Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-02-18 / 21. szám

^venh©tedik évfolyam.

21. szám.

Csütörtök, 1926. február 18.

KOMAROMI LAPOK

POLITIKAI LAP.

Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Esés* évre 80 K, félévre 4© K, negyedévre 20 K. — Külföldön 160 Kő.

Egyes száras éra t 80 fillér.

ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS.

Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNYAY JÓZSEF dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nádor-a. 39.,

Megjelenik hetenkint háromszor:

kedden, csütörtökön és szombaton.

A kormány és az állampolgársági ügy.

Komárom, — febr. 17.

Egy napon két politikai hír: a magyar szövetkezett ellenzéki pártok által a múlt év folyamán a népszövetséghez benyújtott panaszra, amely a csehszlovák kormány eljárását a békeszerződések megsértésének bélyegezte, a csehszlovák köztársaság ^oripányii megadta a választ, arnelyltfT'a közigazgatási bíróság ismeretes határozatához ragaszkodik az illetőség kérdésében, tehát ellentélben a magyar négy évtizedes joggyakorlattal, a cseh közigazgatási bíróság’állapítja meg évtizedekre visszamenőleg 1850 — 1860. évekig, hogy ki adott és hogyan szerzett illetőséget, ami jogi abszurdum, mert a csehszlovák állam szuverénilása 1918 október 28-án kezdődik és bíróságai közjogi ügyekben ezen időpontot megelőző időszakra nézve döntéseket nem is hozhatnak, különösen nem olyanokat, ameiyek szerzett jogokat tesznek problematikussá. A cseh kormány azonban a jogi elveken egyszerűen túlteszi magát és ragaszkodik ehhez a döntéshez, amely százezrek illetőségét teszi vitássá és állampolgárságát kérdésessé. Az utolsó és döntő szót azonban ebben az ügyben talán nem is a népszövetség, hanem a hágai nemzetközi döntőbíróság mondja ki.

A másik politikai hir az, hogy a magyar nemzeti párt törvényjavaslatot nyújtott be az 1886. XXII. magyar törvénycikk 10. § kiegészítése tárgyában, amely kifejezetten kimondja, bogy a négy évi egyhelybenlakással az illetőség megszerezhető a közterhek viselése mellett, továbbá a teherviselés alól mentes személyek, hivatalnokok, munkások közteherviselőknek tekintessenek. A kormánynak tehát alkalma nyílik a magyar nemzeti kisebbséggel szemben nyíltan is szint vallania. Ha a kormány ezt a javaslatot elutasítja, akkor arról tesz tanúbizonyságot, hogy a békeszerződések határozmanyait nem respektálja a magyar nemzeti kisebbséget illetőleg, mert azok kifejezetten kimondják, hogy bennünket a saját törvényeink alapján kell kormányozni, ezek a törvények pedig ma is érvényben vannak és hatályon kívül helyezve nincsenek. Ha a kormány hajlandó belebocsátkozni az állampolgársági ügy tárgyalásába, akkor a kormány teljesiti a békeszerződések által reá ruházott mandátumot, mert. az sehol nincsen megírva, hogy a békeszerződés azért juttatott egymillió magyart cseh impérium alá, hogy a cseh kormány azokból százezreket földönfutóvá tegyen, sőt, mivel azokat sem Magyarország. sem az utódállamok állampolgárokká elismerni vonakodnak, államnélküliekké tegye. Ez a jogfosztás két esztendeje tart, de az állapotok tarthatatlanokká váltak.- Elnökválasztás a nemzetgyülesen.

Az utolsó pillanatban kompromisszum jött létre a koalíciós pártok között az elnökválasztásra nézve, amely szerint megegyeztek abban, hogy a nemzetgyűlés elnöke az első két évben Ma!ypetr lesz, aki azután egy néppártinak adja át helyét. A szenátus elnöke a következő három évben egymásután Klofác, Hruban, és Soukup lesz. A nemzetgyűlés keddi ülésén a kompromisszum értelmében választották meg elnöknek Malypetrt 159 szavazattal. 35 szavazólap üres volt, 20-on Juriga neve volt felírva.

= A Magyar Nenzeti Párt az illeiősóflóri. A Magyar Nemzeti Párt képviselőházi felubja folyó hó 16 án tartott értekezletén foglalkozott az illetőség kéidésével is, amelynek eddigi megoldását igazságtalanságnak tartja. Szent- Ivány József pártelnöknek indíivánvára egy uj javaslatot fogadott el a klub, amelyet a Magyar Nemzeti Párt beterjeszt a kormányhoz. A javaslat az 1885. évi XXII. törvénycikk 10 ik paragrafusának kiegészítésére vonatkozik és rövid lényege abban áll, hogy az illetőség négy évi helvbenlakással hallgatólagosan is megszerezhető és hogy a teherviselés alól mentes személyek: hivatalnokok, munkások is teherviselőknek tekintetnek. A javaslat állást foglal a legfelsőbb közigazgatási bíróságnak az illetőség kérdésében hozott azon döntése ellen, hogy illelősé gei csakis úgy lehet szerezni, hogyha az illető abban a községben, ahol állandóan tartózkodik, a község Köteté kébe kérvény folytán fölvétetett. Ehhez a közigazgatási bú óság a bajor és osztrák törvény idevonatkozó rendelkezését vette alapul és a magyar illetőségi törvénnyel szemben azokat jut tatta érvényre. A Magyar Nemzeti Pártnak az illetőségre vonatkozó ezen határozott irányú állásfoglalásához a szövetséges német pártok is készségesen csatlakoztak és $ javaslatot egyöntetűen magukévá tették és aláírták.

= Banes külügyminiszter a frank ügyről. A nemzetgyűlés keddi ülésén interpellációt adott be a koalíció, amelyben nemcsak a magyarországi frankhamisítás, de a régeboi csehszlovák pénzhamisítás tisztázására nézve kérlek feiviiágoshást. Benes dr. külügyminiszter hosszabb beszédben válaszolt az interpellációra s rámutatott a hamisításnak szinte politikai jellegére. Jelentette hogy a magyar kormány most az 1919—20. évben történt csehszlovák bankjegy hamisításra is kiterjesztette a vizsgálatot. Benes szerint a frankiumisitásban az a soviniszta irányzat nyilatkozik meg, mely a királykérdés megoldásával kapcsolatos, külpolitikai tekintetben ellenséges orientálódást jelenti, mert el nem ismerve a középeurópai jogi helyzetet, a viszonyok konszolidálása elten irányúi. Az ellenséges orientálódás a békepolitika veszélyét jelenti, mert útjában áll a Magyarország és szomszédai közölt szükséges megértésnek A hamisítás célja Benes szerint Franciaország és Magyarország szomszédainak megkárosításai I) és oly nemzetközi helyzet teremtése vök, melyben Magyarország kötelezettségei ellenére megoldhatták volna a király kérdést. A Magyarországgal való összeköttetésben — úgymond Benes — ránk nézve a békelojalitás volt irányadóf?) és az is lesz és bármikor készek vagyunK a népszövetség égisze alatt középeurópai

garanciapaktumot kötni. Nem akarunk visszaélni az afférral e» nem is fogunk beleavatkozni abba. Csak annak pártatlan megvizsgálását, felderítését és a bűnösök megbüntetését kívánjak. A mi bankjegyeink hamisítása ügyében a frankhamisítás dolgában lefolytatott eljárás eredménye szerint fenntartjuk magunknak a további lépéseket a nemzetközi fórum előtt. Ebben az ügyben a nagyhatalmakhoz fogunk fordulni és igyekezni fogunk velük együtt intézkedéseket tenni, hogy a jövőben megakadályozzuk az ilyen afféreket.

— Mannyi az igazságügyminiszter fizetése? Az állami tisztviselők fizetésrendezése körül nem tud megegyezni a koalíció, a szegény éhbérre kárhoztatod nyugdíjasok pedig, a legnagyobb harcokat kénytelenek megvívni, hogy nyugdijukat valamivel fölemeljék. Annál jobb dolga van az igazságügyminiszternek, dr. Viskovskynak, akiről a cseh lapok azt álliiják, hogy évi jövedelme 300000 korona A szociáldemokraták kívánságára a minisztertanács elhatározta ugyan, hogy semmiféle állami hivatalnoknak sem lehet nagyobb fizetése, mint egv miniszternek (évi 120000—160000 korona), azonban az igazságügyminiszter szerint a földhivatal szabadságolt elnöke, szabadsági idején fölveszi földhivatali elnöki fizetéséi is. A miniszter jónak látta, hogy nyilatkozzon erre a hírre és tagadta, hogy évi jövedelme 300000 korona ienne, de beismerte, hogy fizetését tovább is fölveszi a földhivataltól azon ban a pótlékok nélkül. Ily módon 40000 korona fizetést kap a földhivataltól. Szóval az igazságügymi niszter mégis csak két felől huzza fizetését, ami eppen nem felel meg a demokratikus felfogásnak és semmiképen sem igazolja a takarékosságot.

= A kisantant ellenőrizni akarja Magyarországot. A Times bukaresti tudósítója jelenti lapjának, hogy a kisantant temesvári konferenciája alkalmával elsősorban a magyarországi frank ügyet tárgyalta. A konferencián az a vélemény alakult ki, hogy tanácsot kell kérni Franciaországtól, hogy mily módon kellene Magyarországot komoly formában ellenőrizni. Az a kérdés is fölmerült, hogy vájjon csupán a bűnügy tényleges végrehajtóinak, vagy a politikai felbujtóknak megbüntetését is követeljék-e.

Kibővítik a kikötőt.

Komárom, feb. 17.

Múlt számunkban röviden megemlékeztünk már arról, hogy a közmunkaügyi minisztérium kiküldöttjei Komáromban jártak és a város tanácsával beható megbeszéléseket folytattak a dunai kikötő kibővítése ügyében. Arról van szó, hogy a kikötő kibővítéséhez újabb területre van az államnak szüksége, amelyet a Duna-partnak ma vásártér céljaira fentartott területéből akar átvenni a várostól. Az új terület mintegy 1800 négyszögöl terjedelmű és a közmunkaminiszteriumnak főkép építkezési célokra volna szüksége arra. A tanács, mint jeleztük, hosszas tárgyalást folytatott a kiküldöttekkel, akik kifejezetten informálódás céljából tanácskoztak Komárom vezetőségével, mert ők semmi irányban sem voltak felhatalmazva arra, hogy a minisztérium részéről konkrét javaslatot tegyenek. Mint értesülünk, a több órán át tartott tanácskozás a megbeszélés jellegével bírt és bár az ott elhangzott különböző véleményekről jegyzőkönyvet vettek fel, határozat semmiféle tekintetben nem történt. Azt is tudjuk, hogy az ott elhangzott vélemények a tanács tagjai részéről a város érdekeinek szigorú szem előtt tartásával történtek és igen helyesen, a nagyfontosságú kérdésnek minden részletét megviíatiák.

Az állam tehát a Kikötő kibővítésével ismét mint vevő fél jelentkezik s ha a múltban nyert tapasztalatokat újra felidézzük, akkor legelső sorban is arra kell rámutatnunk, h<gy az államnak velünk kötött eddigi üzletet nagyon is hátrányosak voltak Komáromra nézve. Egy pillanatra sem szabad elfeledkeznünk a Dunapartnak a kikötő céljaira történt eladásáról és szókról a durva tévedésekről, amelyeket az akkori szocialista városatyák követtek el, akiket elámítottak azok az Ígéretek, amelyek egy haldokló város jövő perspektívájának megrajzolásával a legrikitóbb színekben jelentkeztek s amelyek következtében elfecsérelték a város vagyonát a káprázatos remények fejében. Keserű csalódás érte a város közönségét az első terület vételnél, mert sem a beígért forgalom emelkedése nem köszöntött be, sem a gazdasági helyzetben nem jelentkezett fejlődés, sem a megélhetési és munkás viszonyok nem javultak a három év óta folyó építkezés következtében. Dacára a kikötőnek, tagadhatatlanul a visszafejlődés tünetei erősbödtek Komáromban.

Nem akarunk most újra ismétlésekbe bocsátkozni, de a lesújtó tapasztalatok tudatában nem lehet csodálkozni azon, hogyha voltak olyan felszólalások is, amelyek arra céloztak, hogy a város ok’ lva a szomorú múlton, ne bocsátkozzék tárgyalásokba az állammal a kért újabb terület eladására nézve. Mert bizonyos, hogy rendkívül nagy óvatossággal kell fogadni az állam újabb velünk való üzleti tervét. Az eddigi üzleteken csak veszített a város és nagyon is megfontolandó, hogy végeredményben milyen szerződést fog kötni Komárom az állammal. Az bizonyos, hogy a jelzett terület eladása esetén a dunaparti vásárteret és piacot át kell helyezni a város más részébe. Az ezzel járó nagy kiadások olyan súlyos tételekkel terhelik meg a váfos költségvetését, amelyet a polgárságon behajtani lehetetlen. A város tehát csakis olyan szerződést kö hét a közmunkaügyi kormánnyal, amelyben olyan vételárat biztosit Komárom részére, hogy azzal az uj vásártér elrendezésével járó összes kiadások megtérülnek. Ha kénytelen lesz a kívánt területtől megválni a város, akkor egyedül ez a szempont vezetheti a szerződés megkötésértél.

De a vásártér áthelyezésével aktuálissá válik a mozgószinház épületének lebontása is és az uj színház felépítése. Ennek a kérdésnek megoldásánál sem szabad veszteségnek érni a várost, tehát csakis olyan szerződést köthet, amelylyel a városi mozi ügye is a régóta óhajtott módon fog elintézést nyerni. Az államnak pedig szintén be kell látnia azt, hogy egy olyan szerencsétlen helyzetbe jutott halárvárossa* szemben, mint Komárom, lehetetlen továbbra is azt a mostoha és igazságtalan bánásmódot folytatni, mint eddig tapasztaltuk és rá kell jönnie arra, hogy az államnak is érdeke az, hogy Komárom ne süllyedjen tovább a visszafejlődés utján, hanem a kikötő kiépítése által az egész köztársaság közgazdasági életének hasznos szolgálatot is tehessen. De ez csak akkor állhat elő, hogyha Komáromot megfelelően kárpótolja azokért a területekért, amelyeket tőle igényel. Még nem látszik tisztán, hogy ezen újabb tervvel kapcsolatban milyen újabb ál - dozatot kívánnak Komáromtól, de épen ezért kétszeres kötelessége a város m' tezőinek résen lenni 1