Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-11-21 / 140. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1925. november 21. őszinte vélemény: ,POLIO a I minőségben utolérni meddő kísérlet. ■ MINDENÜTT KAPHATÓ. 410 mában a keresztényszocialista és a magyar nemzeti párti szavazatok összehasonlításába hiba csúszott bele A mi szavazataink száma nem 16, hanem 167. Tisztelettel a csicsói keresztényszocialista pártszervezet. felszabadul a Rajnauidék Komárom, — nov. 19. A belpolitika események, amelyeknek homlokterében a minap lezajlott választások állottak, úgyszólván teljesen elterelték a figyelmet azokról a külpolitikai eseményekről, amelyek egész Európa jövőjére kihatással vannak. Addig, amig a csehszlovák köztársaságban a mandátumért folyt a harc, Németországban szivrepesve várják azt a pillanatot, amelyben a nemrégiben kötött locarnoi egyezmény reális eredményei láthatók és érezhetőkké lesznek. A nagyantant hatalmakkal kötött biztossági szerződés maga után vonja a nemzetközi intézkedések egész sorát, elsősorban is Németország megszállt területének felszabadítását, az idegen antantcsapatoknak visszavonását, a francia közigazgatásnak és bíráskodásnak megszüntetését. Most tették közzé Párisban annak a jegyzéknek szövegét, amelyben a nagyköveti tanács értesíti Németországot a rajnavidéki engedményekről és azokról a kiürítésekről, amelyeket legrövidebb idő alatt végrehajtanak. A jegyzék szerint kiürítik a kölni zónát, ezenkívül a második és harmadik megszállott zónában annyira csökkentik az angoi és francia csapatok számát, hogy az meg fog felelni annak a helyőrségnek, amelyet Németország ezen a területen 1914-ben tartott. Visszaadják a lefoglalt iskolákat és magánépületeket, az idegen katonai közigazgatás teljesen megszűnik és helyébe a német polgári adminisztráció lép. Megszűnik a katoni büntetőbíráskodás is, hogy helyet adjon a német polgári bíróságnak. Hogyha ezekhez még hozzávesszük az egyik angol j lap azon hírét, hogy a versaillesi sző- j vétségesközi katonai ellenőrző bízott- j ságot is rövidesen föloszlatják, akkor el lehet képzelni azt az örömteli érzést, j amely a németek lelkét elfogja, rágon- | dolva az idegen uralomtól való meg- \ szabadulásra. A német uralom és a német szabad * ság helyreállítása után valóban föllélegzik a Rajnavidék népe, amely hosszú éveken át volt kénytelen eliürni évszázados ellenfelének, a győzelmében tobzódó franciáknak szuronyokra és gépfegyverekre támaszkodó uralmát, amely a megszállás ideje alatt csak még nagyobb gyűlöletet ébresztett a német népben Franciaország iránt. Habár a téljes és végleges kiürilés ideje még nincs is meghatározva, azért mégis í megnyugvás száll Németországban a \ szivekre, mert nem sokáig késhetik már \ az az óra, amelyben a francia katona- \ ság kitakarodik az országból. k Rajnavidék számára mégis csak j elérkezett a megváltás órája, a sok \ szenvedésnek, nyomorúságnak, a reííe- , netes kstonai elnyomásnak vége lesz I és a német nép újra szabadon élhet f kultúrájának és nemzeti fej ődésének: \ Locarno meghozta számára a szab idu- í iást. A Rajnavidék faiszabadulasáva; ; a;ónban, meiy a nyugati határok biz ] tosságának következménye, ismét fel- ■ színre kerül a keleti határok kérdése, ameiy még rendezésre vár. Macdonald, i i az angol munkások egyik vezére, nyilatkozatában azt mondta, hogy Keleten nem lehet békés úton megteremteni a biztosságot. Ha ez igaz volna, akkor ennek hatása Nyugatra is kiterjedne, mert Európának teljes konszolidációja csak akkor következhetik el, hogyha Keleten és Nyugaton egyformán akadálytalanul kezdetét veheti a békés munka. Sajnos, van alapja Macdonald aggodalmának, mert a keleti és középeurópsi parvenü hatalmak a legteljesebb náció nalizmus alapján állanak és imperialista irányzatot követnek, ami súlyosan megnehezíti a szolgasorsba hajtott régi nemzetek kiengeszteiődését. A Rajnavidék népének örömrivalgása keserű emlékezetébe hozza millió és millió embernek azt a fájó gondolatot, hogy olyan államok népei között keli szenvednie, amelyhez csak a háborús jog alapján kényszeritették őket, de amelyek sem megértéssel, sem jogaik megadásával nem törekszenek arra, hogy az uj, igazi béke megszilárduljon. II magyar pártok erőviszonyai. Olyan ellentétes és téves híradások jelennek meg a sajtóban és terjednek el a közvéleményben a pártok erőviszonyairól, azok győzelméről és veszteségéről, hogy célszerűnek látjuk a közvéleményt ezekről az igazságnak híven informálni. Hasonlítsuk össze mindenekelőtt az 1920. és az 1925. évi képviselőválasztásokat, amelyeken több magyar pártot még nem fogunk megtalálni. Leszavazott ezekben az években 1920. 1925. Komárom városban 10340 8474 Csallóközi járásban 20356 18611 Udvardi járásban 18995 20699 Ezekből Komáromban: 1920. 1925. Szlovák nemzeti (agr.) 280 176 Zsidópárti 689 376 Hlinka-párti 79 461 Csehszlovák szoc, dem. 2684 313 Csehszlovák nemz. szoc. 479 598 Keresztény szocialista 2292 1684 Magyar-német szocdem. 3272 361 Magyar kisgazda (m. n. p) 562 1722 Iparospárti 145 Nemzeti munkapárti 179 Mikié-párti 27 Kois.munista 2174 Szlovák nemzeti párti 37 Nemzeti demokrata 180 Cseh néppárti 41 Az utitárs. Irta: ÍQ-Hesedűs Sándor. Az éjjeli vonattal jöttem föl a fővárosba és végig feküdtem a szakasz kanapéján s a vonat rázásától csakhamar elaludtam. Félálomban emlékszem arra, hogy egyszer kinyitották a kupé ajtaját, de aztán megint csend volt és én nyugodtan szunyókáltam tovább Reggel felé, amikor derengeni kezdett, félig nyílt pilláimon át egy ember körvonalait láttam, amint ott ült a szem belevő pamlagon. Figyelni kezdtem rá. Jól láttam, fehér mellény volt rajta, amelyhez elegánsan simult fekete zsakettje. Egyszer csak úgy tetszett nekem, hogy a mellény színe rózsaszínűre változik, majd bordóvörös lesz. De úgy gondoltam, hogy a felkelő nap fénye játszik a mellényen és ezt a hitet megerősítette bennem az, hogy a mellény nemsokára fehér lett újra. Ebből azt következtettem, hogy a fölkelő nap vöröses fénye lefutott a mellényről. Azonban az álom, ezen megfigyelés teljesen eltűnt szememből és én ép éberségem teljes erejét a szemben levő urra fordítottam. Egy érdekes fejű, pofaszakállas ur volt, aki, kis köpcös termetével, szúrós szemével nem mindennapi megjelenésnek látszott. Szememet egészen felnyitottam és nézelődtem s ekkor a mellény szine a fehérből zöldbe csapott át, megdörzsöltem a szememet, valóban a mellény zöld szinü volt, erre felültem, de mire ülőhelyzetbe kerültem, a mellény ismét fehér szinü lett. Ekkor azt hittem, hogy szédülök s ez okozza azt, hogy mindig más és más színűnek látom az idegen mellényét. Most nyugodtan ültem és vártam, egyszerre csak a fehér mellény lilaszinű lett, majd sárgába ment át, aztán kék lett, majd rozsdabarna, majd megint fehér. De már erre elvesztettem a türelmemet. — Uram ! az Ön mellényének valami baja van — szóltam rá az idegenre. Az idegen csodálkozva nézett rám, de nem válaszolt, csak a mellénye lett vérvörös. Elképedtem, de nem szóltam semmit. Kisvártatva az idegen fölállt, levett a podgyásztartó hálójából egy szép sárgaréz kalitkát, amelyben egy kis kanári ugrándozott vékony drótszálakon. A kalitka körülbelül 40 cm. széles és 30 cm. magas volt. Szép sárga kis rudacskákból volt összerakva s az egész úgy csillogott, mintha szinaranyból lett volna. A kanári ott szökdécselt a kis drótágacskákon és félénk tekintettel nézett hol rám hol gazdájára. Én is figyelve néztem a bohó kis állatot, aki szűkre szabott ketrecében járta ugráló sétáját A kalitka nem volt tőlem messzebb, mint két arasznyira. Az idegen kezében tartotta, mindkét oldalát fogva s közben gyöngéden csertegtetett nyelvével a madárkának, ö is a madarat nézte, én is azt néztem, ő egy picit föléje hajolt a kalitkának s ebben a pillanatban a kalitka eltűnt, madarastól, mindenestől együtj, enélkül, hogy a legkisebb villanást láttam volna és nem volt előttem más, mir.t az ismeretlen idegennek húsos, két nagy keze. Annyira meglepett a dolog, hogy magam is megijedtem kissé. — Uram, mi történt itt ? Elrepült a kalitka ? Madarat már láttam elreplüni, de madarat kalittal együtt, se nem láttam, se nem hallottami Az idegen fölállt és ő is körülnézett, mintha keresné a kalitot, végre megszólalt : — Látta ön előbb uram a kalitkát 7 — Láttam — feleltem. — Ha látta — válaszolt ő — akkor úgy lehet, önnek van igaza, minthogy az itt nincs sehol, tehát eltűnt. — Dehát hogy lehet ez uram ? — kérdeztem. — Hiszen az szép ebben — felelt az idegen, hogy ami lehetetlennek látszik, az valóra válik. Megkérdeztem — ön szuggeszcióval csinálta talán ezt uram ? — Dehogy — feleit az idegen — abban én nem hiszek I — Az a valóság amit ön látott, ifiért én csak a térben levő dolgokkal foglalkozom ! — Dehát mi az ön foglalkozása uram? — A foglalkozásom ? Nem tudom, hogy az mi, de a szenvedélyem, az életcélom az, hogy megoldjak oly dolgokat, amelyeket mások lehetetlennek képzelnek. — Nem értem önt, uram — feleltem én — Ha nem untatja, úgy meg fog érteni. Kíváncsian néztem rá. Erre az idegen igy szólt: — Fiatal, gyernaekifju voltam, úgy tizen négy-tizenöt éves lehettem, mikor szüleim üdülés céljából levittek nagybátyámhoz a tanyára, az akkor jött haza világkörüli útjáról. Nagybátyámnak nagyon szép könyvtára volt és én sorra olvastam a drága könyveket. Egy esős napon, mikor kint villámok cikáztak és mennydörgéstől reszketett a levegő, megint beosontam a könyvtárba s a rejtett zugból kihalásztam egy furcsa könyvet. „A mágusok és csodatevők törvényei“ — ez volt a könyv cime. Bebújtam a könyvtár mélyébe, olvastam és olvastam és szívtam magamba a varázslatok, a csodatételek rejtélyeit. Egész lelkem megtelt e könyvvel, minden sora ott égett bensőmben s ettől fogva csak egy vágy epesztett, egy életcél: ennek élni, ennek szentelni az életet, behatolni a mágusok, a varázslók titkaiba és rejtéllyel oldva meg a rejtélyt, kutatni a misztikusát, a rendkivülit, a csodást, mely túl van az emberi élet határain és a fant zia világában jár. Ez volt a kezdete pályámnak. Ezután egyik büvészkönyvet a másik után hozattam meg és ma már ZONGORA Használt zogorák napi áron átvétetnek. Harmóniám raktár és építő intézet. Használt zongorák, pianitzók újak 6500 K-tól kezdve. Javítás és hangolás lelkiismeretesen és szakszerűen Schőnhofer Vilmos Bratislava, F/imás tér 1. az. 814 A járásokban', a) Csallóközi 1920. 1925. Magyar-német szoc. dem. 10790 349 Kereszfényszociíiliafa 5071 3146 Magyar kisgazda 3002 8882 Csehszlovák szoc. dem. 599 157 Csehszlovák nemz. szoc. 280 141 Zsidó párt 341 180 Szlovák nemzeti (Agrárius) 173 2649 H inka párt 120 151 Ipavospárt 71 Nemzeti munkapárt * 101 Mikié 651 Kommunista párt 8043 Szlovák nemzeti 42 Nemzeti demokratapárt 194 Cseh néppárt 27 b) Udvardi: Magyar-német szoc. dem. 10897 79 Keresztánys7.ocialÍ8ta 3603 3273 Magyar kisgazda 3382 7644 Csehszlovák szoc. dem. 490 201 Zsidó párt 382 272 Szlovák nemzeti (Agrárius) 161 4241 Csehszlovák nemz. szoc. 56 364 Hlinka párt 24 902 Iparospárt 52 Nemzeti munkapárt 79 Mikié 145 Kommunista 3280 Szlovák nemzeti párt 21 Nemzeti demokrata 109 Cseh néppárt 58 Ezek a pártviszonyok hatalmas eltolódásokat szenvedjek. A magyar szociáldemokrata párt szavazóin ik tízezrei egyszerűen* eltűntek. Uj pártok gyanát a kommunista és a csehszlovák agrár (Csánki Hodzsa) léptek a helyükbe. A kereszíényszocialista párt némi veszteséggel tartja pozícióját, a kisgazdapárt erősödik. Igen érdekes összehasonlítási eredményekre jutunk, ha az 1923. évi meuram, tizenegy nyelvű varázslatokkal foglalkozó könyvtáram van, — ezer kötet — egy oiy könyvtár, amely ezen a téren párját ritkítja! — Nagy ingere lehet ezeknek a dolgoknak, — mondtam és hozzátettem — és én meg tudom érteni azt, ha valaki lemondva mindenről, ami örömet az élet sak nyújtani képes, visszavonul, elzárkózik a külvilágtól s a rejtélyek világának szenteli magát! Az idegen mosolygott és helyeselt. — Ez az, látja, ön meghatározta most azt, ami az embert erre a térre csábítja. Mondom, az első könyv után elolvastam a másikat és sorra a többit mind és amit ma tudok, az hosszú évek munkájának, elvonultságának eredménye ! — Uram, — szóltam én — láttam, amit csinált előbb, de megérteni nem tudom, mert nem tudom követni kezének sebességét, ügyességének rejtélyét és biztonságának kérlelhetetlenségét. Ha kártyajátékot mutatnak be a bűvészek előttem, ott nem lep meg semmi .ngemet, mert nagyon jól tudom, hogy minden kártyamutatvány alapja a „Volt“; azaz egy kézzel villámgyorsan megemelni a kártyát, anélkül, hogy a néző észrevenné. Ezt megmutatták nekem lassú tempóban és tudora, hogy hová kell az ujjat a kártyába mélyeszteni, s hogyan kell akkor átemelni a másik két ujj segélyével az alsó csomót. Ennek aztán gyors ütemben való elvégzése, belátom, csupán technikai készség, azonban az, amit ön ma itt csinált, ezzel a kalitkával, felülmúlja az én fantáziámat. Az idegen nevetni kezdett. — Pedig sokkal egyszerűbb ez, mint ön képzeli és ma már nem is olyan nagy szenzáció ez és inkább egy elavult trükk. — Azért én mégsem értem I — Nézze, azt látta ugy-e, hogy a, kezemben tartottam a kalitkát — szólt
