Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-03-27 / 37. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1926. márcins 2T. Igen is nyilvánvaló ezt a törekvést a szlavenszkói iparosság helyeslése nem kisérhette, mert a kisipar kérdésében különösen ma nem a politika nemzetiségi berkeibe való kalandozás, hanem a nagytőke és a gyáripar malomkövei között őrlődő kispolgárság anyagi erőhöz juttatása gondolatának kellene dominálni. Bizonyos az, hogy a kézműves kisiparosságot a mai konszolidálatlan gazdasági rend a legfogósabb kérdések elé állította, s e kérdésekre hiába kér feleletet felülről, hiába kapaszkodik a lassan-lassan kezeügyéből kisikló múltra, választ sehol nem tud kapni. Csatát vív ma a kapitalista sereg a kistőke kérges, munkás kezű s erőben egyre gyengülő, számban pedig igen nagy táborával. És ez a harc nem em bér s ember között, nem a gazdag és szegény ember között folyik iulajdon képen, miként ezt a kommunista politika a maga céljai fedezésére s igazolására beállítja, hanem a termelés gazdaságosabb, tehát hasznot hajtóbb és a sok fogyatékosságban szenvedő termelési ágik, rendszerek között. Mint minden harcnak, háborúnak vannak elesettjei és rokkantjai ennek a harcnak is predestinált hősi halottaiul könnyen jelölhető meg a kisipari termelő rend szer s önfeláldozó védelmezői a kisiparosok, ha meg nem találják és meg nem ragadják a mentő övét, amelyet feléje nyújtanak. Lehetnek a részletekben ellenkező vélemények, abban azonban megegyez nek a segítést kutatók, keresők, hogy a kézműves kisipar mentőöve egyedül a kisiparos szakképzettségének és ismereteinek fejlesztésén kívül a szövet-Bertalan János rózsái. Irta Terpesthy-Markovits László. Bertalan János teg-ap megint rózsákat vitt a Gazsó Máriának, Három szálat. Egy fehéret, egy vöröset meg egy sárga rózsát. Már megint, mondták a jó szomszédok. Minden héten szerdán pontosan tizenkettőkor megérkezik a házba a rózsákkal Bertalan János. Ezelőtt egy évvel egy szerdai napon ismerkedtek össze s azóta télen-nyáron megjelentek szerdán a virágok a Gazsó Mária ablakába. Hej pedig kár volt azokat a rózsákat Bertalan Jánosnak abba a kis piros cserepes házba hurcolni Úgy se lesz az övé annak a háznak egyetlen rózsája, a szép kis szőke Mária. Hogy is adnák ahhoz a lump pesti emberhez ezt a város szomszédságában felnőtt gyenge virágszálat. Ezt a kis vadrózsát, ahhoz a szép szál, de minden rosszal beoltott fővárosi gavallérhoz. Rá van annak az arcára Írva a rosszaság, a kártya, a pezsgő, a könnyelműség. A minap is azt mondták, hogy rendőrök kisérték be egy éjjeli mulatóból a kapitányságra, miután úgy találták egy halom összetört pohár, üveg, meg levert csillár között részegen, a földön fetrengve, — No szó, ami szó, én el se fogadkezés, a közös termelés rendszerének megindítása és fejlesztése. Igaz, hogy a szövetkezeti eszme nálunk s illetve a szövetkezetek működése igen sok hajótörést szenvedett a próbálkozás évtizedeiben. Meg lehet azonban állapítani, hogy a szövetkezeti termelés hibája sohasem termelési rendszerből adódott, hanem azokból az emberi hibákból, amelyeket a szövetkezet vezetői követtek el részben tapasztalatlanságból, kellő szakértelem, kereskedelmi ismeretek hiányából, jórészt azonban súlyosabb beszámítás alá is vehető önző lelkiismeretlenségből. A kisiparosnak nem áll tőke a rendelkezésére, anyagot sem tud beszerezni esetleg már megrendelt munkájához s a családja megélhetéséért fájón érzett gondjai megtörik akaraterejét, hogy a haladó ipiri eljárások újdonságaival foglalkozni tudjon. Erőtlen a mi kézműves kisipa rosunk egyedül, erőt, gyarapodást csak úgy tud biztosítani magának, ha rálép a szövetkezés neki még kissé szokatlan útjára s közös erővel a szakmabeliek egyesített vagyoni támogatásával és szakmabeli képzettségével vívja meg a nagytőkével, a nagyiparral a gazdasági verseny harcát. A gazdasági élet nincs kímélettel a gyengébbekkel szemben, a termelés során a legjobb, a legalkalmasabb termelő eljárás tud magának hasznothajtó eredményt biztosítani. A szövetkezetben tömörült kézműves kisiparosság a szervezettség nyújtotta előnyök révén szerzi meg a verseny alkalmas fogyvereit, amelyek egyedül gyenge kezéből eddig kihullottak. A kisiparosságnak komolyan kell egyszer már foglalkoznia a szövetkezés gondolatával és le kell küzdenie az az nám a rózsáit, — mondta a kis Balog Olga a társaságnak, miután Gazsó Mária kivül volt az ajtón s hazafelé tartott szédülve a sok beszédtől, a sok pletykától, amivel Bertalan Jánost akarták feketére festeni előtte. Lassan lépegetett az utcán hazafelé Mária. Bertalan Jánosra gondolt. Kire is gondolhatott volna, mint rá, erre a szelidarcu, hatalmas szép emberre, aki a szivébe lopódzott azon a bizonyos, azon a gyönyörű szerdai napon. A kulturestén ismerkedtek össze. Egyik fővárosi újság rendezte azt a kellemes estet, ahol Bertalan János mint a lap munkatársa, felolvasást tartott Utána tánc volt. Egész éjszaka vele táncolt. Azután minden szerdán elhozta a rózsákat. Mária végigszaladt ezeken a szerdai napokon, összeillesztette szivében azokat a felejthetetlen perceket, amiket együtt töltöttek. Összeszedte azt a sok sok rózsát, amit tőle kapott, amiket ott rejteget abba a kis fehér szekrénybe lepréselve, elszáradva. Újra virultak, illatoztak, összehajoltak. Szerelmet, vágyat suttogtak a Mária szivébe. A hold éppen felbukkant a templomkert fái felett, amikor benyitott a házba. Kicsit hövös volt az éjszaka és Mária fázósan rezzent össze Eszébe jutott a sok pletyka, a sok szóbeszéd, amivel Bertalan Jánost körülveszik. A ellenszenvet, amely eddig a szövetkezeti termeléssel szemben megnyilvánult, mert lehetetlen, hogy a külföldi hatalmas szövetkezetek példáján tanulva s okulva a nálunk meghiúsított ipari termelő szövetkezetek ír eredményt elérni nem tudnának megfelelő szervezettség, fegyelem és szakértő vezetés mellett. 0- s ) Presbiteri konferencia. — A komáromi ref. egyházmegye presbitériumainak illése — — Saját tudósítónktól. — Komárom, — márc. 25. Nagy jelentőségű értekezlet színhelye volt a komáromi református keresztyén egyház ősi Kollégiumának nagyterme március 25-én délelőtt, ahol a komáromi református egyházmegyéhez tartozó egyházközségek presbitériumi képviselői jelentek meg nagy számban. 56 ref. anya- és leányegyház elöljárói jelentek meg lelkészeik vezetése mellett ezen a konferencián, hogy megvitassák az egyház nehéz helyzeiét és megbeszéljék a szükséges teendőket, amelyek az egyházépités fontos munkájában a presbiterekre hárulnak. Mintegy háromszázan vettek részt a konferencián, melyen képviselve volt az egyházmegye vezetőinek szine-java és nagy figyelemmel hallgatták meg azokat az épületes, igaz keresztyéni hit sugalfoíta tartalmas előadásokat, amelyekben az egyház legaktuálisabb kér dóséit fejtegették a kitűnő előadók és szónokok. Hittel és bizalommal megtelt lélekkel s megerősödött szívvel távoztak a konferencia tagjai, akikre az előadások igazán mély hatást gyakoroltak. Az egyházmegyei presbiteri konfe rencián Gyalókay László esperes elnöklése mellett az egyháztanácsok képviselőin kivül részt vettek Erdélyi Pál dr. egyhmi gondnok, Tóth Kalman tiszt, esperes, Soós Károly főjegyző. Fekets Sándor, Gáify G*za, Galambos László, Mórocz Mihály, Rícz Elemér, Sándor Benő, Zsindely Ferenc, Füiöp Zsig mond, Füssy Kálmán, Kenessey Kálmán dr., Nagy Nándor, Szijj Ferenc dr. egyházmegyei tan csbirák, Beke Kálmán, Czike János, Földes Béla, Galambos János, Galambos Zoltán, Kóczán Mór, Kúr Géza, Marisa Sándor, Mokos Kálmán, Nagy Kálmán, Nehézy Karoly, ' kíméletlen szavak visszhangja, felzavarta álmodozásából, idegesen szaladt be szobájába. Menekült a Bertalan Jánost vádoló szavak elől Felgyújtotta a villanyt, szeme a rózsákat kereste Ott pompáztak a kis fehér asztalon. Üdék voltak, mint ő, szépek, mint az ő hamvas, érintetlen arca, selymes bőre, mély kék szemei, finom metszésű ajka, amit nem festett lángoló pirosra még sem Bertalan János, sem más férfi csókja Szomorúan nézte őket. Szivét összeszoritotta a kétség, vasmarokkal tépte a fájdalom, a szomorúság. Másnak akarta Bertalan Jánost látni. Körülrajongott, irigyelt négy embernek, mesebeli királyfinak, aki leánysziveken keresztülgázolva hozza neki a rózsákat, a szivét. Irigyeltnek akarta látni önmagát, büszke akart lenni a szerelmére, e helyett titkolni kell, rejtegetni a ki törni vágyó érzéseket, a szerelmet, hiszen Bertalan János egy könnyelmű, léha ember, aki az ő ajka helyett a pezsgők s ki tudja, talán más leányok ajkáról szedegeti az olcsó gyönyöröket. Könnyek szöktek a szemébe. Könnyein keresztül nem láthatta, hogy azokon a szerdai napokon tizenkét óra fele apró leányfejek jelennek meg az ablakokban és sóvárogva követik Bertalan János alakját. A könnyei eltakarták előtte a vágyakozó pillantásokat, a titkos sóhajokat, amik elkísérik Bertalan Jánost ZONGORA Harmóniám raktár é« építő intézet Használt zongorák. | p i a n i n ó k újak 6tOO K-tól kezdve. 2 00 Javitás és hangolás lelkiismeretesen és szakszerűen. Haszaált zongorák napi áron átvétetnek. Schönhofer Vilmos Bratislava, Prímás-tér 1. sz. Nemes Kálmán, Szekeres László, Tóth Kálmán, Tó h Zsigmond, Vágó Ede lelkészek, Zsemlye Laj >s, Borza Zoltán h. lelkészek, számos tanító és érdeklődő egyháztag; a komáromi ref. egyház presbitériuma P. Nagy Sándor gondnok vezetésével testületileg jelent meg a konferencián. A 37-ik dicséret első versének eléneklése után Gyalókay László esperes áhitatos, magasszárnyalásu imában kérte az Isten áldását az egyházra és az annak érdekében végzendő munkára. A lelkeket fölemelő gyönyörű fohász után, az esperes, mint a konferencia elnöke, tartalmas megnyitóban mutatott reá az egyház mai súlyos helyzetére, amelybe a pusztító világháború és azt követő idők következtében került és megjelölte azokat az okokat, amelyek arra ösztönzik az egyházak elöljáróit, hogy az Isten országának megerősítésén nagy buzgósággal fáradozzanak és régi fényes pozíciójába visszasegitsék. A konferencia arra van hivatva, hogy meghatározza a köröskörül tornyosuló veszedelmekkel szemben a teendőket és azokat a kötelességeket, amelyeknek teljesítésétől függ az anyaszentegyház jövője. Szeretettel üdvözölte az impozáns nagy számban megjelent presbitereket és a konferenciát megnyitotta. Napirend előtt Fülöp Zsigmond, a komaromi egyház főgondnoka, bensőségteljes szavakkal köszöntötte a konferenciát és az Isten áldását kérte az egyház jövő életére kiható ezen nagy jelentőségű értekezletnek végzendő munkájára. Az üdvözlőszavak elhangzása után a napirend szerint ugyancsak Fülöp Zsigmond tartotta meg előadását „Egv házellenes világnézetek és a presbiterek kötelessége“ címen, amelyben markáns egész az ő kapujáig, utána lopódznak fehér szobájába és szét akarják tépni szerelmes szavai összefüggését, el akarják nyomni felbuzgó hangját, mert Gazsó Máriának és nem nekik szól. Nem látta a rosszindulat mögött az irigységet. Fáradtan dobta le magát a díványra, lélek nélkül. Csak a teste volt itt, a lelke kereste, kutatta Bertalan Jánost. Könyeket akart hozzá vinni, vádat, könyörgést, szerelmet. Édes zsibbadás nehezedett a testére, lassan lefogta a szemeit, felcsókolta arcáról a könnyeket és Gazsó Mária ott látta a rózsák között az asztalon Bertalan János arcát. Halvány volt az az arc, szemében az érthetetlen méltatlan vádakra a szomorúság csillogott. Néma kérdéseket rejtett a nézése. — Hát elhiszed ? Hát el tudod hinni ? A rózsák haldokoltak az arca körül, a szárakra csuklottak a szirmok s szétnyíltak, mint beszélni akaró ajkak. Mámoritó illatokat löktek Mária felé s az illatokkal hangtalan megértések surrantak a szirmokból. Meséltek a rózsák. Először a fehér szólalt meg. Bársonyos, selymes szirmain már hajszálfinom barázdákat, ráncokat szántott az elmúlás s apró levelei még élve, de haldokolva zsugorodtak össze, hogy Komárom és vidéke legnagyobb bútoráruháza: Jókai-utca 16. Óriási választék a legfinomabb kivitelű butorokl u. m. háló-, ebédlő-, uriszoba-, szalonber dezésekben, saját műhelyemben készült horgai túrák-, scheslonok-, matracokban. Az előkelő közönségnek művészies kivitelit bútorok készítését hozott és saját tervek szerint vállaljuk. — Vidékre díjtalan csomagolást —
