesterség, amelynek munkaköre teljesen azonos széles az egész országban, mégis egy helyi bi­zottságra, a társulatok választmányára bizatik, hogy mily időre szabja meg az ipari képasitett tanonc idejét! Hogy azután ebből a társulatok tet­szése szerint különböző időkre megál­lapított tanoncidőközből mily hátrányok s illetve mily ügyesen megszerezhető előnyök származhatnak, arról jobb nem is beszélni. Annak idején, midőn e kérdést a Komáromi Ipartársulat tár gyalta, a törvény e vaskos hézagára nem mulasztottam rámutatni, sajnos azonban, Komárom csak Komáromban gondolkozván, az egységes s az álta­lános szakképzettség elérését célzó iiy­­irányu előterjesztések nem sok meg­hallgatásra találtak. Bizonyos az, hogy máról holnapra nem lehet a különösen siralmas és világkrizis jellegű közgazdasági viszo­nyok között a kézműves kisipari tár­sadalom regenerációja kérdését meg­oldani. És nem lehet különösen uj generációt nevelni, ahol község és já­ráshatárok kötik be a szemeket, sahoi a megadott jogot csak azért használ­juk, mint a debreceni cívis emlegette a a színházépítésnél, hogy miárt is öl­nek bele abba annyi sok százezer fo­rintot, azt-feíelt«, mert — van. A kézműves iparosaink vezető férfiai nak, ha szivükön viselik a fiatal gene ráció sorsát, nagyon is rá kellene gon­dolni arra, hogy a tanoncidő kérdésében országosan egységes álláspontot foglal­janak el, mert a múltban sok minden lehetett jó, amin a jelenben változtatni általános viszonyok kényszerűének De igen alkalmas lenne a hatóságoknak is, akiknek ügykörébe a kérdés tartozik, a tanonckérdés országosan egységes megoldására intézkedést keresni és találni, nehogy a sokféle társulati „véle­mény“ az iparíörvény nyújtotta előnyök, rosszul használt jogok eppen a kisipar jövőjének még bizonytalanabbá tételét idézzék eiő. (i, g.) Hősök emlékünnepe Ácson. — Saját tudósítónktól. — 1926, jun. 27. Lélekemelő ünnepség színhelye voll Ács község vasárnap, mely napon a hatóságok-, a nemzeti hadsereg képvi­selőinek és a járás községeinek rész vételével avatták fel a hősök emlék­szobrát. Ács községnek 190 hősi halottja volt a világháborúban, kiknek emlékét gyönyörű szoborral örökítették meg. A szobor bizotiság élén Csermák Hugó kormányfőtanácsos, gyáriga/gató nagy­szabású tevékenységet fejtett ki és ügybuzgó működése folytán csakhamar 42 millió korona gyűlt össze a kegye­­letes célra, melyen műkőből, kezében zászlóval rohamra induló honvédet ábrázoló szobrot készített a művészi kéz. A szobor talapzatának négy olda­lára vannak bevésve a hősi halottak nevei. Az ünnepségen megjeleientek: Huszár Aladár főispán, Palkovich László alispán, Alapy Gáspár kormányfőtanácsos pol­gármester, Asztalos Béla nyug. alispán, Karcsay Miklós megyei főjegyző, Re­viczky István dr. járási főszolgabíró, Ä2(// Bálint nemzeígy. képviselő, gr. Zichy Ernő dr. nagybirtokos cs a környék elő­kelőségei teljes számban. A magyar nem­zeti hadseregei Nemesíóthi Szabó Béla huszárezredes, városparancsnok veze­tése alatt egy szakasz gyalogos és egy szakasz huszárság képviselte, a vitézi rendet pedig vitéz Bartha Ede ezredes, Komáromvármegyc vitézi székének ka­pitánya. A déli gyorsvonattal, részben pedig autókon érkezett notabiüiásokat a szó borbizoUság élén Csermák Hugó elnök üdvözölte és azokat ötven tagú bandé­rium kisérte be a községbe, Az ünnepélyt az ácsi dalárdák haza fias éneke vezette be, utána Reviczky István járási főszolgabíró üdvözölte a hivatalos előkelőségeket. Az ünnepi be­szédet Huszár Aladár főispán tartotta és a szónoklat könnyekig meghatotta az ezrekre menő sokaságot. A várma gye nevében Palkovich László alispán hatásos beszéd kíséretében koszoruzta meg a hősök emlékét. Vitéz Bartha Ede ezredes a vármegye vitézi széke nevé­ben helyezett koszorút a szoborra, me­lyet a köjség és az egyesületek ko­szorúi borítottak el. Az ünnepség legke gyeleteseöb jelenete volt, amidőn a 190 hősi halott hozzátartozói koszorúkkal és virágokkal szórták tele a szobor talapzatát, melyet valóságos virágerdő borított. Az ünnepségei a községi ovoda ter­meiben tartott 150 terítékes ebéd fe­jezte be, melyen sok lelkes hangú fel­­köszöntő hangzott el. a Medetai iovábiitópiö Ulyas liilsaji aiiándisa. F. hó 15 én már a kora hajnali órák ban népesek voltak Komárom utcái. 35 tanu'ri vágyó ifjú, a kereskedelmi továbbképző tanfolyam növendékei tar­tottak az állomásra, hogy két napra fe­ledve a mindennapi megszokott mun­kát, látni, tapasztalni és tanulni induljon. Zuhogó esőben, a legjobb hangulatban érkezett a vidám ifjak társasága Po­zsonyba, hol két napot töltve a külön­böző gyárakat tekintették meg. Látíák és figyelemmel kísérték minden mozza natát annak a folyamatnak, amint a nyersanyagból kész áru lesz, majd cso­magolva az áruraktárakba kerül, hol szállításra vár. Az első napon a tanulók az állami dohánygyárban voltak, melynek szívé­lyes igazgatója egy alkalmazottat bo­csátott rendelkezésre, ki szakszerű ma­gyarázatokkal szolgált. Bemutatják a tengerentúlról háncszsákokban érkezett legkülönbözőbb és legfinomabb dohány­nemeket A legnagyobb levelű Cuba és Poríoricőfól, a legkisebb, majdnem akáclevél kicsinyságü Szmirna dohányig. A levelek osztályozását, felfrissítését, kierezésát, szivarrá, cigaretiává és pip i­dohánnyá való feldolgozását és csoma­golását. Délután Síéin testvérek sör­gyárának a megtekintése volt a soron. A gyár munkavezetője szolgálatkészen mutogatta meg a sörgyártásnak külön böző fázisát. A malátának különböző ideig és hőfokig való heviiését, cukor­tartalom részbeni semlegesítését, a fel hevített malátának nyiit medencékben, majd különböző hőfokú csöveken való hűtését, élesztő anyagok hozzáadásával való érlelését, a kész sörnek a fagypont és -j-l° közöiti hőmérsékletre hűtött hatalmas pincékben, óriási betonhor­dókban való elhelyezését és önműködő szivattyúk által hordókba fejtését. Mi sem természetesebb, minthogy a gyár élelmes munkavezetője a frissen csa­polt sörből bő kóstolót is adott a leendő kereskedőknek, hogy az aranysárga, tisztánkezelt és kellemes izü Síéin sör nek eleven reklámjai legyenek. Sokkal egyszerűbbnek hittük mindnyájan a sörgyártást, mint ahogy a szemléllek mutatták. Egy érdekes önműködő hor­dómosó gépet is látlak itt a tanulók, amely a gyárba visszakerült üres hor­dókat egy pillanat alatt úgy külsőleg, mint belsőleg a legtisztább állapotba hozta. A délután folyamán még a jó hírnevű Franki féle kenyérgyárat (Király kenyér) és a vele kapcsolatos Pischinger cso­koládé gyárat tekintették meg a tanulók. A gyár tulajdonosa rendkívüli szívélyes fogadtatásban részesiiette a tanulókat. Személyes kalauzolása mellett tekintet­ték meg a kenyérgyár modern, praktikus és higiénikus berendezését, melyben a legjobb kenyér és a legfinomabb pék­sütemények készülnek "a gyúró, sodró és alakitó gépekkel ördöngős gyorsa­sággal anélkül, hogy azt emberi kéz a gyártás folyamata alatt érintené. Szak­szerű magyarázatot nyújtott a rendkí­vüli udvarias tulajdonos a csokoládé­­gyár megtekintésekor. A raktáron lévő nagymennyiségű kakaó babnak a ter­melési módját ismertetve, bemutatta an­nak törését, őrlését, a kakaó vajiartal­­mának bizonyos fokig való kivonatát, cukor hozzáadását, a különböző főző, keverő és hűtő procedúrákat, az anyag nak sokféle hengeren való gyúrását, finomítását, a tej-, mogyorós, mandulás csokoládénak, a kitűnő izü Pischinger szeleteknek és csokoládé cukorkáknak a gyártását. Megemlékezett a csokor­nak szeszt pótló, üdítő hatásáról, kül­földön, különösen Svájcban való nagy­mértékű fogyasztásáról. A csokoládénak a szeszt helyettesítő fogyasztását, mint­egy az egyes államok kulturáltságának fokmérőjéül állítva be. Végül a kirán- l dulásnak talán a legkedvesebb emlékei f közé tartozó jelenet következett, midőn f e vendégszerető tulajdonos a kész í gyártmányokat mutatta meg, a tanulókra f bízva azok jó minőségének megáliapi- f tását, szabad folyást engedett a kóstol- \ gatásnak. ígérgették is a tanulók, hogy ; mindhalálig csak a Pischinger gyárt­mányoknak lesznek fogyasztói s mint kereskedők terjesztői. A második napon a Danubius texiil­­gyár megtekintése volt soron. Szívélyes fogadtatás után itt is a gyár egyik ve­zetője mutatta meg a legmodernebb gépekkel felszerelt gyárai szakszerű magyarázatok kíséretében. Hatalmas zsákokban állt ott a rakíárhelyiségben a tengerentúlról érkezett legfinomabb egyiptomi, amerikai és indiai gyapot. A legminimálisabb emberi erő segítségéve,! . végezték a legkülönbözőbb gépek a gyapot porolását, tisztítását, tépését, a szálak rendezéséi és a fonalaknak a legfinomabb 120 as vékonyságú cérnává való nyújtását, A figyelmes vezető az iskola áru­­gyüjteményének gyarapítására a külön­böző fajtájú gyapotokból és a gyártás folyamatát feltüntető félig és egész kész gyártmányokból szívesen adott. A Freund féle bőrgyárnak csak a helyiségeit és a gépeit tekinthették meg a tanulók, mivel a gyár jelenleg üze­men kívül van. így is azonban sokai tanultak a szakszerű magyarázatból, mely után képet alkothattak maguknak a nyersbőrnek gyorsított eljárással, cser­zés nélkül való feldolgozásáról. A szemlélőknek a legtöbb látnivalói j a ligetfalusi Taus-féle rádió-, villany- j alkatrészek és csillárok gyára nyújtott j Az előzékeny, fáradságot nem kímélő és a magyarázatnál a iegspróbb rész- j letekre szívesen kiterjeszkedő gyärtu- I lajdonos személyesen mulatta meg a gyár minden helyiségét. Csak egy na­gyobb raktárnak képzeltük a telepet s i nem is sejtettük, hogy a villanyésillá- i rok és rádióalkatrészek, a hozzájuk való I anyag öntésétől kezdve mindvégig a | gyárban készülnek. A tanulók előtt I mutatta be a tulajdonos az öntéshez l való formák elkészítését, a réznek és a 1 csillárokhoz szükséges egyéb fémeknek I mintegy 1000 -1200 fosig való hevi- | íését, formákba váló öntését, az egyes | részek forrasztását, eszíergályozasií, | csiszolását, oxidálását és a kész csiílá- 1 rok felszerelését. A raktárban a leg­különbözőbb, legizlésesebb, saját ter­vezésű és a legszebb modellek szerint készült csiiióroK százai voltak, melyek, mint a tulajdonos említette, komáromi raktárában is kaphatók. A tanulók a tapasztaltakon kívül innen is kedves emlékkel távoztak, mert mindannyian csinos levélnehezéket kaptak ajándékba Megtekintették még a tanutók a vá­ros nevezelességein kivüí a Dunavásár telepét és a városi vásárcsarnokot. Felejthetetlen kedves emlékekkel és ismeretekkel gazdagon megrakodva 16 án a késő esti órákban a legvidá­mabb hangulatban érkezett meg a kis kiránduló csapat. A jól sikerűit kirándulást az iskola taniiőtesiüieíe, Telkes Mihály és Kádár Győző tanítók tervezték és vezették. Az iskola vezetősége ezúton fejezi ki háiás köszönetét a pozsonyi keres­kedelmi- és iparkamarának, amely 800 K adományával, a tanulóknak szerzett kedvezményes lakás- és élel­mezéssel, a gyárak megtekintésére szóló engedélyek megszerzésével nagy­ban hozzájárult a kirándulás sikeréhez és ahhoz, hogy a tanulók ingyenesen vehettek részt azon. Köszönetét mond a tantestület Misura N. ú nak a kereskedelmi és iparkamara tanonciskolái szakosztálya titkárának, ki sokat fáradozott a kedvezmények és engedélyek kijárásában. Végül ugyancsak ezúton mond a tan­testület köszönetét az összes megtekin­tett gyárak igazgatóságának szives en­gedélyükért és a nyújtott szakszerű magyarázatokért. —es Nyilatkozat. A Komáromi Korona Bank rész­vénytársaság igazgatósága, Brabec Károly kormánybiztos ur és Schmidt Imre ur, a Pénzintézetek Egyesü­lete alelnökinek jelenlétében sür­gős vizsgálat tárgyává tette az in­tézet státusát és megállapította, hogy Freystadtl Pál vezérigazgató eltűnése azt nem érinti. — A ve­zérigazgató folyó hő 25-én Prágá­ból hazautaztában Bratislavában intézett el egyik bankban hivatalos ügyeket és e tárgyalások közepette ideges roham fogta el és a Duna­­part irányában elrohant. A vezér­­igazgatónál eltűnésekor csupán pár száz korona készpénz volt, mely a prágai útiköltségeiből fentmaradt. Ennek dacára az igazgatóság el­rendelte a könyvek azonnali lezá­rását és a Pénzintézetek Egyesüle­tének bevonásával a leltározás sürgős keresztülvitelét. Ezzel egyidejűleg megtörténtek a szükséges intézkedések, hogy a betevők biztosítására a moratorium elrendeltessék. A moratóriumot előreláthatólag csupán pár hétig veszi igénybe az intézet, miután követelései általában jók s igy rövidesen megkezdheti a betétek visszafizetését. Komárom, 1926. junius 29-én. 484 Az igazgatóság. Az áradás. Komárom, junius 18. A Duna áradása bár, időközben már apadás állott be, ismét előtérbe lépett, mert az utolsó napok esőzései ismét felduzzasztják a vizeket. A Komáromban észlelt mostani leg­nagyobb vízállás -j- 672 cm-t tesz ki, azonban a. legutóbbi jelentés szerint junius 28 án d u. 3 órakor + 644 cm-t mutatott a vízmérce. A jelentés szerint a Dunán Pozsonytól fölfelé apa­dás állott be, a Pozsonytól Komáromig terjedő szakaszon gyenge áradást jelez­nek. Az áradásról szóló „A sziget vesze­delme“ címen megjelent cikkünkre, Csizmazia György városbirő lektifikáló leveici küldött szerkesztőségünkhöz, amelyet következőkben közlünk: A Komáromi Lapok f. évi junius hő 24 ibi számában „Ä szigeti veszedelem“ cim alatt egy cikk jelent meg, amely cikk a város vezetőségét teszi felelőssé azért, hogy az árvíz a szigetet elöntötte és meri gátszakadás történt. Minthogy ez az állítás a valóságnak nem felel meg és csupán arra alkalmas, hogy Komá­rom város közönségét a valóságtól felre vezesse, felkérem a í. Szerkesztősé­get, hogy Komárom város közönségé­nek a tájékoztatása céljából az alábbi valóságot tartalmazó nyilatkozatomat b. lapjában közzétenni szíveskedjék. E'őször is a cikkre általánosságban válaszolva, állítom, hogy a város veze­tőségét semmiféle mulasztással vádolni

Next

/
Oldalképek
Tartalom