Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-06-19 / 73. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1926. június 19. He Ili iasznalatlannl az óriási előnyt ilyet inéi a pt 1110’ OiBS! iszapom 7 —----------— utolérhetetlen minőségé vei nynjt. § AT Ó! ---------MINDENÜTT KAPH klub nevében Hodina német képviselő aki rámutatott arra, hogy a nemzeti kisebbségek által lakott vidékeken az árvízkárok felvétele és a károsultak segélyezése nem történik a részrehajlatlan igazság szettemében. Követelte, hogy az árvízkárok megelőzéséhez szükséges munkálatok kiadásánál a nemzeti kisebbség vállalkozóit is vegyék figyelembe. Hivatkozott arra, hogy Benes egyik expozéjában kijelentette, hogy Csehszlovákia nem akar, nem fog és nem tud háborút viselni. Felveti azt a kérdést, hogy mire irányul akkor az az óriási hadifelszerelés, amely elnyeli az évi költségvetésnek Vs részét. A hadsereg kiadásainak csökkentése elégséges fedezetet nyújtana arra, hegy a folyószabályozási munkálatokat el lehetne végezni, ezáltal a gazdasági termelés nagyobb biztonságot nyerne, ami hasznára lenne az egész gazdasági életnek. = Az élelmiszerekre vonatkozó törvények egységesítése és reformja. A kereskedelemügyi minisztérium megkezdte az előkészítő munkálatokat, hogy az élelmiszerekre vonatkozó törvények egységesittessenek és rcvidsáltassanak. E célból gyakori megbeszélések folynak a kereskedelemügyi, egészségügyi és földművelésügyi minisztériumok között. = Felesleges minisztériumiak. Már évekkel ezelőtt szó volt arról, hogy azokat a minisztériumokat, amelyeknek felállítását a háborús és az azt követő idők tették szükségessé, megszüntetik és az illető tárca keretébe tartozó ügyeket más, rendes minisztériumokhoz osztják be. Ez a két minisztérium a közélelmezési és közegészségügyi minisztérium, amelyeknek végleges feloszlatását elhatározták. A feloszlatásra vonatkozó kormányjavaslatot a parlamentnek junius 21-én megtartandó ülésén terjesztik be. Itt írjuk meg, hogy a cseh iparospárt képviselőklubja olyan javaslat beterjesztését határozta el, amelyben indítványozza, hogy a fürdő- és nyaralóhelyek szálló és vendéglőtulajdonosainak, a rossz időjárásra való tekintettel, engedjék el az összes adókat. = A bányamunkások szociálb’ztositása. A közmunkaügyi minisztérium egy uj tervezetet dolgozott ki, amely szerint a bánya társládák szorosabb együttműködést nyernének a szociálbiztositással. E tervezet szerint csakis olyan bányamunkásoknak volna aggkori ellátásra igényük, akik legalább 30 éve társládai tagok és az 55 ik évet meghaladták vagy pedig a 60 ik évet haladták meg és legalább 15 éve társládai tagok. A Péter keze. Irta Bartóky József. Mikor Péter hazakerült, az intéző ur megint mindjárt rábízta a juhokat, mert az öreg Szabados, akit szükségből tett helyébe, csak nem tudott ehhez a dologhoz úgy, mint Péter, akinek az apja is juhász volt. Péterrel a felesége is kiment a juhokhoz. Az asszony azt hitte, megint olyan szép életük lesz odakint, mint a háború előtt volt, de bizony csalatkozott, mert nem az a Péter jött vissza, aki elment: valami szomorú ember jött a helyébe, aki lehorgasztott fejjel jártkelt s ha meg ült, maga elé meredve óraszámra hallgatag nézte a földön a semmit. A bojtárokkal sem beszélt, sohasem emlegette, hogy merre s hol járt. Ezt Verőn még megértette valahogy, mert hiszen akik oda voltak, miért, miért nem, sohasem beszélnek viselt dolgaikról, de azt nem értette meg, hogy vele sem olyan az ura, mint amilyen azelőtt volt. Eltelt két hét, három hét, Péter csak nem lett elevenebb. Verőn, mintha egyedül élt volna, olyan magára volt a legelőn. Vigasztalásul aztán felfogott egy kis anyátlan bárányt s azt babus-Íatta. A kis bárány úgy hozzászokott, ogy folyton mellette csetlett-bötlött. De akármennyire vigasztalta is a kis állat ragaszkodása, Verőn sehogysem tudott belenyugodni abba, hogy az ura szinte idegen lett hozzá. Egyszer, dobogó szivei meg is kérdezte: — Mondd meg, Péter, igazán rám nntál s az a bajod? Ha nem kellek, mondd meg s elmegyek. Elég, ha kettőnk közül az egyik boldogtalan .. . Péter szomorúan ránézett az aszszonyra s halkan ezt mondta: — Nem, Verőn, nem . . . Verőn egy darabig megint reménykedett, hogy majd csak elszáll Péter leikéről a szomorúság fellege, de biSi I n Ns® kelt a fővárosba saenisHl 1! i mikor 5 e w * POLLÍK JULISKA ** a tr * 9« * > utódánál 9 2 >. K a í s £ > 2 ■% Kontároaifesn, Nädur-utoa 17. sz. ©* a íf olcsóbban beszerezhetők a legújabb és kényelmes gummi és fa » 3 halcsont nélküli hasfüzők és mell-4 * tartók orvosi rendeletre is. » § s Tavaszi bőr- és cérnakeziyük rr £ w S3 nagy raktára 1 Keztyük tisztítása í * és javításai Selyem és flór harisli nyák nagy választékban! II ü 52 M zony az egyre feketébbre komorodott. Verőn nem tudta ezt másra magyarázni, csak arra, hogy Péter azért ilyen, mert őt már nem szereti. Egyszer, estefelé, mikor ettek, Verőn megint megkérdezte hát az urát: — Mondd meg, Péter, igazán rám untál-e? Hiszen ha megmondod, elmegyek. Péter tovább is a földre nézett s halkan feleit: — Nem csoda, hogy nem bírsz mellettem maradni, nem csoda .. . Verőn nem értette meg, hogy ezzel mit mond az ura s tovább is faggatta: — Mással is megesett már az, mi, úgy látom veled is megesett: valakivel nyilván találkoztál valahol s annál jár most minden gondolatod. Elég sok felé jártál a háborúban .. . Péter erre egyszerre összerezzent, szinte sietve felállott s ott hagyva az ételt, elment a bojtárok és a nyáj után. Verőn meg sírva fakadt: immár bizonyosan tudja, hogy ő most már csak unott kölönc az ura nyakán, akit szeretne kivetni onnanl Hát azt csak nem várja meg, hogy kereken elküldje, vagy elverje?! Nem, elmegyen ő magától is, elmegyen még ma, így legalább kettőjük közül csak az egyik lesz boldogtalan haláláig . . . Verőn sürü könyhullatásokkal öszszekapkodta a holmiját. Először arra gondolt, hogy a kis bárányt is elviszi magával, aztán csak letett erről, s a kis árvát bekötötte a kunyhóba. Az, szegény, bégett utána. De Verőn vérző szivével mégis elment, még pedig nem a legelőn át vágott a falu felé, hanem felkerült a fülpösi töltés felé. Nem akarta, hogy a bojtárok lássák, hogy ő sirva megy el. Es nem akarta, hogy Péter lássa, hogy 5 sirva megy el. . , Verőn a szép nyári estén sirdogálva ment-mendegélt a falu felé. Egyszer aztán, mikor már a falu alatt járt az akácos felől, keserves bégést hallott. Gabona?» akadályokkal. (K. i.) Nem éppen megnyugtató hírek jönnek hozzánk az aranyos Prágából. Az egy héttel ezelőtt lezajlott tüntetések reprizéről hoz hirt a táviró s dobálja széjjel nemcsak itt benn az országban, hanem a messze idegenben is annak az izzó hangulatnak csóváját, amelyet nagyon szeret a hivatalos sajtó-propaganda a gyenge mécses pislákoló erejéhez hasonlítani — kifelé. A gabonavám kérdése a puszta mezőgazdasági keretekből, a demokratikus eiőkelőségü Rudolfinumból kiszökött a politika utcájába s innen igazán csak egy lépés választott el attól, hogy az utca politikai mocsarába kerüljön. És oda is került; a küiső agitációs eszközökben nem épen válogatós kommunista párt teherautóval vitte az utcára s a pártpolitika ez egyébként szolid jármüvet a vámharc tankjának nevezte ki. Annyit meg keli állapítanunk, hogy a hivatalnok kormány kezében tartja a gyeplőt és komoly lelkiismereti kérdést csinált az impromptu rendzavarásból, amely egyébként abszolúte nem nevezhető a két ellentábor erőpróbájának. Az agrárvámkérdésének ugyanis a legnagyobb pikantériája az, hogy egy nem sikerült kompromisszum csinált belőle országos kérdést. Ha a beteggé össze-vissza kompromittált koalíció szocialista pártjai a kongrua kérdésében elérték volna a kormány deferálását, akkor vígan hangzott volna az agrárvámok mellett leadott szavazat a szocialista padsorok felől is. Az ügyesen taktikázó kormány azonban most a „legádázabb“ ellenséggel próbált kiegyezni, mert érzi már, hogy a szocialista tultengés lassankint egészen baifelé tereli azt az irányt, amelyet görcsösen igyekszik legalább önmaga ielkiismerete előtt megtartani. Mert igen téved az, aki azt hiszi, hogy a csehszlovák kormányok a balfeié orientálódásnak hívei. A már nemsokára jubiláló számú kormány igenis jobboldali politikát szeretne követni, annyira jobb oldalit, hogy a politikai kertek alatt vígan kacérkodik s ma különösen az eddig propaganda célzattal, a magyarországi viszonyok nem mindig tapintatos leszólására alkalmas „fasiszmus" rátarti menyecséjével. A csehszlovák kormányzat kovácsműhelyében a gondos honalapítók tüzet fújtatnak a szélsőbal, a középbal és az iniranzigens jobboldal politikai vasára s ahogy a ZONGORA Harmónlum raktár és építő intését. Használt zongorák, p i an i n ó k áfák „ 6:00 K-tól keeáve. £ Javítás és hangolás lelkiismeretesen és szakszerien. Használt zongorák napi áron átvétetnek Schönhofer Vilmos Bratislava, Prímás-tér 1, sz. Valami eltévedt bárányka, — gondolta magában s az ákácos felé tartott. Minél közelebb járt, a kis bárány annál hangosabban bégett, mintha egyre jobban hívogatta volna magához. Amint aztán Verőn odaért a legelső ákácbokrokhoz, hát azok alól hirtelen elébe szaladt nagy bégéssel az ő kis báránya. Verőn felkapta a barikát s babusgatta: — Hát, te kedves, utánam jöttéi! Te rám találtál?! Hogy tudtál rám találni, mikor nem láthattad, merre indultam?! Ekkor megzörrentek az ágak, s az ákácbokrok közül csendesen előlépett: Péter. Verőn szinte felsikoltott: — Péteri Péter most sem szólt mindjárt, csak állott hallgatag s szomorúan nézett Veronra. Ez megkérdezte: — Azért hoztad utánam a bárányt, hogy elvigyem magammal?! Péternek a torkában vert a szive s szinte rekedten felelt: — Ha nem akarsz velem maradni, elviheted .. . —• És te mit akarsz Péter? — kérdezte Verőn. Veled menjek s veled maradjak? Péternek még mélyebbre esett a feje s egész halkan mondta: — Nem biztatlak, Verőn, mert talán nem bírsz mellettem megmaradni, ha te is megtudod, hogy ... Itt elcsuklott a szava s a nagy ember úgy megremegett, mint valami gyenge gyerek. Verőn hozzálépett, szelíden a vállára tette a kezét s anyáskodó szeretettel biztatta: — Mondd meg, Péter lelkem, mi gyötör? Abból, hogy utánam hoztad a bárányt, látom, hogy Istennek hála, nem velem van bajod. Valami más miatt emészted magad! No, mondd el, mi gyötört?! Péter fájdalmasan lehunyta a szemét és szinte hörögte: szükség hozza, használják azokat A kormány ügyes kártyás, akinek a kezében három adut van: a szocialisták, a kommunisták és végül a fasiszták. Akármit hív ki a nagy partiban az ellenfél, kijátsza az egyiket a másik ellen. Hogy az állam nemzeti kisebbségei csak a csendes elégedetlenség szomorú szerepére voltak eddig kárhoztatva, annak oka mindig ez a háromszinti játék volt. De tudjuk azt, hogy a szerencse nem hűséges cselédje az embereknek; a politikai nagy és embersorsba menő kártyajátékban fordul a kocka. Szükség volt itt is egy kis correction de la Fortuae-re s ekkor rájött a bölcs kormány arra, hogy van ennek az államnak vagy négy és fél millió német és magyar nemzed kisebbsége, amellyel becsületes utón, a do ut des elve alapján meg lehet egyezni a felforgató elemekkel szemben. Nem ideális és örökké tartó ugyan a kapcsolat, amely a kisebbségi pártokhoz csatolja az idegesen szavazatok után kapkodó kormányt, de egyedül az agrárvámok kérdése is fényes bizonyíték arra, hogy Csehszlovákiában a történelmi országrész maga parlamentáris életet biztosítani képtelen. Az eddigi erőszakolt barátság a kezdetben mindenható szocialista pártokkal felborult az első komoly attaknál, amelyre a józan polgári gondolkodás vezette a kormánypártok nagy többségét a telhetetlen és a politikai morált nem mindig respektáló másodfeles és legszélsőségesebb elemekkel szemben. A prágai véres verekedésekre a kormány tudott erélyt mutatni s ehhez az erélyhez az eddig mindig lebecsült erőt a németek és magyarok adták. A politikát komoly kötelességnek tudó polgári ellenzéki pártok megelégelték a demagógia vitustáncát, amellyel tönkre— Halottakat látok mindig, de mindig! ... Egy pillanatra Verőn maga is megrémült, hogy Péter halottakat lát mindig, de aztán a kedves beteget ápoló asszonyok nagy erejével erőt vett magán s átkarolva az urát biztatgatta: — Hogy láthatnál halottakat, Péter lelkem! Vesd ki ezt a fejedből! Meghajszoltak a háborúban, azért gondolsz talán mindig ilyenekre! Péter szive remegett, de úgy érezte, hogyha már ennyit mondott, jobb lesz, ha mindent elmond s halk, fojtott szóval, töredezve, beszélni kezdett: — Azokat látom mindig, akiket meghalni láttam s akiket holtan láttam I Mikor ellőtték a jobb kezem két ujját, betettek a szanitécek közé. Ezeket semmibe sem veszik, pedig ezeknek a dolga rettentő l Verona meg-megsimogatta Péter fejét s ez mintha ettől erőre kapott volna, tovább beszélt: — Itthon jóformán sohasem láttam halottat! Ha a faluban meghalt valaki, a legelőn én csak a harangszót hallottam, messziről. Ott meg, hordtam a vérző sebesülteket; sok előttem, sok a kezem között halt meg! Aztán temettem őket sokszor százával, csak úgy, koporsó nélkül hordtam a gödörbe a halottakat, puszta kézzel, ezzel az én két kezemmel... Péter eltartotta magától a két kezefejét s az irtózattól tágranyilt szemmel meredt rájuk. Verőn szelíden összefogta s megsimogatta Péter kezeit. — Aztán a koierabarakkból napjában százával hordtam a holtakat a nagy gödörbe, koporsó nélkül, csak úgy a kezemmel, ezzel az én két kezemmel 1 Mikor fogságba estem : a sipotei fogolytáborban ezrével hullott az ember s én ezrével hordtam ki a hullákat a hóba. A fagyos földbe nem lehetett gödröt ásni, a holt katonákat ; hát csak úgy fektettük le a hóra, sor-
