Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-06-24 / 75. szám

i

]\egyveuhetedik éviolyain, 75# sxáiu. Cte^tftrtök» 1986. jimiws Í2ML.

POLITIKAI*LAP.

EUHixetéai ár esehailorák értékben: Helyben éi vidékre portéi isétkQIdéwel: K|é*x évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 150 Ki. gyei uim ára t 80 fillér.

ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS.

Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr

Szerkesztőig él kindéhivetal: Nádor-n. K Megjelenik hetenkint háromsioi >

Szerkesztő: BARANYAT JÓZSEF dr.

kedden, csfltőrtőkőn és szombaton.

BotfányoE a útfél.

Komárom, —juntos 23.

A parlamentek történetében többször előfordultak már olyan botrányos események, amelyek sem a parlamentarizmussal, de sem a képviselői immunitással nem egyeztethetők össze. A botrányok krónikáit a megszűnt osztrák Reichsrat szaporította évtizedeken át különösen, de más országokban is fordultak elő súlyos kilengések a parlamentarizmus rovására. A prágai Hradsin képviselőházi termében rövid fennállása alatt szaporán fordultak elő botrányok, de az eddigieket ugyancsak betetőzték a szombati események, amelyek példa nélkül valók.

A szocialisták és kommunisták olyan rombolást rendeztek és olyan botrányokat csaptak, hogy most kénytelen a kormány a rombolókkal szemben a rendtörvény vonatkozó rendelkezéseit érvényesíteni, amelyek értelmében a bűnös képviselők mandátumuktól is megfoszthatók. Meg fog töiténni most az az eset, hogy 13 képviselőt kizárnak a nemzetgyűlésből és helyettük uj képviselőket hívnak majd be.

Az erőszak, a terror nem törvényes fegyverek és aki ezek bármelyikéhez folyamodik, számolnia kell azzal, hogy ellenakcióval találkozik. Ha egyes magukon uralkodni nem tudó képviselők olyan módon akarják meghiúsítani a tanácskozást, amely nemcsak a házszabályokkal, de a közrenddel is ellenkezik, a parlamentárizmus megvédése követeli, hogy az ilyen cselekedeteket példásan , megtorolják és a lehető legérzékenyebben büntessék a magukról megfeledkezett képviselőket.

De a parlamentárizmus mást is követel. Nevezetesen megköveteli azt, hogy a kormányzatban csakis olyan pártok vegyenek részt, amelyek a népképviseleti alapon felépített alkotmányosság szerint szolidárisak egymással. A szombati botrányoknál azonban megtörtént az, hogy a hivatalnokkormány egyik tagjának pártja, a cseh nemzeti szocialisták vezették a megbotránkoztató jelenetek rendezését, követelve a kormánynak eltávolítását. Igaz, hogy ez a párt már előzőén felszólította Benest, hogy hagyja ott a miniszteri tárcát, azonban a külügyminiszter még mindig helyén marad s a konzekvenciát egyik oldalról sem kívánja levonni.

Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy vájjon ez az eljárás összeegyeztethető-e a demokráciával ? Mert bár sokféleképen magyarázzák a demokrácia igazi értelmét, annyit mindenki tudhat, hogy az ilyen esetek elhatározó lépést követelnek. Igaz, hogy a csehszlovák képviselőház olyan

pártokból tevődött össze, amelyeknek egyike-másika bizony nem alkalmas a parlamenti nivó fentartására. Hiszen, ha nem igy lenne, akkor nem játszódtak volna le a világ szégyenére azok a megbotránkoztató jelenetek, amelyek következtében az állami ügyészségnek is fel kell lépnie. De hogy az igazi demokrácia is élesen tiltakozik az elleD, hogy a képviselőház botrányok színhelye legyen, az egészen bizonyos és szégyenteljes állapot az, hogy ha az érvek helyett a szétrombolt padok ős asztalok darabjaival kívánnak egyesek argumentálni. Elvadult erkölcsökről, intelligencia hiányáról szólnak ezek a tettek, amelyeket ki kell küszöbölni a törvényhozás házából.

És kétszeresen visszatetsző dolog, hogy a botrányok előidézésében olyan pártok is résztvettek, amelyeknek exponense bent ül a kormányban. Ez is egy történelmi adata a csehszlovák köztársaság parlamenti életének, amelyet az eddigi kormányrendszer segített ideíejleszteni, s amely csak a botrány-krónikát szaporítja.

= A komáromi választók zaklatásainak ügye anemzetgyülófta. Szent-Ivány József, Koczor Gyula és társai magyar nemzeti párti képviselők interpellációt intéztek a szlovenszkói teljhatalmú miniszterhez és belügyminiszterhez s az interpellációban kifejtik, hogy az elmúlt évben a választók összeírásánál minden bizonyíték nélkül, egyszerűen azzal az indokkal, hogy az illetők nem csehszlovák állampolgárok, tömegesen kifogásoltak Komáromban hosszú évtizedek óta ottélő és nagyrészt ott született polgárokat és kérték azoknak a névjegyzékből való törlését. A járási felszólamlási bizottság a bizonyítékok hiányában történt felszólamlásokat e!u tasitotta. A kifogásolók eme határozat ellen panasszal éltek a prágai választási bírósághoz, amely jóváhagyta a járási fel3zólamlási bizottság határozatát s igy az alaptalanul kifogásolt mintegy száz állampolgár a választól névjegyzékben meghagyatott. A komáromi járási hivatal azonban ugylátszik nincs megelégedve a választási bíróság határozatával és utasítást adott a községi jegyzői hivatalnak, hogy hivatalból megfelelő módon állapítsa meg a kifogásoltak névjegyzékét. A járási főnökség tehát átveszi egy-két nyughatatlan, gyűlölettől álhatott ember oktalan tömeges kifogásolását. Az interpellálók kérdezik a minisztereket: miképpen szándékoznak ezeken az anomáliákon segíteni.

= Cseh német többségi blokk létért tése. Az agrárvám többség csoportosulása óta különböző politikai körökben fölmerült az a terv, hogy egy cseh-német blokkot hozzanak létre azokból a pártokból, amelyek a kormányprogrammot megvalósítanák. A „Der Morgen“ c. uj hétfői német lap azt írja, hogy megbízható forrásból szerzett értesülése szerint a cseh és német agráriusok s a cseh és német klerikálisok közölt nagyon komoly tárgyalások folynak egy állandó többségi blokknak hosszabb időre való megalakítására. Az agráriusok közül 4 német és 4 cseh tárgyal egymással Spina tanár, illetve Hodzsa és Stanek vezetésével. A szigorúan bizalmas tárgyalások a földreformra, tisztviselő- és iskola-ügyekre vonatkoznak. A tárgyalások jelenlegi állása szerint mindkét fél megígérte, hogy bizonyos kérdések megoldása mellett fog állást foglalni. A német agráriusok és keresztényszocialisták memorandumot dolgoztak ki, amelyben összefoglalták a németek panaszait és az emlékiratot átadták a cseh agráriusoknak és néppártiaknak.

= Liberálisabb eljárást ai svetek

kiállításánál. A Magyar Ken .i Párt sajtófőnöksége közli: Szent-lvány József és társai magyar nemzeti párti képviselők interpellációt intéztek a belügyminiszíerhez és a pénzügyminiszterhez az útleveleknek adóügyek miatt való megtagadása tárgyában, Az interpelláció hivatkozik az 1918 december 22 én kelt 87 sz. kormányrendeletre, amely nek 2-ik §-a szerint útlevél csak azoknak adható ki, akik adóhivatali elismervénynyei igazolják, hogy összes adóikat a pótlékokkal együtt, valamint az egyébb köztartozásokat is teljesen lefizették. Ugyané § szerint a jövőben esedékes adók és közterhek fedezésére az illetékes elsőfokú kivetési hatóság által megállapítandó összegű óvadék teendő le. Ezt a kormányrendeletet a rendkívüli hadi intézkedésekről szóló 1917 julius 24-i 37 sz. birodalmi törvény alapján bccsájiották ki. Eltekintve attól, hogy a hadiállapot megszűntével megszűnt ama törvény hatálya is, mely rendkívüli háborús intézkedések megtételére jogosította fel a kormányt, visszavonandó lett volna a rendelet azért is, mert kibocsátásának sz a további indokolása megszűnt, hogy a csehszlovák köztársaság megalakulása folytán igen sokan elköltözni szándékoztak a köztársaság területéről s ezeknek hátralékos köztartozásait biztosítani kellett. A mai konszolidált állapotok között azonban a személyes szabadságnak és a gazdasági életnek megokoíatlan korlátozását jelenti az, ha az útlevelek kiadását a pénzügyi hatóságok engedélyétől teszik még mindig függővé, amikor a családi, egészségügyi indokból vagy vagy gazdasági szükségszerűségből külföldre utazni szándékozók állása, üzlete, gazdasága, egész vagyona itt marad a köztársaság területén s minden tekintetben fedezetet nyújt az esetleges adóhátrálékokra nézve. Az útlevelek kiadására jogosult hatóságok rendszerint el is tekintenek az emiitett § alkalmazásától, de Szlovenszkó egyes részein s különösen a losonci és rimaszombati pénzügyigazgatósági kirendeltségek területén a legmerevebben ragaszkodnak a rendelet betüszerinti betartásához s ezzel az állampolgároknak az alkotmánytörvényben biztosítóit személyes jogát a legséríőbben korlátozzák. Az interpellálók kérdik tehát a minisztereket hajlandók e az említett kormányrendelet 2-ik § át kifejezetten hatálytalanítani és hajlandók e az elsőfokú politikai hatóságokat az útlevelek kiállításánál a legliberálisabb eljárásra utasítani.

= Az agrárisfák éles támadása Benes ellen. A cseh sajtó most Benessel foglalkozik és meg lehet állapítani, hogy nem valami rokonszenvesen imák a külügyminiszterről. Gyűlöletbe mártott tollal ir Benesről a „Venkov“, Hodzsa lapja, mely politikai botránynak nevezi a cseh nemzeti szocialistáknak azon viselkedéséi, hogy a szombaii képviselőházi botrányos jelenetek után, még mindég nem vonták le a következményeket. Benes még mindég külügymi niszter, noha pártja is erősen követeli, hogy mondjon le, pedig erkölcsi lehetetlenség, hogy a kormánynak tagja legyen egy olyan képviselő, akinek pártja a szombati parlament rombolásban elől

járt. Tényleg — írja a lap — a politikai történelem legnagyobb botránya lenne, ha Benes külügyminiszter maradna. A lap aggasztó jelnek tartja, hogy Benes képviselő, aki pártja brutalitásai után már 48 óráig Prágában tartózkodott, még nem nyújtotta be lemondását. A lap épen úgy érthetetlennek tartja, hogy Klofác. a szenátus elnöke és Slavicek, a képviselőház alelnöke még nem vonták le pártjuk eljárásából a legmeszebbmenő következményeket. Úgy látszik azonban, hogy a Venkov támadása süket fülekra talált, mert a cseh nemzeti szocialiste pártnak e három vezére közül egyia sem akarja otthagyni pozícióját. Talák a csehszlovák demokrácia elvei szerin ilyen esetben szükségtelen levonni n konzekvenciákat.

Politikai kérdések*

Iría: ifj. Koczor Gyula nemzefgy. képv.

Az előbbi hetek politikai eseményei olyan mozgalmasságot tárnak elénk, amilyent falán még a köztársaság fennállása óta nem tapasztalhattunk. A mezőgazdaság vámvédelme, a tisztviselő és tanítók fizetésrendezése és a kongrua kérdése érfhetöleg elegendő okot adnak erre. Különös fontosságot ad ezen kérdéseknek úgy a magyar, mint a németlakfa vidéken, hogy ezek megoldását az eddig a koalícióban levő szociálista pártokkal szemben a kisebbségek legtöbb pártja is támogatja.

Természetes, hogy ilyen nagy horderejű kérdések vitatása nem marad a parlament falain belül, hanem azzal a lakosság legszélesebb rétegei is intenziven foglalkoznak, s egyes pártok állásfoglalását igyekeznek azok ellen kihasználni az ellenlábasok. Magától értetődik, hogy állásfoglalásunk miatt pártunk ellen is történnek támadások, de azt elégtétellel állapítom meg, hogy ezek soha nem nyugosznak komoly alapon s gyökerüket egyedül a népszerűség hajhászó demagógiában találják.

Foglalkozni kívánok ezekkel a kérdésekkel, de előre bocsátom, hogy azok tárgyalásánál nem az utcai szólamok, ;hanem egyedül a nemzeti, gazdasági és politikai szempontok fognak irányítani még akkor is, ha ez talán nem talál mindenült tetszésre. Lehet, hogy egyes kérdések felett röviden siklóm át. Ezt azért teszem, mert vannak dolgok, melyekről az ügy érdekében legjobb nagyon keveset, vagy semmit sem beszélni. S hogy ezt a mai népszerűség hajhászó, az erős, nagy hang érveire felépített politikai világban meg merem tenni, arra az ad nekem bátorságot, hogy tudom, hogy a magyar nép túlnyomó többsége megunta már az üres jelszó-politikát és helyesli cselekedeieinket. Az a felfogásom, hogy a legkönnyebb, legkényelmesebb és semmi munkát nem kivan: mindenre nemet mondani, mig eredményes munkát végezni, célhoz vezető politikát folytatni csakis úgy lehet, ha felelőségteljes cselekedetekre vállalkozni merünk. Felelősség vállalásának memérésé nélkül lehet politizálgatni, de nem lehet céltudatos politikát folytatni.

A felmerült kérdések mindegyike olyan, hogy a szocialista pártok ellenzése mellett egyik sem kerüli volna elintézésre, ha a német-magyar pártok nem támogatják azokat. Az igynevezeü „vámiöbbség“ megala-