Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-04-13 / 44. szám
2. oldal. Komáromi Lapot? 1928. április 13. ,P0LI0’ DIMM szerencsés vegyi összetételénél fogva a legjobban koncentrált következéskép a legkiadósabb szappan. s MINDENÜTT KAPHATÓI gyen továbbra is meglántorithatatlan apostola. Fedor Miklós képviselő, meghatóban köszöni meg a nagy tömeg éljenzéseivel meg megszakított üdvözlést. Mindig vágyakozott Nyugat Szlovenszkóra jönni, hogy elhozza a Keletiek testvéri üdvözletét. Bennünket a keserű sors köt össze, s midőn a keserűségünket ontjuk ki, szembetaláljuk magunkat azzal a kigyógyi hatatlanul terpeszkedő gyanúval a kormányzat részéről, hogy államellenesek vagyunk. Rámutat arra, hogy a régi, sokszor átkozott magyar időkben Szlovenszkó volt az állam ipari része, Szlovenszkó akkor tudott kenyeret adni népének, s akinek itt nem jutott betevő falat, azt bőségesen, testvéri szeretettel látta el a magyar alföld. Ma Szlovenszkó csendes, itt nem hallani a szorgos munka szerszámainak zaját, itt bedőlt gyárkémények, roskadozó gyárépületek, munkátlanságban senyvedő nép ezrei, erőtlen karjai jelzik a demokratikus kormányzat könnyetfakasztó eredményeit. Szlovenszkón az őilakók lettek az idegenek, s hogy panaszkodni mernek, feléjük szegzik mindig az irredentizmus osloba vádját. Mi mindig követelni fogjuk, hogy a törvényeket egyformán alkalmazzák ránk, és a törvényt mindenkor tiszteletben tartva, mindig csak a törvénymegengedte eszközökkel folytatjuk a harcot népünk kenyeréért. Beszéde folyamán végigsorolja azokat az elviselhetetlen terheket, amelyek ma a lakosság minden rétegének vállát nyomják, s amelyek súlya alatt teljesen összeroppan. Itt minta Sweitzot akartak teremteni s a sok beígért boldogság helyett ma a nyomor ácsorog az őslakosság kapuiéban. Az állam kormányzata csak a jakosságtól követel mindent, de adni nem ad semmit, pedig igen rósz kormányzat az, amely csak terheket rak lakosaira, de azzal nem törődik, hogy a terhek erős váltakon nyugodjanak. A történelmi országokban minden virul, ott van élénk, pezsdülő ipari és kereskedelmi élet. Ugyan jogtalan-e tehát a mi feljajdulásunk, hogy meg kell egyszer szűnni ennek a rendszernek, jog tálán e követelésünk, hogy ne munkanélküli segélyek alamizsnájával, hanem munkaalkalmak nyújtásával álljon az állam hatalmas ereje a polgársága segítségére? 24.000 útlevelet adtak ki a szlovenszkóiaknak Amerikába s a többi külföldi államokba a nagy felszabadítás óta s ugyan mi mást bizonyít ez a szomorú statisztika, mint azt, hogy itt nincs kenyérkeresö alkalom, itt nincs munka? Az adók mindenféle fajtája nyom bennünket, az állami budget horribilis deficitekkel dolgozik s a kormány 24 millió koronát osztott ki a legutóbbi választások előtt a koalíciós pártok politikai propagandájára Hatalmas hadsereget tartunk s egész hadát a rendőröknek, csendőröknek, minden utunkat figyelik, spiclik vesznek körül bennünket, mert mindenki érdemeket akar szerezni az állam e szomorú „konszolidációs" munkájában. Mi nem követelünk mást, mint azt, hogy Szlovenszkón a szlovenszkói lakosság megélhetése biztosittassék, Sziovenszkó az őslakosságé, nyelvre, vallásra, foglalkozásra való tekintet nélkül. A keserűségek pohara megtelik és kicsordul belőle a hét esztendős szenvedés, melyre mi orvosságot keresünk. És ez az orvosság: az összetartás és lankadatlan küzdés a mai rezsim ellen. Elismeri, hogy az állampolgárság kérdésében Dérer javaslata enyhülést hozhat, de addig is, mig az ezreket és ezreket érintő kérdés elintéződik, hány szlovenszkói őslakos jut a legkétségbeesettebb nyomorba ? Az állampolgárság kérdésének erőszakos feszegetése nem fog bennünket megrettenteni, mert mi szlovenszkóiak itt maradunk, ahol szü lettünk, ahova bennünket őseinkiől örökölt föld köt. Hlinka s néhány társa a legutóbb oly (kirohanást intézett a régi magyar re zsim ellen, amelyek után gondolkodóba kell esni, vájjon hogy képzeli Hlinka a szlovák autonómiát kivívni. Mert igen nagy tévedésben leledzik, ha azt kép zeli, hogy az összes szlovenszkói nemzeti kisebbségek nélkül valamit is el tud érni. Az autonómiát csakis az öszszes szlovenszkói összlakosság egy nagy frontjával lehet megvívni. S ha úgy képzeli Hlinka, hogy egy miniszteri bársonyszék, egy nagyzsupáni síallum, néhány közjegyzőség elnyerése kimerítik az autonómiát, úgy elárulják az autonómia tiszta eszméjét. Lehet, hogy a kormány a mai tehetetlenségében uj választások kiírásával is fog kisérletezni. Nekünk ebben az esetben minden módon azon kell lennünk, hogy a két magyar testvér párt egy utón haladhasson. Végtelenül sajnálja, hogy a magyarság egységére való számos kísérlet nem járt eredménnyel. Az a szent törekvés, amely a magyar nemzeti párt megalakítását alkalmasnak tartotta az egész magyar nemzeti kisebbség egyesítésére, kissé elszámitoita magát különösen a zsidóságnál. Ha a magyar nemzeti eszme felszívó ereje a magyar zsidóságot a közös táborba hozta volna, úgy teljesen megtudná érteni a nemzeti párt igyekezetét, de sajnosán kellett tapasztalni, hogy a zsidóság 115 000 szavazata nemcsak hogy elveszett a magyarságra nézve, nemcsak hogy megfosztott 5—6 képviselőnktől, hanem egyenesen a kormány pártjainak erejét növelte. Azt a reményét fejezi ki, hogy a magyarság megtalálja a legközelebbi választáson az egység útját. Akármint is hengerit a mai kormányrendszer mázsas sziklákat a nemzeti kisebbségek jogaira, nem szabad elveszíteni a reményt, hogy sokáig ez a rendszer nem tanhat, mert az igazságot elzárni nem lehet, az igazság követeli a maga jogait s ha a szlovenszkói őslakosság minden rétege vallásra, fajra való tekintet nélkül összefog, Szlovenszkóra uj tavasz jön. A hatalmas szónoklatot a hallgatóság a legnagyobb figyelemmel hallgatta és számtalanszor szakította meg kitörő éljenzéssel és tapsokkal. Annyira lebilincselő volt Fedor képviselő előadása, hogy a népgyülésen levő más pártbeliek, még a kommunisták is a legnagyobb figyelemmel kísérték minden közbeszólás nélkül, sőt ezek sorából is fel felhangzott az elismerés hangja. Böhm Rezső orsz. főtitkár ezután ismertette a nyelvrendeletet teljes részletességgel s rámutatott azokra a kötelességekre, amelyeket teljesíteni nyelvünk fennmaradása érdekében a magyarságnak eimulagzhatatlan kötelessége. Behatóan foglalkozott a nyelvrendeiet folytán beállott hivatalos eljárások változása következtében követendő teendőkkel. Ismertette mindazokat a jogokat, amelyek a magyar nemzeti kisebbséget illetik a különböző bírósági kerületekben. Rámutat arra, hogy a nyelvrendelet fontossága éppen abban van, hogy legalább azokat a jogokat követeljük, amelyeket még meghagytak számunkra. A nemzet a nyelvében él s szent kötelessége minden magyar embernek az élet minden körülményei között nyelvét megőrizni és csorbítatlanul adni át utódainknak. A nagy figyelemmel hallgatott szakszerű kitűnő ismertetés után Dosztál Jakab helyi pártelnök megköszönte Fedor Miklós nemzetgy. képviselőnek és Bőhm R ;zsö o szágos főtitkárnak a politikai helyzet ismertetését bőven kimerítő hatalmas szónoklataikat és a népgyülést bezárta.} Asszonyainkhoz! Szeretteink, gyermekeink és a gondterhes férj ápolástokra van utalva. Legnagyobb szerete tűket nyeritek el, ha szükség esetén azonnal és mindig segíteni tudtok. Ezt megkönnyíti egy üveg valódi L P A MENTHOL - SÓSBORSZESZ Egy üveg ára 5.50 Ke. Mindenütt kapható. Ez egy brochurába van csomagolva, melyen a használati utasitás olvasható. Minthogy sokszor este, vagy vasárnap van rá szükség, — mikor minden zárva van — ezért vásárolja meg azonnal, hogy szükség esetén kéznél legyen. 48-i—II ««8 i íz adó tárgyalásokhoz. A jelenlegi jövedelmi adó becslésénél mint becslő biztosnak megadatott a mód arra. habár rövid néhány percre is, hogy bepillantást nyerhessek az adólabirintus belsejébe. Mint a mesebeli királyfi, ki nagy küzdelmek árán jut be a mesebeli tündérkertbe, én is abban a mesékbe illő adóügyi tündérkertben végtelen figyelemmel voltam, úgy hivatásomat illetőleg, valamint az adóügyi előadó viselkedése és szavai iránt, melyekből mint figyelő és áldozati bárány a következő konzekvenciát vonom le. Az adóügyi előadó végtelenül udvarias ember, kifogástalan társalgási tehetséggel bir, és szavai annyira lekötelezők, hogy szinte megfőzik az embert. Ennek dacára még ma is csodálkozom azon, hogy milyen arc és színváltozáson megy keresztül, hogyha a becslő biztos az áldozati bárányt szerinte túlságosan könnyűre mérlegeli és mindjárt ki is mondja, hiszen ez az ember tavaly ötször ennyire volt felvéve! Tavaly előtt meg négyszer ennyire!! Ebben a két mondatban látom az egész adópolitika szerencsétlen voltát, és az egész adópolitika csődjét, ebből a két mondatból származik a négymilliárd adóhátralék, amire az adózóknál nincs fedezet. Ha az iparos minden erejével minden tudásának latbavetésével azon munkálkodik, hogy az évi bevétele minél nagyobb legyen, ez az iparosnak kötelessége és dicséretet érdemel, mert ezzel nemcsak magának, hanem a köznek is és igy az álamnak is hasznára van. De az állam s ebben az adóhivatal hogyan, mi címen emeli évről évre az iparosok adóalapját ? Urak! Finánc uraink, hol van itt a a józan ész, hol van az okosság? Hói van az igazság ? Nem látják önök, hogy csúszunk le évről évre lejebb és lejebb ? Nem látják önök, hogy még ma is gyá rakat zárnak le, munkás tömegeket bocsájtanak el munkahiány miatt? Nem látják önök, hogy nincs a kész árura kivitel ? Nincs itthon vevő, nincs aki az iparosnak a munkásnak munkát adjon ? Miért kell az adót minden évben a múlt évinél magasabbra emelni, mikor az iparos minden évben lejebb csúszik, szegényebb, nyomorultabb ? Urak I A komáromi iparosnak már nincs meg a létminimuma, miért csodálkoznak önök ha az adóbecslő iparos nem tudja iparostársát a létminimum fölé helyezni ? Önöknek számolni kell a valósággal. Az adózók már csalódtak, most önök fognak csalódni ha nem térnek az igazság útjára, mert egy év múlva az ilyen hamis adóenelés nem adót, hanem a négymilliárd helyett nyolcmilliárd adóhátralékot fog eredményezni. Adóbizalmi iparos. Szeretetvendégség. — 1926. április 11. — Amint már előre jeleztük, a Komáromi Proh Jótékony Nőegylet, vasárnap rendezte ez évben második szeretetvendégségét a Kollégium nagytermében, amely ez alkalommal is megtelt érdeklődő közönséggel, amely a nemes szellemi szórakozást összetudja kötni a jótékonysággal, amikor a szenvedő szegények arcáról leiörli a nyomor áltat előcsalt könnyekei. A legnagyobb elismerés illeti a Prot. Jótékony Nőegylet agilis vezetőségét, hogy a szereteívendégséget újra felvette működési sorozatába, mert ezzel igen sokoldalú nemes céit szolgált Elsősorban is uj forrást nyitott meg a jótékonyság számára. A derék egyesületnek olyan sok a szegénye, hogy azoknak felsegitéséhez újabb és újabb anyagi eszközök kellenek. A szeretetvendegség ez anyagi eszközök előteremtésében van nagy segítségére az egyesület elnökségének, amely mindent elkövet, hogy szegényeinek nyomorát enyhítse. A szeretetvendégségnek nemcsak ebben rejlik nagy fontossága, hanem abban is, hogy a szeretetvendegség az anyagi támogatást nemcsak egyszerűen megköszöni, amint legtöbb adományozásnál történik, hanem a támogatásért bőséges szellemi kárpótlást nyújt és változatos, nívós és vallásos tárgyakban is bővelkedő műsorral kedveskedik azoknak, akik a szeretetvendegséget támogatják. És ezzel nemcsak knlturmissziót teljesít a derék egyesület, hanem a vallásos nevelés ügyet is előbbre visszi és erre a túlmodernség fertőjébe, mocsarába sülyedt világnak égetően nagy szükségé van. Amit a XX. század eltévelyedett felfogásai, irányai és erkölcsei lerontanak, azokat van hivatva újra felépíteni a szeretetvendégseg, amely a vallásos tárgyú előadások mellett nemes, tiszta szórakozásban részesíti a hallgatóságot. Örömmel kell megállapítanunk, bogy a Prot. Jótékony Nóegyiet szeretetvendegségein mind söbo és több érdeklődő jelenik meg, akik lelki szomjúságot éreznek, hogy vallásos felbuzdulásuk növekedjék és lelkűket a szép, a jó, igaz nemes érzések felmeiegitö sugarai aranyozzák be. És örülhetünk, nogy a sok-sok léha, nangos szóvat csalogató szórakozás piaci lármája, reklámja náluk siket fülekre talál és a szeretetvendégség hivó szavára megtöi tenek egy nagy termet. A vasárnapi szeretetvendégsegen is igen nagy számú, szép közönség vett részt. Hét óra fele már sürü rajokban érkeztek a látogatók, akik az ízlésesen, csinosan megtérített és feldisziten asztalok körül foglaltak helyet es szép csendesen, halk beszélgetés közben várták a műsor megkezdését. A műsort közének, a 37. dicséret vezette be, amelyet a közönség állva énekelt el. Majd Zsemlye Lajos, a kiváló és szép készüusegü heienyi ref. h. lelkész magas szárnyalásu, meghaló és a szivek, lelkek ajtaját megnyitó imája az ahitat szárnyain a magasba emelte a hallgatóság gondolatvilágát. Az amtatos imádság után ugyancsak Zsemlye Lajos megkapó btbliamagyarazata Következett, amelyben a Peter aitai feltámasztott áldott kezű Thabita magasztos munkája és a Komaromi Prot. Nőegylet könnyeket felszántó áldásos tevékenysége között mutatta ki a szoros kapcsolatot és a mindenkit magával ragadó bibiiamagyarázat végén az Ég áldását kérte a Nöegylet nemes munkájára. Majd Weisz Kornélia, elemi iskolai igazgatónő szépen átgondolt és pompásan felépitet szabadelőadása következett. Gyulai Pálról, a nagy és egykor rettegett kritikusról, Petőfi sógoráról születése száz éves évfordulója alkalmával emlékezett meg nagy szeretettel és a nagy férfiú emléke iránt érzett meleg tiszteletből fakadó, közvetlen és keresetien szavakkal. Megkapó párhuzamot vont Gyulai és Petőfi tájszeretete között. Gyulai a berces Erdélyi, Petőfi a délibabos magyar rónasagot szerette. Meleg szavakkal mutatott rá a két költő szerelmi lírájában megnyilatkozó különbségre.