Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-08-08 / 95. szám

4, oldal. Komáromi Lapok 1925. augusztus 8. Aiaphäs: év 6903. Telefon 138 A nagyérdemű építtető közönségnek és építőmestereknek ajánlom elsőrendű minőségű garantált saiétrommentes falitéglámat» A tégla Komáromban az építés színhelyére, vidékre pedig Komáromi Téglagyár állomáson waggonba rakva száliittatik. Tisztelettel Messinger Béla 581 téglagyáros. pést tartó szertár egy részét pedig kénytelenek voltak szekrényekben a folyosón elhelyezni, ami rendeleibe ütközött. Az osztálytermek alig birták már befogadni a tanulók seregét, túl­zsúfoltak voltak az eredményes tanítás hátrányára. Fokozta a nehézségeket az is, hogy a tornaterem közös az elemi népiskolával. A nyolcosztályos polgári­­iskola és a szintén alaposan fejlődő elemi iskola tornatanitásának beosztása a közös tornateremben rendkívül ne­hézzé, majdnem lehetetlenné vált Mindezek az okok a háború előtt már arra indították Mi rise Lajos tan­­felügyelőt és az iskola igazgatóságát, hogy az iskola részére külön épület építtetéséről gondoskodjanak. Megindult a mozgalom ezirányban. A városi ható­ság előbb Domány János, majd F. Szabó Géza polgármesterrel az élén kézséggel támogatta a mozgalmat, a kormány is kilátásba helyezte a megfelelő állam­segély megadását. A város az építkezésre felajánlotta a ref. templom mellett a Jókai és Szé­chenyi utcákra nyíló telkét s a terveket is elkészíttette. Mikor ez a telek szűk­nek bizonyult, tisztán erre a célra megvette a város a Foghtüy féle házat és telket s újból felajánlotta építkezés céljára az államnak. A terveket szintén elkészíttette és bemutatta. A tárgyalások a háború alatt is folytatódtak. Ez idő­ben a növendékek száma még jobban emelkedett, az iskola helyiségéből ugyan kiszorult, az épület kórház volt. A háború kétséges kimenetele azon­ban mindinkább illuzóriussá telte a szép terv keresztülvitelét, majd annak befejezése a magyar kormány részéről holtpontra juttatta azt. Tehát azt mondhatjuk, már minden készen volt, csak épen az építkezés megkezdése hiányzott. A terv kéteme­letes monumentális palotát tervezett, tágas osztálytermekkel, rajz, torna, kézimunka, ének termekkel, több szer­tárral, öltöző, mosdővol, a továbbképző részére külön helyiségekkel, könyvtár, igazgató s tanácskozó szobával, végül igazgatói és iskolaszolgai természetbeni lakással. A háború utáni első években a terv folytatására egyelőre gondolni sem le­hetett. Az iskola régi épületében szo­­ronkodott, első két évben négyszázon felüli, majd ezután egészen a most befejeződöd tanévig350 körüli tanulóval. A Csehszlovák köztársaság tanügyi kormányzata az iskolát a Referátus 62048/1. 1925, illetőleg a minisztérium 95313/1921 okt. 27. sz. rendeletével vette át olyképen, hogy jóváhagyta szintén az 1513/1891 sz. kötelező nyi­latkozatot s az iskolát megszervezte 4 alap, 4 végleges párhuzamos osztállyal, egy igazgatói, nyolc definitiv, két he­lyettes és 1 szlovák nyelvi tanárral, ill. tanerővel. Egyben gondoskodik a hittani oktatásról és kimondja, hogy az igaz­gatónak igénye van természetbeni la kásra a törvényszerű tartozékokkal. Ez a szerződésbe felveendő, valamint az is, hogy a Yáros az iskolaszolga részére gondoskodjék szintén termé­szetbeni lakásról. A csehszlovák kormány által kine­vezett első tanfelügyelő alatt az épít­kezés terve aludt. A főtanfelügyelői látogatások s a Referátus utasítása következtében — amelynek folyamán bebizonyosodott újból, hogy az iskola épülete rendkívül szűk volta miatt nem felel meg a szabályszerű követelmé­nyeknek — a jelenleg is Komáromban működő Jezo Márton áll. tanfelügyelő újból életrehivta az új épület gondolatát. Tárgyalást kezdett a város vezető­ségével az 1924-év folyamán. Csizmazia György városbiró, valamint általában a város vezetősége most is kézséggel járult hozzá a terv folytatásához. Fel­ajánlotta az említett telket az építkezésre és átadta az előbbi terveket a tanfe­­lügyeiőségnek, egyben sz iskola jelen­legi igazgatóját felszólította, hogy adjon véleményt a tekintetben, miképen gon­dolná keresztüivihetőnek az iskola épü­letének bővítését. Az igazgató terjedelmes beadványban ismertette az okokat, ame­­lyekszerint az iskola több, igen fontos tanítási helyiséget nélkülöz és megje­lölte, hogy az iskola épületének bővítése a tornaterem fölé emelendő emelet építésével is elérhető ugyan, de csak részben, leghelyesebb és célravezetőbb volna új épület emelése. A felszabadult mostani helyiségeket előnyösen hasz­nálhatná fel a nyolcosztályos iskolatypus bevezetése által amúgyis terjeszkedni kívánó elemi iskola. Hogy az elemi iskola terjeszkedik a polg. leányiskola felé és hogy mennyire lehetetlen ennek a megfordítottja (mint a K. L említett cikkírója tartja) könnyen belátható, ha elgondoljuk, hogy az elami iskolában nyolc fiú, nyolc leány és közte nehány párhuzamos osztályt kell elhelyezni. Az 5-ik osztályos épen a polg. isk. jelen tanévi és a községi«k. várható átszervezése miatt már a most következő tanévben, a többi osztályok pedig a jövő években mind népeseb­bekké lesznek. Az elemi iskola szűk volta már most is látható, hiszen a zeneiskola épen ezért szorult ki az óvodába. A tanfelügyelőség a Referáfusnak a dolog állásáról jelentést tett és beküldte a város által készíttetett régi terveket. Az 1924 év őszén a Referátus leküldte a technikai ügyosztály főmérnökét a tervek megbeszélése és a telek meg­tekintése céljából. A Referátus kiküldöttje tanácskozáso­kat folytatott a tanfelügyelővel, a város­­biróval és az isk. igazgatójával, min­degyik referálta a reá vonatkozó részt. A főmérnök a telket megfelelőnek ítélte, a terveken az iskola mai helyze­tének megfelelő javítások eszközlését, illetve a tervek átdolgozását kérte a város­tól. Erről jegyzőkönyv vétetett fel. Természetes és magától értetődő dolog, hogy sem a kiküldött, sem a tanfelügyeiőség és senki a világon nem képzelte el az építkezést másképen, mint állami szubvencióval, mindegyikünk tudta, hogy a város mai anyagi hely­zete melleit az építkezés szinte lehetet­lenség. Erre következett a város kérvénye az építkezés és állami segély engedélyezése iránt, melyet a tanfelügyeiőség a leg­melegebb támogatás mellett fel is ter­jesztett. A referátus a város anyagi helyzetét bizonyító vagyoni bizonylat csatolását is kérte sürgősen. Ennek a csatolása nem történt meg. Hogy miért nem történt meg, felelős-e valaki ezért vagy nem és hogy ki, mennyiben, an­nak eldöntése nem az én feladatom. Az emliíett vélemény adáson kívül a j dologba be nem folyhattam sem pro, j sem contra, és nem tartozik reám és ] nem is ál! jogomban, sem hatalmamban. I Hogy a zsupsnátus a várost az iskola ] építésére ufasitofta és pedig állami szub- j venció nélkül, magam is a K. L. köz- j leménvébőt értesültem — és csodálkoz- * tam. Csak akkor értettem meg nagyjából, \ mikor hallottam a megokolást, mely | szerint a város nem terjesztette be a kéri í okmányokat s ebből az tűnik ki, hogy ] államsegélyre nem reflektál. Az említeti cikk reám vonatkozó eme í passzusára: „Az iskola épitésétjkezdeíben í a komáromi tanfelügyeiőség* sürgette, j utóbb pedig a polg.' leányiskola mai \ igazgatója, Banai Tóth Pál, at i a város- j hoz intézett átiratában ama követelést jj állitolta fel, hogy az iskolában köteles ; a város az igazgatónak és az isko a- l szolgának természetben való lakást biz- j tositani Ez a dolgot jobban megvilágítja, j Szóval az építés azért iett sürgős oly I hirtelen, hogy a szükséges természetben j való lakásokat, biztosítsa a város“—ez 1 a ténzállás: Az iskola építése és a városhoz in- j tázeit kérelmem (ás nem átiratom) kö- j zött semmi összefüggés nincs. Ebben S azt kértem szószerint: „Ugyan nem le- I hetséges, hogy az iskola amúgy is igen I szűkös s igy meg nem felelő helyisé- { geiben utaltassák részemre természet- j beni lakás, azonban én hiszem és re • niéiem, hogy a Tekintetes Városi Tanács I fog módot találni arra, hogy a város i egyéb épületei valamelyikében részemre megfelelő lakást biztosítson “ Ezt a kérést meg kellett tennem, mert lakásomból azidőben ki beliettvolna men­nem és minden alkalmat meg kellett ra­gadnom, hogy lakáshoz jussak. A város a 20249/24 sz. f. határozat szerint kéré­semnek nem tehetett eleget, mert nem rendelkezett lakással. Ebbe bele is nyu godtam, annál is inkább, mert időközben sikerült lakásbérletemet meghoszabbita- j nőm. Mindezek egyébként igazolhatók a j városi irattárban levő kérvényemből is. j így az idézett kitétel merő ráfogássá j és rosszindulatú gyanúsítássá zsugoro- jj dik össze. Mint a lakásviszonyokkal küzdő ember jj természetes, hogy örömmel fogadnám a f természetbeni lakást, de hogy csupán jj ezért én akasztottam volna a város nya- j kába ezt a terhet, tisztára lehetetlenség, f ekkora hatalma semmiféle igazgatónak \ nincs. Készséggel elismerem, hogy a polgári- I iskola következő tanévre elrendelt há- j romosztályúvá való redukálása, az iskola j elhelyezhetősége tekintetében könnyeb- j bedést okoz. Annyit érünk el, hogy lesz I rajztermünk, de egyebet nem. A két új ! első osztályba ugyanis eddig beiratko- f zott 130 növendék, ami hovatovább arra j fog vezetni, hogy három első osztályt 1 kell szervezni a 60-as létszámot véve 1 alapul osztályonként. Ha pedig a jövő f tanévben az egyéves tanfolyam meg- f nyílik, amit szintén törvény rendel el, ott leszünk, ahol eddig voltunk: az is­kola megint csak tűrhetetlenül szűk lesz. Banai Tóth Pál igazgató. — „Wanzolin“ a legjobb poloskairtó­szer kiirtja a petét is, üvegje Ke. 5.— Központi Drogéria Kammerhoffer és Tsa. Pozsony, Ventur utca 20. Naponta postai szállítás. — Cséplési mázsakönyv kap­ható Spitzer Sándor könyvkereskedé­sében Komárom, Nádor-utca 29. MEINLCrYULA KÁVÉ BEHOZATAL, TEA BEHOZATAL, KAKAÓ, CSOKOLÁDÉ 13 KOMÁROM, NÁDOR-UTCA 2. SZÁM. Bär a nini niM i: paaasiadai a Mfflsi lapéira. Komárom, aug. 7, A „Slovák“ vasárnapi számában méltó feltűnést kelted egy cikk, mely Lénárd és Tader nevű szlovák mun­kások panaszával foglalkozik, akiket itt felvettek munkába, de el is bocsájiotíák nyomban, hogy helyettük 4 «sehet vegyenek fői. A cikkben dr Lauda, a foíyammér­­nöki hivatal vezetője is érintve van, aki a nemzed szocialista pír?, Peír mérnök pedig a csehszlovák szociáldemokrata párt szempontjait vizsgálják a munkások­ban, akiknek politikai magatartását Verkoca Rudolf nevű bizalmi emberük figyeli és ellenőr, i, aki kö önséges munkásból az áiíanii kikötő igazgatója lett Verkocsrói már mi is hallottunk hasonlókat, dr. Laudárő! és Petr mér­nökről köztudomású, hogy pártjaiknak politikai exponensei, de hogy a mun­kások felvételénél is politikát csinál­janak egyik a kikötőben, másik a dohánybeváltóban, ez meglep bennünket, akiket minden meglepetéstől elszoktattak. Az ancien rezsim alatt a mérnökök mérnöki és nem poétikai terveket készí­tettek és a mérnököknek tuiajdonképen ez is az igazi hatáskörük. Dr. Lauda ugyan népgyüléseken is szónokol, ami szerintünk állásával összeférhette?), ál­lami tisztviselőnek szerintünk semmi köze a politikához és meg kell őriznie pártatlan elfogulatlanságát. m II kall a fővárosba nsamíil! II 1 mikor | N X *© 1 P8LLÁI JULISKA Mb t* utódánál | ?►> u a» KöRiárönshan, Nádsr-utea 17. sz, 8* 6 JA olcsóbban beszerezhetők a leg­§ *3 a újabb és kényelmes gummi és 3 i halcsont nélküli hasfüzők és mell­< £ s *0 tartók orvosi rendeletre I®. ■ 5 Borkeztyuk nagy raktára ! Kéz-1 ■ tyűk tisztitása és javítása! Selyem a-9 Ú és flór harisnyák nagy válasz-II tékban í i É 52 i Hz uj ipaifsií wmm.-— A komáromi járás községeinek ér­értekezlete a körzetek beosztásáról és a választmányi jelölésről. — A komáromi járási általános ipartár­sulat szervezése során f. hő 2-án a ko­máromi járás 24 községének képvisele­tében megjelent iparosom és kereske­dők tartottak értekezletet a komáromi Ipartestület székházában Boldoghy Gyula igazgató bizottsági elnök vezetése mel­lett. Az értekezlet célja az volt, hogy a vidéki érdekeltek kívánságaikat előter­jeszthessék az uj társulat szervezésével kapcsolatban. Boldoghy Gyula elnök rámutatván a társulati megalakulás fontosságára, szük­ségesnek tartja, hogy aa uj társulat vezetésében a tekintélyes számot kép­viselő vidéki iparosok és kereskedők megfelelő képviseletet nyeljenek. Min­den igyekezete odairányul, hogy min­den kívánság, minden jogos érdek ki­elégítést nyerjen tnár a szervezés idején. Az uj társulat csak akkor teljesítheti feladatát, ha abban az érdekeltek min­den tekintetben képviseieihez jutnak, hogy a maguk ügyében valóban ma­guk is intézkedjenek. Nem jelenti ez azt, hogy egyes csoportok különváltan működnének, mert a túlságos elapró­­zása az erőknek csak károsan befolyá­solná a társulat működését. A társu­lathoz tartozók ügyeit a társulat intézze és mindenki, aki a társulatban tömö­rült iparosság és kereskedőség ügye iránt érdeklődik és közreműködni kíván, csak erőt jelent az összességnek. A maga részéről azon van, hogy már a megalakuláskor kifejezésre jusson az összes érdekeltek összetartása és egy­mást megértése. Ezért hívta össze az értekezletet is, hogy a vidéki iparosok és kereskedők ezen előadhassák kíván­ságaikat. Ivánfy Géza volt iparhatósági biztos, aki a szervezési munkálatokat készí­tette elő, ismertette az értekezleten

Next

/
Oldalképek
Tartalom