Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-12-08 / 147. szám

évfolyam»»______________________14? »«*■».____________________________Kedd, ff8, december j.

POLITIKAI LAP

Smrkeutfoág és kiadóhivatal. Nádor-u. N Megjelenik hetenkint háromisar t

kedden, csütörtökön és szombatoa.

Elófiseté« ér ceeksaiovák értében: Hdyten és vidék» pastaá tsétköWAwwl: $&* érre S9 í, íélévre 4« K, oagyeéáv*« 20 K. — K*l»ld#m 160 Sí,

Egye« exása ára i 80 fiilé C

ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS.

Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr.

I outi latitól.

Komárom, dec. 7.

Geafben a nemzetek szövetségélek tanácsa ülésezik és ezen a magyar kérdés és a magyar kisebb ségek kérdése is napirendre kerül. Ellenségeink is megjelennek ott és panaszainkkal szemben előadják vádaskodásaikat, melyeket sok sok évszázaddal előtt megirt Ezópus a farkas és a bárányról szóló meséjében,

Nem vetted észre óh nyájas ■fságolvasó, hogy a genfi tanácskozás előli mintegy vezényszóra ismét felrobbant egy titkos muníció raktár Magyarországon, ame yetaz irredenta halmozott tele kézigránátokkal. A cseh lapokban és a esetiektől pénzelt magyar lapokban is* amelyeket bécsi emigránsok irn&k, ilyenkor mindig robbanik valami, ami Magyarországot kompromittálhatná Genf előtt. Ha ez nem sikerül, akkor a magyar szociáldemokraták csinálnak külflldi megrendelésre világraszóló skandalumot, csakhogy a magyar kormányt befeketítsék, nehogy a népszövetség valahogyan segítsen a megcsonkított ország rettenetes fazdasági helyzetén.

Érdekes, hogy Genf a feldarabolt •razágok közül Ausztriát halmozza el kegyeivel, amelyet szanál derűről borúra csakhogy megtartsa önállóságát és ne csatlakozzék Németországhoz. Most figyelmezteti az utódállamokat is, hogy kössenek Ausztriával liberális gazdasági szerződéseket. Ez az intelem aligha szólhat másnak, mint Csehszlovákiának és Jugoszláviának és nem hisszük, hogy Magyarországra vonatkozhatnék. A népszövetség súlyos gondjait Ausztria helyzete méltán tetézi, melyet életképtelenné tettek és most szeretnének bele életet fújni. Az oxigén egyelőre kölcsönök alakjában tarlja még a felszínen, de már jóétvágyú szomszédja lesben áll, hogy a délsz áv területeket magának reklamálja, ha a nagy osztozkodásra kerül a sor. Radics jelentkezett az »elnyomott« szlovénekért.

Ugyanez a Radics, aki elnyomatásról szavalgat, mint kultuszminiszter, bókokat mond a magas kultúrájú német és magyar kisebbségeknek és kijelenti, hogy kétségtelen joguk vau nemzeti nyelvükhöz, de iskoláikat még se adja vissza. Románia pedig most terjesztette be iskolai törvényjavas tatát, amely a magyar iskolákat egyszerű n beszünteti, mint »magániskolákat.« Genfben ezekről is dönteni kell.

De dönteni kell arról is, hogy a csehszlovák kormány nem ismeri el állampolgárokul azokat a tízezreket, akik itt negyven-ötven éve

adóznak és fiaik, unokáik a cseh hadseregben teljesítenek katonai szolgálatot. Dönteni keli azokról a szerencsétlen emberekről, akik a békeszerződések értelmében mindenütt elvesztették állampolgárságukat és hontalanokká tette őket Trianon. Genfnek sok dolga akadna a decemberi ülésszakban.

Eddig úgy határozott az ilyen kérdésekben, hogy majd máskor határoz felőlük. Örökké azonban kitérni a kérdések megoldása elöl nem lehet, bárhogyan is udvariaskodjék az antanttal é3 annak kisebb nagyobb függvényeivel szemben a népszövetség: egyszer szint kell vallania a kisebbségi kérdés felől.

Mikor Csehszlovákia még bölcsőben ringott...

Egy magyar ujságir) látogatása Prágában 1917 decemberében — Mit tudtak a „Narodny Listy“ szerkesztőségében egy évvel a prevrút előtt ? — Rasin a tizenhárom vármegyéről.

Rövid hét nyolc év lepergése történelemmé ted eg sz közeli időket, perspektívát adott az akkor jelentékteiennek látszó eseményeknek s dokumentummá emelte az újságírók és írók rövid feljegyzéseit.

A most lepergett évek nagy változá sokat hoztak és így rendkívül érdekes minden sor, amielőkészitésünről beszél.

Kezünkbe került az „Esztendő* 1918 januári száma, mely akkor a béke gon dob tártak és a becsületes magyar békekötésnek első húrjait pengene. A jónevü Lakatos László tollából egy roppant érdekes, ma már történelmi dokumentummá vált útleírás tűnik a szemünkbe, „Utazás Prágába* cimruel.

Mit keresett a magyar újságíró 1917-ben Prágában?

A csehek vottak a háború alatt a monarchia Ugemlegeteítebb népe. Minél jobban közeledtünk a háború utolsó fejezetéhez, annál több szó esett róluk. Az itthoni sajtó egyre másra támadta, a kü földi áníánt sajtó folyton-folyvást dicsérte őket.

A csehek pedig nem néztek se jobbra, se balra. Szépen, lassan, csendben dolgoztak a maguk álmának: az önálió cseh államnak a megteremtésén.

A magyar író útleírása alkalmas arra, hogy megmutassa, mit és hogyan láttak ebből a másik oldalon.?

Az iró a béke híveinek megbizásából tanulmányozni akarta a csehek „pacifizmus* át s az alábbiakban számol be észrevételeiről:

Mit mondanak a nNárodny Listy“ szerkesztőségében.

Prága felé utazva feltűnt, hogy az állomásokon a német felírás mellett a cseh fe írás is mindenütt ott volt.

— Prágában a „Národní Listy* szerkesztőségében Sis ur, a főszer^, fogad — írja Lakatos.

— A helyszínen szeretnék tapasztalatokat szerezni, hogy a Magyarországban és Csehországban fennálló kölcsönös túlzást a béke érdekében lefokozni segítsük, — mondtuk.

— A szándék tiszteletreméltó, — mondja Sis — de a feladat lehetetlen nehézségekbe ütközik. S harciasán tette hozzá:

— Uraim, ne feledjük el a szlovák vármegyéket. Mihelyt a cseh állam önálló lesz, első állami aktus lesz, hogy

ezért a tizenhárom megyéért hadat üzen M gyarországnak!

Hol volt a prágai nagyszláv központ?

Azután kerestük Prágában a hires nagy szláv központot, mely az észak; szláv agitáció ügyeit intézi. Prága azonban nem szláv város, cseh, de nem sz'áv. A cseh intelligencia — német Nemet kultúrájú, német élet módú, német berendezkedésű.

Egy Magyarországról ideszakadt csehszlovák agitátor volt az, aki erre e őszőr figyelmeztetett bennünket. Büszkén mondta;

— A mi népünk erkölcsi és politikai iskolája német.

Az oroszok ezért nem is szerették soha és nem ajándékozták meg teljes bizalmukkal a cseheket a „nyugati szlávok*-at.

A cseh lapszerkesztőségekben mindenütt ül egy pár magyarul tudó szlo vák, — aki Pesten vegezte az egyetemet. E ek a legfanatikusabbak Ezekkel nem lehet beszelni. Ezek egyre fújjak a nótát a magyar „sovinizmus" ellen.

N. gy csalódást jelent, hogy itt nem egy demokratikus párt küzd szedniük a magy r szolgabiró uralom ellen, hanem csak arról van szó, hogy egy cseh szotgabiró uralom legyen a szlovákok és a magyarok fölött, nem valódi demokrácia. (Érdekes megállapítás ez abból az időből, mikor még mind mosolyogtunk a cseh aspirációkon, me lyek jelentőségét eltitkolták előttünk s mikor talán még az újságíró sem hitte, hogy szavai beteljesednek )

Rasin a köztársaság jövendőbeli határairól. A cikk aztán Rasin- nal való beszélgetést úja le. A meggyilkolt pénzügyminiszter akkor a N. L egyik szerkesztője volt, akit annakidején Kramarz-al együtt halálra is ítéltek. Nagy hazaárulási pőréről beszélt, melyet kedélyesen fogott föl.

— Megkérdeztem Rasint, melyik megyéket akarnák elvenni Magyarország ól ?

— Ndtra, Trencsén, Árva, Turócz, Lipíó, Északpozsony . .

— Dalpozsonyt meghagyják? Köszönjük.

— Bars, Szepes, Zemplén és Sáros.

— De ott szászok, rutíiénok is laknak a magyarok mellett.

A szászok nem számítanak, a magyar kisebbségeknek pedig jobb dolguk les (1) nálunk, mint Magyarországon volt — módra Rism.

— No és hol akarnak megállni?

— Ungváron. Ungvár lesz az uj cseh állam határa.

Miért van szükség Szlovenszkóra ?

— Mi közük önöknek a szlovákokhoz?

— Azokat mesterségesen választották el tőlünk. Itt arról van szó, hogy a cseh kapitalizmusnak szüksége van az o>csó szlovák proletárjaiusra. Ezt nem is tagadjuk. Inkább szláv kapitalizmus használja ki a szláv proletárt, mint a magyar.

R gin aztán elmondotta még, hogy a tizenhárom megye átadásában nem is nagyon reménykedik mindenki, de azt mint jó propaganda eszközt felszínen tartják.

A cseh szlovák brigádról ezeket mondta:

— Kérem, nekünk a franciaországi csehszlovák brigádhoz semmi közünk. Nincs velük semmi összeköttetésünk.

Dyk Viktor a cseh irodalomról. Dyk Viktor, egy negyven év körüli férfiú kpök ,t cö si oroszlán (ma a

cseh fascisták ieghangosabb vezérel) informált a modem cseh irodalomról Maga is regény- és drámairó.

A csehek irodalma „nyugatos*, Francia utánzó. A szláv-jellem hiányzik belőle. A szlávok kai mgyobb belső rokonságot rr utalnak azok a német Írók, Franz Wedel, Kaffka Max Brod, akiket egy ÍNpek nevű cseh iró (aki azóta a világhírű R U. R. t irta meg) ajánlott figyelmembe.

Jaroslav Kvapil cseh színigazgató, mikor a tehetséges cseh muzsikust, Nedbal Oszkárt (most a pozsonyi szinház igazgatója) említettem neki, felháborodva tiltakozott:

— Nedbál nem cseh. Bécsben él. E( van osztrákosodva. Mi őt nem fanjuk csehnek.

Machár (azóta hadseregtől ItígvelŐ voll!), a másik neves költőjük Dyk mellett B csben él, bankhivaialnok és nyomorog. Prágában nem tudna megélni.

Röviden ennyi az érdekes útleírás, 1917-ben mint politikai kuriózumot emlegettük azokat az aspirációkat, amelyek egy év után valósággá váltak.

Mindenesetre roppant érdekes, hogy egy magyar újságíró mennyi találó megfigyelést és mennyi jellemző beszóig lést lesett el és jegyzett fel, melyek érdekes világításba helyezik Prágát és etső politikusait abból az időből, mikor a republika még csak bölcsőben ringott. Köztük olyanokat is, akiket azóta magas állásokba emelt Fortuna kiszámíthatatlan szeszélye.

A hun tragédia.

— Hajdú Lukács előadása. —

Attila és a hun birodalom tragikus végérői rrjzoh plasztikus képet a komáromi Jókai Egyesüieiben Hajdú Lukacs dr. főgimnázium! tanár, aki a magyar irodalom Attila és a hun monda feldolgozásairól tarlóit igen nagy érdeklődő közönség előtt nagyvonalú és kiválóan sikerült előadást.

A nagy hun nép elindul Ázsia síkságairól és az Brai, Volga, Don, Dnyeszter körüli állomásairól elérkezik a Duna Tisza közébe és itt ébreszti fel benne a szunnyadó nemzeti öntudatot hatalmas Királya, Attila, aki egyesíti a hun törzseket; lelkéoen nagy álmok és vágyak tüze ég, megalázni a világ urát, Romát és átvenni annak világuralmi szerepét Ámde a népek nagy csatája a Marne vize mellett, Catalaunumnál, eldöntetlen marad. Á római birodalom megdől, de Attila is tragikusan végzi életet, halála után pedig szertehull nemzete és hatalmas birodalma.

A magyar nép emlékében Csaba királyfi és a Hadak útja őrizte meg a nagy tragédiát, mely nemzedékről nemzedékre, szájról szájra szállt és így feljegyezték a középkor krónikásai is, akik Anitát tartották Magyarország tulajdonképpeni megalapítójának és szerintük Árpád csak visszafoglalta őseinek birodalmát. A regősök Hunor és Magyar testvérekről daloltak és Mátyásnak, a nagy renesszánsz királynak fényes budai palotájában erről énekeltek az udvar énekmendói. Ámde a nagy király öröksége Mohácsnál eltemetkezett és 150 évre a tőrök lelt az ur a Duna és Tisza közében s a magyar nemzet hátát a Kárpátok bérceinek feszítve másfélszáz éven át véd e hazájával együtt Európa civilizációját is. A nagy magyar balsorsban lantosai, Szkárosi Horváth András és Dézsi András emlékeztetik népüket Attila leáldozott régi dicsőségére. De a nagy harcokban, mely létünkért folyott, lassan feledésbe megy mindez.

Mária Terézia magyar festőrsége kelti