Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-06-19 / 73. szám
4, oldal. Komáromi Lapok 1926. június 19. 1 w__r UNGARE a szerencse! 1 A 14. OHztélyaorsjáték f. évi május 29-ki húzásán az UNGAR 8. bankházának, BRATISLAVA, Ventúr-utca 20. szerencsés vevői nyerték meg a legnagyobb főnyereményt 300.000K-t a 213619 sz. sorsjeggyel SIESSEN vásárolni ezen szerencsés bankháztól osztálysorsjegyeket még a mostani főhuzásokhoz. Az uj sorsjáték I. o. sorsjegyei is már kaphatók.»' co I*WE teljesen egyeznek az egyiptomi, Szakkara melletti lépcsős piramissal. Ezeknek korát négyezer évre becsülik. Hogy magyarázzuk azt a Guatemalában talált domborművet, mely egy fát ábrázol, amelynek két oldalán egy férfi és egy nő áll és közöttük a kigyó ? Ennek a korát körülbelül hat évszázaddal Krisztus elöttre teszik És a maya nyelv, amelyről Le Plangeon azt mondja, hogy a szótörzseknek legalább egy harmada görög, hogy számrendszere a huszas alapra volt felépítve, amelynek utolsó nyomaként a franciák a nyolcvanat ma is quatre vingt-nek mondják, vájjon lehet-e ez is mind véletlen, éppen úgy, mint az, hogy az atl-szótő európai és ázsiai nyelvekben nem fordul elő (csak az Atlantisz szóban), de annál inkább az indián nyelvekben és a maya hagyományokban is szó van az elsülyedt országról, amelynek keresésére még később is expedíciókat küldenek ki, éppen úgy mint ahogy egy Szent Pétervárott felfedezett papyrus szerint Sent faraó egész kis flotillát küldött az Atlanti* óceánra, amely öt évig kereste az egyiptomiak őshazáját, de nem találta meg. Atlantisz létezésére tehát igen sok adat utal, de nagy kérdés, vájjon a föld történetének tudománya megengedi-e, hogy feltételezzünk az Átlanti-óceánában egy nagy szigetet, amely már abban a korban sülyedt volna el, amikor emberek éllek a földön Az bizonyos, hogy az Atlantióceán fenekén egy hegyhát húzódik, amely valamikor szárazföldi hidat alkotott a mai Afrika és Dél Amerika között. Vannak, akik azt mondják, hogy ez nagyon régen volt, sok százezer esztendővel az ember megjelenése előtt. Ennek maradványai az Azóri-szigetek, ezekről tudhatott valamit Plátó. Talán az Azóri-szigetek voltak nagyobb terjedelműek és nem is kell valami nagy katasztrófára gondolni, amikor ennek a szigetnek a nagyobb része a tengerbe merült, a földnek számos helyén emelkedik vagy sülyed a szárazföld évente néhánz centiméternyit és az Azóri-szigetek közvetlen környékén a tenger csak száz méter mély. Ebben az esetben a Bermudák lehettek azok a távolabbi szigetek, melyeket Plátó említ és Amerika a szárazföld. Persze mindez csak bizonytalan feltevés. Konkrét bizonyítékunk Atlantiszból az a bronzedény, amelyet Schliemann talált Trója romjaiban és amelyről föníciai írással ezt olvasta le: „Kronosfól, Atlantisz királyától.“ Schliemann hagyatékát, amelyben Atlantiszról beszél, még nem tették közzé részletesen, csak egyes közleményekből tudunk részleteket. Talán ha a közzététel megtörténik, egy lépéssel megint közelebb jutunk Atlantisz ősi problémájának megoldásához. Szanatórium „CARITAS“ Bratislava, Torna-n. 18/b. V 274 Sebészet — Nőgyógyászat I. oszt. napi 80—100 koronáig, II. oszt. napi 56—65 koronáig. Szabad orvosválasztás. Külön szülészeti osztály (Both dr.) I. oszt. pausal szülés 8 napra 1600 korona. II. oszt. pausal szülés 1000 korona. Vezető orvos: FRANKENBERGER dr. egyetemi tanár. Az intézet főorvosa: BOTH JÁNOS dr. egyetemi tanársegéd operatőr. — REÍUCHA LAJOS dr. igazgató fi! áll. goig. leányiskola lanulmámi kirámíulása. Egy minden tekintelben jól sikerült, tanulságos kiránduláson vett részt a komáromi áll. polg. leányiskola 111 A) és III. B) osztályának 51 tanulója, akik június hó 14-én reggel az 5 óra 16 perckor induló vonattal utazjak el Pöstyénbe. A íürdőigazgatóság a legnagyobb előzékenységgel fogadta a vidám leánysereget, vezetőt adott melléjük és mindent megtett, hogy a kedvezőtlen idő dacára a kirándulás a növendékekre nézve tanulságos és kellemes legyen. Megtekintették a tanulók a forrásokat, a fürdőket s meghallgatták a Kúr szalonban a pozsonyi filharmonikusi-k koncertjét. Megfelelő elszállásolásról is az udvarias fürdőigazgatóság gondoskodott. Kedden reggel a kirándulók tovább folytatták útjukat Nyitrára, hol igazán kitűnő ebéd várt reájuk. Mivel esett az eső, autóbuszokra szállva járták be a várost, megtekintették a Várhegyet, püspöki la kást, vártemplomof. Végre egy vidám hangulatban eltöltött tanulságos kirándulás feledhetetlen emlékével tértek vissza kedden este 9 órakor Komáromba. A jó hangulatot nagy mértékben emelte egyrészt az, hogy a kirándulók úgy a vasút részéről, mint Pőstyénben és Nyitrán is figyelmes előzékenységgel találkoztak, másrészt pedig az, hogy a kirándulásban mindenki, még a legszegényebb tanuló is részt vehetett, mert a farsangi délután jövedelme fedezte a kiadásokat. A kirándulás vezetői Banai Tóth Pál igazgató, Haas Elza és Báfyay Mihályné tanítónők voltak, Pár szó Jókai könyvtáráról*) Irta : özv. Feszty Árpddné Jókai Róza, S-'erjesztő barátom egyre nógat: Írjak valamit Jókai Mór könyvtáráról. Könyvtár! Egy analfabéta bibliográfust megbízni azzal: írjon egy hagvon régen — es főleg nem szakértőiemmel látott, né zeh könyvtárról.. . Kegyetlenség! írjon anélkül, hogy ne csak magát, (ez nem volna baj, asszony) de ne blamálja a komoly tudományos lapot. Lehetetlenség. Előre figyelmeztettem: pirulni fog miai;am. Nem bánja? Árn lássa! Tudom, Papának nagyon nagy értékű könyvei voltak. De én soha, se gyerekkoromban, se később nem aszerint nézegettem őket. Ami tetszett, érdekelt, — cirógattam, ha értettem, — elolvastam, — de az értékén, tudományos meghatározásán nem sokat gondolkoztam. Nem is tudok most egyebet, mint elsorolni néhány szép példányt, ami a fantáziámat izgatta, és ezáltal belevésődött. Azt hiszem, a 40—60-as években adták ki az összes magyar írókat (régi magyar népköltészet, népmesék összegyűjtve, aztán Berzsenyi, Gvadányi, Gsokonai, Garay, Tompa stb. föl Vörösmarty-ig) abban a bizonyos zöld *) Ez értékes cikkmutató tudós földink, dr. Sxkabonyi Antalnak Magyar Bibliofil Szemle c. értékes és az egész világ hasonló irányú sajtójában előkelő helyet elfoglaló tudományos folyóiratából, amelynek gondos szerkesztése csak .növelte földink irói himevét. borítékban piros betűkkel. Mind meg volt Papának, — s emlékszem, mint gyereknek Csokonai Dorottyd-ja volt a kedvencem. Esténkint Papa, Mama fel szoktak olvasni egymásnak, s nem ludom, az én kedvemért-e, vagy nekik is kedvencük volt? — de legtöbbször azt vették elő és én olyankor egész boldog voltam. Szinte benne éltem a levegőjében. Láttam Dorottyát, a hajdút, összes zsinóraival és ételeket, ruhákat, szobákat; minden élt bennem és körülöttem. Csokonait egyáltalán rendkívül szep rette Papa I Ugyanilyen zöld borítékba kötve vol-1 tak meg neki Paul de Kock összes munkái és Bánrngerii.PauideKock-on rengeteget mulattak. Milyen a korkülönbség! Én halálosan untam. Pedig szerettem volna olvasni, — mert tud tam, hogy nem illik, — mégse ment. „Quand mérne“ nem ment. Ellenben határtalanul izgatott növekedő éveimben s éjszakáimat végigkisértette Gavarni. Világos zöld füzetekbe volt kötve. Sok, nagyon sok ilyen Gavarni-illusztrációs füzetünk volt. Párizs vidáman és borzasztóan; — táncoló, részeg potrohos bourgeois-k, féktelen debardeurük, — a színházak, mulatóhelyek, utcák élete. le egészen az éjjeli szörnyűségek, kórházi rémképek, kártyabarlangok rejtelmeiig. Akkor még nem tudtam, hogy azok szépek, — de megigéztek, muszáj volt jj néznem őket. \ Egy gyilkos miatt, aki az ágy alul j 5 bújik ki késsel a kezében és vigyorog, | l két hónapig nem aludtam. De nem I mertem etárulni, mi bajom van. Az illusztrációkról beszélve—eszembe j jut Papa egyik büszkesége: Okén nagy | v természetrajza számtalan kötetben. Ma j j már nem igen ismerik, azt hiszem, t \ Akkoriban nagyon hires volt. Pár ezer jj j állat színesen, nagyban. Minden ami | 1 él, — sőt néha még több is, — mert l I a jó Okén úr nem elégedett meg az ) • Úristen fantáziájával, hanem adott neki jj • kölcsön a sajátjából is. Különösen az \ ? akkor még kevésbbá ismert forró égl övi madarak, halak, hüliők világában . j eresztette meg a képzeletét. * Micsoda szörnyetegeket és csodaszép ! j madarakat teremtett a papiroson ! \ Emlékszem egy madárra, amelynek j ; nem volt iába, csak szárnya és farka és f csak nyi<ó virágok kelyhében él. Egy má- ; i sík pedig, amelyiknek egy nagy lant a f ; farka ragyogó színű toliakból s ha fúj * | a szél, — gyenge, — de földöntúli | ? szép hangokat hallat, j Elképzelhető, hogy ezek voltak a i ! kedvenceim * (De nem iudom, Papának is nem-e * I — és ő is nem hitt-e bennük, | I mert sokszor rajta kaptam, gyönyörkö- i ) dik bennük...) | . De legkedvesebb képeskönyve Pápá* jj s nak a Le tour du Monde vö t. Meg- I j volt neki a teljes, — és leszámítva 1 j fantáziái inak kéjutazásait, — nagy hasz- j I nát is vette irás közben. Sok földrajzi, I | helyrajzi, néprajzi adatot szerzett ma- í l gának belőle. I Nagyon, nagyon szerétté a szép il- s | lusztrait könyveket. í ; Milyen büszke volt aDoré-jaira ! Ta- \ I Ián összes munkái meg voltak neki. \ l A francia népmesek ői egész a Don f Quijote iáig, Sőt, gyönyötű Bibliája is, | diszkötésben, ezüst csattokkal. Volt i azután Mamának egy végtelen érdekes jj könyve: Historie de la Mode. Az akkori í könyvpiac leghatalmasabb, legdíszesebb | ruha, bútor-, lakás síb történelme. \ I Tündérvilág volt szépre éhes gyermek- ) fantáziámnak. Ugyancsak nagyanyámé volt a nagy \ illusztrált Shakespeare, sok kötetben, j Hogy ezt ki illusztrálta, már nem tu- j dóm. Az csodálatos, — hogy Papát, aki \ fiatalkorában festőnek készült — vala- J hogy nem érdekelte a képzőművészet. Legalább is arra vall, hogy képzőművészeti munkái egyáltalán nem voltak. Kiállításokra se járt, múzeumok, képtárak se nagyon izgatták. Három festőért lelkesedett csak, — emlékszem: Verescsaginért, Munkácsyért és Ligeti Antal naplementés, sivatagos, romos képeiért. A festők valahogy nem tudták a fantáziáját kielégíteni, — csak az illusztrátorok. Azokért rajongott. Szép régi Hogarthjai is voltak, s egy régi Lavatere. Ha jól akar kinézni, ezt legkönnyebben úgy érheti el, ha naponként használja az egyedül jó ALPÄ MENTHOL - SÓSBOR SZESZT. Az utcának, gyárnak, irodának pora az izzadsággal kapcsolatban kellemetlen komplikátiókat okozhat, vagy legalább is pattanásokat idéz elő. Ezekre desinficiálólag hat néhány csepp menthol - sósborszesznek használata. Óvakodjék utánzatoktól és kizárólag a valódi ALPA SÓSBORSZESZT kérje. Mindenütt kapható I Ára 5'50 Ke ^ 48a—ío No és azután az utazások! Megszámlálhatatlan, kisebb, nagyobb, mégnagyobb, híres, kevésbbá hires útleírás, képekkel és képek nélkül. És az égboltozat! Hiny csillagászati könyve volt! És hány természettudományi! És hány történelmi! Hisz néha 5—6 könyvet tanulmányozott egy-egy regénye írása közben. Aztán mémoir ok, külföldi fordítások ; egy világ, egy egész világ volt ez a könyvtár. És — amit legelői kellett volna említenem — egy egész polc tele régi, megsárgult p!pirosu bibliákkal. A Káldy, Károlyi és nem tudom még hány. És legeslegvégüi, ami azonban egyik legnagyobb büszkesége volt: egy szakácskönyv a XVI. szazadból I Esténként, — ha jó kedve volt — felolvasott belőle, főztünk theoriában: bizony meg is próbálta néha a régirégi ételeket. De jók voltak! Valahonnan Erdélyből küldle Papának egy lelkes honleány. Az Isten áldja meg érié, mert sok rossz hangulatot elmosolygott a Jókaiház felett az az ódon fedeiű, kedélyes szakácskönyv .. . Régen volt; — tán nem is volt igaz mindez. Tán csak álmodtam. O yan régen volt, s valahogy még régebbnek tűnik fel, amint most viszszamerengek... Miért vagyok asszony, szórakozott, bohém, tudatlan! Milyen érdekes katalógust csinálhattam volna. És igy, — csak kusza képekről beszélek. Bocsássanak meg! Hogy védekezzünk az adóvégrehajtók ellen? Által ános és állandó a panasz az adóhátralékok kíméletlen és az e tárgyban kiadott rendeletek szellemével, sőt határozott utasításával ellenkező túlszigoru behajtása miatt. Hogy ezek a panaszok teljesen jogosultak, azt senki sem vonhatja kétségbe, mert hisz napnap után látunk az adók súlya alatt tönkremenő, összeroskadó exisztenciákat, akiknek azután a végső kegyelemdöfést az adók kíméletlen, halasztást nem adó és nem tűrő behajtása adja meg. De az is kétségtelen, hogy ezek a jogos panaszkodások, lamentálások falra hányt borsónál többet nem használnak, hiába sir a kétségbeesett magyar kisgazda és kisiparos, az adóárverés napján mégis csak megverik a dobot a háza előtt és eladják az utolsó ruhadarabját, elviszik az utolsó marháját, a kenyérre való utolsó fillérjét és földönfutóvá teszik — magasabb állami érdekből. Meg kell azonban állapítani, hogy ennek sokszor, nagyon sokszor maga a magyar az oka, mert részben tudat-
