Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-09-26 / 116. szám
Ufa«. sisep*ember 2®. Komáromi Lapok 3. oldal lm kimäi lezérli Ont, hogyha a kitűnőnek ismert ALPA MENTHOL- SÓSB0RS2ESZT naponként használja. MINDEN Nő korkülönbség nélkül kötelezve van arcát badius infektiók ellen védeni. Ennek folytán minden praktikus nő vegye a legjobbnak elismert ALPA MENTHOL SÓSBORSZESZT. Ezen törv. védett név kezeskedik a felülmúlhatatlan minőségről ésezért leit a a ö k n e k kedvenc háziszere. ki 5 50 U. 488-7. órakor megkoszorúzzák II. Rákóczi Ferencnek a kassai Dómban fekvő ham vait. Utána Istentisztelet a katholiknsok részére a kassai Dómban, a reformálások és evangélikusok részére az egyes templomokban. A kongresszus délelőtt 10 órakor vaszi kezdetét a katholikus legényegylet nagytermében (Rákóczi-körút 62). A kongresszus után társas ebéd Ugyancsak a kath. legényegyletben. Délután */a 6 órai kezdettel az egyes gazdasági szervek vezetőségei értekezletet tartanak. Este 8 órai kezdettel pedig a kassai sárt és gazdasági szervezetek tagjai a legényegylet nagytermében ünnepi díszelőadást tartanak. Testvéri üdvözlettel: Az oisz. kér. szoc. párt központja Böhm Rezső s. k. De hiába is szólt volna Erzsi, Já~ oos úgyse igen ad feleletet, most se adott volna, mert nekivadult lendülettel mérte a hatalmas fejszecsapásokat a bükkfatörzsre. ... Masnap este Erzsi már ott állott az udvar végében, mikor János hazaérkezett A munka most már könnyebben ment. A tönköt lassan négyoldalúvá faragta és simára gyalulta a felső oldalát. Már odáig jutott, hogy collstokkal mére-Sette a vonalakat, mellekre a betűét fogja vésni .. . Ri?mu ok csendültek meg szivében, sirató szavak, bánatosan felhőző versek öreg szomorú füzek árnyékából, ki tudja honnan emlékezett rájuk, milyen régi fejfákról, avagy tán frissen zokogtak azok most szive temetőjéből, de úgy buggyantak elő, mint az őszi fényre kicsi lanó harmat, édes emlékek kései könnye és zsongtak búskeservesen, olyan melegen, hogy sosogásuktól kiszökött pilláira a könny ... — Meghalt szegény, meghalt — mormogta fejét búsan bólogatva és felnézett, hosszan, a magas égvilágra. n. A mindenható tudja csak, miért nem volt áldás a munkáján, éppen úgy, mint az életén. Beteg lett. Künn már rendekbe hevert a félhatár, a szomszéd pedig, akihez aratásra szegődött, éppen nyomtatni hajtotta ki lovait a szérűre. János nem mozdult. Hiába integetett az aranyba borult mezők végtelenjén a délibáb fénykarja, hiába zizegte csodálatos hárfáján a kalászokat fésü'ő alkonyati szellő a dúsra érett élet dalát, ő csak nézte az ágya felett egykedvűen zakatoló óra sétálóját, nézte napokon, heteken keresztül. Egyszer, éppen déli harangszókor, hirtelen felült az ávyban. Arca lángolt, mint a kánikulai naptól pattant vadpipacs, száraz szemgolyója láza-Szomorú láttáuy. Komárom, — szept. 26. A nap minden szakában látunk az utcákon fiatalembereket ögye legni, akiknek nincsen rendes foglalkozásuk. Hasztalan végeztek iskolákat. nem tudnak sehol elhelyezkedni. Sétálnak az utcán ahelyett hogy munkában töltenék el életüket és fiatal erejüket olt gyümölcsöztetnék. Nagyon szomorú korkép ez. Az állami hivatalok a magyar tisztviselőket csaknem mind .leépítették“ és szélnek eresztették. Példájukat követek a városok, a pénzintézetek. Azok is magyarokat építenek le. Lassanként tehát leépül minden, amit a magyar kultúra munkája az utolsó félszázad alatt felépített. Ez az egyik kép. A másik látvány, amit megfigyelhetünk az, hogy napról-napra találkozhatunk idegenekkel, ismeretlen tipusú fiatalsággal, amely itt ellepi az állami hivatalokat és ott alkalmazást talál a létszámcsökkentés ellenére is. Érdemes ezzel a jelenséggel foglalkozni. Ha a szlovák néppárt lapjait olvassuk, azok minden számában találhatunk erős kirohanásokat a cseh testvérek ellen, akik eliepik Szlovenszkót és kiszorítják az összes hivatalokból a szlovákokat, elveszik azok kenyerét és keserűen állapítják meg, hogy a szlovák ifjúságnak nincsen jövője a saját földjén. Mit szóljunk mindehhez mi magyarok, akiket nem kényeztetett el ä centralista kormány politikája, melyet velünk szemben különösen is kiélezett Nemde jogunk van ahhoz, hogy bennünket olyan emberek közigazgassanak, akik nyelvünket értik és azon tudnak velünk beszélni A szlovák néppárt vezető orgánuma felhívást közölt, hogy mivel Sztoven- S2kón a cseh nyelv csak öt év tartamára lett átmenetileg hivatalos nyelvül elismerve, ez az idő pedig lejárt, egyetlen önérzetes szlovák ember se fogadjon ei cseh nyelvű iratot és a hivatalokban egy szót se válaszoljanak, ha csehül szólnak hozzájuk. Egy kultúrharc fellángolását jelenti ez, amely azt célozza, hogy | san kitágulva a távolba meredt. Ujjávai messze mutatott: — Olyan szomorufüzet kellene ültetni mellé, mint az ott az öreg Jámbor Péterné sírján — píhegte kicserepesett szája a forró szavakat — ... ni, mennyi .galamb szállott rá, pedig a galamb nem szokott fára szállani... furcsa madarak .. . fejjel lefelé mászkálnak az ágakon... kacagnak . .. hess tel... hess 1 .. , ejnye be restelni való, alig látszik ki a földből ez a fejfa... hess te, ni, ezt kacagják... a Szűcs Mihályné fejfája ott mennyivel nagyobb, mutatósabb is . . . pedig Szűcs Mihály se gazdag ember... vagy tán jobb ember vóna ? .., vagy jobban szerette az asszonyát? ,. . nem igaz biz a'... A szoba sarkába villant a szeme, oda, ahol a szekerce állott. Emelkedett, mintha menni akarna. Erzsi megértette János akaratát. Szája keserűen megrándult. — Mindig a meghóttra gondol — mormogta és rátérdelve az ágy oldaldeszkájára, lihegő erőfeszítéssel viss?anyomta az ágyba. — Eressz nal — hördült fel az ember és haragos lendülettel ismét indulni akart. Erzsi újra lenyomta és vizes ruhát tett a homlokára. Csend lett. Erzsi elgondolkozva állt az ágy végénél, szemét pillanatra sem vette le Jánosról., . Az ablak alul felrebbenő galambok szárnycsattogása riasztotta fel. János éppen a vizes ruhát lökte le a homlokáról és félig felemelkedve, agy nézett most a leányra, mint mikor frissen nyíló csodára ébredt rá a bánat hamujával pernyézett szem. Eddig még soha nem látta meg, hogy milyen tiszta kék a felvillanó szeme, milyen piros a suttogó szája és mintha az ősz elkárhozott szaga helyett a tavaszi mezők illata lebegne körülötte a szobában. Szeme felélénkült és erőtlennek érzett karját életre-támadva ezen a földön és országrészen az őslakosok jogaikat ki akarják kényszeríteni. Néma szemlélői vagyunk ennek a küzdelemnek, amelyet tétlenül nézünk. Nézzük, hogy ifjúságunk elhelyezkedni nem tud és az államhatalom azt érezteti velük, hogy reájuk nincsen szükség. Végeredményében ez egy proletariátus kitenyésztését jelentené, ami teljesen alámossa a magyar középosztály helyzetét. A mai kormánypolilikának ez is a be nem vallott célja. A földbirtok elleni támadások, a hivatalokból a magyar tisztviselő elem csaknem teljes kiszorítása a középosztály mesterséges legyöngitését jelenti. Ezzel szemben a köteles objektivitással kénytelenek vagyunk megállapítani azt is, hogy ez a ma állás nélkül lézengő ifjúság nem látja a helyzetet tisztán és nem törekszik helyzetén javítani, azt olyan tényezőktől várja, akik ma már nem tényezők. Minden nyelvisme et nélkül él ma is, a legtöbb közülük, anyanyelvén kívül alig beszél más nyelvet. Az állami nyelv megtanulásától idegenkednek, ami már meghaladott álláspont, mert ha valaki itt kiván elhelyezkedni, azt meg kell tanulni. De az államnyelven kívül európai nyelvek tanulására is van szükség, a német, francia, angol világnyelvekre. Ilyen nyelvismeretek birtokában az elhelyezkedés is könnyebb iparvállalatoknál, gyáraknál, közgazdasági üzemekben, bankokban. A keleti passzív világszemlélettel szakítani kell és aktív részt kell az életből követelni. A magyar ifjúság eddig a hivatali pályákra tolult. Mivel onnan ez idő szerint ki vagyunk zárva, tehát másfelé is kell orientálódnunk. Ez nem azt jelenti, hogy jogainkról lemondjunk és ebbe "a törvénytelen állapotba megnyugodjunk, hogy nenünk csak a kötelességekből juttat az államhatalom, a jogokból meg teljesen kizár bennünkeí. Posta, vasút, pénzügy, közigazgatás, bíróság, katonai pálya soro npói nem zárhatók el a magyar nemzeti kisebbség elől sem és a magyar nemzeti kisebbség is meg fogia csinálni statiszlikájál. A felnövő magyar ifjúságban több reali-I nyújtotta a leány felé: — Erzsi.., Erzsi te... gyere ide... mellém . .. A leány értetlenül nézett rá. Idegen volt neki János szavának ez a meleg suttogása. Kötője szélét morzsolhatva, az ablak felé tekintett. — Erzsi te... Erzsi — suttogta újra. Az nem mozdult. János meg úgy nézett rá, mint mikor a szérűn hanyattfekve, nyári éjszakán a csillagok titkát akarja ellesni. — Add a kezedet.. , aggyad na, Erzsi . . . A leány pillanatokig még mozdulatlanul, elgondolkozva állott.Mintha ennek a furfangos emberéletnek minden sötét problémája ott kóválygott volna a fejében. Akaratlanul betette az ablakot. Aztán hirtelen odaszólt Jánosnak: j — Tudom, úgyse énrám gondol % kend, ha meggyógyul? ... János szive nagyot, erőset dobbant. Kapkodott a levegő után is, a szó után is ... Kire gondol ő? Kire gondolhat ő?l. • . Ejnye, hogy veri az a forró kalapács belülről a homlokát... hát kire gondolhat egy ilyen ágrulszakadt ? .. . Kire ? Ránézett Erzsire, aztán az ablak felé tekintett és a végtelenbe futó felhőket kísérte pillantása... Mintha valaki onnan nézett volna vissza rá... hát kire is gondolhat ő ? . .. Megint az Erzsi suttogó, piros száját látta, a megcsillanó tiszta kék szemét és már a jósága melegét, meg a lehellete melegét is, mintha egyszerre érezte volna. A keze már a kezébe ; volt, a feje is ott volt a köze ében, j csak a lázas összeszédült gondola- j, taitól nem vette észre, hogy Erzsi \ odahajolt hozzá. — Mindig jó volt a te szived, — \ suttogta János és forró, barna kézé- \ vei simogatta a leány arcát. .. . Künn a nap már ott lángolt az ‘ eperfa felett és a tikkadt déli csönd- ! ben az eresz alól behaüott a gálám- 1 bök bugása, ___ tást és munkakedvet, az élet kü delmeire való nagyobb készség szeretnénk látni, az akarat nagyot megedzettségét. Ha mindent „esn engedünk, mi is végleg lecsuszui arról a helyről, mely bennünk megillet számarányunknál és kult ránknál fogva ebben az államba II WolllllMl M\ÉW Vezérképviselet: BImtoek Ferenc Bratislava, Ventur-utca 15. Telefon 27-82 Városi közgyűlés. — Második nap. — Komárom, — szept. 2 Komárom város képviseiőtestüle { csütörtökön, szeptember 24-én délutá : folytatta közgyűlését a városháza nagj \ termében, ahol a tagok ezúttal mérst kelt számban jelente* meg. Csizmazi György városbiró üdvözölte a megj( lenieket és megnyitván a közgyűlést, tárgysorozatnak még hátralevő ügye vették tárgyalás alá. Huszonhárom kérvény érkezett a tu tósághoz, amelyben városi telek átér - gedéseért folyamodtak. A tanács és pénzügyi bizottság a telkek átengedést , javasolta a közgyűlésnek, mert a ké j relmezők szegény emberek és met ; ezzel a város a lakásínségen is segitei ! kiván. A kérvényezők a városi legelőbb j kaptak telket, kisházak felépítése cél jábő félévi felmondás és évi 10 kor. bé fizetésének feltétele mellett. A közgyü lés a javaslatot eg hanguan elfogadh Ugyancsak ilyen kérelemmel í.'duita ' a városhoz az állítólag komáromi in'* j lőségü vándorcigányok is, ezek kérvény azonban e utasította a képviseiőtestüle i Több mint száz illetőségi és a köz ség kötelékébe való felvétel iránti kéi vényt intézett el a köjgyüiés. Azcnbai egyesek kérelmét nem lehetett kedve zően elintézni, mert az illetőségi tör vény hivatalos magyarázata és az is meretes közigazgatási bírósági dönt vény sok, évtizedeken át itt lakó polgár nak illetőségében kételyeket támaszt. A járási hivatal leirt a városhoz hogy a moforhajtásu szálliióeszkőzöl tartása után szedendő adóra vonatkozó szabályrendeletet lássa el azzai a pótlással, hogy a nevezett jármüvek utár szedendő adók a város utcáinak javítására fordittassanak. Ezt a közevüléí teljesítette. Ugyancsak a járási hivatal irt le « városhoz, hogy mivel az uj ipartörvény szabályozta a gy^pmesteri „ipart“, felesleges a városnak erre vondkoző szabályrendeletet alkotnia, amit a közgyűlés tudomásul vett. Minthogy más tárgy nem volt, a városbiró a közgyűlést este 6 órakor bezárta. í lény halála az esáizihsie. — A modern női viseld tudományos igazolása. — Az álmatlasnság gyógyítása — .4? angol orvosok kongresszusának tárgyalása. — Az angol orvosok kongressíusa minden alkalommal egész sereg érdekes dologgal szokta megír pni a közvéleményt. A tudományos szakköröket, valamint az érdeklődő nagyközönséget egyformán izgalomba hozó nagy felfedezésről, a Gye és Bornard-féle kísérletekről a rákbacilus felfedezésével kapcsolatban már megemlékeztek a lapok. Legutóbb egy másik nagyérdekü megbeszélés folyt le az angol orvoskongresszuson, tudniillik a napfénynek az egészségre gyakorolt hatását tárgyaló fejtegetések. Az alapja ezeknek a megbeszéléseknek Hill Leonard dr. előadása volt, a napfénynek, valamint a mesterséges fénynek az egészségre gyakorolt főfolyásáról. Az előadás értékes áttekintést nyújtott a helioterápia eddigi gyakorlati eredményeinél s behatóan megvitató a kérdés radiológiai szempontjait. Nagyon könnyű volt, — mondta Hill dr. — az
