Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-05-01 / 52. szám

IH«*fveaketodlk óvlol/atu,

00

Szombat, 1086. májas 1,

POLITIKAI* LAP

Kiőfisetési ár eaehKlovik értékben: Helyben é* vidékre postai szétküldéssel: Bfésx érre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. - Külföldön 150 K6.

Ejfjrei 'lén ár« i 80 fillér.

ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS.

Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nádor-«. H, Megjelenik hetenkint háromszori

kedden, csütörtökön és szombaton.

i rali h v.

Komárom, — ápril. 30.

A köztársaság az ünnepek sorába iktatta májas elsejét, mint a munka ünnepét. Ennek szimbolikus jelentősége az, hogy meg kell becsülni a munkát, amelyből áll az élet és meg kell becsülni a munkást, ha az a saját körében teljesíti önmagával és a társadalommal Szemben való kötelességeit. A munka, és pedig nem csak a fizikai munka, hanem a szellemi munka még inkább az, amely előreviszi a nemzeteket. Az egyiptomi gúlákon nemcsak annak a százezer rabszolga munkásnak a hihetetlen erőfeszítését bámuljuk, hanem azokét is, akik azt megtervezték és ezt a roppant munkát a vas ismerete nélkül, fagépekkel befejezni tudták, az épilőmérnökökét.

Újabban a csehszlovák köztársaságban az a gyakorlat kapott lábra, hogy munkán csak a fizikai munkásnak a teljesítményét értik. Nem szabad ezt lekicsinyelni, de mi ezt nem vagyunk soha képesek elválasztani a szellemi munkától és az építésben nem a habarcskeverésen és a téglák egymásra rakásán csodálkozunk, hanem a tervezőnek a munkáján, mely szépet hoz létre s a munkás csak a tervező gondolatainak a végrehajtója.

A felnövő nemzedéket meg kell tanítani a munka tiszteletére, mert e nélkül a gazdasági élet meddő lenne és a mnnka annak a legfontosabb tényezője. A szénmunkás, aki azt a föld mélyén fejti, talán nem is sejti, hogy ezzel millió és millió gépet táplál, vasutakat indít el és milliónyi munkásnak ad foglalkozást. És ez a nagy összefüggése a munkának teszi azt előttünk tiszteletreméltóvá.

A világ gazdasági átalakulása sok újítással jár. Még emlékezünk a kézműves me>terlegényekre, akik segédek voltak és nem munkások. Ma csak munkás van és szervezettségüket politikai felszabadulásuknak köszönhetik. Lassale és Marx csodálkoznának legjobban, ha a munkásságnak politikai hatalmát látnák és szervezettségüket szemlélhetnék. Viszont ennek Í3 megvan a maga hátránya, hogy a munkásság vállait sokan politikai érvényesülésekre használják fel, amelyből csak egyéni érdekek kamatoznak, de nem használnak magának a munkásságnak. A csehszlovák köztársaság erre különösen sok módot nyújt.

A munka ünnepe akkor volna teljes, ha május elsején a szerszámok pihennének a munkással együtt és ezt a napot a nyugalom csendes szemlélődéseiben tölthetnék. Ámde ezen a napon szokott fellángolni a politika a legjobban és lobog az osztályharc tüze és hirdetik az osztálygyülöletet mindenki ellen, aki nem fizikai munkás. Meg kell becsülni a fizikai munkást, mert életét gazdasági jólélünk emelésére, kényelmünk biztosítására fordítja, de jólesnék egyszer azt is hallani, hogy a világ fejlődése a technika csodálatos vívmányaival nem a fizikai, de a szellemi munka eredménye és a fizikai munka csak akkor viszi előre a világot, ha az a szellemi munkával egyetértve dolgozik.

— Halogdják a képvise'őház összehívását. Csak a hét elején terjedt el a cseh sajtóban megjelent hírek nyomán, hogy a képviselőházat május 6-ra összehívják. Azonban ez a hir egyelőre korainak mondható, mert sem Cserny miniszterelnök, sem pedig a nemzetgyűlés elnöksége nem határozott még az Összehivá3 végleges időpontjáról. A miniszterelnök rnég folytatja a volt koalíciós partokkal tárgyalásait és hir szerint ugyan a tárgyalások kedvezően folynak, azonban megsem olyan ^yors ütemben, hogy a képviseiőhézat május 6 ra össze lehetne hívni. (Jobban már más terminus merült fel, amelyet az optimisták tartanak lehetségesnek s a mely szerint május 11 re hívják egybe a képviselőházat Azonban ez a terminus is csak önkénytes kombináció lehet, ha figyelembe vesszük, hogy az elnökség mindezideig nem határozott és csak a legközelebbi napokban fog ütést tartani, hogy tárgyaljon a képvhelőház összehívásáról.

= Sürgős interpelláció az iskolaügyi m niszterhez a lefoglalt egyházi birtokoknak a zár alól va'ó felo'dása tárgyában. Benyújtják: dr Szüllő Géza keresztény szocialista nemzetgyűlési kép niseíő és társai. Tisztelettel kérdezzük miniszter urat, 1. Hajbndó e azonnal intézkedni az iránt, hogy az összes lefoglalt .gyházi birtokok "a zár alól feladassanak és tulajdonosaiknak visszaadassanak. 2. Hajtandó e a zárgondnokbizottságot utasítani, hogy a lefoglalt egyházi birtokok jövedelméről az elfoglalástól kezdve a legpontosabban számoljon el és 3. végül hajlandó-e gondoskodni arról, hogy addig is, amíg a mai helyzet tart, a jövedelem legalább az eredeti célra fordittassék.

= Nrcs kilátás a bákeszsr/tidés'k revíziójára. Ruyssel Tivadar bordeauxi egyetemi tanár, a Népszövetségi Ligás Uniójának főtitkára, a napokban Budapesten előadást tartott a nemzeti kisebbségekről. Ugyanezen atkalommal nyilatkozott egyik újságnak a békeszerződések revíziójának a kérdéséről,melyre nézve a következőket mondotta: Felfogásom szerint nemcsak reményt táplálhatunk abban a tekintetben, hogy a békéket revízió alá veszik, mert hiszen azokat 24—25 állam irta alá és nagyon valószínűtlen, hogy revízió esetén mindezek az államok belemennének a változtatásokba. Épen azért ez az ut, vagyis a szerződések közvetlen revíziója nem mutatkozik gyakorlatilag járhatónak. Ezzel szemben sokkal inkább járhatónak tartom azt az utat, hogy az érdekelt államok egymás között közvetlenül egyezzenek meg.

= A hivatalnok törvény képezi a hivatalnok kormánynak és a pártoknak legnehezebb feladatát, amelynek megoldásán immár féléve tárgyalnak, de úgy látszik igen kevés eredménnyel.

Magát a törvényt a volt koalíciós pártok valamennyien kivánják megvalósítani, azonban minden egyes párt a maga érdekét akarja érvényesíteni. A képviselőház, ha összeül, első dolga a hivatalnok törvény nspirendre tűzése lesz, de hogy ez megtörténhessék, egy közös javaslatban szüxséges megegyezni és épen ez a bökkenő, hr gy ez a meg egyezés nincsen eddig biztosítva. Az elvitathatatlan, hogy amíg a kormány és a volt többségi pártok között létre nem jön a megegyezés, nemzetgyűlést egybehívni céltalan dolog s mivel a cseh nemzeti szocialisták újabb nehézséget támasztanak, egyelőre alig remélhető, hogy a régóta elintézésre váró törvényjavaslat tető alá kerüljön.

= Bírálat a Népszövetségről. A magyar nemzetgyűlésen a költségvetés vi Iájában felszólalt Lukács György volt miniszter és bírálat tárgyává tette a Népszövetséget, amely szerinte már összetételében csak a győztes államok szervezete és a kisebbségi kérdések tárgyalására teljesen alkalmatlan. Lehetetlen eljárás az, hogy idegen világrész szavazata döntő befolyással lehessen egész Európára és veleegyütt a óvilágra. A Népszövetség szervezete sürgős revízióra szorul. Többek között nagy hiba az, hogy a magyar kisebbségi ügyekről j^pán vegy brazíliai delegátus referál, akmek fogalma sincs a magyarok speciális viszonyairól és helyzetéről. Módot keil találni arra, hogy a kisebbségi panaszok elintézése nemcsak a tanács valamelyik tagjanak kívánságára történhessek, hanem arra a Népszövetség minden egyes tagjának, sőt a kisebbségek é'delrképvi&eletének is joggal kell bírnia. A N-pszövetségnek az a politikája, amelyet, a kisebbségek ügyében folytat, igen aggasztó, mert nemcsak elzárkózik a kisebbségi jogok védelmétől, hanem a többségek védőjévé és megbízás nélküli ügyvivőjévé szerződik. Fölkéri a kormányt, hogy tiltakozzék ez ellen.

ü jMÉiÉ IMIHgei.

Komárom, 1926 ápr. 30.

Ilyenkor a jövedelemadó kivetésének eiőestétyén általános diskusszió tárgya az, hogy milyen bizottság fog ezekkel a kivetésekkel foglalkozni. Az úgynevezett „becslőbizottság* elvégzi a kivetésnek előmunkálatait és a többi a jövedelemadó előadójának a do'ga. Tapasztalatból tudjuk, hogy az előadó ur a kincstár érdeseinek a legmesszebb menő képviseletét tekinti hivatásának és igy a jövedelemadó kivetési bizottság tagjaira hárulna a feladat, hogy ott az adózók érdekeit képviselje. Ezt azonban minden vonalon nem lehet várni ettől a bizottságtól, amelyben az érdekképviselet nem oly széles, hogy minden foglalkozás és szakma megtalálhatná védelmét

Vannak benne iparosok, kereskedők, a múlt évben például a őstermelők hiányoztak. Ámde az iparnak és kereskedelemnek ii ennyi valfaja van, hogyan tudná azt az az egy két ember lelkismeretesen képviselni? A kereskedelem szakmái közül csak egyet, a férfi és női divatkereskedőket hozzuk fel például és ha azzal számo'unk, hogy ma a szolid kereskedelem 20% haszonnal kalkulál, akkor ugyebár ebből le kell vonnunk 1%-ot postai költségekre, 2% a gyáros forgalmi adója, amelyet a vevőre hárít és további 2% a kereskedő forgalmi adója, amely együtt 5%-nak felel meg. Ennek levonása után már csak 15% marad a kereskedelmi haszonból, amelynek fedeznie kell az üzleti rezsiköltségeket, a

Személyzet fizeiését és a boltbért, az összes adókat es ebből kellene a kereskedő háztartási költségeit is fedezni, sőt a kereskedelmi váltóknak a kamatait is, mivel az árukat ma 30 nap alatt kell kifizetnie a kereskedőnek.

De nézzük egy könyvkereskedő helyzetét. aki ma ugyebár megcsappant vevőkörrel kénytelen számolni, mert az emberek megélhetési viszonyai ma kiszorították a könyvet még a jobb háztariásokból is A régi vevőkör nagy részben eltűnt. A könyvtáraknak ma nincsenek magyar könyvszükségletei, sőt az 1918 után m-gjelent könyveket a legnagyobb nehézségek közt lehet csak behozni. Tudja- e ezeket mérlegelni a kivetési bizottság, mikor ezekre az adófizetőkre keiül a sor ?

így mehetnénk végig a kereskedelem minden ágazatán. Senki sem lát bele ezekbe a dogodba és az adókivető bizottság csak f lmunkét végez akkor, ha nem all a rendelkezésére alkalmas szakértő, aki ezekben a dolgokban véleményt mondana nekik A leglényegesebb dolog lenne az oojektiv adóztatás szempontjából meghívni a tárgyalásra a szakmák képviselőit, akik híven tájékoztatnák a kivető bizottság tagjait és azoknak nem kel ene lelkiismeretükön erőszakot teve bólintani ahhoz, amelyet nem ismernek, de amelyről életbevágó fontosságú határozatokat hoznak.

Ha pillantásunk az ipar területére téved, ott ugyanez a kép vár reánk. Képviselve van egy két szakma, de mit ért ez a többi iparág viszonyaihoz. Mit tudja, hogy a cipőgyárak és a Bat'a tönkretették a cipészipart és az csak javításokból kénytelen tengetni életét. Mit lúd ahhoz, hogy a készruha kereskedések mekkora versenyt folytatnak a szabóiparosokkal? És mit tudnának arról, hogy mindezen iparágak legitim mivelői mekkora versenynek vannak kitéve a falvakon százával tengődő kontárok részéről, akiknek száma egyre gyarapodik azokkal az iparosokkal, akik a reííene es adók súlya alatt visszaadni kénytelenek iparigazolványaikat.

Ha az építő ipart vizsgáljuk, arra a tapasztalatra heti *u nunk, hogy a hajdan tekintélyes építő iparunk ma romokban hever és jeleni éktelen foltozgatásokból tengődik, mert uj építést csak a pragm vállalkozók kapnak az államtól. Mis pedig építeni nem tud. A háztuldjd nos a lakóvédő törvénytől tönkre van szocializálva és boldog, ha öse^ztendőben egyszer lemeszeltetheti kívülről a haza falát. Van e szakértő, aki ezt mind megmagyarázza a kivető bizot Ságnak.

A legnagyobb serelmük a gazdáknak volt a műit években, amikor a kivető bizottságban nem volt gazda és az előadó javaslatai mentek keresztül. Hogy ezen papiros számvetésadatairól tájékoztassuk az érdekelteket, ismerniök kell a kivetési kulcsot a földbirtokjövedelemhez. Ezt kataszteri holdanként 2000 koronára tették. Hogy ezt ki állapította meg és milyen alapon, az örök titok marad. Mert mi nem ismerünk a Csallóközben ilyen gazdákat. Lehet, hogy azzal a marsruiával érkeztek ide a hivatal vezetői, hogy itt tejjel és mézzel folyó Kánaán van és itt Csehország éléskamrájában vannak, tehát meg lehet nyomni az adógombot, de borzasztó tévedés ez és a termelőkre nézve pedig végzetes is ez a vélemény.

Az adókivető bizottság tagjai tegyék megfontolás tárgyává, hogy itt e^y forgalmától megfosztott határvárosbao élünk, amely csak árnyéka régi forgalmának. Az állami tisztviselő és tisztviselő és katonaság nem vásárol minálünk, a város utcáin beesett arcú nyug-