Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-02-13 / 19. szám

4. oldal. Kom á reran i Lapok 192« február IS Az előadások kezdete i Szombaton '1,1 és */,9 órakor. — Vasár- és ftnnepnap d. u. 4, '1,1 és '1,9 órakor. | VÁROSI mozi MtJSOBAI Az előadások kezdete: Szombaton '1,1 és '1,9 órakor. — Vasár- és ünnepnap d. u. 4, '/,! és i/,9 órakor. Sz nnbaton és vasárnap, február hó 13-án és 14-én Kiváló detektív és társadalmi dráma 6 felvonásban. A főszerepben : • Max Landa, Reinhold Schünzel és Hilde Wörner. Azonkívül: Harold Lloyd vigjáték. Előzetes jelentés ! Jön! Jókai Mór regénye s A LÉLEKIDOMÁR. Magyar szereplőkkel. Mögöttünk maradt a Nílus zöldelö völgye, a kulturált jelen, — ötezer év fátylába burkoltan előttünk fekszik a szürke múlt. Kösirok, — amerre a szem lát. Kisebb- nagyobb pyramisok, magányos masztabák, hófúvásokra emlékeztető, alig dagadó homokhalmok, amelyek talán még föl nem fedett sírok, tem plomok, városok, perzsa római temetők kincseit rejtik: itt a nagy, végtelen buriai ground“. Mariette basa háza felől hatalmas arabs ménen elénk lovagol a Síkkari terület sejkje. Köl­csönös ceremóniás üdvözlések után először is a prózai részt (személyenként 5 piaszter) bonyolítják le. A felajánlott vezetést azonban udva­riasan elutasítják, Iskander bégnél szakavatottabb vezetőt keresve sem találhatnánk. Elsőnek, úgy illik, a Krisztus előtt 30C0 évvei elhalálozott Zoser király sírboltja, a Step-Pyramid, a lépcsős j pyramis előtt tisztelgünk A sírbolt az 5 összes egyiptomi pyramisok dédapja, I Egyiptom legrégibb építménye. Nyolctól tizenegy méterig terjedő magasságban hat hatalmas lépcsőfok vezet a csúcsára. A sejk kötelességszerüen figyelmez­tet a megmászásával járó veszedelemre. Újabban könnyen morzsolódnak kövei, legkisebb ballépés halálos veszedelem­mel járhit- All right! — jegyzi meg Mr. Mor­rison. Ebben a hőségben szívesen mon­dok le erről a különleges turista kirán­dulásról. Magas homokhullámok között vezet a nyom az V-ik dinasztiából származó Neferkere és Neoserre királyok építő­mesterének, Tí-nek, mélyen a sivatag­homokba beásott sírboltjához. A sirbolt a régi birodalom művészetének legvi­rágzóbb idejéből származik. Az évezre­des szobrokat s a falak mentén végig­húzódó csodaszép színes reliefeket meglepő frissen tartotta fenn, óvta meg a homokréteg védőtakarója alatt az j elpusztulástól a sivatag száraz levegője, j A mindennapi étetből merített érdekes j jelenetek s a holtak kultuszához tartozó ! képek és eszközök tarkítják a falakat. j S úgy látszik, hiú ember lehetett Ti ur, , mert lépten-nyomon ott látjuk képét a falakon és nevét a hieroglifákban. Mintegy 300 lépésnyire Ti mester j sírboltjától, alvilági bejáratokhoz ha- j sonló sötét kőkapu, az apis bikák sírja, az úgynevezett Serapheumhoz vezető ut tátong elénk. 350 méter hosszú fo­lyosó vezet a sivatag mélyébe Két oldalt mély kamrák, melyek sötétjében közel másfélezer mázsa súlyú gránit­sziklából faragott koporsóban feküdtek a bikák bebalzsamozott múmiái. Az óriás kiterjedésű földalatti kamrákban melyett Mariette francia tudós 1851-bén fedezett fel, a 24 koporsó közül 22 már ki volt rabolva, csak kettő maradt érintetlen, ezekben Mariette megtalálta a bikák múmiáit s arany ékszereit. A kamrák legfőbb értékét azonban a hi­eroglifákkal teleirott fali táblák képezték, melyek megfejtett szövege rendkívül fontos történelmi adatokat, főleg dátu­mokat tartalmazott. A francia szárma­zású Marietie persze saját nemzetének szánta, a Louwre ba szállíttatta a kiá­sott kincseket. A magunkkal hozott gyertyák, majd pedig az itt-ott felgyújtott magnézium szalagok kísérteties fénye mellett több mint egy óra hosszat mászkáltunk a hűvös sirkamrák kőknporsói között s nagy áhítattal hallgattuk Iskander tanár tanulságos hieroglifa magyarázatát. Még két fontos helvet a Ptahotep és Mereruka masztabáit — sírboltjait jártuk végig s aztán holtfáradtan a sok mászkálástól egyelőre a sivataghomokra dőlve pihentük ki délelőtti fáradal­mainkat. Forrón tűz le ránk a nap az acél­tiszta kék égből. S a finom homok­takaró szomjasan nyeli magába a me­leget, hogy aztán még forróbban lehelje vissza a természetbe.» Egyetlen teve lépked lassú, lomha léptekkel a nagy csendességben. Nye légzsákjaiból kétoldalt féiiucat rajkó göndör fejecskéi feketéilenek. Fejük fölött magányos saskeselyü kering sza­bályos ivekben. Máskülönben temetői nyugalom a tájon. Sehol egy pont, melyen megnyughatna a szem, a hul­lámos homokvonalak egyenletes síkját még csak egy fűszál sem töri meg. Vad gyűlölettel löveli felénk éles sugarait a nap s bár tikkasztó erejének hatása alatt bágyadt fáradtan elalél a test, a lélek kétszeres éberséggel dol­gozik, a nagyszerű környezet mozgásba hozza a fantáziát; lázas víziókban vib­rál bennünk öt évezred józan ésszel fel sem fogha ó gazdag múltja. A sivatag végtelen némasága a leg­beszédesebb utitárs. Megmagyarázza mily törpe az ember, mily kevéssé szá­mit évezredek ésszel fel nem mérhető távlatában egy a mienkhez hasonló ostobán gőgös század. Mert minden semmi, ha Allah nem akarja s minden dicsőség késő évezre­dek számára is fenmarad — „Insallah!“ — ha Allah úgy akarja. Mert „Allahu Akban“ — I«ten hatalma végleten. II vitiios mim Mim A levitriolozolt feleség és kis gyermek a birósáq előtt, — Mindkettőnek össze­roncsolta az arcát a maró folyadék. — Újabb vallomások — A bíróság a vit­­riolos gyógyszerészt egy évi börtönre Ítélte. M giría annak idején lapunk, a Ko­máromi Lapok azt a megrázó és vak­merő merényletet, amelyet Kiszling László volt kuriakeszi-i gyógyszerész, majd lévai lakos követett el felesége ellen Léván 1925 október 11-én, ami­kor is egy heves családi jelenet után levitriolozta. A maró folyadék a feitfjnő szépségű szőke asszony arcának jobb felet, vattát, karját és mellét borzalma­san összeégette. A vitriolos merénylet annál súlyosabb volt, mert a maró fo­lyadék nemcsak a szép asszonyt ékte­­leiiiletteel, hanem a karján ülő egy éves kis gyermekük arcát is jó részt össze­roncsolta és a kis gyermek egyik sze­mének látóképessége e miatt egészen megszűnt és csak operáció utján kap­hatja vissza csekély mértékben láto­­képességét az egyik szemére. Kiszling László az ősszel megtartott törvényszéki tárgyaláson azt vallotta, hogy végső elkeseredésében úgyszólván elvesztette önuralmát és igy követte el a merényletet. Vallomása szerint fele­sége válni akart tőle és az ő többszöri felszólítására sem akarta felesége a nagyobbik gyermeküket neki átadni. E miatt állandóan civakodtak és a me- I rényletst megelőzőleg is nagy családi I jelenet volt köztük, amely azután abba az önkívületi állapotba sodorta, hogy í elkövette ezt a végzetes tettet. Családi életüket szerinte az anyós tette pokollá, aki állandóan ö ellene ingerelte a leá­nyát, aki szerinte jó és hűséges feleség letl volna, ha az anyós nem artja bele magát a dolgaikba. Elkeseredését az is növelte, hogy állandóan névtelen leve­leket kapott, melyek arról szóltak, hogy egyik legjobb barátja visszaél az ő bizalmával. A gyógyszerésznek hosszú és minden részletre kiterjedő vallomása I és a tanuk állítása az első tárgyalás közönségének rokonszenvét Kiszling gyógyszerész javára szerezte meg és akkor az a vélemény alakult ki, hogy ha Kiszling gyógyszerész nem vitriollal öntötte volna le feleségét, hanem revol­verrel támadott volna rá és az ügy az esküdtszék elé került voina, az esküdt biróság bizonyosan felmentette volna. A sértett fél ugyanis nem jelent meg a tárgyaláson s a hallgatóság nem sej­tette, hogy mennyire roncsolta össze a feleség és a kis gyermek arcát a maró folyadék. Csütörtökön a komáromi törvény­szék előtt megtartott folytatólagos tár­gyaláson azonban már megjelent a gyógyszerészné és a nagy számú hallga­tóság megrendülve látta, hogy a fel­tűnő szép szőke asszonyt mennyire elcsúfította a vitriol. És nagy sajnálko­zással nézték az egy éves kis gyerme­ket is, akinek egyik szemét és különö­sen orrát torzította el a roncsoló oldat. A mai tárgyaláson természesen a kö­zönség hangulata megváltozott és teljes részvéttel nézték a két á dozatot, ame­lyek közül az egyik, az egy éves kis Barnabás semmi okot nem szolgáltatott arra, hogy, mint az orvosi vélemény mondja, egész életére elcsúfítsák az arcát. A komáromi törvényszék dr. Soós Imre elnök, dr. Talcsik Károly és dr. Suhy Boldizsár birákből álló hármas ítélő tanacsa előtt folyt le a lévai vitri­­oios dráma folytatólagos tárgyalása. Az államügyészséget dr. Molnár Jenő állam­­ügyész képviselte. K sziing László vád­lottat dr. Barta Lajos komáromi ügyvéd védte. A sértett Kiszling Lászlónál dr. Yilcsek Ferenc lévai es dr. Ghyczy lános komáromi ügyvéd képviselte. A vádlóit, aki 40000 K biztosíték ellenében jelenleg szabadlábon van, vallomásában megismételte az első tár­gyalás során elmondott vallomását: az állandó veszekedéseket, amelyeket az anyósa okozott, a névtelen leveleket és egyéb megtalált leveleket, többször meg­hiúsult bekülési kísérleteket és a vég­zetes tett elkövetése előtti lelkiállapotát mind feltárta a biróság előtt. Majd a sértettet, Kiszling Lászlónét hallgatta ki a biróság, aki erősen be­kötött fejjel jelent meg, mert sebesülé­sei nagyrészt még most is genyesek és állandóan orvosi gyógykezelést igényel­nek. A bekötözés dacára is látszik jobb szemén és a szem fölött a homlokán a gyilkos folyadék borzalmas roncso­lása A jobb karján és kezén kalbász­­szerű daganatok vannak, melyek szin­tén a vitrioltól származnak. Az általá­nos kérdésekre elmondja, hogy buda­pesti születésű, 23 éves. A biróság figyelmezteti, hogy nem köteles vallani Ő azonban vallani akar. Szerinte a vitriol merényletnek az lehetett az oka, hogy a válópert beadta a férje ellen, akitől már régen meg akart szabadulni, mert durva embernek ismerte s állan­dóan félt tőle Állandó volt közöttük a civakodás. Tényleg, férje a nagyobbik gyermeket kérte folyton, ő azt meg is igérie, hogy oda adja, de csak a váló­per után, előbb nem. Nem igaz férjé­nek az az állítása, hogy a vitriolt villanylámpa elemek feltörésére hasz­nálta, mert ezzel sohasem foglalkozott. Két hónappal előbb már megfenyegette őt azzal, hogy elcsúfítja, hogy ne néz­zen rá senki jó szemmel. Az tény, hogy az ő anyja és férje között nagyon ki­­élesedett volt a viszony. Szerinte férje férfiúi önhittségből követte el a merény­letet, mert kérkedve szokta hangoztatni, hogy eddig még minden nőt ő hagyott el és végtelenül bántotta, hogy egyszer mégis egy nő akar tőle szabadulni. Nem igaz férjének az az állítása, hogy a közöttük gyakori veszekedéseknek az volt az oka, hogy a férjét névtelen le­velekkel felheccelték, hogy az asszony­nak valaki udvarol, mert hiszen már házasságuk legelején megindult közöt­tük a veszekedés és a névtelen leve­lekben említett férfit csak későbben ismerték meg. Különben is ez ismeret­séget a férje sem szüntette meg. Vallo­mására a biróság megesküdtetie. Következett az anyós kihallgatása, aki r szletesen elmondja a merényletet, amelynek okát abban látja, hogy a lánya válni akart Kisziingtől és a na­gyobbik gyermeket állandó sürgetésére sem adták oda Kiszlingnek. Az anyós vallomása után megkérdezi az elnök a vádlottat, hogy van-e valami megjegy­zése, mire Kiszling azt mondja, hogy a felesége jó asszony volt, de az anyósa bidegitette el tőle. Következett dr. Weisz Samu tövény­­széki orvos véleménye a sérültek álla­potára. Az orvosi vélemény szerint Kiszling Lászlóné fejének jobb oldalán 1 homlokán és jobb szeme táján, vállán, mellén, karján és lábán súlyos sérülé­seket szenvedett. A sérülések miatt a nyak mozgása korlátozva van. A nyak régi mozgását csak operáció utján nyerheti vissza. Az egy éves kis Kisz­ling Barnabást a maró tolyadék arcán érte s különösen egyik szemét és orrát torzította el, amelyek nagy összehúzó­dást szenvedtek. Á kis gyermek szeme még most is genyes Egészen sohase kapja vissza látók épesség át, esetleg műtéttel kissé javulni fog a szeme, de ez is csak minimumra tehető. A kis gyermekre a merénylet ann’ál súlyosabb, mert hátrányos lesz egész jövőjére és annak idején pályaválasztására is. Az orvosi vélemény után Herecsek Pál lévai lakos lényegtelen vallomása után felolvassák az előző tárgyalás val­lomásait, igy többek között dr Deutsch Hugó kuríakeszi-i körorvos vallomását, amely szerint Kiszling László a jó, hűséges, udvarias és előzékeny férjnek valóságos mintaképe volt. Felolvassák a cselédleány vallomását is, amelyben szintén hasonlóak foglaltatnak. A tanúvallomások felolvasása után dr. Molnár Jenő államügyész mondotta el hatásos vádbeszédát. Szerinte súlyos­bítja a tettes bűnét, hogy egy rőt és egy ártatlan kis gyermeket támadott meg. Su'yosbitja, hogy a tettes intelli­gens entleer és gyógyszerész, akinek tudnia kell, hogy a vitriolnak milyen borzalmas hatasa van és annak követ­kezményei a megtámadottaknak egész életére kihat. Hogy egy intelligens úri ember ilyen közönséges eszközt, vitri­olt használt, annak elbírálásával nem is foglalkozik bővebben. Nem védhető a tettes azzal, hogy öntudatlan, vagy részeg állapotban volt, mert erre a merényletre már régebben készült. A névtelen levelekben felsorolt gynnusi­­tások sem lehettek inditó okai e merény­letnek, mert miért nem indított váló­pert felesége ellen ? A gonoszság és a bűnözési szándék bizonyos jeleit is lehet látni e bűnténynél. Kéri a bíró­ságot, hogy mondja ki bűnösségét és annak megfelelően ítélje el Kiszling Lászlót. Dr. Barta Lajos, Kiszling védője meggyőző beszédben védte a vádlottat és annak szomorú csa ádi éleién végig haladva kimutatta, hogy hiába volt in­telligens ember és gyógyszerész Kisz­ling László, részint az anyósa, részint a névtelen levelek gyanúsításai valóság­gal pokollá tették éleiét és dacára an­nak, hngy százszor megbocsájtott, száz­szor nyújtod békejobbot és hiába áldo­zott egész vagyont, hogy a boldog családi életet és a feleségét biztosítsa maga számára. A felesége mind jobban elhidegült tőle és még azt az egyetlen vágyát, hogy kis gyermekét magához vehesse, még azt sem teljesítette az elvakitott asszonyi szenvedély. E nagy hatású védőbeszéd után a biróság Ítélethozatalra vonult vissza, amely idő alatt a hallgatóság találgatta, hogy hány évet kaphat a vádlott. Vegre bevonult a biróság és kihirdette az Ítéletet, amely szerint a bíróság Kiszling Lajos gyógyszerészt egy évi börtönre ítélte és a vizsgálati fogságot beszámí­totta. A biróság csak az asszony ellen elkövetett merényletben látta a szándé­koltságot és nem tételezte fel, hogy az ártatlan, egy éves kis gyermeket is le akarta volna vitriolozni. Az Ítélet indo­kolása foglalkozik a védelem azon kérelmével, hogy vagy mentsék fel a vádlottat, vagy ha el is ítélik, függesz­­szék fel az ítéletet, mert a vádlott édesapjának egy nagy forgalmú, sze­­mélyjogu gyógyszertára van, amely fiára, Kiszling Lászlóra szállna, ha azonban Kiszling László büntetett elő­életű lesz, akkor a gyógyszertár nem szállhat rá és igy nem csak ő, a vád­lott, hanem ártatlan gyermekei is súlyos és úgyszólván pótolhatatlan anyagi kárt szenvednek és biztos megélhetést nyújtó kereset forrástól esnek el. A biróság ezt nem vehette tekintetbe, mert a bűntett olyan súlyos, hogy teljes lel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom