Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-12-01 / 144. szám

■egyveiahatorfüc évffofya I« 144* izánii Kedd, 1925. december I, E36fi*etési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Bgéss évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 TL — Külföldön 160 KO. Egyes szám árai 80 filfé £ ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesziő: BARANYAY JÓZSEF «Ír. Saeakesztóség ás kiadóhivatal: Nádor-u. 19., Megjelenik hetenkint háromszori kedden, csütörtökön és szombaton. II Ilin Komárom, — nov, 30. A koimánykoalíció pártjai is torkig vannak a földreform mai végrehajtásával. Megsokaiták azok is a párttitkároknak kijutott ma­radékbirtokokat. Egy véleményen vagyunk velük, mert mi meg ke­­veseljük a kisembereknek kiosztott földet. Valahogyan tehát ezt a két álláspontot kell összhangba hozni a kormánynak. A földreform célja a törvény szerint a földmives osz­tálynak földhöz való juttatása, kedvezményezetteknek tekintendők itt első sorban az illető felosztásra kerülő birtoknak alkalmazottai és munkásai. Első sorban ezeket mellőzték a földreformnál és százezer gazda­sági eseléd és munkás maradt foglalkozás és kereset nélkül a családjával Szloveuszkón, akinek nem jutott a kioszlott földnek százezer hektárjaiból egy négyszög­méter se, sőt a végkielégítésükkel is hallgatnak a kedves földhivatal kirendeltségei, amelyek ígéreteket tesznek, de csak azért, hogy meg­szabaduljanak a kérelmezőktől, nem pedig azért, hogy beváltsák. Nem veszik észre, hogy ez az eljárás teljesen megingatta a hitet a kormány Ígéreteiben, amely ígérte a földreform végrehajtását, de abból a magyar nemzeti kisebb­séget kikapcsolta. Már pedig a tör­vény nem mondja ki azt, hogy a földreform a csehekre vagy szlo­vákokra hajtandó végre, a magya­rokra pedig nem. Itt pártot szerveztek, agrárpártot földigéretekkel. A földigéret azon­ban elhangzott, de folytatása nem lett. Komáromban is osztották a lándori érseki birtokot, de úgy lát­juk, hogy nem vetett bele az idei őszön se a földigénylő és úgy lát­szik, nem is fog aratni benne. Mert ezen a színtiszta magyar területen csak kolonisták kapnak földet. A földreform nem arra való, hogy azzal egy kormánypárt csa­logassa a magyar földmi vest a tá­borába azzal, hogy csak ez a párt oszt földet és csak ennek a tagjai kaphatnak földet, mert ez erkölcstelen humbug és a törvény­nek kigúnyolása. A földhöz min­denkinek van jogigénye, tartozzék az illető bármilyen párthoz és nemze­tiséghez. Erkölcstelenséget egy párt sem követhet el, mert azzal saját maga ellen nyújt bizonyitéfcot és hoz ítéletet. Az agrár párt, mely magyar parasztokkal egy csehszlovák kép­viselőt és egy csehszlovák szenátort küldött a nemzetgyű ésbe, köve­telje ezektől azt, hogy az Ígéretet váltsák is be és a megígért földeket végre osztassák ki a magyar kisebb­ség között, de ne pártérdekek szerint, hanem az arra jogosult igénylők között. Figyelemmel kisér­jük, hány zsákkal telik a legesleg­újabb föidigéret. = A parlament ÖB8z»hi«ása. A va­júdó kormányalakítás kérdése u'án a legnagyobb érdeklődést a parlament összehívásának időpontja kelti fői, amely attól függ, hogy az uj koalíciós kor mányt mikor nevezik ki. Svehia ugyan szakadatlanul tárgyal a koal ciós pír­tokkal, azonban igen nehez n tud dü lőre jutni és így a parlament összehí­vásának idejét sem lehet előre meg­állapítani. Eddig úgy volt, hogy a par­lamentet már december elején össze­hívják, most azonban a kormányalakí­tási tárgyalások oly messzire húzódnak, hogy a parlament mindkét kamarája csak december 10 e után ülhet össze az alakuló gyűlésre. Prágai hírek sze­rint az uj kormány kinevezése már a napokban várható. = Új minisztérium — régi m riszté retkei. A kormányalakítás nehéz gond­jaival vállán Svehla, volt miniszterel­nök most állítja össze a kabinetet. Igaz ugyan, hogy senki s-m md arról, — legalább nyilvánosan sehol sem ol­vashattuk, — hogy a köztársaság el rtöke adott e megbízást Sv(-h!ának uj kormányalakításra, mindazonáltal a volt kormányelnök fáradozik az uj minisz­­tnrium tagjainak összetöri »pasával. Ez az uj kormány, kiszivárgó hie» szerint a régi 17 tárca helyett csuk 15 el fog megalakulni, az a terv ugyarjs, hogy az unifikáciős és a közélelmezési mi­nisztériumokat megszűnténk. A „Ná rodny Listy* pedig arról is tud, hogy négy tárcát és pedig a belügyi, pénz­ügyi, nemzetvédelmi és s/ ovenszsói minisztériumot szakemberrel fogjás be­tölteni, köíöl egy névsort i». amelyet kombinációba vettek a kormány tag­jaira nézve. Eszerint a szakemberek lennének a belügyi tárcánál Cemy, a pénzügyinél Engiis dr. az iga ságügy­­nél Fajnor dr. és a szlovenszkói telj­hatalmú minisztériumnál Káiiay dr. Az uj kormányba a régi «ormány tagjai közül helyet foglalnának Sveh a Stnbrny, Benes, Hodzsa, Sramek Winter és Kállay dr. Hiinka és a kormány. Komárom, — nov. 30. Az most már egészen bizonyos, hogy a megkétszereződött szlovák néppárt nem vesz részt a kormányban és bár Sramekék nagy erőfeszítéseket tesznek, alig lehet hinni, hogy H inkáék egye­süljenek a cseh néppárttal. Hiinkaval még a választások előtt kezd< ti tárgyalni a kormány, amely nagyon jól sejtette, hogy a szlovenszkói szlovák katolikus nép hatalmas tömegei veszik körül a rózsahegyi pártvezért, akinek szavát és intését várják, hogy aszerint cseleked jenek, amint azt a vezér akarja. A kor mány sejtésében nem is csalatkozott, a Hiinka-párt félmillió szavazatot kapott és olyan tekintélyes számban »érült be a parlamentbe, hogy vele minden kö­rülmények között, mint komoly ténye­zővel, számolni kell. Emlékezhetünk rá, hogy a választá­sok előtt már azt írták a kormány lapjai, hogy Hiinka megegyezett a kormány­nyal, amely hajlandó a közigazgatás autonómiáját megadni, amelynek eile nében a szlovák néppárt részt vesz a kormányzásban. Ennek volt is némi alapja, már tudniillik a kormányt ille­tően, azonban akik Hiinka Andrást is­merik, azok mosolyogva fogadták a hirt, mert jól tudták, hogy Hiinka nem hagyja cserbe népét és nem dobja oda a hatalomért politikai becsületes­ségét, amely szorosan össze van kö ve Szlovenszkó teljes autonómiájával. A választások lezajlottak, a szlovák nép százezrei, mint megdönthetetlen ércfal, állnak Hiinka mögött és vezé­rükkel együtt ei vannak határozva, hogy a párt zászlajára irt eszméért, a teljes autonómia elnyeréséért harcot folytas­sanak a cseh nacionalista hatalommal. Áthatva követelésük jogosságától, újult erővel követelik a szerződésekben biz­­tositott autonómiát és ebből a iegcsá bitóbb ígéreteknek sem engednek. A tárgyalások folyamán erről kellett meggyőződnie Srameknek és a kor­mánynak, amelynek súlyos problémai közé sorakozik most ez a kérdés is, mert hiszen ezt jól tudja, hogy Szlo­­venszkó autonómiája nemcsak a szlovák néppártnak, de az egész őslakosságnak programmja, és azt is tudja, hogy Szlovenszkóban és Ruszinszkóban az ellenzék győzött, tehat az autonómia kérdésének egyszer végre akármilyen formában is, de napirendre keli kerülnie. Ebben a tudatban azon igyekszik a ko lició, hogy Hiinkát és pártját vilamely formában semlegesítse. A „jóhiszemű semlegesség“ felelne meg legjobban a kormány szájaizének, mert ezzel azt véli elérhetni, hogy bizo­nyos kérdésekben a szlovák néppárt nem fog akadályokat gördíteni a kor­mány munkájának, sőt talán a jóindulatú semlegességből idők folyamán némi­nemű bizalom is származhatna. Ezt persze csak a kormány reméli, de ebben a reményében is csalatkozni fog. Egész politikai múltját, egész élete törekvéséi kellene Hlinkának megta­gadnia, hogyha elhatározná a koalició támogatását. Szlovenszkó szlovák la­kossága abban a pillanatban elfordulna tőle, mihelyt észrevenné, hogy vezére csak egy jottányit is hajlandó volna feladi.i eddigi programjából. De ez az eset nem is következhetik be. Bár sok furcsaság és következetlenség fordulhat elő a politikában, ezt nem lehet hinni, mert azt nem lehet Hiinka eddigi po­litikájával összeegyeztetni, hogy cserbe hagyja az őt határ alan bizalmával ki­tüntető népet, faj testvéreit, akisnek fel­szabadítását tűzte ki élete céljául. A kormány hiába mesterkedik, Szlovén szkó teljes autonómiája nélkül H in káékat e! nem térítheti egyenes útjáról. II Szlmszkfii ti RuszimzMi izialmtias Jogvédő Eplttotk ilkeres tirfiglalía. Ungvár, — nov. 27. A Pozsony székhellyel működő Szlo­venszkói és Ruszinszkói Közalkalma­zottak Jogvédő Egyesülete jól látogatott összejövetelt tartott Királyházán, ahol mintegy 550 közalkalmazott képvisele­tében 500 küldött jelent meg. Az egyesület kiküldöttjeinek előadá­sát állandó taps, továbbá „éijen“ és „nech zsije“ felkiáltások kisérték. Az előadás vége felé szót kért a csehszlovák vasutat ok „Unió* egyesü­letének királyházai elnöke, aki egyúttal elnöke a királyházai kommunistáknak is és csak annyit mondhatott, hogy az ottani közalkalmazottaknak van már elég egyesülésük, felesleges, hogy az erő széiforgácsolódjon ... Beszédjében tovább nem mehetett, mert ekkor már fenyégető öklök emelkedtek feléje és a megjelentek egész tömege, mint egy száj, a „PfuLUniol Vyhodiil Kidobni I“ szavakat szórta felé, mely valóban is bekövetkezett volna, ha a Szlov. és Rusz. Közalkalmazottak Jogvédő Egye­sületének Berky főtitkára nem intette volna türelemre a felhevült megjelen­teket. Azután maguk a megjelent ruszin­­szkói közalkalmazottak kijelentették, hogy nekik többé $em az Unió, sem pedig más megkötözött kezű egyesü­letre szükségük nincsen, ők jogsérel­meik orvoslását csakis egyedül a Szlov. és Rusz. Közalk. Jogvédő Egyesülettől várják, mert ez az egyedüli egyesület, mely sérelmeikben bírói utón is eljár­hat, már pedig most oly időket élünk, hogy a sérelmeknek 99 százaléka csakis ügyvédüeg bírói utón intézhető el si­kerrel. És ekkor az „Unió“ és a kommunisták királyházai csoportjának egyszerre tel­jesen lejárt elnöke a „szégyen a futás, de hasznos“ közmondáshoz folyamodva, elszaladt a csendőrségért és a jegyzőért, kiket azzal ültetett fel mérgében, hogy a Jogvédő Egyesület kiküldöttjei a szlo­vák, ruszin, magyar és német nép ér­dekében izgattak a cseh nemzet eilen. Az ügynek folytatása lesz a bíróságon, melyre a „lejárt fővezér* embertől em­berhez szaladgál, hogy anyagot gyűjtsön. Jellemző, hogy ez az ember a cseh nyelvet nem is érti és hogy a megje­lentekhez is magyar nyelven óhajtott beszélni. Érdekes, hogy még két kom­munista csehet hoztak a gyűlésre, akik mikor megérkeztek, rögtön azzal kezd­ték, hogy nekik, mint cseheknek is sok panaszuk van s a vege az lett, hogy panaszukkal ők is a Jogvédő Egyesü­lethez lordulnak, vagyis a „hirtelen bu­kott fővezér“ utolsó kísérlete is meg­hiúsult. Leírhatatlan az a lelkesedés, mellyel Ruszinszkó állami- és közalkalmazottai (szolgálatot teljesítők, nyugdíjasok és elbocsátottak egyaránt) a Szlovenszkói és Ruszinszkói Közalkalmazottak Jog­védő Egyesületét fogadták, melynek eddig csak megbizotiai voltak Ruszin­szkóban Ruszinszkó, mint egy test: szívvel lélekkel csatlakozóit a jogvédő Egyesülethez. A mim siie a MM. Nagy érdeklődés a hasznos újítás iránt. — Meglepő eredmények, olcsóság, gyor­saság és tisztaság. — Máris sokan bevezetik a gázfőzést. Amint már előre jeleztük, Komárom város vezetősége életre való eszmét pendített meg, sőt azt a megvalósítás stádiumába is vitte. A nehéz megélhe­tési viszonyok között élő városi közön­ségnek legnagyobb gondolt okoz a háztartás legsúlyosabb része: a főzés, sütés, fűtés, mosás, vasalás, amelynek költsége és körülményes volta a leg­nagyobb gondok közé tartoznak. A város vezetősége élén Csizmazia György polgármester és Sándor Ernő főszámvevővei részint, hogy a nehéz viszonyok között élő városi közönség háztartási gondjain könnyítsen, részint, hogy a városi gázmű jövedelmét fo­kozza és ezzel a város lakossaira ne­hezedő városi terheket szintén csök­kentse, a gázzal való főzést, sütést, mosást, vasalást és fűtést kívánja be vezetni és e tekintetben tárgyalásokat folytatott Európa legnagyobb gázkályha és gáztűzhely gyárral, a tetscheni G. Maurer gyárral, amely a világhit fi Pro­ment hensz gáztűzhelyeket gyártja. A tárgyalás kellő eredménnyel járt. A tetscheni gyár nemcsak a tárgyalásokat vette fet a várossal, hanem arra is hajlandó volt, hogy egy csomó gázta­­karéktüzhelyet és ká'yhát küldött el Komáromba, hogy mindenki személye­sen győződhessék meg a gáztűzhelyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom