Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-09-05 / 107. szám

2. oldal. Komáromi Lapofc 1925. szeptember 5. S ■8 C 5 I Nem kell a fővárosba menni 11 mikor POLLÁK JULISKA utódánál Komáromban, Nádor-utca 17. ez. olcsóbban beszerezhetők a leg­újabb és kényelmes gummi és halcsont nélküli hasfüzők és mell­tartók orvosi rendeletre is. Bőrkeztyűk nagy raktára 1 Kez­­tyük tisztítása és javítása! Selyem és flór harisnyák nagy válasz­tékban 1 I! 52 jesztett ellenbizonyitékok anyagának tanulmányozása és feldolgozása cél­jából halassza el újra a tárgyalást és a következő konferenciára tűzze ki a döntést. Hogy Románia ebben a kérdés­ben számit Csehszlovákia és Jugo­szlávia delegátusainak támogatására, az csak természetes, hiszen ez az érdekszövetség arra alakult, hogy minden olyan ügyben, amely a ma­gyarság ellenirányul, a legteljesebb egyetértésben működjék. A kisan­­tant jó előre megsejtette, hogy az elnyomott erdélyi magyarság igaza mellett Magyarország delegátusai élén Apponyi Albert gróf is fel fog szólalni, akinek európai nagy tekin­télye és elismert ékesszólása igen könnyen döntésre késztetheti a Nép­­szövetség tagjait, különösen ha hozzá vesszük azt, hogy a nyugati államok delegáltjai is készséggel hajlandók támogatni a sértett magyarok ügyét. Minthogy pedig a beszerzett „el­lenbizonyitékok“ ereje nagyon is csekély az erdélyi magyarság pa­naszaiban felsorakoztatott indokok és érvekkel szemben, nagy ravaszul arra határozta el magát a kisantant, hogy a régi, többször előnyükre be­vált mumust, Magyarország lesze­relését fogja beledobni a vitába és hir szerint úgy Románia, mint Cseh­szlovákia és Jugoszlávia a legeré­lyesebb módon fognak föllépni Ma­gyarország ellen s újra követelni fogják a katonai ellenőrzés szi­gorítását. A kisantantnak ezen újabb rossz­akaratú mesterkedése alighanem csütörtököt fog mondani. Az utóbbi időben sok olyan esemény történt, amely a nagyhatalmak elölt azt iga­zolta, hogy a kisantant ki akar búj­ni a felelősség alól és a Magyar­­ország ellen emelt hamis vádakkal akarja elterelni a figyelmet olyan dolgokról, amelyek törvénytelenség­ről tanúskodnak. A tényeket a kis­antant nem tagadhatja le, mert az uralma alá kényszeritett magyar­sággal szemben követelt eljárás a jogtalanság kiálló példáit mutatja. Nem lehet tehát kétséges, hogy a Népszövetség szeptemberi üléssza­kán a hazájától elszakított magyarság szempontjából nagyjelentőségű határo zatokat fognak hozni, annyival is inkább, mert vérző sebeiket azok előtt tárják föl, akik a békeszerződé­seket késziteíék s akik most láthat­ják, hogy mi lett a népek önrendel­kezési jogából és a kisnépek füg­getlenségének elvéből. Az emberi belátásnak és humá­nus gondolkodásnak kell felülkere­kedni a Népszövetség tagjaiban azo­kon a mesterkedéseken és ravasz­kodásokon, amelyeket a kisantant ezúttal is kieszelt de amelyeknek széjjel kell foszlani a jog, törvény és igazság békét biztosító erejével szemben! IS liiiwtÉn íjsiií Irta: Alapy Gyula, Komáromtól távol vollam pár hétig és utólag olvasom egy Zsolt Béla nevű komáromi származású buda­pesti újságirónak szülővárosát le­gyalázó cikkét. Előrebocsátom, hogy nincsen szerencsém személyesen ismerni Zsolt Béla újságíró urat — akit nem is akarok ismerni ez után a cikke után, — mert úgy érzem, hogy az a kapocs, amely bennünket összekapcsolhatott volna, a közös szülőföld kapcsolata, szétszakadt A Komáromi Lapok megemlíti, hogy ez a rossznyelvü és rosszindulatú fiatal ember üt született és diákko­rában Steinernak hívták. Ilyen nevű kereskedőket Komárom-Újvárosban ismertem, akik jóravalő, derék polgá­rok voltak. Derekabbak ennél a fiúnál, aki elvetette a polgári hangzású Steiner nevet magától és felcserélte a honfoglaló zamatú Zsolt névvel, sőt eldobta magától ősei vallását is, mint irja a lap róla, amiért szintén nincs okom többre becsülni, mert azt aligha meggyőződésből csele­kedte. Ha csakugyan úgy volna, nem lenne a Világ munkatársa. Zsolt Béla személyével nincsen semmi kedvem tovább foglalkozni, inkább azzal, amit Komáromról írt. Sok cikk látott már Komáromról napvilágot a budapesti magyar saj­tóban ez alatt a hat esztendő alatt, amióta nemzetünktől elszakított ben­nünket Trianon, de ebből a szem­szögből még senki se nézte Komá­romot, mint városának ez a fiatal óri­ás szülölte. Ha ez Nérónak születik, bizonyára felgyújtana szülővárosát, hogy lantját pengetve verset skan­dálhasson a pusztuló Komáromról, amelyet csupa zöldre mázolt házak­kal népesítene be újból és csupa emeletes házakat emelne véges-végig benne a Megyercsi és Rozmaring avenuekön. Nekünk nem az emele­tes házak a fontosak, mi beérjük a Idegeit éppúgy mint izmait, hogy kellőleg működjenek, úgy kell kezelni, mint -------bármilyen szerkezetet.------­Ön köteles egészségét ápolni. Ezen kötelezett­séget könnyen teljesítheti, mert az ehhez szükséges legjobb eszközt -------------- ma már --------------5 koron a 50 fillérért vásárolhatja. Értéktelen utánzato­kat utasítson vissza, minthogy önnek fizetni keli, tehát a legjobbat kérje. Ez a jól ismert A lel* üt Menthol sósborszesz. iföindeniaol kapható» 488 álra 5.ŐO &c. i Tájkép. Irta: Czobcl Minka. Sárkányok raja dúlja a földet, Rabolja fészkét ős madaraknak, Izzó lesz a lég leheletünktől, Fű perzselődik, hol elhaladnak. Pikkelyük színes ragyogásától Elkábulnak mind a teremtmények, Szárnyuk röptének suhogásától Kővé merednek vágyak, remények. Pikkelyük színes érccsillogása, Mindent elfedő, nagykarmu szárnyak, Ragyogó kék é r sugárzásában Ös pálmák felett rajzanak, szállnak. Vaiami történt, — borul az égoolt, Nap elsötétül, csillagok hullnak, S kék égre özönvíz szürke felhői Lomhán, nehezen már felvonulnak. A Munkát! Időt! Pénzt! takarít meg, ha ruháját a kiváló mossa. MINDEN ÜZLETBEN KAPHATÓ. i minin niiiiiniHW—iiiiiiiHiwii inni iimir Irta Tímár József. — Apám, már megnőttem, férfi vagyok, adjál nyilat és ládzsát, hogy elejthessem a gyorslábú szarvast és megölhessem a bölényt, Algó, a vén látó-ember vörös föl­det tört egy kőlapon egy másik kő­darabbal finom porrá, hogy festéket készítsen majd belőle, ha eljön va­lamelyik harcos a hegy lábánál el­terülő mocsarak vidékéről, ide föl az ö barlangjába, jövendői mondatni s megidézíeíni a nagy Mamut szel­lemét, meg a nagy bölényét, hogy ilyenkor legyen mivel ráfesteni e hatalmas állatok képét a barlang falára A fia szavára azonban abbahagyta a festékkésziíést s ránézett az ifjú legényre. Gyönyörködve nézte. Mintha csak régen elhalt felesége alakját látta volna maya előtt, a karcsú, fehér­­testű Illáét, aki úgy szökött meg vele a messze keletről, egy távoli törzs­től s aztán itt haH meg nyugaton az erdős hegyek között s ő hatal­mas kövekből sirkamrát készített neki, ételt-italt tett melléje, meg a * kedves eszközeit, hogy éjjel haza ne járjon kisérteni. A fia egészen az anyjára hason­lított, Karcsú volt, mint a párduc, gyorslábú mint a szarvas és erős, mint az oroszlán. — Ha fegyver kell, — mondta vontatva — készíts magadnak! Alvó fia vállatvoní. — Minek készitnék? Neked van jó nyilad, de a szemed gyenge már a célzásra. Van jó lándzsád, de a karod gyenge már a hajításra. Add ide a fegyvereket, mert úgy dukál az, hogy a gyerek örökli az apja fegyverét, ha már elöregszik. — No, no, én is magam készítet­tem őket, — veté ellen Algó. — Úgy ám, de a nyílhoz húr kell s azt szarvastehén beléből kell so­dorni. Hogyan ejtsem el a szarvast, ha nincs nyi'am ? — Fogd meg tőrrel, vagy készíts vermet és hajszold bele. A fiú bosszús lett. — Ej, minek ez a sok teketória, apám: Ott vannak a fegyvereid s mégis azt akarod, hogy újat ké­szítsek ? — Azt akarom! — De miért ? — Azért, mert amíg élek, azok­hoz más nem nyúlhat, csak én. Azonkívül ne várd a süli galambot a szádba, — azt akarom! A fiú vállat vont, aztán megfordult. — Hát akkor jó egészséget. — Mind a vízig szárazon! — fe­lelt a látó-ember s titkon szakállába mosolygott. Algo fia dacosan kilépett a bar­lang elé, körülnézett, meglátott egy kőásót, meg egy kőbaltát, azokat magához vette s lement a hegyről, — Hát majd készítek magam! — vélte útközben s leereszkedett a meredek hegyoldalon, sürü mogyo­­rófabokrok között a nagyerdőbe, földszintesekkel is, csak szárazak és egészségesek legyenek, Az is mellékes, hogy azokat milyen szí­nűre mázolják kívülről: csak tisz­ták és rendesek legyenek. Ez a Zsolt Béla a városról és an­nak a múltjáról ír, holott arról ha­­lavány fogalma sincsen. Ez közön­séges újságírói lelkiismeretlenség. Nem szégyen az, ha valaki nem tud valamit, de annak utána néz, legalább a lekszikonban. Hiszen ez talán a budapesti Reggel szerkesztő­ségéből sem hiányzik. De annyi rosszindulatú ostobaság ágaskodik abból a cikkből elő, hogy lehetetlen mellette szó nélkül elmenni. A Ko­máromi Lapok szerkesztősége ugyan kioktatta ezekért a sületlenségekért ezt az újságíró-költőt, de ebből Zsolt Béla nem fog eleget tanulni, vele meg kell értetni, bogy nem­csak tudatlan, de lelkiismeretlen is. Mindakettö súlyos szépséghiba az újságíróban. Zsolt Béla Komárom elmaradott­ságát akarja rikító színekkel jelle­mezni. Itt ád egy hatalmas pofont az igazságnak. Mert Komárom is. mely kétnapi járóföldre hu ódott a mocsarakig, ahol a harcosok nagy törzse tanyázott. Most aztán szarvasnyomokat kel­lett keresni és valami patakot, ahová inni jár a vad. Kikémlelni az útját s odaásni a vermet, hogy a vad könnyen belészakadjon. Talált patakot is, meg zöld pázsit­tal borított tisztást, meiyen szarvas­nyomok voltak. Valamelyik faika idejárt legelni s mindjárt a szóraját is olthatta a patakban. Algó fia nekifogott a munkának. Keményen dolgozott, de a munka nehezen haladt. Be is esteledett s még csak övig érő gödröt ásott. Sze­rencséjére lejjebb homokrétegre bukkant és sokkal szaporábban folyt a munka. Három napig tartott mé­gis, míg a verem elég mély lett. Ezalatt egy sürü kökénycserjével körített kis gyepen hált és néhány ürgét fogott faháncsból készített tőrrel. A húst nyersen ette meg, tüzelő szerszámja, vagy parazsa nem volt. A munkával azonban elkészült és befedte a vermet gyenge gályákkal, azután sűrűn behintette illatos, friss füvei, aztán megbújt egy bokorban és leste a szarvasokat. Hát bizony majdnem egy egész napig kellett itt várni, mig egy ki-Szenzációs lesz az 583. szánni Stand a pozsonyi Duna vásáron Hofbauer Andor butorkiálliiása. Komáromi áruházamban állandóan 50 különböző szobaberendezés raktáron. * - •rr.^MvV.yJ. •/­­••••■• .•jjr • f. Óriási választék hálószobák, ebédlők, szalon és uriszobákban. Ebédlők kü­lönböző stylben u. m. Upendei, Renesance, Hollandi Bárok. — Telehálószobák: habos kőris, jávor, afrikai körte, citrom stb. stb. Saját készítményű bőrgarnitúrák, seslon, divány és matracok. "Vidékre díjtalan csomagolás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom