Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-06-08 / 68. szám

Kedd, 1036. jouias S

POLITIKAI-LAP

BISfizetéai ár csehaflorák értékben: Hőbben ég vidékre postai szétküldéssel: S|ésx évre 80 K, félévre 40 K, neg7edévre 20 K. — Külföldön 150 Ki. gyei szám Ara t 80 fillér.

Roily síi a iSiEdeleiedá isii lottói íopiloi.

Komárom, — junius 7.

Általános elszörnyedés fogadta a közszemlére kitett jövedelemadó javaslatokat és mivel aunak tárgyalására már egy hét múlva rákerül a sor, szükségesnek tartjuk, hogy komoly szózatot intézzünk a jövedelemadó kivt.isi bizottság igen tisztelt tagjaihoz, akik közülünk valók és ismerik ennek a városnak és környékének viszonyait. Nem beszélünk arról, hogy a meghatározott jövedelmű hivatalnokok, havidíjasok, akiknek jövedelme minden körülmények között befolyik, milyen kulcs szerint vannak ezzel az adónemmel megróva, de igenis szót kell emelnünk az iparosok, kereskedők, munkások földmivesek és a szabad pályákon mozgó adózók érdekében.

Úgy tudjuk, hogy a törvény azt rendeli, hogy a jövedelmet egy úgynevezett becslő bizottság állapítsa meg és ez után a becslés után róják ki a jövedelem adó javaslatba hozott összegeit az adózókra nézve. Nem tudjuk, kikből áll ez a becslő bizottság és nem is akarjuk őket tudatosan megsérteni, de azt tudjuk, hogy a kincstár képviselőjének az a kötelessége, hogy minél több adót állapítson meg annak számára és ezen nem csodálkozunk. A kincstári előadó nem ismeri a helyi viszonyokat, de a becslő bizottság tagjai igenis ismerik. Hogy ennek ellenére mégis fantasztikus jövedelmeket hoznak ki az itt élő iparosok és kereskedőkről, a szabad pályák munkásairól, azt nem értjük.

De az adókivető bizottság igen tisztelt tagjainak, akik között ott ül az iparos, a kereskedő, az őstermelő, már tudnia kell azt, hogy az iparos és kereskedő milyen helyzetben van, tudnia kell azt, hogy a termés milyen volt és mi volt a gabonának az ára, tehát ehhez képest kell megszabni a jövedelmet és az utána járó adókat és a háborús pótlékot. Milyen jól illik ez a kifejezés ehhez az adóügyhöz a béke nyolcadik esztendejében, hogy háborús pótlék. Jellemzi azt a háborút, melyet a pénzügyi hatóságok folytatnak az adózók ellen már évek óta és jellemzi azt a törekvést, hogy az adót minden évben magasabb öszszegben akarják megállapítani.

Az adókivető bizottság tagjainak legyen a helyén a lelkiismerete és tiltakozzanak minden egyes esetben, amikor azt érzik, hogy az illető adózó súlyosan van megterhelve adóval. A munkásoknál vegyék figyelembe azt, hogy életszínvonaluk a munkanélküliség következtében mélyen leszállott és a magas jövedelmi adó ezt is lefogja szálli-ALAPITOTTA: TUBA JÁNOS.

Felelős főszerkesztő: GAÁJL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr.

Szerkesztötég és ki»dóhÍT*tal; Nádor-a. 80,, Megjelenik hetenkint háromszor:

kedden, csütörtökön és szombaton.

tani. Vegyék figyelembe azt, hogy a jövedelemadó nem arravaló, hogy azzal az adóalanyt megsemmisítse az állam, hanem gondolni kell a jövőre is, amikor az adózóknak a kereseti viszonyai javulni fognak.

Gondoljanak mindig arra, hogy hogy egy halálraítélt kis határvárossá zsugorodtunk össze, melynek életfeltételei Dapról napra rosszabbak és az erre nézve tett ígéretek napról-napra jobban eltávolodnak tőlünk és mi itt csak vegetálni vagyunk kénytelenek. Kereset, jövedelem ismeretlen fogalmak leltek a reánk szakadt mostoha sors következtében.

= A Magyar Nemzeti Párt a felekezeti iskolai tanítók és tanárom fizetésrendezess érdekében. A Magyar Nemzeti Párt sajtófőnöksége közli: A volt

koalíciós kormány a tisziviselőtörvények javaslatainak elkészítésénél teljesen megfeledkezett a szlovenszkói és ruszinszkói felekezeti iskolai tanárok és tanítók fizetésének rendezéséről, illetve erre vonatkozóan a tanítók fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslat első paragrafusának 3 ik bekezdésében azt mondja ki, h:gy a kormány rendeleti uíon fogja megállapítani, hogy rz állami lanitókra érvényes intézkedések mely időponttól és milyen mértékben lesznek kiterjesztve a felekezeti tanítókra. Miután a felekezeti iskolák tani tóinak igen keserű tapasztalataik vannak fizetésüknek rendeleti utón való szabályozása körül, a Mr gyár Nemzed Párt törvényhozói elhatározták, hogy a felekezeti tanítók és tanárok fizetésrendezését törvény ulján fogják szorgalmazni. Az eddigi diszpozíciók szerint a Magyar Nemzeti Párt az állami tanítókról szóló kormányjavaslathoz kiegészítő inditványt fog beterjeszteni, melynek lényege a következő lesz: A felekezeti iskolai tanítók az egyház részéről élvezett természetbeni és pénzbeli javadalmazása külön részletezett szabályok szerint számítandó az összjövedelembe. Az orgonista és a kántori funkció elvégzéséért élvezett jövedelem a tanítói jövedelemtől teljesen különálló s ez utóbbiba nem számítható bele. Ezt az inditványt indokolttá teszi az a tény, hogy a felekezeti iskolai tanítók az állam és a társadalom számára ugyanazt a kuliurmunkát végzik, mint az állami tanítók s ezért a legelemibb követelmény, hogy munkájuk egyforma díjazásban részesüljön. A kántori és orgonista funkció jövedelme a tanítói összfizetésbe azért nem számiiható be, mert a kántori és tanítói kettős funkciót végző egyén e fizetést külön munkával érdemli meg. Értesüléseink szerint a cseh agrárpárt hasonló törvényjavaslat benyújtását tervezi Zoch püspök, képviselő utján. Nincs kizárva, hogy a Magyar Nemzeti Párt törvényhozói ezt a javaslatot fogják támogatni, amennyiben annak elvei a fentebb vázolt indítvánnyal megegyeznek. Már most bizonyos az, hogy a különböző nemzetiségi polgári pártok együttműködésére ebben a kérdésben is okvetlenül szükség lesz, meri a szocialisták elvakultságukban eme tisztán szociális és kulturális üggyel szemben is a legszélsőségesebb ellenzéki álláspontot jelentették be.

= Az 1927. évi költségvetés. A minisztériumokban már dolgoznak az 1927. évi költségvetésen és néhány minisztérium el is készítette már költségvetését és azt beterjesztette a pénzügyminisztériumhoz. Úgy tervezik, hogy junius végéig az összes minisztériumok elkészítik költségvetésüket és akkor a pénzügyminisztérium azonnal hozzáfog az egyes fejezetek tárgyalásához és összeállításához.

= Az adóreformot elhalasztja a

kormány. Az évek óta Ígért adóreform javaslatot még a Svehla-kormány bejelentette, hogy a tavasszal beterjeszti a képviselőháznak. Elmúlt a tavasz és néhány nap múlva hivatalosan is beköszönt a nyár, az adóreformról pedig mindeddig nem terjeszfettek elő törvényjavaslatot, pedig a hivatalnokkormány szintén magáévá tette SvehSáék programmját. Prágai hirek szerint a hivatalnokkormány az adóreformot az őszi ülésszakra halasztotta, mert szerinte a mai politikai viszonyok nem alkalmasak arra, hogy a ja vasié tot nyugodtan letárgyalják.

= A kisantant szerződései. A kisaníanl legközelebbi konferenciáját junius 17—18-ra iervfczi. De még a konferencia élőit megújítják azokat a szerződéseket, amelyeket egymással kötöttek. A szerződések, amelyek a kisantant alapjául szolgálnak 8 amelyek Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia között köttettek, lejárnak és a három állam elhatározta, hogy prolongálni fogja a szerződéseket.

= Angolország állásfoglalása Magyarország raeilsti. Most, hogy a Géniben tanácskozó Népszövetség napirendjén szerepel Magyarország pénzügyi ellenőrzésének ügye, Franciaország és a kisantant államok arra törekednek, hogy a megcsonkított Magyarország továbbra is a Népszövetség ellenőrzése alatt maradjon. Bethlen gróf miniszterelnök és Smith főbiztos az ellenőrzés megszüntetését kívánják, mert Magyarország teljesen szanálta magát, ellenségei azonban, mint eddig minden alkalommal, ezúttal is aknamunkát folytatnak ellene. Angolország és Olaszország azonban a legnagyobb jóindulattal és megértéssel van Magyarország iránt és különösen Angolország állásfoglalása jelent nagy fontosságot. A „Daily Telegr.“ hosszasan foglalkozik a Népszövetség ülésezésével és hangsúlyozza, hogy Angolország semmit sem változott a magyar kérdésben. Angolország ragaszkodik ahhoz a felfogásához, hogy a frankügy tisztán Magyarország beíügye és senkinek sincsen joga idegen állam belügyeibe beavatkozni. Az angol kormány genfi megbízottja azon lesz, hogy a frank hamisítás ügyét senki se használhassa ki diplomáciai fenyegetés végrehajtására. Ha Franciaország és a csehszlovák köztársaság megkísérelnék, hogy Smith főbiztos indítványával szemben elleneznék Magyarország pénzügyi ellenőrzésének megszüntetését, akkor Angolország ebben a kérdésben a legélesebben szembe fog helyezkedni velük.

Hodzsovo.

Komárom, 1926. junius 7.

A helyi csehszlovák lap hosszú politikai oktatásban részesít bennünket azért, mert szó tárgyává tettük, hogy a szinmagyar Csallóközben a vasúti állomásokat mind átkeresztelték cseh feliratú nevekre és Tany-Nemesócsa állomást egyszerűen Hodzsovónak keresztelték el, amelyen még meg sem száradt a vakolat. Ezen a mohóságon ütköztünk meg, amely a szinmagyar Csallóközt ősi magyar neveitől megfosztja és elnemzetleniteni igyekezik, ami abból is kiviláglik, hogy az állomásokon a magyar feliratokat is eltüntették.

Ez az eljárás beleütközik a nyelvtörvénybe, beleütközik a száz százalékos magyarság azon jogába, hogy községeit egy tőle egyáltalán nem értett és soha nem használt névre keresztelik el, holott minden községnek a saját jogkörébe tartozik az, hogynevét meg akarja-e változtatni, vagy nem? Csehszlovákiában nem tartják szükségesnek erről a községeket értesíteni, minket is elneveztek vagy lefordítottak Komáméra anélkül, hogy erről a város valaha is nyilatkozott volna.

Hodzaovót adta ez a türelmetlen csehszlovák lap cikkének és annak háromnegyed részében politikai oktatást ad a magyarságnak arról, hogy a szegény szlovákságnak milyen kevés joga volt, mig Magyarországhoz tartoztak, hogyan magyarosították el erőszakosan őket és hogy nem volt szlovák elemi iskolájuk, egyetlen polgári iskolájuk és középiskolájuk és hogyan nyomja el Magyarország az ma ott élő szlovákokat.

Minderre, ami egyáltalán nem függ össze Hodzsovó vasuli állomás nevével, rövid a mi válaszunk. Mi úgy tudjuk, hogy Szlovenszkóban kétmillió szlovák él, akiknek nemzeti öntudatát tiszteljük. Ha az a bizonyos magyarosítás olyan keményen ment volna, akkor ma nem élne itt kétmillió szlovák, sem pedig Magyarországon kétszázezer „elnyomott“ szlovák. Még nem hallottuk, hogy egyetlen békésmegyei szlovák is visszakivánkozotí volna Szlovenszkóba, pedig kaptak volna földet, amennyi nekik jól esett volna. Mi nagyon megelégednénk azzal az elnyomással, milyenben a magyarországi szlovákoknak van részük.

Elmagyarositásról beszél? Mi is beszélünk és pedig fogunk is beszélni az elnemzetlenitéstő!, amelyről patcónusuk Hodzsa „apánk“ úgy nyilatkozott, hogy nem lesz soká itt magyar kérdés. Állitanak-e mindenütt magyar iskolát, ahol 20% magyar kisebbség van, amint azt a törvény és békeszerződés rendeli? Nem a lex Apponyival kell ezt a kérdést elintézni és retorziókat emlegetni, mert minket nem kérdeztek meg akkor, amikor ide csatoltak és mikor ide csatoltak, akkor olyan békeszerződéssel akarták helyzetünket elviselhetővé tenni, amely kisebbségi és nyetvi jogainkat teljesen biztositja.

Ha a magyarság fegyverrel lett volna meghódítva és ebbe az államkeretbe kényszerítve, akkor lehetne olyan magas lóhátról velünk beszélni, de igy arról le kell szállni. A csehszlovák alkotmány ünnepélyes deklaráció és mi abban bíztunk, hogy azt becsületesen végrehajtják és itt demokratikus egyenlőséget teremtenek. Hogy milyen szép egyenlőség uralkodik itt, arról minden számunkban beszélgetünk. A nyelvtörvény végrehajtását nézze meg a cikkíró ur a komáromi pénzügyigazgatóságnál, állami árvaszéknél, a komáromi járásbíróságnál, ahonnan tévedésből sem igen kapunk magyar idézéseket és határozatokat.

A szlovákok elnyomása olyan dajka - mese. amelyet a szlovákok sem hisznek el. Hány olyan szlovák nagyság van, aki március 15-én a Talpra magyart szavalta, pedig erre senkit se kényszeritett senki. Talán Csernoch Jánostól megkérdezte valaki, mikor hercegprímássá kinevezték, hogy Szakolcán született és tótul beszél-e, mint anyanyelvén? Alig hisszük. Sem a minisztériumokban, a legfelső bíróságoknál elhelyezett szlovákoktól. Dr. Bella János, a zsupán testvére, aki kúriai tanácselnök Budapesten, bizonyosan hazasietett volna a brünni kúriához, ha nem lett volna megelégedve azzal az „elnyomással“,