Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-09-05 / 107. szám
4, oldal. Komáromi Lapok 1925. szeptember 5. dósoktól tanulta meg korának minden tudományát. Atyjának első szavai vo’tak: — Nos, fiam, eleget költöttem rád, remélem, tudsz most már aranyat csinálni! — Természetesen, édes apám. Igen egyszerű a dolog. Össze kell keverni egy kis higanyt, rézport, kénport, vasport, foszfort és szódát s az egészet két óráig keverni, de közben egyszer se szabad gondolni a marabu-ra. Az öregur összerakta a jelzett anyagokat, nagy buzgalommal kavarta egy ideig, azután kidobta az egészet az ablakon. — Miért dobta ki édesapám ? — Az ördög vitte volna el azt a marabut! Minek is említetted! Nem is tudtam, hogy van a világon és most mindig az jár az eszemben! Hát ennél találóbban nem jellemezhetnök az alchimia történetét. Egy lépéssel sem jutott előbbre az arany készítése felé, amig csak azt akarta. De amikor megszabadult ettől a nyűgtől, hatalmas lépésekkel indult fejlődésnek a vegyészeti tudomány. S hogy egyszersmindenkorra mentve legyen az alchimia vészes zátonyaitól, alaptételül vette fel az an\ag állandóságát. Egy teljes évszázad telt el így. Akkor felfedezték a rádiumot. A vegyészek körében valóságos rémületet keltett először ez a részekre, uj atomákra széteső atom. De csakhamar megnyugodtak abban, hogy vannak „egyes" elemek, amik oly szorosan kapcsolatba tudnak egymással lépni, hogy emberi eszközökkel szét nem bontható. Ellenben a saját törvényeik szerint roppant energia felszabadítása melleit szétesnek Ezek a rádióaktiv anyagok. A fizikusok azonban nem nyugodtak bele ilyen könnyen a dologba, hanem egyre sűrűbben hangoztatták, hogy az elemek igenis átalakíthatok egymásba, sőt valószínűleg minden elem egy vagy több őselem többszörös egyesülésének valamely változata. Ezt azonban a konzervativebb tudósok tábora fantáziának minősítette. Lord Ramley azonban addig bombázta elekiroiuokkal a nitrogént, amig csak föl nem bomlott héliumra és hidrogénre. Ekkor már csak egy ellenvetése volt az ellenzéknek: ha az elemek a hidrogénnek vagy héliumnak összekapcsolódásából erednek, akkor atomjuk súlya hidrogén és hélium aíomsulyának egésszámú többszöröse tartozik lenni, holott az elemek legalább fele igen messze van ettől. Erre is megérkezett hamarosan a válasz, igenis, csakis egész atomsulyu elemek vannak, a tört alomsulyú elemek pedig két vagy több, egész atomsulyú elemeknek vegyileg elválaszhaíatlan keverékei. így pl. c!ór, a mag 35.46 atomsulyával 34 és 56 atomsulyu részekből van összerakva. Az ólom kissé határozatlan 207'2 atomsulyával egy 206-os és egy 208-as alkotórész vátazó keveréke. Ezek azért is nevezetesek, mert az egyik a rádium-uránium, a másik a thórium bomlásának végterméke. Egyúttal egyetlen eset, ahol sikerül egymástól elválasztva a két összetevő elemhez hozzájutni Ezzel majdnem kétségtelenné vált az alapanyag elmélete. Megerősítve azonban még nem volt, mert tudományos igazság nem lehet az, amit minden hozzáértő minden részletében igaznak nem talál. Tehát legalább még egy elemátalakulást kellett megfigyelni, hogy bizonyítva lássuk az annyira valószínű feltevést. Megindult a kutatás a világ minden lUapiiési év 1903« i bssssbsbw e Telefon 32S A nagyérdemű építtető közönségnek és építőmestereknek ajánlom elsőrendű minőségű garantált saléírommeates fali téglámat, A tégla Komáromban az építés színhelyére, vidékre pedig Komáromi Téglagyár állomáson waggonba rakva száliittatik. | Tisztelettel Messinger Béla | 581 téglagyáros. nagyobb laboratóriumában az aíómbontás után. Bőgtek a transzformátorok, szikráztak az induktorok, de bizony az atomok makacsul ellenálltak az elektronok legádázabb pergőtüzének is, Mig végre megcsillant az első bizonyíték ott, ahol legkevésbé várták: a berlini egyetem fotokémiai laboratóriumában. A mull év áprilisában Miethe dr. tanár és asszisztense, Síammreich dr. megvizsgálták a kvarclámpák belső falára csapódó sötét réteget. Ezek a lámpák 2000 fokon olvodó kvarccső belsejébe zári higanyból állnak. Egy fogással fényivet lehet bennük előállítani, aminek a magas hőmérsékleíre hevült higanygőz szolgál hid gyanánt. Az ilyen fényiv rendkívül bőségesen sugároz ki kék és ibolyaszinü sugarakat. Mitheék megfigyelték, hogy túlterhelés esetén sötét csapadék homályositsa el a lámpa falát. A sötét réteg ugyan rettenetes vékony, de különös volt a keletkezése, hiszen a higanynak el kellene párologoia! Felbontották a lámpát, nagy gonddal iösszegyüjtötték a réteget és kiderült, hogy — aranyamalgam homályosiíotía el a kvarcfelületet. Először maguk se hitték el. Azt hitték, hogy csak véletlen müve az egész: parányi aranymennyiségek keveredtek a higanyba. A legnagyobb gonddal áldesztilált, kínosan megemeiezeít higanyból új lámpákat késziíeltek, túlterheléssel járatták, — mikor szétszedték, megint csak megtalálták benne az aranyat. Igaz, hogy egy gram higanyra csak egy százmilliomod gram arany jutott, de a tény mégis kétségtelen [ volt. A tudományos világ ennek ellenére kételkedéssel fogadta. Miethe és társa azonban nem nyugodtak meg: uj kísérletekkel próbálkoztak. Sikerült paraffinba ágya| zott higanycseppek között íényivvel ' ennyi aranyat előállifani, hogy minden gram higanyból egy tizedmilligram arany tett. Ez már oly nagy mennyiség, hogy tudományos szempontból minden kétségen felül áll. Szinte romantikus a felfedezőnek a Berlini Vegyészeti Társaság néhány nap előtt tartott ülésén elmondod jelentése: „A higanyt óvatosan ledesztilláltuk, annak utolsó cseppjét mikroszkóp alá helyezve, salétromsavval leöntöttük, A sav feloldotta a higanyt, a csepp imbolyogva fogyott, mig egyszerre megmerevedett, a maró sav tehetetlenül húzódott féíre és ragyogva jelent meg a mikroszkóp alatt a fejedelem: egy parányi, félig kristályos aranyszemecske.“ Tehát arany a higanyból! Mit adtak volna ezért a középkor alchimistái, kik sápadt arccal, összezsugorodó testtel áldozták egész életüket arra, hogy kemencéjükben meglássák a fémek királyát: az aranyat. Mennyit próbálták ők, az anynyira gyanús higanyt! S ime, amikor legkevésbé várták, megérkezett a csoda. De milyen más formában! Nem vagyont és hatalmat adó, gazdasági átalakulást előidéző dénom, hanem a tudomány komoly és megszentelt csarnokának egy épülelköve. Mennyivel szebb, maga.sztosabb szerep! Mert azzal eleve tisztába kell lennünk, hogy igy drágább az előállifás, mint a folyók homokjából való kimosás. Vessünk még egy pillantást az atom belsejébe, mi történik ott az átalakuláskor. Az atom bizonyos számú, pozitív viliámossággal teliteíí atómmagból és az ezek körül keringő, negativ villámossággal teli elektronok burkolatából áll. A kétféle villámosrészek rettentő vonzása íaríja össze rendkívül szilárd építménnyé az atomot. Az ívfényben a nagy villámos erők hatására az atomról egy-két elektron teszakad, vagyis az atom ionizálódik. A belső pozitív részek egymást taszító ereje igy részben fölszaba dúl. Ha már most egyes ionizált atomokból még egy-két elektron leszakad segyes nagysebességű elektronok az igy támadt résen nekivágódnak az atommagnak, megtörténik az elszakadás. Három, vagy négy magion leválik s önálló életet kezdenek, vagy mint 3 atom hidrogén vagy mint 1 atom hélium. Ezt még nem sikerült kimutatni a keletkező anyagok rendkívül csekélysége miatt. A maradék alkotja az uj aranyatómot. A higanyaiéin eközben nem egészen 2 százalékot vészit súlyából. Most tehát uj aranyláz van kitörőben. Nem anyagi, hanem szellemi kincs után. Nem is a nagy tömegek között, hanem a természettudósok tisztes gárdájában: várjuk, hol búk kan föl isméi egy mesterségesen átalakított elem. Ezek után a fizika és kémia tudományának az a végső ideálja, hogy tetszése szerint alakíthassa át egyik anyagból a másikat, mint ahogyan azt a természet a fej lődő napok belsejének irlózaios kohójában oly tökéletesen megcselekszí. Mert a csillagászok már rég sejtették, hogy hidrogénből, héliumból s a titokzatos zöldesfényü „nebulium“-ból (ködanyag) származik minden más auyag. Ujj Gyula. VÍZUMOT minden országba 24 Órán belül 10 Kc-ért megszerez, uj magyar és román útlevelet, meghoszszabbitásokot, ki- és beviteli engedélyeket s mindennemű megbízásokat gyorsan és legjutdnyosabban elintéz Hilfsverein jüdischer Hochschüler aus der Slowakei Králodvoreka 15-17. Praha Postfsoh620. Nyújtsatok munkaalkalmat 649 szegénysorsu egyetemi hallgatóknak 1 ti MlliM I&ÖSÉ1. Naplótöredék az Északi Jeges-tengerről. Tromsö, — julíus 14. Postagőzösünk, a „Midnatsol“ fedélzetén virrasztók, ügy sem jön álom az ember szemére a delejes, fehér éjszakában. Nordkapi kártyáimat barátaimnak már megírtam, most északi útleírásokat próbálok olvasni. A könyv azonban minduntalan kihull a kezemből, s megmentem telkemet a tenger végtelenségében. A viz színe olyan fagyasztóan zöldeskék, mintha egyenesen az északi sark jégpáncélja alól siklott volna le ide, A felhőkből kiszabaduló nap aranyglóriát von a távolból integető sziklaóriások hómezőire. Olyan a kép, mintha opálos zománccal futtatták volna be, amelyből vakítóan csillan ki a hegyek koronáinak tüzes zafírköve. Éjjel két órakor beérünk a furcsa alakú hegyek közé, amelyek nagy sírkövek módjára merednek le ránk. Kegyetlenül szomorúak ezek a kősziklák. Mintha a halott föld sziklákba merevedett volna itt. Mintha a fehér gleccserkarok halálos ölelésükkel eltorzították volna a haldokló föld arcát. Elgondolkozom, hogy mihez hasonlítanak ezek a sebzett testű, egymásba szakadó hegyláncok. Csak utóbb jövök rá, hogy a heídelbergi csillagvizsgáló teleszkópján láttam ilyen siváran szomorúnak Holdunk kihűlt gyűrő* déseit. Lelkem csüggedve akad meg földünk jövőjének perspektíváján, Ajkamra veszem Madáchot: Először a virág tűnt el szemünkből, Aztán az erdők rezgő lombja; S feledted-é már a tudós szavát, Ki felszámolta, bogy négyezredévre Világod megfagy, a küzdés eláll? Északlánya. Fél háromkor hajnalban tüiköive siklik be hajónk „a föld legészakibb városába", Hammerfestbe, hol két órát időzünk. Kikisérem társaságunk legbájosabb tagját, egy krisztianiai ezredes leányát. Amikor Kirkenesben a hajóra léptem, amerikainak véltem ezt a dacos, térfia >kodó, magas szőkeséget. Aztán egészen kedélyes játszópajtás lett belőle, anélkül, hogy egy pillanatnyira is elvesztette volna leikének azt a merev egyenes vonaíuságát, amely utánozza ezeknek az északi embereknek testi vonalait. A kikötőben vőlegénye várta, akivel együtt elkísértem őt a Grand Hotelig, ahol segítettek még a portástól néhány képeslapot szereznem. Aztán elbúcsúztam tőlük és bevallom, kissé zavarban voltam már csak a kísérteties világosság miatt is. Azt sem tudtam, jó reggeitet, vagy jó éjszakát kívánjak-e nekik. Haza gondoltam, délre. Hát lehetséges volna ez mináiunk, hogy pajtásaival utazzék egy fiatal leány s aztán vőlegényével együtt szálljon be egy hotelbe ? Sőt, mint ez a vallkürszerü leány elmesélte nekem, náluk nem ritkaság, hogy a fiatal jegyeseket utazni küldik, hisz utazás közben ismeri ki a legjobban egyik a másikát. Elgondolkozom, hogy micsoda mélység választja el itt egymástól a férfit és a nőt Lel; kük egyenes vonalusága csak a hüséget és az erényt ismerheti. De ! ugyan erény-e itt hűnek lenni, ahol S nem leselkedik a kisértés ? Nem hí’ ■ szem, hogy itt édes, szép melódiákba I tudjon olvadni a szerelem, Férfi és \ nő itt sohasem értheti meg egészen J egymást, miként az Ibsen-tragédíák\ ban. Ezekben a Hedda Gabier-féle 1 norvég női alakokban épp úgy, mint Strindberg asszonyaiban elsorvad a Leszállított árban Tfc f iöíVj___ kapható Jelenleg ÍS©CÜI Klfl&OI Komárom legnagyobb, legrégibb és igy legmegbízhatóbb bútoráruházéban. Nagy választék háló, ebédlő, szalon, uriszoba és bőrgarnitúrákban Spitzer Adolf m * 1 f és Tsa Utódai ír.. _ bútoráruházában TAlraí MÁr.iitm M. fixám. Továbbá nagy választék saját műhelyünkben készülő scheslonok, díványok, matracok és borszékekben. Legjobb gyártmányú amerikai rendszerű rolós íróasztalok és iratszekrények. Csakis jó mi nőségű áru és szolid, leszállított árak. Kedvező fizetési feltételek. 969 Vidékre szakszerű csomagolás.
