Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-10-24 / 128. szám
1925. október 24. KoraároMi Lapok 3. oldal. Ac előadások kezdetei Szesbatoa ‘/J és */,9 órakor. — Vasár- éa laite# aap d. o. 4, 11,7 és 7*9 órakor. Szombaton é* vasárnap október hó 24-én, és 25-é« érdekfeszitő sláger film VÁROSI MOZI MOSÓBA | Szerelem is életért! Az előadások kezdete: Szombaton 7.7 és 7i9 órakor. — Vasár- és ünnepnap d. u. 4, 7,7 és i/,9 órakor. Érdekfeszitő dráma. A főszerepben: Barbara la Marr! 8 magyar nők feladata* Irta: Madame saas géné. Választási harcok idejét éljük. Mist & felbolygatott hangyaboly kavarog, küzdelembe indul a politikai világ. Zászlót bontanak itt is, ott is. Elszánt arccal, minden eszközzel indulnak csatába s talán észre sem veszik, hogy hófehér zászlót lobogtat a szellő: rajta araaysugárből szőtt belük: Munka és szeretet. Talán észre is alig veszik, hogy a magy választási tengerben egy szilárd, Incsí sziklasziget épül, rózsákkal befont tűs sziget, hová magyar nők viszik a leíkük áldozati lángját. Feldömötí oltárt építenek, romokból rl!t, fájdalommal, könnyel öntözöttet odaviszik lelkűk kincseit, mindenért megküzdő szereíetttxet és munkájukat. November 5 én, Kassán alakni meg a Magyar Nők Munka Egyesülete. Ne vében jelzi alakulása célját: dolgozni akarunk 1 Lelkesedéssel, $ ha keli Jerichó falainak is neki menő asszony akarattal! Letargiás álomba merül len, tétlen fájdalomban éltünk eddig Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar asszonyai s leányai , te' * édes anya, ki elvesztette .gyik gyermekét s úgy érezte, mindent elvesztett. Neki nem süt töobé a nap és nem virul virág. Tétlen gyászában alig is látta, hogy többi gyermeke árva, elhagyott, egészen addig, míg újabb csapás kőzeigett feléje. Akkor felriadva összeszedte minden gyermekét, féltő gonddal ölelte magához é* fájdalmára tompitó fátyol hullt, — Meglelve önmagát, — meglelte újra életcélját és annak minden szépségét. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar ■ői, mi is ilyen önző fájdalomba tompáit anyák voltunk. Mig lelkünk múló, fájdalmakon kesergett, egyre kevesebb lett a kincsünk, egyre több a veszteségünk. Meddig alusztok még ? Ébredjetek I ked egy ismerősöd képét varázsolta eléd 7 . . — Ó igán, nagyapai most is, Hogy Hazulról jöttem, találkoztam egy férfival, akinek az emléke egész idáig elkísért . .. — Mindebből a jelből, édes gyermekem, én következtethetnék s meglehetős bizonyossággal állíthatnám, hogy a te szived már nem szabad . . . De ha te oly határozottan szabadkozol, nem teszem . . . Gyanúsítani pedig nem akarlak . . . Hanem lelkem Boriskám, azért aggódom miattad . . . Féltem a jővődet ... féltem a boldogságodat.. . — De miért, nagyapa ? .,. Hiszen nem vétettem én senki ellen ... Nincs nekem semmi bűnöm, hogy Iakolnom kellene miatta — mondá Boriska megüieSődve. — Igazad van — szólt az öreg komolyan . . . Ifjú vagy, szép, kedves és ártatlan. A szived tiszta, a lelked üde. Bú, fájdalom, csalódás még nem re dőzte be homlokod ... Múltad a napsugár fénylő tisztasága, jelened a nyíló rózsa reggeli illatozása . .. Jogod van a boldogsághoz. Az élet örök törvényei szerint teljes joggal várhatod, hogy boldog leszel. Minden reményed szent, nemes és ártatlan . . . De látod, kiáltó az ellentét, mely a szív jogos vágyai ée a vágyakat kielégítő élet valósága között van . .. Neked még csak hal vány sejtelmed van a jövőről r az élet nagy fényeiről. Te a szív világában élsz .. . Rajtad kívül az életben min des arra tör, hogy ezt a világot öszszetörje . . . Gúnyt űznek ott mindenből, ami szent . .. Gúnyt fognak űzni lelked ártatlanságából is . . . Közelednek majd hozzád hazug szerelemmel, mézédes szóval, álnok tettetéssel. Ingeröl szolgál tested szépsége, arcod Sdesége, szemeid varázsa, s ezt fogják tenni elérendő sikereik céljává. A házasságot pedig csak eszköznek tekintik, hogy általa könnyen szerzett anyagi I Gyermekeitek leikéből messze szállt a mese, nem kergeti már az eíérhefetie» csodaszarvast Hunor és Magyar. Dűl király lányai hiába lej'ik csodás táncukat, — nem nyargal ériük raagyai levente. Emese hiába álmodta szép álnál, nem látja Álmost, vitézi hadával Vereckénél kicsinyeitek képzelete. Az iskolából eltűnt Toldi raesealakja és vele szállott a magyar történelem legendás serege. Magyar anyák meddig alusztok még? Mikor ébred a telketek, hogy öiszegyüjtve gyermekkorotok csoda gazdagságát, gyermeketeknek,— minden koldussá tett magyar gyermeknek oda adhassátok ? Magyar nők, ma ti vagytok az iskola! Ma nektek kell összefogni és áldozatos szívvel, könnyes áhítattal mesét mondani. Ma nektek kell zengő éneket adni szájról-szájra, hogy el ne vesszen anyáink öiöke, hogy meg ne haljon a magyar mese. Magyar asszonyok, ma munkára kel! egvesülnetek! CiboRiolí zászlónkat szelíden ringatja a izellő, fehér selymén nem a suffrage!,ek harci riadója ég: aetn jogot követelünk a nőknek, de munkát és munkateret. Nem amazonok harcba indulása a mi megmozdulásunk, de szerény, szelíd segíteni akarás; nem férfi munkák elvégzésébe vállalkozunk, oda indulunk, ahol tehetetlenné válik az erős férfi s ahol kicsiségében nő naggyá az asszony. Dolgozni akarunk, mert dolgoznunk keill Minden társadalmi alakulat magyar asszonyának s leányának. Meg kell nyílnia minden falusi kúriának és munkába áíiani minden nagyasszonynak, hogy szeretettel megtartsa magyarnak a falut. Ma minden földes asszonynak s minden magyar lelkész, íaniió feleségének szent kötelessége nevelni a falut; megmenteni veszendő kincsét — anyáink népművészetét. Ma minden város magyar asszonyának össze kell fogni, hogy áldozatos szívvel nevelje magyarrá, melegszívű, javakhoz jussanak .. . Hazug szemfényvesztés, otromba boSonditás mindaz, amivel az életben találkozni fogsz s szerencsétlen, ezerszer boldogtalan leszel, ha benne hinni tudsz . .. Vájjon fogsz-e találni olyan emberre, aki éretted szenvedni, minden gyötrelmet elviselni elég erős lesz? 1 . . . Kinek szerelme nem a múló hangulat szeszélye, ne a képzelgés alkotása, hanem maga az élet és valóság ... Nem, nem, ilyenre nem számíts!. . . Hitvány, gyáva lélek lidércfényét látom közeledni. S ha boldogtalanná tesz az a nyomorult. . . — Az Istenért nagyapa — szólt közbe Boriska hangos sikoltással — ne bántsa Árpádot 1... Ó derék . . . becsületes... csupa jóság ... maga a lánggal égő ... maga az örök szerelem ... I Midőn e szavakat kiejtette, kipirult, lángoló arcával az öreg vállára borult s elkezdett keservesen zokogni. — Igen, hát igy vagyunk? — szólt az öreg szelíden. — Ugye mégis csak vallott is kis szerelmes leányka ? . . . S régóta szereted .. . ? — Nyolc^hónap ótal —• Tudja már valaki? — Csak ő, meg én!... HL a jó Isten. — Ez a jó Isten áldjon meg titeket, édes gyermekeim! . .. Szeliden simogatá az öreg a kebelén zokogó leányka hajfürtjeit, szótlanul hallgatta szive heves dobogását, t> közben az ablak redőnyei között rile. vetődött a felhők alól kibúvó őszi apsugár. ... Az öreg ajka baik sóhajra nyílt . .. Magas istenség bűvös szemefénye . .. a haldokló természet csodás tüneménye, mely felcsókolod a hulló kőnynyeket, fogsz-e majd ragyogni tisztán, tündökölve ez ártatlan élet szivvilága fölött ? 1 . . . Oh ragyogj... ragyogj fölötte örökkön-örökké te áldott... te fényes . . . őszi napsugár . . . 1 gazdag lelkű igaz asszonyokká a jövendő magyarság édes anyáit. Ma vissza kell hoznunk nagyanyáink igénytelen, szorgalmas asszonytipusát, kinek a szótárából kiveszett vagy benní se volt az „éa* követelő parancsa, kinek lelkében a „mink“ vagy még in kább a „tik“ önzetlen, tiszta szeretet gyújtóit lámpást szerte az országban s kezdett el világítani. Itt is, ott is lengett egy-egy biztató fénysugár és egymást kereste. Itt is, ott is megszólalt egy gyenge hang — bátortalan e őbb, majd erősebb, végre parancsoló — s most itt vagyunk, ki-1 nyitottuk sok-sok szeretetből épült kis sziklavárunk kapuját és várjuk asszony testvéreink seregét. Nem várjuk hiába I Asztalomon le| vélhalmaz nő — minden kis levélben ji meleg, dolgozni kész asszonysziv dobog jí felénk. Segítségét ajánlja az egyik s I könnyes szemmel irja a másik, hogy í lelke velünk dolgozik és áldozatos szív\ vei ajánlja a fillérjeit. A megnyílt ka; pun jönnek sorra, mind Szlovenszkó I és Ruszinszkó magyar női, — egynek i sem szabad elmaradnia. ‘ Mindenki elhozza ajándékát: mun| kakedvét, erejét, fajszeretetét és fillérjeit, : hogy erős legyen, hogy virágzó legyen | a mi sziklavarunk. 1 Hogy szeretet napja áradjon belőle, \ virágokat nyitó, gyümölcsöt érlelő. Hogy mesekut buggyanjon udvarán s mesefákat ültethessenek művészeink a * kertjében. Hogy ne legyen támasz nélkül a l beteg s ne legyen árva, gondozatlan a I magyar gyermek. I Hogy viruljon a magyar élet fája s gallyai között égi madár rakjon fészket. November 5 én d. e. 11 órakor Kassán legyen minden szlovenszkói és ! ruszinszkói magyar asszony, ha nem \ mehet el személyesen, küldje a lelkét, • hogy velünk legyen, elindulásunkban erősítsen és kitartásra buzdítson. Felébredtünk és dolgozni akarunk. \ Munkánk szent, szép, gyümölcsöt hozó. í Minden magyar nőnek velünk kell j jönnie erős akarattal és kitartással. I Amit az asszony akar, Isten is akarja, : — mondja a közmondás — magyar | nők szerezzünk érvényt ennek, hiszen \ a mi nagy, nemes célunkat kell, hogy | minden áldásával segítse az Isten. \ Az unalomig sokszor hangoztatott s f mégis újra és újra visszatérő panasza l ipari és gazdasági életünknek a túlterí helés. A mai kormányzati rezsim az | adók minden elképzelhető és elképzell hetetlen fajtáját zúdította az adózók íj nyakába, holttá nyomorítva, teljesen | megbénítva minden termelő erőt. Az I ipar, a kereskedelem vérevesztetten, a ] legnagyobb erőfeszítéseket teszi, hogy S az elviselhetetlen adóterhektől szabadulva, újra életre kelhessen és akkor a munkásbiztositó, amelynek érdeke és kötelessége volna a gazdasági étet fel] iendülése és normális mederbe terelése, \ { éppen az ellenkező célt szolgálja. Nem 5 ] tartja elégnek a törvényszabta terheket, = : fokozza azokat jogtalanul, törvényes > í alap nélkül kirótt biztosítási járulékok- - ; kai I Legutóbb a házi cselédeket és ipari f \ tanoncokat alkalmazó munkaadókat tér- \ hehe meg 1921—1923 évekből eredő i ] betegsegélyezési pótdijakkal. Vannak, í akiknél a póielőirás 200—300 K-ttesz : ki. Ilyen nagy összegek lefizetésére f kényszeríti a munkásbiztositó a mun- < kaadókaí, jogalap nélkül. Jogalap nélkül, mert kevés elnézés- j sei olyan számítási módszerrel jár el, amelyre semmiféle törvény nem jogo- j sitja fel. A póikirovás okául azt adja, hogy a j természetes ellátásban (élelmezés, la- j kas fűtés stb) részesülő alkalmazol- \ taknál ez a természetbeni javadalmazás í nem megfelelő pénzértékkel számíttatott be a bérbe. Eltekintve attól, hogy a megokolás megfelel- e a valóságnak, I vagy sem, vájjon büntethető- e a muu- ; A meghűlés elmúlik, habár ezt nem kell bevárnia, hanem egy jó szer használatával elősegítheti. Térié megedződik és minden meghűlésnek ellentáli a kitűnő ALPA Menthol sósborszesz napi használata által. Őrizkedjék más védjegy vásárlásától, mert nem kaphat ilyen hatásos gyártmányt. Pénzéért jcga var. az eredeti teljes értékű ALPÁT venni. 488-6 Mindenütt kapható. in no Hí. k-adó azzal, hogy öt évié visszamenő dl airat fizessen — amelyeknek az atka mazottakra eső részét már le sem vonhatja — amikor a tévedés a pénztár hibá/ából történt A természetbeni járandóságok pénzértékét ugyanis nem a munkaadó, hanem a pénztár állapítja meg. De ha kötelezhető volna is erre a munkaadó, a pénztár követelése akkor sem jogos. Azért nem, mert a pótdijakat 1921, 1922 és 1923. év első felére is a terrneszetbeni járandóságot pénzértékre átszámító olyan táblázat alapján róta ki, amely csak 1933 július 1-től érvényes. A korábban érvényben volt táblázat alacsonyabban szabja meg a természetben nyújtott javadalmak pénzértéket, tehát ebből az időből, ilyen címen senki pótdijjal nem terhelhető A munkásbiztositó eljárása eszerint nemcsak a feltétlen szükséges hivatali körültekintés hijján való, hanem már szarvas hibának, sőt ennél is többnek minősíthető. Bizony nem mindig áll az a közmondás: „Akinek az Isten hivatalt adott, észt is ád hozzá.“ A munkásbiztositó ezen tények ismeretéoen (ámbár nem biztos 1) zaklatja a munkaadókat visszamenőleges díjkövetelésekkel, sőt a súlyos anyagi sérelmet szenvedő munkaadók ügyében, a munkaadók megbízásából eljáró kidobott régi tisztviselőket mindenképe * megakadályozni igyekeznek abban, hogy a károsodott munkaadók segítségen: legyenek. A dijkiróvás ellen csak írásbeli felszólalást akarnak elfogadni, holott a 4790—917 M. E. sz. rendelet értelmében a szóbeli felszólalásnak éppen úgy helye van. És ideírjuk, hadd ámuljon köztársaságunk demokráciáját csodáló minden halandó, hogy annál a munkásbiztositónál, amelynél ezelőtt, régen, a kétségbeesésbe boldogító demokráciát megelőző szomorú korban, törvény szerint lliesékmentes volt minden hivatalos irat, (még a postai levelezés is> amelynél ugyancsak törvény biztosította az ügyvédi képviselet nélküli pereskedés is, annál a munkásbizlositónáí m ist felbélyegzett, szabályszerű írásos meghatalmazást követelnek ahoz, hogy vriiki egy helyteren, rossz és jogtalan dijkiróvás ügyében valaki helyett felszólalhasson. Az istenért jól értsük meg. Aho; hogy a munkások ügyét intéző mur kásbiztositóba, az ágyban fekvő beteg Nagy Péter, vagy a sürgős munkával elfoglalt Kis Pál, vagy esetleg a biztosítási törvényben nem eléggé jártas, magát kellőképen védeni nem tudó Németh János helyett azt mondhassam: kérem ez a betegsegélyezési dijkiróvás
