Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-09-05 / 107. szám
1925. szeptember 5. Komáromi Lapok 3. oldal. Prágai eonka, naponként friss virsliit finrm felvágottak. — Sajtok a Trappista, Roquefort, Nignon stfo,, szardíniák és mindennemű különlegességek legjobban és legolcsóbban a nrágai Hentesáru * és esemegekereskedésbcn vásárolhatók, Komárom Klapka «tér (¥áreshá^a mellett. — Kereskedők és vendéglősök részére en-gros árak I 417 kólái elismerten mintaszerűek, főgimnáziuma Szlovenszkó első ilyen tanintézete, van nyilvános köicsőnkönyvíára, mely SOOOOköietet számlál, olvashat benne a magyar nyelvű könyveken kívül: német, francia, angol, latin könyveket is, van múzeuma, melyről Budapesten is kérdezösködhetik, ahol megmagyarázzák a felületes újságírónak, hogy mi van benne, van képtára, — kevés számmal, de vannak műemlékei is. A kultúráról és nemzeti irodalmunk megbecsüléséről beszólnak Jókai Mór, Tóth Lőrinc, az ifjabb Péczely, Beöthy László, Ghyezy Kálmán emléktáblái. Uraságcd, úgy látszik, idegen, Itt van kuUúréleí. Ha nem tudná még, tudja meg azt is, hogy a mi Jókai centennáriumi ünnepünk méreteiben is, hatásában is felülmúlta Budapest irodalmi ünnepeit. Egy másik büntető rúgást' az itteni iparosok ellenében iíél míg magának ez az alapos újságíró. Az iparos osztály miatt nem fejlődött ez a város, állítja cikkében és megint elcsavarodik az igazságtól. Hiszen az utolsó öt évtizedben épült ki Komárom kövezete, közvilágítása, vízvezetéke, közvágóhidja, közkórháza.iskolapaioíái, kulíurháza. Nincs szégyenkeznie az iparosságnak áldozaíkészségehiányáérf- Az iparosok fiai, akik a városházán dolgoznak, vagy dolgoztak, becsületesen végez| ték el ott a dolgukat és a várost a í kulfurvárosok sorába emelték. Hogy | katonaváros volt a múltban és azzá j lett a jelenben, az a város balsor| sához tartozik, mint fejlődésének j állandó akadálya, de ennek nem okai jj az iparosok fiaiból lett tisztviselők. í Hogy nincsen fársasélet? Mu! íasson Szlovenszkőban még egy | várost, ahol annyi mulatság, mü| kedvelő előadás, hangverseny, sza- 5 badoktató előadás van, mint éppen | Komáromban, ahol most már a szi| nészet is állandóan visszatérő és I szívesen látott vendégünk. Igazán I nem értjük, talán nem jók a szemei j Zsolt urnák? A Nótás kapitányt \ most adták elő mindenkor zsúfolt I ház előtt tizenötödször. Harmincnál ! több társas, sport, jótékony, vallásos j egyesület működik Komáromban, j Egyik mozgalmasabb, mint a másik. ! Ezt nem tudja felfedezni ez a ki; hagyó emlékezöíehetségü szülölte j Komáromnak — aki jellemzően az : ö ideológiájára — antiszemitizmust • szimatol. Hát ezzel kedves Zsolt ur ; igazán nem szolgálhatunk. Mi megí becsüljük egymás vallását. A zsidó hitközség tisztelgett az uj apáiple; bános beiktatásán, a katolikus egy; házközség elnöke pedig lement Budapestre, amely akkor igen igen messze esett Komáromtól és ott I üdvözölte Komárom akkor felavatott ; fiatal rabbiját, nem törődve azzal, hogy az antiszemita lapok ezért mit \ fognak írni róla Ott vagyunk egy; más ünnepein és részíveszünk gyá- I szukban is, mert érezzük és tudjuk, } hogy egymásra vagyunk utalva és i mécis van köztünk egy kötelék, mely összefűz. Hogy mi, azt Zsolt urnák is illenék tudnia. Ez az öregágyu sem sült el, kedves Zsolt mester; de kát akkor mi az ördögnek kellett azt a famózus cikket megeresztenie? Azt gondolom: talán a Fészek klubban sokat talál! veszíteni az alsósban? vagy a lóversenyen csúszott le? avagy a fogában neuralgikus fájdalmak léptek fel? talán csak nem a lakását mondták fel? kellemetlen levelet kapott? rossz álma lehetett ? valaki számlával zaklatta? valami fajvédő megtalálta sérteni ? nem találta meg a point-! verséhez? Szerelmes ifj urak szoktak haragjukban zsörtö lődni, ha valami tervük nem sikerül kíméletlenek az édesanyjukkal is ha rossz perceikben eléjük kerül így járt az az édesanya is, akire nekünk, fiainak, akkor is szeretettel kell gondolnunk, ha az sárra! vagy kővel hajigál meg bennünket. Ez k Zsolt Béla, aki ifjúkorából csak kellemetlen emléket szív magába szülővárosában, ez minden lehet, csak gyöngéd lélek nem. Ezt megölte benne a nagy város cinizmusa. Ezzel teleszivta magát és azt ráckádja szülővárosára. Korioláni gesztus. És elszomorító, hogy ez a kis Koriolánka háborút üzen annak a szülővárosnak, amely ma történelmi amputálásának szörnyű vérveszteségeiben tehetetlenül és mozdulat nélkül vergődik. Nos hát, Zsolt Béla, kimondom, hogy ez nem magyar tempó. Nem magyar Íróhoz, hanem, csak irodalmi szegénylegényekhez való. Egyebekben nem látom Komárom sérelmét olyan nagynak, mint első felháborodásomban. Ki tudja mit KÁVÉ BEHOZATAL, TEA BEHOZATAL, KAKAÓ, CSOKOLÁDÉ NÁDOR-UTCA 2, SZÁM. KOMÁROM, sebb szarvas csapat odatévedt. Na most hajrá! Rá kellett hajtani őket a veremre. Megmarkolta kőbaltáját és fölegyenesedett a bokorban s harsányat kiáltott. A szarvasok felütötték a fejüket s egy pillanatig a hang irányában bámultak, aztán a vezérszarvas nyomában — mint a nyíl — rohantak a sürü felé. Algó fia látta, hogy a vermet igy •oldalt hagyják el maguk mellett, kiugrott hát a bokorból, hogy oldalba kapja őket. Nagyokat rikkantva, szökött át a cserjés tisztáson. Hullámos szőke haja lebegve repült a légben, melle kife.szült s oly gyorsan rohant, hogy füle zúgott a szélben. — Hajrá! Hajrá! . .. Most oldalba kapta őket. De ebben a pillanatban megcsörrent előtte a bokor s egy barna test ugrott elő s rohant előtte, mint az ijedt szarvas. Algó fia annyira meglepődött, hogy hirtelen megállt, s a futó alakra meredt. Barna testű, izmos nő volt. Száguldva rohant. Hosszú, barna haja, mint a fátyol, úszott utána. Csak egy öv libegett a derekán, az is csak zöld lombokból összeróva, Algó fia mérges lett, — Elzavarta a szarvasokat! — kiáltott s magasra emelte baltáját. A szarvasok valóban beugrottak ezalatt a sűrűbe és csörtetve tűntek el az erdőben. A nő ezalatt egész közel ért a veremhez s Algó fia csak most vette észre, hogy a verem irányába fut. Önkéntelenül is felkiáltott, de már későn. A futó nő hanyaíthomlok rohant a verembe s a gyenge ágak recsegése közt tűnt el a mélységbe. Algó fia odarohant és a verem szája fö'é hajolt, Abamaíestünő ott ült a gödör fenekén s aggódva nézett föl Algóra. — Ne ölj mee 1 — mondta könyörögve. — Rabszolgád * leszek örökre. Algó megszánta. — Hogy hívnak? — Jóiénak ! — Ki az apád? — Azt is megölték. — Ki az anyád? — Nincs anyám, azt is megölték. — Kik ölték meg? — A Bölény fiai. — Mért ölték meg? — Mert nem akarta velük megosztani a zsákmányt. Az én apám erős volt és vitéz. Egyedül ejtette el a Bölényt, de a vele levő harcosok, akik Bölény fiainak nevezik maguka*, osztqzni akartak vele a zsákmányban. Összevesztek és éjjel megtámadtak bennünket. Apámat és anyámat megölték, a zsákmányt elrabolták s engem egy fához kötöztek, hogy rabnőjükké tegyenek. De én addig dörzsöltem a háncsot, amivel megkötöttek, a fa derekához, mig elszakadt s még azon éjjel megszöktem tőlük. Azóta itt élek az erdőben, mint az űzött vad. Algó fia lehajolt a verem szélére, lenyujtoiía karját, megfogta a leány kezét és kihúzta onnan, aztán végignézte. Fiatal leány volt, de izmos. Mindjárt feltűnt, hogy másfajta törzsbeli, mert a teste barna volt s a héja ho le,fekete. De az arca hamvaspiros, az ajka duzzadt és égő bíbor virágszinü s a szeme lángoló, de fekete, mint az éj. Az orra nem volt lapos és az arccsoníjai sem voltak kiállók. A férfi tekintete előtt lesütötte a szemét és karját keblén keresztbe j vetette. Algó fia mégegyszer megkérdezte. | — Hogy hívnak? — J ólának. — Elzavartad a szarvasokat — felelt Algó fia — de nem baj, nem ütlegellek meg érte. Ha nincsen se apád, se anyád, se hajlékod, eljöhetsz velem. — Ne haragudj, — mondta Jolla. — Nem rossz szándékból történt. Megijedtem tőled. Elaludtam a bokorban s rikoltozásodra ébredtem. Azt hittem, a Bölény fiai üldöznek. IAlgó fia odalépett a leányhoz és megfogta kezét. — Algó fia megvéd téged, mert Jolla tetszik nekem ... Algó fia tetszik-e Jollának ? í akart ezzel Zsolt Béla ? Csak pénzt j keresni? Ez Ízlés dolga. Rúgni a ! szülővároson, melynek emlőin nőtt i fel? Ez a példája sem fog iskolát i csinálni azok közt, akiknek erkölcsi ’ felfogása némileg emelkedett és ] tisztult. | Példát vehetett volna egy öreg ur■ ról, aki nem Komáromban született j ugyan, de családi kötelékei ide füzf ték s aki haláláig megtartotta ra? gaszkodását ahhoz a földhöz, | amelynek oly sok katasztrófával meg!ért múltja van, de amelyre szülöttei révén oly sok fényes dicsőség áradt. Zsolt Béla megtagadja édes anyját, j Az a másik Zsolt, aki elérkezett a | magyar szellemi élet legmagasabb l csúcsára, magához ölelte. És pél- i dája itt örökre tündökölni fog, mint 1 a fiúi hűség, kegyelet és szeretet f mintaképe. Mi már csak beérjük a Imi Zsoltunkkal, akinek Komárom a maga szegénységével, elhagyotíságával, szenvedésektől ragyavert ar- i cával is kedves és szép volt: Beöthy jj Zsolttal. Ez a másik Zsolt kozmopo\ lila hazája a Világ, tehát nem a miénk. I-----------------------------I Higanyból — arany, — Nénid tudósok felfedezése. — | Évszázadokkal ezelőtt, amikor az | aranyláz volt a tudomány vezető l csillaga, az ifjú azért tanult, a tudós 1 azért áldozta életét, hogy megtalálja | az aranykésziíés titkát Természe| tesen hiába. Ki gondolhatott volna 1 " akkoriban kvarclámpára ionizálásra, elektronokra és hasonló csodabogarakra. Az emberek hiábavaló küzdelmét jellemzi az alábbi kis tréfa: Hazaérkezett az ifjú, aki hires fu-A leány a fiúra emelte tekintetét I és bólintott. \ Aztán elindultak egymás kezét I fogva az öreg Algo barian ja felé, ' Az ut hoszu volt és meredek s í Algó fia megkérdezte: 1 — Tud-e Jolla szarvast űzni ? \ — Tudok j — Mert Algó fiának nincs nyila í és nyilat akar késziteni és szarvasj tehén beléből akar hurt sodorni a \ nyilhoz. | Jolla örvendezve kiáltott, j — Én nagyszerűen értek ehhez, ; mert megtanított az apám! j Es megegyeztek, hogy másnap , együtt jönnek le szarvast fogni a * nagyerdőbe. I Hamar hazaértek. Vagy legalább ? is nekik úgy tetszett, mert a szivük I telve volt az ifjúság örömével és | fáradságot, időt, éhséget feledtető \ szerelmével. ■ Este volt. \ öreg Algó a barlang szája I előtt ült és kecskehust forgatott | nyárson jó meleg parázs fö ött. i A lépések zajára meg se fordult. ; Tudta, hogy a fia jön. ! “ Fogtái-e szarvast! — kérdezte ; kicsit gúnyosan. — Fogtam, — mondta Algó fia és az öreg elé vezette Jollát. Algó fölnézett, megdőrzsölte szemét s elmosolyodott. — Látom, ügyetlen fickó vagy — mondta — de azért így is jól van. Narthífirgi úri- női-fodrász és mankeue? üzlete Komárom Megye-u. 9. sz. (a Központi szállodával szemben) Hői fsdrászterntében vállalja hajmunkák készítését és szakszerű hajmosást. 460 F^erzsa és Smymaszőnyegipar 1|f» «5 a KuIturpaIolebaiS jfólHÉÍSS DlESÖ M1 ingyeaea vételkénysaeraélküli ”” M W W » |pfg{yg j
