Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-11-14 / 137. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1925. november 14. m Ez legyen a jelazó! Csakis a kiváló FOLIO vásároljuk. MINDENÜTT KAPHATÓ. 401 Meglátogattam szilkebb szülőföldemet, a kis Szepessége*, szülőhelyemet Igló városát. Megalakult ott is a Zipser Deutsche Partei. De régi barátaim és iskola társaim ott is könyörögtek, hogy necsak németül, hanem magyarul is beszéljek, mert az édes magyar szó legkedvesebben visszhangzik sziveikben. Egész utamon legnagyobb örömömre azt tapasztaltam, hogy az igaz magyar érzés mindenütt tért hódit. Magyar testvéreim! Nincs a szivemben egy szikrányi gyűlölet. Nem jöttem a széthúzás, a pártviszáiy magvait elhinteni, szivem szeretettel lángol szeretett magyar fajom és nemzetem iránt és mikor azt látom, hogy a magyar nemzet mindenünnen csak ádáz ellenséggei van körülvéve, nem hirdethetem a gyűlöletet még tévelygő magyar testvéreimmel szemben sem. Egy őszinte magyar szív beszél hűséges magyar szivekhez nyílt őszinteséggel és hűséges magyar szeretettel. Szavaimat jól átgondoltam. Jól álfontoitam, agyamból szivembe küldtem, ott tel jesem átéreztem, tiszta szándékomról meggyőződtem s csak igy bocsájiottain el nyelvemről abban a biztos tudatban, hogy ezerszeres visszhangot ébresztenek sziveikben. Midőn ezelőtt hat évvel nem a mi akaratunkból, hanem a győző államok diktátuma alapján édes hazánk darabokra lett osztva és kb. másfél milliónyi magyarság a csehszlovák republika szuverenitása alá került, midőn azútán az itt rekedt magyarság a varseiliesi békekötésben biztosított kisebbségi jogainak védelmére politikailag szervezkedni kezdett, könyörögve kértem az akkori magyar vezéreket, hogy félre téve mindazt, ami minket elválaszthat, egy egységes párt zászlaja körül cso-Igaz ? Irta: Tóth Mindly-Van, hogy az ég- szebben ragyog, Játszibbak a forráshabok. Zöldebb a rét; rengőbb a fű, Csilingelőbb a csengetyü. Minden virág szeme nevet, Tud a madár szebb éneket. Tündérien csilog minden, Ül a világ fényben, díszben. Van úgy, hogy az ég sötétiik, Csillag nem jár, nap nem fénylik. Dísztelen az erdő, mező, Ringó habra másik nem jő. Virág elhull, más a határ, Elhal a dal, nincsen madár. Bú, gond tanyáz minden felett, Fájó a szív, a könny pereg. Rokokó-történet. Irta: Mados György. Budavárában, az Uri-utca hársfái alul fürgén libbent ki Frederika kisasszony. Violakék selyemsátor szoknyája alatt kecsesen tipegtek az apró galamblábak, szalmakalapjának kétoldalt hajlított szélét álla alatt bársonycsokor fogta össze s nyakán meg-megcsillantak hajának csigafürtjei. A Tárnok-utca ódon kövezetén összepörkölődött faleveleket söpört előtte a szél, fönt a cirádás erkélyek lombfüggönye már borvörösre pirkadt s a litániára siető dámák alabástromfésüjén nem vetett szikrákat a gyengafényü őszi nap ... A Gellért-begy felől busán mélázott a szárnykürt, de Frederika kisasszony vidám volt. — Boldog leszek 1 — ragyogott ki szeméből a gondolat, amikor lent a Dunaparton, a dereglyék kikötője előtt megállott. Arcán átfutott a vér meleg pirja, az ereit fütő édes izgaportosuljanak. Jól ismertem, mint felvidéki volt magyar képviselő azokat a csehszlovák vezéreket, akik a kormány hatalmat átvették, hisz ezelőtt nyolc évvel sokan ezek közül ötven lépésnyiről is kalaplevéve állottak előttem, nagy sűrűén ajtómon kopogtak, ügyes-bajos dolgaikban segítségemet igénybe vették. Ismertem elszántságukat, tudtam, hogy mindent el fognak követni, hogy a magyarságot szétbontva, a magyarság közé a pártviszály magvait hintve, könnyen diadalmaskodhassanak felet tünk. Könyörgésem süket fülekre talált. Oly és addig ismeretlen vezérek tűntek fel, kik saját vallomásuk szerint egy óra lefolyása alatt lettek a sziovenszkói magyarság vezérei. A szloveszkói magyar politikai küzdőtér egy végrehajtási teremmé változott át, ahol tudvalevőleg mindig előnyben részesül a legtöbb Ígérő, vagy pedig egy tizedrangu falusi artista társaság színvonalára sülyed, ahol a nagydobos vezeti a prímet. Egy uj Mózes jelentkezett, aki nagy hangon megígérte, hogy az itt élő szerencsétlen magyarságot az egyiptomi sötétségből a Vörös tengeren át elvezeti az ígéret földjére. Tisztelt Magyar Testvéreim ! Az elmúlt öt évi keserű tapasztalat tanúbizonysága annak, hogy az egyiptomi setétségből bejutottunk a Vörös tenger erkölcsi posványába. Egy ember volt a magyar vezetők között, ki belátva a sziovenszkói magyar politika tehetetlenségét és meddőségét, bátran oda kiáltotta az itteni magyarságnak: eddig és ne további Bátor kézzel és hűséges magyar szívvel kibontotta a Magyar Nemzeti Párt zászlaját, hogy ezen zászló alatt minden hűséges magyar szív tekintet nélkül vallására, foglalkozására egyesülhessen apáinktól örökölt, szent, lom, amint gyöngytarsolyát felnyitotta és szeme a levélre csillant: „Régi hűségével vár a szerpentin-ut végén, a kikötő előtt csütörtökön alkonyaikor Walmerád" Szeretett volna ebben a pillanatban fölemelkedni a naphoz és fürödni a legtisztább fényben s amint a levelet újra elolvasta, mélytükrü, szilvakék szeméből még boldogabban sugárzott az élet s olyan önfeledt merengéssel nézett az őszi felhők után, mint akinek egy teljesülés előtti szerelem nyugodt és tiszta tüze lobog a szivében. Nagyon szerette Walmerádot, az okos, finom bécsi lovagot, akit ide rendeltek a császárvárosból a budai udvarba, a kancellária baroktornya alá, talán éppen azért, hogy őt még boldogabbá tegye. Elnézett a tutajosok vászonsátrai felé. Ember alig járt a nádpehelytől fehéredő parton s a távolban az alkonyat piros ködöt szitált a Duna fölé. Amint átfigyelt a meredektetejü házakra, háta mögött toppantást hallott. Szive megremegett. — Walmerád! — rebbent föl gondolata és majdnem hangosan lebbent ki száján a lovag neve. Hátrafordult. .. Meghökkent. Barátnője, Celesztin kisasszony állott ott előtte, szótlanul, komoran, mint színes virágok fölött a karcsú, sötétlombu fenyő. A hirtelen közéjük feszült csendet Frederika törte meg. — Negbocsáss, de úgy elábrán’ doztam. Tudod, a boldogság ábrándozóvá teszi az embert. .. Celesztin hallgatott. Halvány arcán elfojtott fájdalom árnyai tükröződtek s mintha az őszesti szélben zizegő közeli nádasok, a királyi kert taván úszkáló néma, büszke hattyúk minveszélyeztetett örökségünk védelmére! Szent- Ivány József zászlóbontását lelkesedéssel fogadta a hűséges magyar nép Éá bír most is találkoztak eáncsvetők, szent az én meggyőződésem, hogy ez az eszme él és ha nem is sikerült még ezidő szerint az össznngyarságoi ezen zászló alá egyesíteni, közös balsorsunk kategorikus imperatívusza egyesíteni fogja a sziovenszkói összmagyarságot. Magyar Testvéreim 1 Sokan azt hiszik, hogy világnézeti külömbségek akadályozták meg a sziovenszkói magyar pártok egyesülését. Aki jól ismeri magyar népünket, aki jól ismeri a magyar nép pszihéjét, nagyon jól tudja, hogy felekezeti külömbségek nem választhatják el a politikai éleiben a magyart a magyartól. Hisz a kér. szoc. párt választási listája napnál fényesebben bizonyítja, hogy testvérpártunk sem akar felekezeti aiapon működni. Ott van második helyen Jabloniczky ágh. ev. vallásu jelölt, ott foglal helyet a kathoiikus pap mellett az evangélikus és a református lelkész is. Egy idegenből ide átplántált jelszó akadályozta meg, szerény véleményem szerint a teljes egyesülést. Ezen szerény véleményem szerint szerencsétlen jelszó az u. n. fehér internacionálé, melynek áldozatul esett kér. szoc. testvérpártunk cimetéböl a magyar jelző. Sokat foglalkoztam a fehér internacionálé problémájával. Ismerem úgyszólván egész irodalmát, keletkezésének helyét, idejét és magasztos célját. És igy minden szerénytelenség nélkül kifejthetem nézeteimet, sine ira et studio, kérem kisérjenek figyelemmel, nehogy szavaim félreértésekre szolgáltassanak okot. A fehér internacionálé ott születeti és ott tett tudományos mezbe öltöztetve, ahol a vörös internacionálé bölcsője ringott, a filozófusok hazájá-ZONGORA Használt zogorák napi áron átvétetnek. Harmonium raktár és építő intézet. Használt zongorák, pianiaók újak 6500 K-tól kezdve. Javítás és hangolás lelkiismeretesen és szakszerűen Schönhof er Vilmos Bratislava, Primás-tér 1. sz. 814 SÍI Egyetlen biztos védelmet nyújt s lágyét, here, comb ég köldüksérvnél a mi_ tökéletesített rugőnélküli sérvkötőak, mely éjjel is hordható. Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülyedésnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Flanell has-, és mellmelegitő. JKlEi" kílszerUz Iliin, [óim. 51 Rendelő orvos: dr. Koch K. F. egy. m. t> Árjegyzék ingyen. 1 1 vidéki felek még az nap elintéztelek. den bánata odafátyoíozódott volna fekete szemére. Frederika filigrán cipellőivel a lába alá sodródó leveleket taposta és a kedvére kapott füiemile vidámságával beszélni kezdett: — Szokatlan előttem, hogy ilyen szomorúnak látlak hiszen te vidám szoktál lenni. . . Múló dolog. Ma jól kisírod magad és holnap vége . , , — Még ma vége lesz! -- vágott közbe Celesztin és friss könnycsepp akadt fel píl áján, — Na, Istennek hála — kacagott Frederika — nem is kell várni holnapig ! — Tévedsz, tévedsz . . . mert én még ma . . . — Na, mi lesz még ma ? — kérdezte Frederika. — Mert én még ma meghalok — zokogott fel Celesztin s finom válla összerándult a tüll-bodor alatt. Frederika mellélépett. Tenyerébe szorította barátnéja remegő kezét s mialatt közelebb hajolt hozzá, szeme lopva oldaltvillant a várból ve etö lépcsők felé, hogy nem látja-e Walmerádot — Kis csacsi, kis csacsi — suttogta — megint valami szerelmi história. Na, és egyszerűen meg akarsz halni ? ... — Tán nem is hiszed ? — rebbent fel sértődötten Celesztin. — Mert ha nem hiszed tanúm lesz rá a . .. — Ujjával a partot csapkodó hullámokra mutatott, amelyeken most végigömlött az éjbenyuló ég meleg bíbora. — Hát nem hiszem, nem hi-szem — jelentette ki Frederika — nem hihetem, hogy olyan okos lány, amilyennek téged ismerlek, Dunának fusson a szerelem miatt, — Te megelégedett vagy, te boldog vagy, hát megértem, hogy engem nem értesz meg — mondta szomoban, Németországban. Készséggel elismerem, hogy ama gondolkodó főket, akin a fehér internacionálé jelszavát kiadva, azt tudományos mezbe öltöztették, a legtisztább szándék vezette. Gátat akartak emelni a vörös internacionálé romboló pusztításainak, főlséges gondolat hatotta át elméjüket: Enyhíteni, mitigálni, a lehetőség szerint eliminálni a fajgyűlöletet, a nemzetek közötti nagy gyülölséget, hogy ezáltal ebbelilehetőségszerint megakadályozzák az olyan katasztrófákat, amilyen a világháború volt. Ugyanezen végcél lebegett a vörös internacionálé hirdetői előtt is, de miután a vörös internacionálé más emberi értéket nem ismer, mint a melyet méterrel megmérni és kilóval mérlegelni lehet, kiadta a jelszót: Világproletárjai egyesüljetek, még pedig nemcsak anyagi sorsotok és boldogságtok biztosítása szempontjából a kizsákmányoló kapitalizmussal szemben, hanem az ósdi felfogás, a hazafiul érzés kiirtása céljából, mellyel annyi visszaélést üz a kapitalizmus egymás ellen uszítva az egyes nemzeteket. A materialistikus világ felfogás célját csak egy világforradalom áltil érheti el, mellyel rombadöntve az eddigi társadalmi intézmények alapjait, a romokon véli felépíteni az uj földi paradicsomot. A fehér internacionálé evvel szemben azt mondja, hogy vannak inponderabiliák is, vannak erkölcsi értékek, melyeket az emberek szivéből kiirtani lehetetlen, ezen értékeket erkölcsi mértékkel kel! mérni és csak igy érhető el a végső cél a faj és nemzetgyülőiét emberileg lehető kiirtása. A római egyház szervezete áll lelki szemük előtt, mely katholicitásánál azaz egyetemlegességénéi fogva körülöleli a világ minden nemzetét. A keresztény nemzetek lelkiismeretére apellálnak, hogy amint a zsidóság az egész világon a zsidó szolidarizmust nemcsak prédiruan Celesztin és elnézett a messze ég felhőpalástjai után, amelyek most távoli, ismeretlen tájak éjszakájába úsznak át s hajnalban csillogó harmatot hullatnak a boldogan ébredő erdőkre, a lila, piros, kék virágú messze kertekre, a szép vilá. ra, ahol nincs könny, nincs bánat, nincsen fájdalom, csak boldog szivek tiszta öröme. — Nagyon boldog vagyok — csicsergett fel most hirtelen Frederika — de nem is tudnék egy pillanatig sem boldogtalan lenni ... — Amint az utolsó szót kiejtette, a vér arcába szökött s kerekre tágult szeme meredten figyelt előre. A kikötő felöl, a tujafenyők során szikár férfi közeledett. Olyan, mint Walmerád. Frederika el akart iramodni Celesztin mellől. Rettegett még a gondolattól is, hogy rajta kívül más nőszemélyt ismerjen meg Walmerád s hitte a boldogok nagy hitével, hogy nem is ismer mást, csak őt szereti, érte él, róla szövi szerelmes álmait... A férfialak a parton közeledett, de egy mellékuton a várnak fordult. Frederika megnyugodott és a boldogság ismét csillogó vonalakat húzott arcára. Barátnőjét karonfogta és vidáman beszélni kezdett: — Hidd el kedves Celesztin, nem lenne érdemes meghalni egy férfiért. Sőt, szamárság lenne ! Hitványak a férfiak. Először ábrándosán belenéznek a nő szemébe, azután, ha sikerük volt, ugyanazokba a szemekbe bele is kacagnak ... Meghalni egy férfiért?! — kacagott fel gúnyosan. Celesztin pillanatokig tétován nézett Frederikára, majd arca csodálatosan tiszta fénnyel hirtelen felderült. Haján csillogott a gyöngyháló s már úgy mosolygott, mint a tavaszi felhőkre a cseresznyevirág. Tarsolyából levelet kapott elő, összemor-
