Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-05-01 / 52. szám

2. oldal. Kewüresai Lapok 5 92* saájtrs 1. POLIO nt óléi* laetet len minőségével nynjt. = MINDENÜTT KAPHATÓ! = díjasokat látunk és nagyszámú mun­kanélkülit, akik fogyasztani nem képesek. Valamikor a lövőizergyárnak 5000 munkása fogyasztó kontingensét képviselt. Elmúlt és mi pótolja most ezt ? Talán a dohánybeváltó, amelynek fele munkása idegen és itt nem költ semmit, keresetét haza viszi? Ezeket adják elő az adókivető bizott­ság előtt annak tagjai, hogy a hivata­los személyiségek is meggyőződjenek ezeknek az unalomig hangoztatott dol­goknak igizságáról. Amerika és Páneurópa. Irta: Gr. R. N. Coudenhove-Kalergi dr. Páneurópa, az európai egyesült államok amerikai mintára való egye­sülésének apostola, gróf R. N. Couden­hove-Kalergi dr., aki tudvalevőleg a telet Amerikában töltötte, mostan röpi­­ratban számol be ottani tapasztalatairól. Mivel a tudós arisztokrata eszméi egyre népszerűbbek lesznek Középeurópában, a Kassai Napló bécsi szerkesztősége a következőkben közli Coudenhove-Kalergi gróf érdekes beszámolójának markánsabb részleteit. Az elmúlt év októberének 24-től 1926 január 9-ig az Északamerikai Egyesült Államokban időztem, mint Paneurópa első követe. A Fereign Policy Association vendégeként előadá­sokat tartottam Páneurópáról Newyork­­ban, Bostonban, Pailadelphiában, Chi­­kágóban és Cincinatiban. Mint az Institute of Economies vendége Wa­shingtonban beszéltem, az international House felkérésére azután újra Newyork­­ban. A nyilvános előadások mellett számtalan bizalmas megbeszélést foly­tattam Amerika politikai, gazdasági és szellemi éleiének vezéreivel. Az amerikai utazás egyaránt propa­ganda- és tanulmánycélokat szolgák A propaganda célja az voit, hogy Amerika közvéleményét informáljam és megnyer­jem Páneurópa szövetségeséül. Egyúttal tanulmányoztam az Északamerikai Eyye­­sült-Államok berendezkedését és a Pán­amerikai Unió vonatkozásait az európai problémákhoz. A propaganda eredmé­nyeként Amerikában megalakult Pán­európa amerikai segitőbizottsága. Tanul mányulam eredménye viszont az, hogy igen sok politikai, gazdasági és kultu­rális érveket gyűjtöttek Páneurópa szük­ségességéről. Amerika Páneurópa eszméjét szívesen és előítélet nélkül fogadta. Habár az amerikaiak utazásom előtt keveset tud­tak Páneurópáról, nem kezelték ezt a gondolatot utópiaként, hanem megvaló­síthatónak tartották. * * * Európa 150 év előtt a világ korlátlan ura volt és Amerika kicsiny, szegény gyarmat. Ma Európa már elvesztette világuralmát, szegény és tehetetlen, mig Amerika a világ leghatalmasabb és leggazdagabb területe lett. Az ember­anyag itt és ott ugyanaz, csak a rend­szer más. Az amerikai rendszer diadala ma már vitán felül áll. Ha Európa nem zárkózik el a tény elől, úgy követnie kell az amerikai példát, hogy megmentse exiszíenciáját. * * *n Az amerikai unió nemzeti, politikai és kulturális előfeltételei nagyban kü lönböznek az európai viszonyoktól. Ezért Európa nem utánozhatja minden vonatkozásban Amerikát. Az európai államok szövetségének tekintette! kell lennie a nemzetek nyelvi és kulturális sajátosságaira. A nemzetek közösségévé kei! kifejlődnie, úgy mint Amerika az egyének közösségévé fej­lődött. Nem szabad megszüntetni a történelmi nemzeteket, hanem egymás-Tavaszi eső. Irta : Feleky Sándor. Hulldogálnak esőcseppek. Szürke, óltnos unalom, Bús, egyhangú koppanásuk Álmodozva hallgatom. Nézem, nézem s amint hullnak, Eszembe jut énnekem: így múltak el napok, évek, így pergett le életem. Lassan eláll az esőzés, Szél seper a kert fölött S a lehullott esőcseppből Mi lett? Pára, semmi, köd. Életem hogy őszre hajlik, Utánam is mi marad ?1 Pár könnyes vers, mely szivemből Fájdalmasan felszakadt. Lesz-e, aki befogadja Az én árvult dalaim, Hogyha kérnek bebocsátást Tört sziveknek falain? Vagy csak esőcseppek vagytok Ti is, elsírt énekek? Múlás szele tovasodor S mindnek vége, vége lett?... De mig én itt az esőről Írok csüggedt dalokat, Kint már nap süt, rigó nevet: Komolyan az élted ne veddl S vidám nóták írására csalogat. A föld. Irta : Mados György. A napkorong sugárzó, vörös fény­­ayel emelkedett a dombpupok fölé s a kivilágosodott égbolton délen is, {szakon is bíboros kendőket lobogtat­tak a felhők. A tavaszi hajnalok ilye­nek, amelyekben a láthatatlan erők, az élet gazdag erői, melyek a napból áradnak a földbe, a földből a fákba, a fák virágjából a fiatalok szivébe s a dolgos embernek ilyenkor már nyug­talan karjába, de beáradnak a haldokló leikébe is — reménynek. Az öreg Dorogh Péter leikébe is beáradtak. — Tán megérem a nyarat, tán nem — nyöszörögte köhécseíve, de inkább arra gondolt, hogy igen . .. Két el­aszott karja elörenyujtva, mozdulatla­nul pihent egymás mellett a dunyha felett, párnákkal magasra támasztott fejére ráderengett az ablakon át a haj­nali nap s a mennyezet alól arcára hullatta sápadozó fényét a még min­­dig égő lámpa. Sárga, csontos, fáradt volt ez az arc, ez a fej, olyan, mint a lélek halálba merülő koporsója. — Borbála... Borbála ... — suttogta az asztal felé — hát... én nem tu­dom, mi lesz. Nem tudom... A nemzetes asszony megrebbent az asztal mellett, ókuláréját leemelte sze­méről és hirtelen összegyűrte a leve­let, melyet Pestről kapott, a fiától, ifjú Dorogh Pétertől, az ősjogásztóí. Vidám, kurta sorok voltak benne, va­lami hejehujás hajnal után írhatta, tán az orfeumban, muzsikaszó mellett... Ki tudja? Odatopogott az ágy elé és leült ott székre. — Aggyak ebből az ezerjóból vagy megkennyem tán a hátadat? — kér­dezte gyöngéden és elsimogatta a be­teg homlokáról a verejtékes hajszála­kat. Két esztendeje szunyókált már igy az öreg Dorogh ágya mellett. .. mert nem csal az idő, hiszen két tél ágyazta fel odakünn ravatalát a főidre és két hoz kell kapcsolni őket. Európa két pontban utánozhatja Amerika fölényes föderativ szervezetét: a politikai orga­nizációban, amely kizárja a háborút az északamerikai unió államai között és a' gazdasági organizációban, amely az egyes államok közötti vámsorompók ledöntésével jólétet és tömegprodukciót teremtett Európának azonban sohasem szabad elfelejtenie, hogy a kapitalista Északamerikai Egyesült Államok és a kommunista Síovjetoroszország közé van ékeíva. Európának ezért meg kell változtatnia politikai és gazdasági struk­túráját, de meg kell őriznie kulturális tradícióit. Egy munkás brutális táma­dása egy munkáspénztári orvos ellen. A merénylőt azonnal letartóztatták és a bíróság 14 napi fogházra ítélte. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — április 30. A komáromi munkásbiztosiíási pénztárban Bardócz József dr. fog­orvosi rendelést is végez a Skoda hajógyár és a dohánybeváltó mun­kásai és munkásnői részére. Az orvost előzékeny és humánus modo­ráért munkáskörökben is általában kedvelik és épen ezért a legnagyobb megbotránkozás fogadta a városban egy vele szemben erőszakosan fel­lépő munkás merényletét. A munkásbiztositó pénztár rende­lőjében naponta délután 4—5 óra közt fogadnak fogbetegeket, mikor már a gyárakban a munka véget ért. A múlt hét egyik délutánján Pápes István dohánygyári munkás a várakozók közt előre tolakodott és az orvost türelmetlen szavakkal és durván hivta fel fogainak a kijavi­­íására. Bardócz dr. nyugodtan vála­szolt és azt jelentette ki, hogy ilyen hangon nem enged magával tár­gyalni. — Majd megmutatom magának — hangzott a munkás fenyegetése tá­vozás közben, amelyen a jelenlevők is általánosan megbotránkozlak. A betegekei, akik öt óráig jelent­keznek, orvosi segélyben részesítik. Ekkor azonban az ajtót bezárják. Egy-két perccel öt óra elölt ismét odatolakodott Pápes és a várakozó munkásnők előtt egyszerűen beleült az orvos rendelő székébe. Bardócz dokíor nyugodtan ismételte az előző DBBCBBSB8E BOKSaSSSSBI gavitiraiTWiTMt A/Wri-TWfBilWiWr i nyár pirította ki a Dorogh-kuriához I tartozó földek kalászait, amióta igy . nyűglődik együtt a nagybeteg urával. — Aggyak ebből az ezerjóból — kérdezte mégegyszer és az araayesikos csészében meglötyögtette az orvossá got, A nemzetes ur fájdalmasan felnézett. — Nem kell,.. semmi nem kell már nékem — sóhajtotta — csak még a fiút szeretném látni, Pétert, mert ... hátha utoljára. . . hátha ... Csepd lett. Az ablak felé pillantott, a tavaszi fény felé, de úgy révedt el pillái alatt a nedvességben úszó szemgolyó, mint­ha nagyon messze nézne, a kitárt­­keblű azúrég alá, a tavaszi széltől su­sogó nádasokra, a fehérbeborult aká­cos erdőkre, a szárba serkedö búza­táblák felé, messze, messze, a szép, meleg világba, talán utoljára. — Nyugodtan megyek el. . . nyu­godtan — susogta a felesége felé. — Itt van ez a kúria és körülötte ötszáz hold prima föld ... A nemzetes asszony megrettent. — Hol van az már ? Kié az már 1 ? — szaladt át agyán a fájdalmas gon­dolat, de pillanat alatt elnyomta en­nek a gondolatnak még a néma só­haját is. .. . Olyan föld — folytatta a beteg —» hogy dolgos ember keze alatt aranyat csordit még a szikese is . .. Itt a tavasz, ha most nekifekszik a fiú, áldást hoz minden baráz­dája ... Jó föld, el is tart benneteket, nem kell félnetek senkitől, semmitől, kölcsön se kell kérnetek, de meg ha jó nyarakat ád az Isten, magától hoz­záragad idővel a másik ötszáz hold is. Minden a munkától függ, meg az idő­tök Az ég áldása meg az ember szor­galma minden a föld körül. Sokat ha-ZONGORA Harmóniára raktár é* építő tetézel Használt zongorák, p i a n i a 6 k ájak ef.CO K-tó! kendre. 3 •tawRáa és hangolás lelkiismeretesen és szakszerűen. Használt zongorák napi árcm átvétetnek Schönhof er Vilmos Bratislava, Piiraás-tér 1. az. napon lelt kijelentését, hogy csak akkor tárgyal vele, ha elégtételt ad neki a vele szemben elkövetett sér­tésekért és azokért engedelmet kér. — Meri ezt mégegyszer megismé­telni ? — hangzott a munkás kihívd válasza. A doktor megismételte a szava­kat és erre a dühén uralkodni nem tudó rabiá­­tas ember halántékon vágta öklével a kötelességét teljesítő orvost. Erre általános pánik keletkezett és a tettes elmenekült a zavarban. Bardócz József dr. az esetről hala­déktalanul látleletet vétetett fel és az államrendőrségen feljelentést tett a merénylő munkás ellen akit a rend­őrség előállítóit és őrizetbe vett, majd az államügyészséghez kísértetett át. Papes ellen az ügyészség hatóság elleni erőszak és könnyű testisértés címén emeli vádat és Dom a István büntető járásbiró tár­gyalta az ügyet, aki a brutális munkást 14 napi fogházra délte, mely azonnal jogerős lett. A város lakossága felháborodás­sal tárgyalta az esetet, amelyhez fogható még nem fordult elő a munkásbizfositó pénztárnál. Ipari és kereskedelmi szakképzettség emelése. Nekünk .magyaroknak, akik évszáza­dok viharai között mindig csak az élet kapuja előtti — bár reményteljes — mégis riikán vigasztaló eredményű ácsorgásban éllünk le évtizedeket, év­századokat, minden változás, «linden újítás zaklatásnak iünik fel abból a csendes keleti nyugalomból, amely rá­fekszik még ma is minden kukuraép közölt első helyen megállt fajunkra. táróz az ember szerelnie a föld iránt, az ember jószive a föidhöz. Mert jó szívvel kell érezni és jó gonddal kell gondolni a földre, mint ahogy jó szem­mel is kell nézni rá, éppen úgy, mint a jószágra . . . Érted ? .. . Simogatás az nékik, hálával fizetnek érte .. . Nem felejti azt el a gazdának a föld, ha jókor tavasszal alányomja az ekét, friss kézzel idejében belészórja a magot, úgyhogy mire rálangyosodnak a má­jusi esők, már nap felé fut a csirája zöldje .. . — Hallod-é fiam ? Fejét most félig felemelte. Szemén különös, hideg tűz lobbant át, de csak pillanatra, aztán már újra elhomályo­sodtak a fáradt szemtekék, de a hosszú pillák árnyékából időnként egy-egy me­leg pillantás villant elő, mintha nézne, látna valakit. — Hallod fiam ? ... Neked mondom, Péter — folytatta szaggatottan, pi­­hegve, suttogva. — Ne ked mon-dom... Mert... most-már ... itt maradtok anyáddal, egyedül, itt, ebbe a szép darab földbe . .. Mind a miénk a nyár­fásig most már, ameddig valamikor is az volt ... Mert a nyárfásig a miénk volt az régen is, mikor még az én nagyapám húzta rá a barázdát. . . Miénk volt mind az ötszáz hold .. . Keskenyen nyúlt el, hosszan, végig a bihari határon, úgyhogy napszentfilós­­kor ráhajolt az ég alja .. . Három akol jószág volt rajta akkor is, mint most, meg öt nyáj birka . . . A nemzetes asszony újra felrettent. — Hol jár már az az öt nyáj birka? Ki jármozza, ki feji a három akol jó­szágot I ? — sóhajtozta magában. — Elvitte a fiú jókedve, elvitte a kártya, a pesti muzsika. Elporlott, kicsúszott a kezünk alól, még jó, hogy szépszeré­vel, nem csúfos dobszóval.. . Előszőtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom