Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-02-20 / 22. szám
1926. február 20. Komáromi Lapok 5. oldal. lattanul bizonyltja Egyszerit, az u. n. magasabb társadalmi életen kivül álló, a napi munka robotjában élő s csak pirosbetüs ünnepek alkalmával tisztára kiöltözködő emberek szinte észrevétlenül lesik el a jóneveltség külsőséges formáit és bizonyos, hogy e külső formák is lassankint a komoly, belső műveltség megszerzéséhez, tehát az emberek egymás közötti érintkezésének barátságosabb útjához segítenek. Különösen az utolsó években tapasztalhattuk, hogy az a bántó klik és kasztrendszer, amely külön levegőt igényelt magának, amely belebelegedeit a más kasztbeliekkel való sokszor kényszerű érintkezéstől, amely kinézte ma- ! gából a szerinte nem odavaló akár nőt, akár férfit, ez a kasztrendszer kezd Összedőlni. Mulatságokon, összejövete- j leken láthatjuk, hogy az exclusivitásban nem ájulnak el annak láttára, hogy régi predikatumos nevek meilelt becsületes munkával foglalkozó mesteremberek és mesterlegények, irodista és varrólányok táncolják a shímit és a fox trottot. Lehet, hogy a nem egészen decens táncok és táncoló alkalmak a verbuválói a mindenféle társadalmi réteg tagjainak, tény azonban, hogy a pezsgő vérü, minden rendű és rangú fiatalság „demokratizálja“ a társadalmat. Ennek a tár cdelirumnak a követkéz- ■ ményei, kihatásai azonban mégis meg- j gondolásra késztetnek, amikor azt kell j látnunk, hogy a mai táncos mulatsá- ! gokon a aerdü'ő lányok és pelyhedző ! állu legénykék, gyermekes családanyák ! és szürkülő bsjuszu családapák csak a | shimi s egyéb csábtáncok ugrándozásai j mellett tudnak egymásnak találkozót ■ adni. Nem túlhajtott prtidéiia mondatja I ezt ve tínk. de lehetetlen szó nélkül / elmenni a mostan divó táncmodor mel- j lelt, amely jónévnek örvendő egyesü- ] letek táncos igalmain kezd iránytadó lenni. Szinte Kétségbe kell esni a régi mulatságok rendezőinek és résztvevőinek arra a gondolatra, hogy ők ezelőtt 10—15 évvel „bálnak“ merészelték elnevezni farsangi mulatságaikat, a szolid boston, a hu lámzó walzer és végét nem érő lastu és gyors csárdás s az obiigát négyes dominált csak s amikor még rászóltak arra a fiatalemberre, aki a csárdás magyaros ütemeire bostent merészelt ltjhni bájos táncosnőjével. Ma kimondott bálokra is utcai ruhában megy fel az emberek nagy többsége és nem azért, mert kihizta a smokingját vagy a frakkját, csak azért, mert a mai táncos mulatságoknak megszűnt az ünnepiesség jellege, ma a „róka ugrálás“ s egyéb futcsa elnevezésű táncok kipusztitották a legtöbb emberből a régimódi, azt a finomabb levegőt, amelyet elárasztott a régi báltermedben nem csak a parfömök bóditó illata, hanem a táncosok, táncosnők, kvaterkázó családapák és lányaikat őrző mamák finomabb (nem finomkodó) modoré; az a bizonyos úri viselkedés a bálokon, a mutaitságokon tett akkor régdh érettségi vizsgát Ma is Iá'ni meg néhány kopaszodó fejű, elpusztith italian agglegénysorba került, vagy cs ndes családapává lett táncost, akik a régi jobb világban hangos jókedvülagények voltak, akik órákig rendezték temérdek kitalált figurával a írancianégyes', akiket nem az ital s nem a mag hoz szorított s magához önként is simuló foxtrottoló táncosnő lendített bele a kurjantó jókedvbe. A mámoros farsangi jókedvet magukkal hozták akkor a legények, csak a cigányon múlt, hogy ezt kicsalja belőlük, meg azon a csak egy kislányon, aki egyedül van a világon. Ezek a régimódi gavallérok még ma is fehér glacé kesztyűt húznak és megbecsülik a mulatságot, amelyre elmennek. Ezek a régi vágású aranyifjak (ma már ezüstösfejüek) nem fizettek pezsgőt a táncosnőiknek és a mamák szeme láttára is tudtak bohókásan. komolyan, ahogy jött, „udvarolni“. Ezeknek a régi legényeknek a cigány „csak szívesen“ játszott, pedig gavallérosabban állták az anyagi kötelezettségeket is. A cigány akkor úgy odatartozott a bálhoz, mint a sok táncos, ima ha zongorát állítanak be a bálterembe, a shimmit s egyebet egyforma kevvel játják I A lányok nem tudták mi a petrezselyemárulás, mert akkor még az a „rossz“ divat járta, hogy a fiatalemberek minden hölggyel legalább még a szünóra előtt perdültek egyet kettőt. Ma a mulatságok meghívóin százszámra sorolják fel névszerint a védnököket, s akiknek jól esik, hogy neveiket meghordozza városszerte a nyomdafesték és a pósta, el sem megy a hirdetett bálra, vagy ha ott is vannak, a rendezést rábízzák arra az egy két robololó öreg gavallérra, akiknek bizony már podagrás a lábuk, hülőféiben van a szivük, csak a régi kötelességtudás maradt meg bennük csorbítatlanul. A régi bálok, régi farsangok lezajlása után a helyi sajtó sok kedves hymen hirt hozott. A régi farsangokon még volt varázsa a nőnek a párját kereső fétfira s az a levendulás levegőjű farsang összeboronált párokat, mert a i gavallérokat a shymmiző mámor nem | iontotta meg, akkor még nem kaptak I csömört az emberek a testet ide-oda rángató táncoktól. Tisztelettel közeledett akkor még a férfi a nőhöz, ma csak a táncpartnert keresi s látja benne. Ma csak a „simulékony“ természetűek mulatnak, a szolidak waggon számra árulják a petrezselymet. Úgy látszik, kihalt a nőkuliusz és a legsajnosabb, hogy a halálos mérget maguk a nők hozták bele a mai demokratikusnak csúfolt „modern“ világba. Csoda akkor, hogy a férfiak is úsznak az árral?! Csoda, hogy az emberek csak a mával törődnek s a nőben mást I nem látnak, csak a mámor partnert, 1 aki csak egy bálra jó táncosnak s az- I után forogjon a világ tovább! | A régi farsangok is hajna'ban vég! ződtek s a régi gavallérokat úgy kisérte ; haza a cigány, hogy meg-megálltak \ egy-egy ábrándozó kislány ablaka alatt, ! mégegyszer elhuzatni az „0“ nótáját, j Tele volt az a világ mély, szelíd, csendes, naiv romantikával, amelyről az I utolsó évek leszaggattak minden ked- i vés, szines fodrot s itthagyták a min! dennapos feaczenjamert. S Az uj világ hamvszó szadiján a régi módis farsangolók kévés bb hamut érdemelnek. Kis Iván. Ew éwéíi homároffii Msó. (Elkeseredésében ceruzát ragad és makámeban (rimes prózában) zengi el keserveit, panaszait. — A hajógyár és a renüörség figyelmét is felhívja a komáromi favágók szomorú helyzetére). Egy elkeseredett komáromi favágó Rapos József (Nagypolgár-u. 8. sz.) járt ma szerkesztőségünkben azzal a nagy kéréssel, hogy rimes prózába szedett panaszait közöljük le. Elkeseredésére az adott okot, hogy a favágás terén igen sok kontár veszi el a keresetet a hivatásos favágóktól, akik emiatt a legnagyobb nélkülözésekkel küzdenek. Különösen nagy az elkeseredés egy munkás ellen, akinek meg i van a keresete s amellett tüzelőanyagok eladását is közvetíti és még emel- 1 lett favágást is elvállal. Ez a komáromi favágók klubját (Rapos alábbi makáméja szerint ilyep is van) végtelenül elkeserítette. Rapos József ez elkeseredését rimes próza alakjában papírra vetette. Bár ő kért bennünket, hogy egész terjedelmében közöljük le, de arra nincs helyünk. Muta’óul azonban közöljük az alábbiakat. Tehát: Tisztelt Szerkesztőség — a feiükre szálljon minden jóból bőség ! — Önök pártfogói elhagyottnak, vénnek, — az ügyefogyott, árvának, szegénynek. — Azért bátorkodom bekopogni ide, — mert a szerkesztőség jó érzésű szive — meghallgatja az én búslakodó szómat, — és segítségére lesz szegény favágónak. Szomorú fűzfának lehajlik az ága, — szegény Jóska koma beáll a favágók sorába — beált ő szegényke, mert nicsen kenyere — kéfszáz 8 korona még sokszor jóval több heti rendes keresete. — Hajógyári vasas az ő iparága — mégis beált szegény a favágók sorába — nem élhetet szegény kétszáz 8 koronából — csupán ezért üldözte a sor őt a favágó klubba — Ezer korona az ő óvadéka, feles haszonra dolgozik naponta — árusilja a fát és a kőszenet, de ez mind kevés még ebből sem élhetett — eltökélte magát van elég ideje — a favágást folytatja több lesz jövedelme — a favágás igaz, hogy majd mindenütt csak négy korona egy m-másza — ez is jó kereset gondolta magába — ő beáll a favágó klubba, igen ám de nincsen fűrésze e hiányosságot észreveszi és siet, szalad a vásáros boltba — vészen egy nagy fűrészt szalad vele haza, — szépen kipróbálja, hogy vágja-e a fát — ne kellene hívni eg jó kollegát — igen ám de kissé nehéz a fűrésze — de ha társai hiv, kevesebb a része — igy nem jó lesz gondolta magába, hiszen van őneki párja benn ott a szobába — a kedves párja se egyen benn hiába, kihívja a párját — és ketten húzzák a muzsikát — hála az Istennek most valahogy leszünk — háromféle üzlet, zsirosételt eszünk — három fé e üzlet, negyedik a rébak, méghozzá ebből osztalékot se ad. — Igen ám de a vevők mindennap kevesebben vannak, mert 25 kgr. szén helyett csak 23 mat kapnak — ezenfelül százfoltos a zsákja a szegény vevőnek — igy tengődik szegény hajógyári pasas, — hiszen ő nem lehet vasas. — Minden vasasnak a gyárban van elég pénze — és a favágók kenyerére egy sincsen reá éhezve. — Hiszen a favágás egy nehéz utolsó kenyér — amiből a fa/ágó is keservesen él — mégis elveszi kenyerünket ez a gyári pasas, elég sajnos druszám énis Jóska vagyok, de a gyárban még sem lábatlankortok. — Tehát igenszépen felkérem a Hajógyár Igazgatóságát — hogy a gyárban több favágónak is adjanak munkát, — mert ha a gyárban mi munkát nem kaphatunk, ezen pasas ellen bojkotálunk. Ezen felül felkérem a rendőrség figyelmét, e furcsa do'gokat egy kissé figyeljék. Aki a gyárba jár s ott sok pénzt zsebre vág — az ne aprítson pénzért sohse fát. — Nekünk, fivágóknak pénzünk nincs, mert mi csak sétálunk — azért kenyeret hiteire vásárlunk, — a lakbért sem bírunk most fizetni, — mert keresetünket a gyári pasi mindig zsebre teszi. — Uiolsó koronámat kiadtam papírra és ceruzára, — hogy tudja Komárom lakossága, — hogy favágónak lenni be szomorú dolog. — mert a gyomra korog — és ha keresik ezen cikk íróját — igen könnyen megtalálhatják — a cikk aljában, itt lakik, — Rapos József, Kom irombán, Nagy polgár-utca 8. szám alatt, — akinek szájából a nagy konkurencia miatt kiesik a falat. — Ajánlom magamat házhoz favágásra. — H >gy szépen dolgozom, akárki meglássa! — Munkát kérünk, mert száraz kenyerünk sincsen, — szegény favágókat segítse az Isten. HÍREK. — Szeretetvendégsóg. Amint már jeleztük, a Komáromi Prot Jótékony Nőegylet újra feleleveníti régi higyományos sikerű szeretetvendégségét Holnap, vasárnap d. u. 6 órai kezdettel tartja az idei első szeretetvendégséget a Kollegium emeleti nagytermében. A szeretetvendégség gazdag és nívós műsora a következő: 1. Zsoltár ének. 2. Imádkozik Tóth Béla ref. seg dielkész. 3. Bibliát magyaráz Galambos Zoltán ref. lelkész. 4. Felolvas Jánossy Lajos ág. ev. esperes. 30 perc szüne<, mely alatt teát szolgálnak fel a vendégeknek. 5. Énekel a református ifjúság vegyeskara Tóth István ref. kántor vezetése mellett. 6. Zongorázik Jánossy Ilonka. 7. Szaval Bajcsy Lenke. 8 Énekel Kiss Margit, zongorán kiséri Kiss Edith 9. Zsoltár ének A gazdag műsor bizonyára nem tévesz i el hatását és a jótékonycéíu szereteivendégségen sokan fognak részt venni Részvételi jegy személyenkint vigalmi adóval együtt 6 K. Ebben benne van a tea és a teasütemény ára is. Felü ftzetéseket a jótékonycélra hálás köszönettel fogadnak. Jegyek kaphatók este a pénztárnál. Pénztárnyitás d. u. 5 órakor. — Egyházpolitikai szakosztály a magyar nemzeti pártban. A magyar nemzeti párt ideiglenes intézőbizottsága elhatározta, hogy a közeljövőben megalakítja a párt egyházpolitikai szakosztályát, amelynek feladata lesz az egyházak védelme és az egyházpolitikai kérdések tekintetében a szlovenszkói magyar egyházak érdekeinek hathatós képviselete Az egyházpolitikai szakosztály csoportokra oszlik majd, igy róm. kaih., református és evangélikus szakosztály alakítását tervezik. A szakosztályokra nagy hivatás vár most, amikor a kormánypolitika számos, az egyházakat érdeklő kérdést kiván megoldani, amely kérdések megoldása során a magyar egyházak eminens érdekeit veszélyeztetik. — Áthelyezés. Kanovics Elemért, a somorjai járási hivatalhoz beosztott jegyzőt a járási választmány előadóját a miniszter Somorjáról Vágselyére helyezte át szolgálattételre. — Egyházi közgyűlés. A komáromi református egyházközség febr. 14-ére kitűzött közgyűlése, mivel az egyház adófizető tagjai nem jelentek meg a törvény megkívánta számban, megtartható nem volt. A közgyűlést ennélfogva holnap, vasárnap d. e. 10 órakor tartják meg a Kollegium-épület nagytermében, mely a kitűzött tárgysorozat felett tekintet nélkül a megjelentek számára, végérvényesen határozni fog. — Az Országos kerasztényszocialista párt kulturális tevékenysége. Az országos keresztényszocialista párt végrehajtó bizottsága legutóbbi február 10-én tartott gyűlésén Böhm országos főtitkár előterjesztése alapján különös figyelmet szentelt a kulturális ügyeknek és elhatározta, hogy a jövőben kibővíti a párt jj kulturosztálynak tevékenységét. A párt | kulturosztálya még a választások előtt I alakult meg a pozsonyi központban és feladatául tűzte ki, hogy mivel a kultúrában él a nemzet fentartó ereje a politikai kérdés mellett foglalkozni fog a tömegek általános nívójának emelésével. Politikailag sokkal nagyobb a kizsákmányolás leheiősége a kuliurátlan tömegeknél. A párt tehát nem nézheti tétlenül azt az elnemzetlenitő aknamunkát, amely először műveletlenné akarja tenni a tömegeket, hogy azután hatalommal is leigázza. A pozsonyi kulturszerv feladata lesz a gyűlés határozata alapján az egységes irányítás szellemére ügyelni és a szükéges szervezést elvégezni. A végrehajó bizottság a jövőre nézve bizonyos irányelvekben állapodott meg, amelyek az egész magyarság kulturális jövőjére kihatással lesznek. Különösen ki kell emelnünk, azt az irányelvet, amely elsősorban a falvak kultúrájának emelését célozza. Ennek szolgálatában fognak állani a falusi kölcsön könyvtárak, amelyek szervesen kapcsolódnak bele a már felállított központi könyvosztályba. A falusi népművelődést mozdítja elő a dalosegyesületek megteremtése, melyek egy dalos szövetség keretében, helyezkednének el. A gazdasági előadásokon kivül kulturális előadásokat is fog tartani a párt falu helyen, melyek a magyar gondolatot is ébrentartják. Fontosnak találta a végrehajtóbizottság szinielőadások rendezését a vidéken. A nagyobb városokban a kulturális programm szerint nagyszabású matinékat, hangversenyeket, munkás és szinielőadásokat fog rendezni a párt, ahol megfelelő előadókról a központi kulturszerv fog gondoskodni. — A Zsidó Egyházi Énekkar hangversenye Nagy lelkesedéssel készülődik a Komáromi Zsidó Egyházi Énekkar a jövő" vasárnap, februáf 28 án tartandó hangversenyére, mely minden kis mozzanatában igen sikeresnek Ígérkezik. A gazdag és nívós műsor, melynek számait magyar férfikarok, szólószámok és szavalatok töltik ki és a jeles közreműködők a legjobb biztosítékát nyújtják annak, hogy ez a hangverseny ki fog emelkedni a sablonok kereteiből és komoly kulturmunkának eredményét fogja a közönség elé állítani. A műsor keretében a zsidó egyházi énekkaron kivül közreműködnek Korai Juci, Scheiner Andor, FreystadtI László, Klein Ferenc, Zuc< Jenő és Guttmann Béla, a kart pedig Krausz Mór karnagy vezeti, aki valóban a legnagyobb ambícióval fáradozik azon, hogy a műsor énekszámai a legteljésebb elismerést váltsák ki. önzetlen munkájának bizonyára meg is lesz az eredménye ezen az estélyen is, amely a kultúrpalota összes emeleti helyiségeiben fog lefolyni s amelyre a helyárak a következők: ülőhely 12 és 8 K, állóhely 5 K a vigalmi adóval együtt. A rendezőség a kulturalapra felülfizetéseket köszönetté! fogad A hangverseny kezdete este 8 órakor, műsor után tánc. A megnyilvánuló széleskörű érdeklődésből fényes sikerre lehet következtetni. — Elmarad a szabadoktatási előadás. Közbejött akadályok miatt a vasárnap délutánra a Kultúrpalotában hirdetett Torna István muzslai plébános előadása a szlovenszkói magyar irodalom lelki konstrukciójáról, elmarad. T T
