Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-02-13 / 19. szám
19J6. február 18. Komáromi Lapok 3. old.:! életében 8 ebben nem volna semmi veszedelem, csak az a baj, hogy egyik másik komáromi fakereskedő nagyon sietős ember és nem tudja kivárni, hogy ezek a könnyező fák a faraktárban szépen kipityeregnék magukat és várnának addig, amíg szegény fáknak a könnyei legalább felszáradnak és csak akkor dobnák ki a nagyvilágba. Tudniillik ezek a fakereskedők nagyon lágy szivü emberek, nem bírják nézni a sírást, hogy tehát ne lássák ezeket a szegény zokogó fákat, igyekeznek minél előbb kitessékelni őket a maguk portájáról és kiküldik a jobb szivü vevőkhöz, hogy hadd sírjanak, hadd könnyezzenek ott. A vevők ugyanis keményebb szivü legények, ezek nemcsak eltűrik ha a nedves, vizes fa tovább könnyezik náluk, hanem még pénzt is adnak ezért a vizibetegségben szenvedő fáért. De térjünk vissza a lágy szivü fakereskedőkre, akik a vizes fa könnyehullatását nem bírják elviselni, mert ők is sírva fakadjak. Ezeknek a lágyszívű komáromi fa- és szénkereskedőknek ez a kedvenc nótájuk: Én Istenem tépd ki a szirénáét! Tépd ki, tépd ki! TVgy egy kivet oda! Ezt a fohászt szokták a fa és szénkereskedők küldözgetni Sziívanuszhoz, az erdőkből élők. így tehát a fakereskedők védszentjéhez. Szilvánusz igennek már rég kiválasztott népe a komáromi fakereskedők, mert állandóan kímélik az embert és állatot és azon vannak a legiöbben, hogy az ember és állatról minél több terhet vegyenek le és ezt a humánus és állatvédelmi cselekedetet akként hajtják végre, hogy a fát és szenet szállító zsákokban mindig kevesebb súlyt tesznek egynehányan, s ezzel kímélik a zsákhordókat és a lovakat. Ennyi jóságos cselekedet természetesen me eg rokonszenvre talál Szilvánusz istennél is es kiadta famuluszainak a parancsot, hogy minél több embersziv nagyságú követ szedjenek öasze és azokat az éj leple alatt, hogy a vám vizsgalatot kijátszák, csempésszék el a komaromi fa- és szénkereskedők raktáraiba, ahonnét aztán kiki szépen kicserélheti a szivét a neki tetsző kővel. Szilvánusz isten famuiuszai azonban tulbuzgalomból annyi kővet szállítottak a komaromi fa- es szénkereskedők raktáraiba, hogy vagonszámra maradi felesleges kődarab Hogy a rendőrség rá ne jöjjön erre a rettenetes nagy mennyi ségü kőcsempészetre, Szilvánusz szolgái a szén közé csempészték a sok követ, akadt valahol a szekrény aljában, azt is fejére szoritották Julisnak. Hosszú, fehér fátyolt csurgattak végig fehér ruháján. Julis mindezt elpityeredve, szó moruan nézte. Mert sajnálta nagyon az öreg Józsi bácsit. De a vendéglősné ráripakodott: — Ne vágj olyan savanyu képet te, mert mindjárt hozzád vágok valamit I Ülj oda a másik székre Józsi melléi Odaállítottak egy széket Józsi bácsi baloldalára. Odaült Julis Eikényszeredetten, szomorú engedelmességgel. A sírása ott dobolt, vert a mellében, mint egy kalitkába zárt fogoly madár. Kihoztak egy régi ütött-kopott cilindert, óvatosan levették a Józsi bácsi keménykalapját és a cilindert rakták a fejére. Ahogy ott ült a két szomorú emberveréb, Julis, a konyhai mosogatólány meg Józsi bácsi, olyan volt ez a kép, mint a boldogságnak torz tükre, amelyből a kacagás s az öröm sírva verődik vissza. Éppen kéznél volt Szolcsányi, a részeges templomi énekes. Odaálit a furcsa nászpár elé, és a suszter egy intésére rákezdte öblös hangján a Lohengrin nászindulóját. Erre már Józsi bácsi is felébredt. A cilinder hirtelen hátrabillent a fejebúbjára. Egy darabig furcsán, mosolygón nézett körül, mint aki valami nagyon szép álomból ébred és most csodálkozik, hogy az álom az ébrenlétben is folytatódik. Majd a hirtelen föícsapó hahotárn hamarosan kapta le a fejéről a cilindert. Kifújva, haragba vörösődő arccal ugrott fői a kályha mellől. — Nol Máma tettetek ntoljára csnffá, gazemberek I Sovány öklét fenyegetően rázta bele a levegőbe. Megára kapta szakadt, szénport szórtak rá úgy, hogy a világ legügyesebb finánca se tudna a köveknek a nyomára jutni. Természetesen a szénkereskedő erről a kőelrejtésről mit se tud és gyanútlanul szállítja a kővel vegyes szenet a boldog fogyasztóknak, akik igen igazságtalanul szidják a szénkereskedőt a mindgyakrabbi kőlelet miatt, pedig azok nem közönséges kövek, hanem mindegyik egy-egy megkövesedett fa- és szénkereskedő szív, amelyet kegyelettel az íróasztalra kell helyezni és levélnyomó képében tovább tisztelni. Akinek a sors sok ilyen megkövesedett szenes szivet juttatóit és már az íróasztalán bem fér el, az köveziesse ki a járdáját, vagy az udvarát. És legyünk igazságosak! A régimódi kőszénkereskedők csak a szenet szá litoták a kőszénből és a kővel megrövidítették a szegény fogyasztókat. A modern kőszénkere kedő lelkiismerete ezt a tolvajlást nem bírja elviselni, hiába tett Szilvánusz isten követ a szi vük helyére, ők nem rövidítik meg a vevőt, ők a kőszénből elszállítják a szenet is, meg a követ is. Visszaíérve a könnyező vizes fára, az az érdekes, hogy egyes fakereskedő azt hiszi, hogy a vevőnek már nem is kell az olyan fa, amelyik nem csöpögted a könnyeit és ha ez a fakereskedő véletlenül száraz fát kap az erdőből, hogy a vevőközönség kedvébe járjon, sírásra kényszeríti a száraz fákat is, amíg nedvessé nem sírják magukat. Kiteszik a fát esőnek, hónak, ha igy se paríroz a szerencsétlen fa, egyik-másik fakereskedő megöntözted, megiocsoltat<a és leperm»tezteti. Így akarván elérni, hogy tartós és tűzálló tüzelő anyagot szállítson a vevőknek, akik bizonyára örülnek, hogy napokig is eltart egy egy darab fa, olyan tartós, szívós ellenállást tanúsít a tűzön. Ezek mind szép, dicséretes vonásai egyik-másik komáromi fa és szénke. reskedőnek, de sajnos az eddigi di cséreíeinkhez egy súlyos kritikát kell hozzáfűznünk. Némelyik fakereskedő nem lovagias ember és nem átalja a síró, könnyeit csöpögtető fát kidobni a házából az utcára Mindenki tudja, hogy ha könynyezni látunk valakit, ott valami bánat, gyász, sorscsapás lappang és senkise megy ki az utcára szívesen könnyes szemekkel, hanem vár, mig a könnyei felszáradnak. És ha valaki sírva fakad nálunk, u>y-e a világért sem engedjük el kisirt szemekkel, hogy feltűnést keltsen az utcán. Ilyenkor a sirvafakadt soványka felöltőjét és dohogva rontot az ajtónak. Mielőtt kinyitotta volna» hirtelen megtorpant a lába. Visszanézett Julisra. Az ott állt sirón, hüppögve a megcsufoltatás keserű fájdalmával, fején a mirtuszkoszoruval meg a fátyollal. Józsi bácsi odament hozzá. Egy kemény elszánt lendülettel lerántotta a fejéről a rá aggatott menyasszonyi díszt. — Vasárnap érted jövök 1 Hétfő volt aznap és éjjel nagy, sürü hó szakadt a városra. Józsi bácsi egész héten nem mutatkozott a korcsmában. Voltak a kis korcsma törzsvendégei között olyanok, akik látták a hótakaritó munkások közt. Vasárnap aztán beállított. Kicsit ünneplősen, egyetlen megmaradt régi jó ruhájában öltözködve, öreg kókadt bajuszát kackiásra kunkoritva Egyenesen a konyhának tartott. — Julis I — szólt be büszkén, csengő hangon a konyhába.— Öltözz fel gyorsan, megyünk a matrikuláshoz, onnan meg a paphozl . . . Majd ideát a ... másik kis korcsmában megvárlak 1 Az Írások rendben vannak ! Te is hozd el a tiéidet mind! Azzal nagy hetykén kocogott kifelé az ámuló törzsvendégek előtt, akiknek most az egyszer a szájukra fagyott a mosoly. Egy feketeruhás ember, fehér virággal a gomblyukában, kirántotta az ajtót I és bekiálltott az áporodott levegőbe: — Gyüjjön már vőlegény uram! Józsi bácsi alig tudott hová lenni nagy büszkeségében Kipucolt fekete keménykalapját félrecsapia a fején, szivart halászott elő a zsebéből, rágyuj tott, azután tempósan, legényesen indult neki ez útnak. Csak annyit vágott az ajtó felé élesen, rikoltóa. hogy mindenki hallja: — Gynvök már, csak a menyaszsreayesnat nógattam, no 1 drága nőt csititgatjuk, becézzük, könynyeit szárítjuk a kis batiszt zsebkendő jével és ígérünk neki minden jót, csakhogy mosolyra derítsük. És amikor már egeszen száraz a szem és az arc és be is puderozta magát a drága Dulcinea, csak akkor engedjük ki. így tesz egy úri ember, egy gentleman és a legnagyobb mértékben el kell ítélnünk egyes fakereskedők lovagiatlan eljárását, hogy a könnyeit hullató fát, mielőtt könnyei felszáradnának, kidobja az utcára. Egy gentleman fakereskedőnek ehelyett azt kellene mondania a faraktárban: — Sirtok kedves fácskáim, igy nem mehettek ki az utcára, várunk addig, amig egészen felszáradtak a könnyeitek. Így kellene beszélni a fakereskedőnek, ha a lovagiassága csak egy hajító fát érne a saját szemében. Skorpió. Leűmenbfzliatölift tozmési Műm, acmene ti dili momfilts isiim Mórái Aladár tsemegekereskedése Komárom. Kishíd utca 1. sz. Legfinomabb Lipton angol és orosz teák a közkedvelt császár keverék, Hőbe francia és belföldi likőrök, tea rumok, vörös és fehér fajborok, angol, francia, spanyol és portugál sardiniák, naponta friss bontás osse göngyölt muszka és fiié hat félékben, francia és olasz ételolajok, pisztráng, caviár, tok hal, lazac rák s az összes hal- és húskonservek, naponta friss nyitrai csemege vaj, at összes nyers és cukrozott deli gyümölesők, dessert bonbon különlegességek a legfinomabb kivitelig. 824 Ötezerével emlékei kőit Irta Dobay István dr. Egyiptom történetében olvasom: az egyiptomi birodalom alapítása: Krisztus előd 3000—2450, Fővárosa Memphis. III. Dinasztia 3000—2850: Zoser felépiti a Sakara melletti lépcsős piramist. Négy órán át tartó nem kevéssé fárasztó mászkálás után Mariette basa, a hires egyiptomi kutató primitiv egyszerűségben fentartott házának szellős terraszán telepedtünk le, s mialatt a gyaloglásban és hőségtől kidőlt angol és egyiptomi utitársaim gyékénypadokon alusszák délutáni álmukat, a homoksivatag egyetlen emelkedettebb helyén épült tornácos házból végigtekintve az évezredes emlékeken, sietek papírra vetni felejthetetlenül érdekes és értékes élményeimet. KözbeD egy szabadjára eresztett szürke csacsi óvatos léptekkel járja körül az asztalokat, s élvezettel rágcsálja a magunkkal hozott reggeli hulladékait, a földreszórt narancs- és banánhéjakat. A mindennapi unalmas kórótáplálék uián valósággal kaviár lehet az igény, télén állatnak a nedves gyümölcshéj. Máskülönben messze távolban semmi élet, siri csend. A sivatag sárga végtelensége. Itt-ott tűnik fel csak egy-egy öszvérhajcsár, imbolyogva lépkedő teve. Toronymagasságig megterhelt hátán söiétképü turbános alak guggol. • Reggel nyolc óra. Angol házigazdám, Mr. Morrison figyelmes gonddal csomagol kis lapos bőröndbe egész napra elemózsiát. Kétliteres thermosba teát, sonkászsemlyék tömegét, piritos kenyeret, sajtot, vajat, finom angol eperjamet, datolyát, banánt, mandarinokat. jön egyiptomi barátunk, Kamil Iskander dr., a kairói mérnökegyetem tanára, Egyiptom régiségeinek kitűnő ismerője. A Gize melletti piramisok a turisták banális kirándu óheiye. A Cheops ot megmászni, a Sphinx előtt teveháton fényképező masina elé állani Coockék mindennapos programjának jól ismert műsorán az Iskander barátunk a turisták rendes országutján kívül eső vidékkel óhajt megismertetni: Memphis városának ötezeréves romjai s a környéken kiásott egyidejű építést éti emlékek Egyiptomnak legtanulságosabb és legöregebb kincsei. Pompás amerikai országutakra emlékeztető aszfaltozol! utón robogunk Kairóból nyílegyenes irányban a nagy pyramisok feié. Már látszanak messziről Cheops s testvérei: Chefren és Menkaure óriás kötésiéi. A Nílus hídján túl Giseh mellett azonban bekanyarodunk a pyramisokhoz vezető útról, s a Nílus mentén épült töltés jól rosszul gondozott mezei utján vágtatunk Bedrasen városán keresztül Mit Rahine fdu irányába. Itt vagyunk ős Egyiptom felkutathatólag legrégibb pontján, az egykori főváros, Memphis romjai között. Néhány kőrakás az egész, annyi maradi az 5000 év előtt Merte által alapított hatalmas, s Egyiptom történetében nagy szerepet játszó erősségből Memphis alapításával esik egybe Felső- és Alsó- Egyiptomnak egyesítése, ezen idő, vagyis a Kr. előtti 3000 ik év óla neveztették az alapító Mene, s az utána következő utalkodók magukat Alsó és Felső Egyiptom királya, avagy Mindkét ország urának. Erről a pontról talán a legnagysze rübb a kilátás. Még sejtjük, a messzeség ködéből ide integetnek a nagy pyramisok, Cheops és táisai s már elődünk bujnakjki egyenkint a sivatag hói Abusir, Sakkara és Dahsur ősi kőhalmazai. ,n Mielőtt azonban belemerülnénk,^ a homokiengerbe, fiókkirándulásként ,#z utolsó zöld folt, egy kis pálmaer^őbe kanyarodunk. Piros agyagból éjptyt, szegényes kis falucska tőszomszédságában az újabb ásatások két nagys^fü kincse hever úgyszólván az utsgéi^i. II. Ramses nyolc méter hosgZjU ;g{án^szobra s egy, a földből még ggfójUl/g kiemelt sértetlen állapotban tatait kisebb sphynx szobor. EgykoronPtaft^^mploma bejáratának díszei, ma, jpsztflftn gyerkőcök játszóhelye. Csodálatos !ß a csodaszép két kökoipsj!Usí elieaőr^<?tlenül mászhatják meg környék vásott kölykei, más ülőhely .rbiányában adagunk is Ramses Jóráiy földön fekvő kőtestére telepedve .fogyasztjuk yeíj f^ső reggelinket. Sic transU-rglofia, mun^i! Egy két fényképfőlvéiel s azután tovább az egy óra járá&nyirajüfekvő Sokára falu felé. Itt kezdődik az a majdnem világrész ^terjedésű ő homoksivatag, amely nevé!seHőta?iz alig 50-t^O yá~ ly og házból épült,kis falucskától nyelte. Most már jói látiuka JéPfigófrffwramist, csúcsának árnyéka átsuhan gáids tó felett,umelyiftr Nílus nagy ácfdj&ai nyomán maradt itt egyetlen nedves foltként; az óriási szárazságban. Széles töltés vezet a tó mocsárszerü részei(között,cmajdI elmarad azjyöfgjsó főcsap azoutoif&inécfc apijjjg i$i£}§g£gy kanyarodás,* süpped a talaj^sárga,.nyomokban járnotokaa,afrikai rflaBi.iégető erejétől bevilágítva, előttünk;. szilt rázik Egyiptom s talán az egész világ legírégibb kőemléke Ivirtbnar agavösa rtaljalgam jlaylarn jléLjfttjg ^felismerhető nyomok közöttofix pontul 'csak affélénk meredő step* pyraítlíLV haliam aynaf Jó az előrelátás, homoknál, kőnél egyebet órákon át nem fogunk mai ki-.fei#fgt syätäs4*y», nekivágimkasiVatognak rándulásunkon találni. „The great $>ü- feik Q -------1--------1---------------rtal groundnak“ — a holtak mezejének nevezi az angol e területet, s mél- 4 tán: ötezeréves kősirok s a Szahara j izzó homokja fölött néhány bolond,turistán kívül valóban még a madár, kém f>; jár. .j>i jBfj I a Szolgánk, Mohamed, vígyorgó,Jkép-i pel segít a pakkolásnál. Poippás^i^kó e sötétbőrü szudáni gyere^ .jHüséges^ engedelmes, a végtelenségigTj;bec^üleiif tes. Széles veres övvel áljt(^f^féhér}j kaftán, magas piros fez, bögpé-is pucs képezik ruházatát. Jobb fülének.|J felső cimpáját arany kanna íogja á^mi a máskülönben nagyon ille^jgt^SiW-^ selkedésü legénynek külsőt kölcsönöz. m «Aig I J FéUdlenckor, pontod »M&gK időben, háromüléses ígpfr bnaigam géaót srimol .ubssI bajlqól 8 . jJogelexa P01LÁK JULISKA” aDnBManíuí^yi^ilBtiflé yasn .. , urißt JjfetBxinsYgßfn BitWoiil eosádun olcsóbban; beszerezhetők a leg?» 5| ujabbstés !kényelmes gamniti éSt •I halcsont nélküli hasfüzők és mellíj tartákiOCvosi rendeletre ls^ Őszi és bélelt bőrkeztyük'fftgyn: Sfc,k$&a.>J .'Kertyűk tisztítása 6* j'5|:ljavításai Selyem és;flór barisnyák; ErifegGflagy választékban 1 ölnást 5 ü’liHJ H kSgtfflr aval naltay§3
