Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-11-14 / 137. szám

1925. november 14. Komáromi Lapok B. oldal. Az előadások kezdete t Szombaton ‘/,7 és *1,9 órakor. — Vasár- és finnepnap d. u. 4, */,7 és */,$> órakor. Szombton és trasárnap november hó 14-én és 15-én VÁROSI MOZI MU8QR.Í | // rr Az előadások kezdete: Szombaton */,7 és órakor. — Vasár- és finnepnap d. u. 4, 7a7 és i/,9 órakor. laihatatiaii anyai szeretet drámája 8 felvonásban. kélja, hanem az életbe is átviszi, a ke­resztény nemzetek is az evangéliumi tanok által megnemesiíve a keresztény népek szolidarizmusáí hirdessék Az eszme valóban szép és fenséges. De itt eszembe jut Geöíhe Faustjának hires mondása a Grau ist alle Teoriel Éti nem tartom, mint sokan, utópiának az uj jelszók érvényesülését, de szent a meggyőződésem, hogy ezt a mai korban az életbe átplántálni lehetetlen és merem állítani azt is, hogy ezen jelszó a mai korban csak egy irtózatos confusió idearumhoz vezethet a nép széles rétégéi között és veszedelmet rejt magában az olyan államokban, ahol nemzeti kisebbségek laknak. Nagy bajt okozott ezaz uj jelszó már Németor­szágban i’, mert vegyék tudomásul kü lönösen katholikus testvéreim, hogy Németországban az utolsó választások­nál a katolikus lakosságnak csak 35%*a szavazott a centrum pártra, ma válság­ban van az egész hajdani hataimas centrum párt, nem azért, mert megfő­­gya kozott talán a német katholikusok hi hűsége hanem mert megunta a cent­­trum párt részéről a folytonos kokeitá­­lást. a folytonos kompromisszumos poli­tikát a vörös iníernacionáiéval. A hiba az volt, hogy ez a jelszó Németország­ból indult ki, mert nagyobb eredmé­nyeket érhetett volna el már eddig is, ha a győzedelmes katholikus államok­ból Franciaország és Olaszországból indult volna ki. De mikor azt látjuk, hogy Olaszországban a legvadabb sovi­nizmus a fascisták által orgiáit üli, amikor azt olvasom, hogy a francia katolikusok egy uj párt köré csopor­tosulnak, meiynek neve francia kath. párt, amikor Domeceur jezsuita páter Heritot miniszterelnökhöz intézett hires levelét olvasom, melyben a hazafiság­­nak valóságos apotheozisát hirdeti, amire még példaadás és megszivleiés végeit visszatérni fogok, egy valóságos öngyilkos politikának tartanám ezt a jelszót, az itt rekedt magyarság széles zsolta és bedobta a Dunába. — Igazad van Frederika! — kiál­tott fel kacagva és ebben a pilla­natban a halál gondolata kíröppent szivéből, a szálló felhők felé, ame­lyek boldogan látják meg a hajnalt távoli erdők lombjai fölött. Frederika boldog mosollyal nézett barátnőjére, — Na, ha már meggyőztelek, áruld el a titkot, áruld el, ki volt a lovag, aki miatt még ma itt akartál hagyni engemet ? . . . Celes tin ujja állához szaladt. Sze­mét pillanatra lesütötte, aztán rebegő pillái alól Frederikára tekintett: — Hogy ki volt ? Hát.., tudod... valószínűleg te is ismered. Itt lakik közel hozzánk. Az udvari hivatal­nokok frontján . .. Bécsbőí jött. .. Frederika összerezzent. Forró láng 5 öntötte el homlokát. — Walmerád 1 — sikoltott fel szí­vében a gondolat és pillanat alatt összeomlott ott a gyöngyházfényü szép világ, amelyben minden csak a boldogságról dalolt. Celesztin, mint aki már teljesen belenyugodott sorsába, egykedvűen tovább beszélt: — ... Nagyon szerettem. De ő is olyan, mint a többiek. Tegnap nekem esküdött hűséget és .. - ma eljegyezte a főpohárnok leányát.. . Köd utána, neked van igazad, nem érdemes halálra gondolni miatta. Mikor az utolsó szót kiejtette, pil­lantása Frederikára esett. Látta, amint arca hirtelen fehérre sápad, ajka megvonaglik s mig torkát a ret­tentő zokogás fojtogatja, szeme a Íadul csapkodó hullámokra mered. lA akarta ölelni, de Frederika kis­asszony villámgyorsan előreugrott s a kővetkező pillanatban már átve­tette magát a part korlátján. Celesztin utána kapott/ — Frederika! — sikoltott ki torkán a rémület, de már csak a mohón összecsapó hullámokat látta. néprétegei közé dobni, amikor ez a Hamleti lét és nem lét örvényéhez van sodorva. Domeceur páter az ismert törvény alapján hazáját elhagyni kény télén volt és Belgiumban élt. Ott találta a világháború kitörése és hazájának hivó szavára, hogy minden hü francia zászló alá vonuljon,« „Boheok“ által veszélyez­teteti hazájuk védelmére. Domcoeur pá­ter egy percig sem habozott, mint volt francia tiszt elöljáróinak engedőimével hazájába sietett, arneiy őt annak idején kikergette. Részt vett a iegöldöklőbb har­cokban. Megszerezte az összes francia kitüntetéseket. Egyik pergőtűzben, ami­kor minden társa körülötte elesett és csodálatos módon csak ő maradt élet­ben és mikor aztán kínokban vergődő sebesült társait a rettenetes pergőtűz közben a lövészárokban hordozta, mint I maga írja: „akkor éreztem át teljesen, : hogy mit tesz az francia állampolgár­nak lenni“. És most szeretett magyar Testvé­reim I Nézzünk széjjel körülöttünk, amikor egy olyan államba sodort a sors kegyetlen keze, ahol egy Sramek mint katolikus pap és a cseh néppárt vezére békésen együtt ül egy kormányban az egyház legádázabb ellenségével, egy / echinyével, ahol Buday József dr. szlovák néppárti képviselő tanúsága szerint, amikor egy szociáldemokrata képviselő a prágai nemzetgyűlésben egy durva támadást intézett a katholikus egyház ellen és egy német kér. szoc. képviselő gyönyörű és lelkes beszédben visszautasította e támadást és a szlovák néppárti képviselők is megtapsolták be­szédét, a cseh néppárt vezére Sramek főtisztelendő ur, a gyűlés után keserű szemrehányással illetle a szlovák nép­­párt képviselőit, hogy, hogy merték a német képviselőnek beszédét tapsolni, amikor — s ezt a legnagyobb keserűség­gel a szivemben, tudom csak megmon­dani azt, hogy arra kellett ébrednünk, hogy a magyar nép ezrei, akiknek ed­dig ideáljuk volt a hős Rákóczi Fe­renc, akik eddig csak Kossuth apánkért rajongtak, Prága városába az utcákon végig ordítozták az „éljen Hodzsa apánké-at, amikor keservesen tapasz­taljuk, hogy a magyar nép egyes ré­tegei között is a nemzeti érzés már már a fagypontra szállott, a legnagyobb bűnnek, a magyar nemzet iránti me­rényletnek tartanám a fehér interna­­cionálé uj jelszavával, mely tanult is­kolázott és fegyelmezett eszű emberek előtt diskussio tárgya lehet, a magyar nép széles rétegei között még nagyobb zavarokat előidézni és ezáltal faja és nemzete iránti hűségében megtántoritani. Jól eső örömmel tapasztaltam, hogy kér. szoc testvérpártunk mostani illusz­tris vezére dr. Szüllő Géza éles szemé -Munkások, Állami- és Magántisztviselőknek valamint a Tanítóságnak és tanu­lóknak, akik életüket nagyobb­részt zárt helyiségben töltik és gyakran kifáradnak, gyak­ran szükségük van elpes­­hedt, valamint tuleről­­tetett idegeik felfris­sítésére. A halánté­kok, syakszirt és a homlok bedörzsölé­­sére a járatos em­berek az olcsó és kitünően bevált ALPA t menthol- sósborszeszt használják. Egy kísér­let azonnal meggyőz en­nek hatásáról és ezért ne hiányozzék sem íróasztalról, sem műasztalról egy üveg va­lódi „Alpa“ menthol sósborszesz. 5 50 I». vei észrevette a bajt s mert agitációs kőrútjában tapasztalta, hogy a magyar zöme idegenkedik bármilyen akár vö­rösre, akár fehérre festett iniernacioná­­létól, mindenütt kiemelte a kér. szoc. párt magyar hithüségét, csak egyen csodálkozom, hogy miért említette egyik múlt heti programmbeszédében, hogy ő annak dacára az univerzáüsmusnak a hive, mig a tegnapi lopok jelentése szerint egy másik programmbeszédben ismét a pariikularizmus hívőjének val­lotta magát. Eszembe jut Geöthe Fa­ustjának e szava: „Nun steh ich da ich armer thor und bin so klug als wie zu vor“. Ez megint csak játék üres szavakkal, mely ismét sok félreértésre adhat alkalmat. Az illusztris pártvezér­nek figyelmébe ajánlom a komoly gon­­dolkozasu német katholikus politikusok és hazafiak jelszavát: „Nicht Christli­cher Sozialismus aber Christlicher Weltsolidarismus.“ Ebben a teóriában % egyetérthetünk. A reális életben a mos­­iani súlyos helyzetünkben hagyjuk el a \ frázisokat, helyezkedjünk magyar nem­­\ zeti álláspontra, mert ez. forog máma a legnagyobb veszélyben. Itt ki kell térnem a kér. szoc. párt illusztris ve­zérének egy másik állítására, mely pár­tunkat furcsa világításba helyezhetné és nem tudom megérteni minden tisz­teletem és nagyrabecsülésem dacára, hogy dr. Szüiiő Géza barálom hová célzott és mi volt a szándéka, mikor ezt az állítását megkockáztatta. Azt mondta ugyanis, hogy midőn a szudeta németekkel megkötöttük az egyezséget feladtuk a szlovenszkói autonómiáért folytatott küzdelmünket. Kérdem'. Szüllő Géza dr., feladta e az autonómia állás­pontját, amikor a német kér. szoc. párttal egyességre akart lépni ? Nincs-e tudomása arról, hogy amikor Szent- Ivány József barátom megkötötte az egyezséget a nemei pártokkal, teljes szabad kezet biztosított magának és pártjának, nemcsak az autonómia, ha­nem minden szlovenszkói kulturkérdés­­ben. Vagy talán avval akarta indokolni, hogy miért nem egyesülhetett közös lis­tában a kér. szoc párt a magyar nem­zeti pár ital? I Az ok másutt van, a párt érdek föléje lett helyezve a nemzeti ér­deknek, személyi érdekek is nyomultak előtérbe, de ezekről beszélni most nem akarok, mert beszédem elején jeleztem, hogy a gyüiőlségnek minden szik­ráját kioltottam szivemből. Ennyit azonban szükségesnek tartok kijelen­teni az igazság kedvéért, hogy nem Szent-Ivány József, hanem a nemzeti párt preztizse követelte, hogy a jelölő listákon ne fogadjon el morzsányi ke­gyeket egy olyan párttól, mely eddig zászlajáról könnyelmű módon kitörölte a legszebbet, a „Magyaru jelzőt. Amikor nem a mi akaratunkból, de a győző hatalmak diktátuma folytán másféimilliónyi magyarság a csehszlovák republika szuverenitása alá került, ka­pott sok fényes ígéretet. Azt mondot­ták, hogy a régi feudális rendszer he­lyett a demokrácia fog itt uralkodni. A nép maga fogja irányítani sorsát és boldog lesz a republikában mindenki. Hogy mennyire váltották be ígéretüket, erre megadhatják Önök a választ. Nyíltan hirdetik az ádáz harcot, minden ellen, a mi magyar. Koldusbotra jut tatni akarják a magyarságot, mert ál­lítólag nem vagyunk lojális és hű ál­lampolgárok. Az állampolgár lojalitása kétféle kötelesség teljesítéséből áll. Hogy adóját fizesse, fiait a hadsereg szolga­latéba küldje. Fölösleges kérdeznem, hogy vájjon a magyarok hiven teljesi­­tik-e ebbeli kötelességeiket? Hisz fizet­jük az adókat már vérizzadásig, le van nyúzva rólunk már a harmadik bőr is és a kinek még ép bőre van, az vi­gyázzon, mert az ép bőr ma egy luxus cikk és luxus adóval lesz megterhelve. Fiaink ott szolgálnak a cseh hadsereg­ben és nekem egy cseh katonaorvos mondotta azt, hogy a magyar fiúk a csehszlovák hadseregben a legjobb, legszebb, legfegyelmezettebb katonák. Azt mondják, azt a kifogást emelik el­lenünk, hogy nem bízhatnak bennünk, Bünden igaz magyar, német, szlovák és ruszin ez őslakős, négy nemzet minden tagja a 4. számú tisztával a SZÜLLŐ GÉZA dsv vezetése alatt álló orsz. kereszténysocialista pártra szavazzon. így győzünk! így biztosítjuk jelenünket és '____ jövőnket. mert folyton oldalra kacsintgatunk, mert nem tudjuk elfelejteni régi hazánkat, régi kultúránkat. Hát kérdem, tisztelt közönség, már annyira sülyedíünk, hogy az erényt bűnnek degradálják és a bűnt erényre változtatják, bűn e a hálada­­toBság, bün-e a hűség a jó anyairánt és erény e a legruiabb háládatlanság, a legpiszkosabb hűtlenség? Példában akarom ezt megmagyarázni. A legna­gyobb csapás ért egy sok kicsiny gyer­mekből álló családot. A jó Isten ki­­szólitja köréből az édesanyát. A sze­gény családapa a kenyérkeresés gond­jaitól zaklatva, nem ér rá gyermekeivel foglalkozni, gyermekeit nevelni. Mos­tohát hoz a gyerekeknek. Az uj anya maga köré gyűjti az ártatlan gyermekeket, azt mondja nekik: Gyer­mekeim én anyátokat akarom pótolni, lesz mindig szép és tiszta ruhátok, lesz fehér kenyeretek és édes csak kettőt kérek tőletek, két parancsot adok nektek, ne merjetek soha édes anyátok sírjához kimenni és ne említ­sétek soha meghalt édesanyátok nevét. Vájjon mi fog történni, mi fog fejlődni az ártatlan gyermekek szivében ? Ki fognak menni, ha titokban isidesany­­juk sírjához, forró könnyeikkel áztatni fogják a hantot, mely alatt édesanyjuk teste porlad, ha egyedül lesznek, forró könyek között említeni fogják mindun­talan édesanyjuk nevét, szivükben pe­dig csak határtalan gyűlölet fog kifejlődni az uj kegyetlen mostoha ellen. Szeretett Magyar Testvéreim! Mi mindent megadunk az államnak, ami az államé, csak egyet ne követeljen tőlünk, mert ezt teljesíteni lehetetlen, hogy szivünket kitépve, emberi mivol­tunkból kivetkőztetve oly rongy renegát polgárai legyünk az uj államnak, mint a Békefi-Friedmannok. Közeleg november 15-ike. Amik vasárnap reggel felébrednek, vessenek számot lelkiismeretükkel. Ha kis gye­rek van a családban, akit te jó anyja, magyar bölcsődallal ringatsz álomba, gondolj arra, hogy mi lesz a te édes gyermekedből, ha a jó Isten idő előtt elszóüt téged. Ki fogja nevelni gyer­mekedet, talán ha felnő, megfeledkezi ^ az édes anyanyelvéről, talán az édes. anyjáról is, mert nem lesz senki, ak" az iskolában magyar szóra tanítaná* Akkor fogd a szavazó cédulát, válaszd, ki azt, amelyen az a szó „Magyar“ van felírva, dobd az urnába és akkor vasárnap este jó lelkiismerettel hajtha­tod le fejedet nyugalomra, mert fajod­nak és nemzetednek ügyét egy nagy lépéssel előre vitted. Magyar Testvéreim ! Nem ígérhetek nagy és teljes boldogulást november 15 ike utánra sem, de minden esetre azt hiszem és remélem, hogy ez for­duló pontot jelent a mi itt rekedt sze­rencsétlen magyar fajunk történetében. Úgy érzem, azt hiszem, hogy a nagy lejtőn már végleg lecsúsztunk. Előttünk az uj hegy, melynek tetején a mi re­ménységünk zászlaja leng. Golgotás lesz ez az ut, de addig nem nyugszunk, addig hűséggel, bátorsággal, gerinces magyar önérzettel felfelé törünk, mig elérkezünk a teljes diadalhozl Richter Jánosnak szűnni nem akaró lelkes tapssal és éljenzéssel fogadott hatalmas beszéde után Füssy Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom