Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-03-27 / 37. szám
1936 március 27. Komáromi Lapok 8. oldal. f l Képviselő : Komárom, Hetény, r FŰNK MŐR^I épületfakereskedő és vállaltaié r Ekeié» > Keszegfalva részére Rákőczi-ut 40. Telefonsz. 51. vonásokban ecsetelte a közszellem határtalan megromlását és a keresztyén világ ellen szervezkedő történelmi materializmus romboló hatását. A világot megváltani Ígérő uj tanok istentagadókat, atheistákat, hitehagyottakat termelnek ki az áldozatul esett társadalomból és megmételyezve a lelkeket, a fö!diség és a testiség rabszolgáivá teszik őket. A lelkek uj reformációjára van szükség, amelyet Kálvin szellemében kell keresztül vinni. Nehéz munka vár azért a lelkipásztorokra és a presbiterekre, akiknek megkell vívni a harcot a nagy ellenféllel. A harcban elől kell járnia a presbiternek és az egyház megerősité sének és fentartásának munkájában fáradozni kell, hogy az egyház tagjai előtt példakép világoljon Az előadó felsorolt i a presbiter mindama kötelességét, amelyet úgy a hitélet terén, mint az egyház anyagi ügyeinek intézésében, az egyháztársadalmi téren és általában az egyház minden előforduló ügyeiben teljesítenie kell. Az egyház elleni áramlatok hatása elől meg kell menteni az ifjúságot és a vallás megsemmisítése ellen fennálló szervezetekkel szemben meg kell szervezni a keresztyén ifjú ságot is, amelynek nevelésére nagy gondot kell fordítani. Minél odaadób ban foglalkozunk az ifjúsággal, annál sikeresebb lesz a nevelés, az egyház jövőjéről van szó, azért pedig sem niféle áldozatot nem szabad sajnálni. Majd az előadó emlékeztetőleg idézte fel a feszült figyelemmel hallgató presbitereknek azt a történelmi kapcsolatot, reggelre már élettelenül hulljanak le a szárról. Pár nappal azelőtt még kinn pompázott a kertben a többi fehér rózsa között, amikor jött Bertalan Já nos, hogy levágassa, megölje s a Gazsó Mária szobájába ravatalozza fel egy kicsi virágvázába, — A békének, az alázatosságnak, a tiszteletnek a szinét hordozza a szirmom — szólt a fehér rózsa. — Boldogan virultam, pompáztam az ezervirágú kertben. Féltő, ápoló kezek gondosságát élveztem, amikor egy napon Bertalan János levágatott, ki ragadott társaim közül. Ahogy rám nézett, amikor kiválasztott, éreztem, hogy sajnál, éreztem, hogy csodálja a szépségemet, s éreztem benne, amit ő maga sem érzett, ami öntudatlanul húzódott meg a szivében s amit mi virágok mindig észreveszünk, mindig meglátunk valakiben, aki megöl vagy megölet minket. Az alázatosságot, a tiszteletet akarta velem tehozzád hozni s én megadással tűrtem a gyilkoló olló hideg hasítását a testemen. Most leesett egy pici fehér srirom, halk zörejjel érintette meg a piros rózsa szárán a zöld leveleket, azután élettelenül, holtraváltan húzódott meg a fehér csipkéteritőn. A vörös rózsán volt a sor. A le hulló fehér szirom érintésétől összezörrentek a levelek és hóditó illat burkolta be suttogó szavait, amikor megszólalt. A szirmok mint apró tüznyelvek csapódtak össze. , amely a kálvinista egyház és a magyar i nemzet között évszázadok óta fönnáll. ■! Egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk azt, hogy mikor mi a magyar református egyházat védjük, s annak megszilárdításán dolgozunk, ugyanakkor a mi nemzetünknek, magyar fajunknak fennmaradását biztosítjuk 1 A mély hatású, lelkeket megragadó előadás után Galambos Zoltán, komáromi ref. lelkész tarlóit előadást az egyház mai helyzetéről, amely hasonlatos az estéhez, amely után már csak a halál következik. Foglalkozott az egy házi életben uralkodó közszellemmel, amely semmiképen sem szolgál javára az egyháznak -és példákat hozott föl annak illusztrálására, hogy sok elöljáró, dacára a súlyos helyzetnek, még mindig nem tud hivatása magaslatára emelkedni és kötelességét nem teljesiti a kívánt módon Meg kell indítani mielőbb a belterjes egyházi munkát, amely megmenti majd az egyházat haldoklásától. Az édesanya iránti végtelen szeretettel kel! körülvenni fiainak az egyházat is, amely lelkiekkel táplálja híveit s amely megmenti a veszendő emberiség lelkét az elkárhozástól. Az igazi prédikátor ihletett szavaival buzdította és lelkesítette at konferencia tagjait az áldozatos munkára, amellyel az egyháznak piros hajnalhasadása fog megszületni, hogyha min den elöljáró hiven teljesiti kötelességét I A gondolatokban gazdag, fordulatos előadást Kenessey Béla dr. (Ógyalla) tanácsbiró mély bölcsességtől áthatott, igazi krisztusi hittel telített előadása — Bertalan János a kedvesem, a párom mellől szakított el. Ott illatoztunk egy száron, egymás mellett s boldog csendesség, mámoritó illatár volt a szerelmünk A hajnali napsugár volt a nyoszolyánk, gyöngyöző harmat az italunk, s méhek zümmögése az örökös dal, amit szerelemről, boldogságról dalolt. Hallottam a Bertalan János szivének dobogását, amikor közelitett hozzám. Beleláttam a szivébe s a te arcodat láttam ott. Tudtam, éreztem, hogy meg kell halnom. De utoljára még megérinthette szirmom kedvesem arcát s az utolsó harmatcsepp az ő szirmaira hullott a szivemből. Éjf éli egy órát ütött a templomóra, amikor egy vörös szirom bukott az asztalra a fehér mellé. Mint vörös vér- Csepp virult a fehér térítőn, mint egy picike vörös láng lobogott, égett, mint egy alig dobogó, mérges szónyilakkal keresztüldöfött sziv, pihegett a fehér rózsaszirom mellett. Mint a Mária szive. Szomorúan hajtotta irigyelt fejét utánuk a tearózsa. Alig-alig élt már, érezte, hogy csak pár szó még az élete, csak egy rövid visszaemlékezés valaki.e, akinek a halálát köszönheti. Sárga szirmai elhalványulva ültek a kocsányon. Halk szavak tartották, amiket el kellett még mondania, bele kellett lopnia egy fehér leányálom szomorúságába egy fehér szerelemről. S azután mindennek vége. Késleltetni akarta az időt. Messzire akarta látni azt, aminek pár pillanat még a megkövette, amelyben a jó példát mutató presbiter alakját mutatta be éles körvonalakkal. Csak az szolgálhatja igazán az Urat, aki szívvel és hittel dolgozik az egyház boldogulásán Hívők kellenek az egyháznak, csak hívők vezethetik és intézhetik annak ügyeit sike résén, mert csak a hívőnek munkáján van az Isten áldása. Aki Krisztust nem fogadla be leikébe, az nem méltó arra, hogy presbitere legyen egyházának. Pedig a Krisztus hívta őt, de ő nem hallotta meg a Megváltó szelíd szavát és nem vált hűséges szolgájává. Előre tekintő szemekkel kell munkálkodnunk és meg keli védenünk az egyházat az ellene irányuló különböző materialista támadásoktól. Ez pedig csak akkor lehetséges, hogyha minden tagja az egyháznak hivő, aki harcolni tud és akár önmagát is fel tudja áldozni. Az anyagiasság korában óva inti, hogy kitartással és egész hittel szolgálják az egyházat, mert annak esetleges elpusztulása az egész emberiség pusztulását jelentené. A szivekbe markoló szavakat lebilincselve hallgatták a jelenlevők, kik lelkesen ünnepelték a kitűnő előadói remek előadásáért. Ugyancsak Kenessey dr. tett javaslatot arra, hogy az egyházmegye ezentúl is tartson presbiteri konferenciákat, amit örömmel tett ma gáévá az értekezlet. Galambos László (Rété) lelkész tanácsbiró indítványára egyhangúan kimondották, hogy a konferencián elhangzott előadásokat és beszédeket kinyomatja az egyházmegye, hogy azok minél szélesebb körben váljanak közkincscsé. Az indítványozó nemes ál“ dozatkészséggel 500 K t ajánlott fel a nyomtatás költségeire, amit riadó éljenzéssel és őszinte köszönettel fogadott a konferencia. Gálffy Géza (Gallér) tanácsbiró meleg szavakkal támogatta az indítványt és kérte az esperest, hogy a kinyomtatásról gondoskodni szíveskedjék. Fülöp Zsigmond javaslatára kimondották, hogy az ősszel ismét tartanak konferenciái a presbiterek. Végül Erdélyi Pál dr. egyházmegyei gondnok szólalt f 31. aki meleg, közvetlen szavakban köszönte meg azt a rendkívüli nagy érdeklődést, amellyel a presbiterek az első konferencia iránt viseltettek. Az ős keresztyének ju»nak eszébe, akik a katakombákban gyűltek össze bibliával és fáklyával. Mikor a sötét katakombákba beléptek, meggyujtották a fáklyákat és világosság lett s mikor távoztak eloltották. Az első konferencián megjelent presbiterek is vigyék magukkal az itt meggyujtolt fáklyákat, ho^y otthon övéiknek világosságot gyujisanrk velők és majd az őszi konferencián hozzák magukkal vissza újra, hogy itt megint meggyújlhássák. Amit a megjelentek itt értékesnek találtak, fogadják szivükbe s vigyék magukkal és őrizzék megl Ismételve megköszönte az érdeklődést és a konferenciát bezárta. Dél felé járt az idő, midőn az értekezlet véget ért és a XC zsouar ehő versének eléneklése után a presbiterek, lelkűkben feledhetetlenül bevésődött emlékekkel távoztak az ősi Kollégium falai kö ül .. érkezése. Vontatottan kezdett beszélni, csendesen, ólomlábakon jártak a szavai és nesztelenül. Nem szórta tele a * kelyhe illatokkal, csak a szirmok szine kisérte Mária szivébe a hangokat. A sárga tearózsa szine. Az irigységé. — Mindenkitől irigyelten és minden más rózsát irigyelve, királynőként ültem tövises trónusomon. Igen irigyeltek A selymességemet, az élettől, a szépségtől húsos szirmaimat szerették volna. Úgy égtem egy ezüstfenyő szomszédságában, mint az égen a csillag, mint világitó mécses az éjszakában. Szépségembe gyönyörködtem. Ez volt az éle tem. O, engem nem látogatott a méhek serege, hiszen édes csókokat nem rejtegetett az ajkam. Minek is jöttek volna Én nem szerettem a többi tearózsát, énbennem nem termett édességet a virágszerelem. Csak a harmat hullott reám hajnalokkor és én megfürödtem az apró gyöngyszemekben, hogy szebb, még szebb legyek mások nak és önmagámnak És irigyeltem a többi rózsáktól a szerelmet, a méhek csókoló ajkait, a hajnali szellőt, amitől szerelmesen hajoltak össze, édes szavakat suttogtak egymásnak. A királynő, a szívtelen, a szépséges királynő voltam én és semmi más, Amikor Bertalan János jött, tudtam, hogy hozzád fog hozni, hogy nálad kell meghalnom. Boldog voltam. Sohse volt nagyobb örömöm, semminek sem örültem úgy mint a halálnak. Bertalan János tétovázva állt meg előttem Nem akart letépni Nem szerette a színemet. Az irigység szinét Pedig irigyel téged mindenkitől, félt más férfiak vágyakozó pillantásától s még azt a szeretetet is magának szeretné, amivel másokat kell körülvenned. Az ő szivében i^ van egy sárga rózsaszirom a fehér és vörös mellett. A kertésznek kellett figyelmeztetni őt, hogy — Vegyük le ezt a gyönyörű tearózsát is, nagyságos ur — és Bertalan János alig bólintott, máris belémszakitott a gyilkoló olló. Mondom neked, örömmel halok meg. Elhallgatott. Mária nyugtalanul hánykolódott a díványon, majd hirtelen felriadt, Éppen akkor hullott a csipketeritőre egy sárga szirom Hajnalodott már odakint. A nap vörösen bukkant a láthatár fölé, A templomkert fenyői halványpiros lángsugarakba égtek s a harmatcseppeket bevérezte a napsugár. Azután kacagva bukott be Mária szobájának ablakain. Megkerülte a függönyt, végigszaladt a szobán, ismerősen üdvözölte a fehér bútorokat Szerelmes szavakat suttogott a Mária szivébe. Ujjongva ugrott fel Mária a díványról Testében még balzsamosan, idegesen vibrált a pihenés s a karjai kéjesen simították le karcsú alakján, összegyűrt ruháját. Az ablakhoz sza adt, kitárta az üvegtáblákat. Édes kacagással üdvözölte a hajnalt, a beözönlő napsugarakat, az életet és boldogan szorította szivéhez a Bertalan János rózsáinak lehullott, elfonnyadt szirmait. Az előadások kezdete« Szombaton 7,7 és 7,9 órakor. — Vasár- és ünnepnap d. u. 4, 7,7 és ‘1,9 órakor. 2 Figyelem! Spanyol film szenzációi Szombat ós vasárnap, március hó 27-én és 28 án | YÁBOSt MOZI M1JSOBA | A SPANYOL LOVAG (A katonai forró vér) Az előadások kezdete i Szombaton 7,7 és 7,9 órakor. — Vasár- és ünnepnap d. u. 4, 7,7 és i/,9 órakor. Hat mindvégig érdekfeszitő eredeti spanyol dráma. A főszerepben: 81« Rochefort, és Ewelin Brent. Gyönyörű szép spanyol felvételek.
