Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-01-24 / 11. szám

1W& január 24. •Komáromi Lapok« 3. oldal. legjobban vásárolhat NÁMESTIE REFUBLIKY 18. (KSztársaság-tir). . 27«; olyan területeket, amelyekről azt hitték, hogy aaon a félhold soha többé ragyogni nem fog. Perzsiában szintén megmozdultak az emberek s e megmozdulás elől a brit csapatok kényte­lenek voltak visszavonulni, Afganisztán háborút set Angliának s e harc befejezés után lumalla emir ismét proklamálhatta függet­­égét és önnállóságát Egyptom függetlenségi leimének egyes fázisai még túlságosan frissek, semhogy külön emlékezetbe kellene Őket idézni. Tripoliszban oly erős az ellenszenv az olaszok ellen, hogy az olasz csapatok úgy­szólván csak Tripolisz városát tarthatják meg­szállva s néhány pUskalövésnyire a várostól a bennszülöttek az urak,.. — Aránylag Franciaország vetette meg a lábát legbiztosabban mohamedánoklakta terü­letén, — Írja a Manuel — de ez a biztonság csak látszat, múljon el néhány esztendő s Franciaországnak meggyűlik a baja. .. E bajok valóban már meg is kezdődtek Tuniszban, ahol a benszülöttek a legenergiku­­sabban követelnek parlamentarizmust és függet­lenséget. Vájjon ezek a különböző mohamedán mozgalmak összefüggésben vannak-e egymással, vagy pedig spontán támadt midegyik elkülö­nítve, erre a kérdésre európai ember nem tud pontosan válaszolni. A valóság az, hogy a mozgalmak élnek s nem lehetetlen, hogy egy­másba fonódva rácsapnak Európára. — Akik az iszlám kultur- és haladáselle­­aességre számítanak, — mondotta nemrég a sokat emlegetett Izmed basa egy angol újság­írónak, — azok igen-igen csalódni fognak. Bizonyos, hogy az iszlám fejlődésében szünet állott be, de vájjon a kereszténység fejlődése nem szünetelt-e a XV. században? A keresz­ténységet ebben az időben épp úgy lenyűgözte a dogma s a haladástól való irtózás, mint ahogy az iszlámot századokon keresztül meg­bénították a dogmák. De ennek most már vége van. A mohamedánizmus éppen úgy képes fejlődni és a haladás követelményéhez alkalmazkodni, mint akár a kereszténység. Ha nem hiszi Európa, majd meg fog róla győződni. Izmed pasa hivatkozott még Japánra, mint bizonyítékra japánnak szintén egészen saját­ságos kultúrája van, mégis át tudta venni Európa haladási eszközeit. A mohamedánizmus e megnyilatkozásai nem foglalkoztatják úgy a közönséget, mint a német francia ellentét problémái. A német­francia ellentét küszöbön van; a mohamedá­nizmus földrengésének fészke messze van. Csak kevesen vannak, akik Briand-nak ezt mondják: — Sok gondot fog okozni a mohamedán kérdés is. LYSOFORM a tudomány mai állása szerint a legtökéletesebb fertőtlenítő szer LYSOFORM megóvja Önt és gyermekeit minden bajtól, betegségtől LYSOFORM minden kellemetlen szagot eltüntet és hölgyeknek nélkülözhetetlen: LYSOFORM csak eredeti zöld üvegben e védjeggyel valódi mi flz ácstársulat ünnepe. — Uj zászlajának felavatása. — A komáromi ácstá^aiat, mely 1868-ban alakult meg és azét« mint kü ön ipari szerve­zet működik, 1888 ban szentelte fel templomi zászlóját n«gy ünn-p-ég.k között. A zászló­anya tisztséget Komáromi Sándorné töltötte be, Komáromi Saudurnak, a város érdemes áesmett-rének a felesége, aki négy évtizednél tovább vúelte az áci ipartársulat elnöki tisztét. A zászló idővel romlásnak kezdett indáin! és a legutóbbi évek körmenetein már nem is szerepelt. Ez indította a n .gylelkű xászlóanyát, most már özvegy Komáromi Skndörnét, hogy a társulatot egy szép aj zászlóvá) ajándékozza meg; az agg 86 éves zászlóanya örömmel várja a napot, melyen a társulat nj zászlaját felszentelheti és a testületi összetartást, egymás megbecsülését és a társadalmi bekét szolgává-Az nj zászlót a pozsonyi Egyházi Mttin­­tézet részvénytársaság készíti és az már a közeli napokban elkészül, hogy nemes hivatá­sát szolgálj«. Komáromi Sándorné zászlóanya 3000 korona összeget adományozott á kegye­­letes célra, melyért a komáromi áestársnlat a legnagyobb háláját és köszönetét fejezte ki előtte. ' Komáromi Sándorné másodszor is zászló­anya lesz az áesiársnlatnál, mely február 2-án óhajtja a zászlót felszenteltetni, amennyiben akkorra elkészül. A zászlószentelés szertar­tását dr. Majer Imre apátplebános végzi ün­nepi isteniti»2telet keretében. A betegen fekvő zászlóanyát Szabó Ferenc áesiparos felesége fogja helyettesíteni az ünnepen. A komáromi áestársnlat ragaszkodása a régi szép céh hagyományok nemes tartalmához, mindeDképen tiszteletreméltó jelenség a mai tekintély- és hagyomány romboló korban. Az áestársnlat tagjai ezekkel a régi hagyomá­nyokkal küzdötték fel magákat az építő ipar­ban az e'sö helyekre, am-lynek jó birney« messze földön hires volt. A komáromi hires áciok jó munkáját ezer és ezer középület hir­deti a régi boldogabb időkből, ezeket a lehe­tőségeket mind letarolta az nj idők dere és & h-jdan hires ipar ma bénán vonszolja életét egyik évről a másikra. Egy darab szép és ragyogó múlt az, melyre az nj zászló visszahív, érdemes tanulni belőle az nj nemzedéknek is. Földes Andor. Fő'dea Bandi ma esti koncertjén közön­ségünk közvetlenül fog meggyőződést szerezni arról, hogy nem túlzottak azok az elismerő kritikák, amelyeket előző számainkban közöi­­tüok. A kivételes tehetségű kis zongoraművész hírneve a mxgyar fővárosban olyannyira meg ▼»n alapítva, hogy kiváló tanárnője, Senn Irén akadémiai tanárnő helyes «dat-i és neve-és a leányka ujjai alázatosan, engedelmesen mozdultak meg. Már ott volt a levél a királyné kezében s kicsinylően és gyanakodva néze­gette azt. — Majd átadom az uramnak, kis lányom. Ö majd felel is rá. Ki irta ezt a levelet? Ki küldi ? — izerffy tanító ur, kérem, hadarta a leány. — Ne tessék elfelejteni: Izerffy József tanító. — És . . . maga? Talán a leánya? — Nem, kérem. Én az édesanyám lánya vagyok. — No, azt mindjárt gondoltam, — mo­solygott a művésznő. A leányka nem vette észre. — Igen. A Bábonyi Jánosné leánya, ké­rem. A Piroska. Hogy épp ott lakunk, abban a házban, azért kért meg a tanító ur, hogy hozzam el a levelet. — És el is hozta. Köszönjük. A leányka nekibátorodotb — Szívesen. Nagyon szívesen. Úgy sze­rettem volna látni a tekintetes ... a Jókai urat! Dehát, ha nincsen itthoni — Nincs, — visszhangozta a művésznő hidegen. — Hát akkor ... ne tessék elfelejteni, kérem, Kerepesi-ut tiz. — Nem, nem felejtjük el! Csókra nyújtotta a kezét. A kihallgatás­nak vége. A Lányka lesütötte a szemét. El­­sompolygott, mint a bűnös, aki majdnem rajta­vesztett. A csalódás, amin átesett, pislogott b«s szemében, de az ajka — összezárult. * - M ottív ö eP Jókai ilyenkor irta a regényfolytatást, a miért délben már jön a sxedögyerek. Munkája hieben maga a felesége se szerette háborgatni s Laborfalvy Róza most is a maga kilön kis empire-szalonjába vonult vissza a titokzatos levéllel. Mi van benne? A boríték kissé meg­nyugtatta ; férfiirás. Dehát az se bizonyít, sem­mit se. A csábítók a furfang ezer hasonló fo­gásában gyakorlottak. Végre is fölbontotta a levelet. Nem is lett volna asszony, ha föl nem bontotta volna. — Tekintetes ur, — irta az ismeretlen. — Bocsásson meg, hogy a szomorú hírrel szi­vem fájdalmából ezen sorokat kérdésképp írom. Vallyon lehetne-e más egyénnek. Tettes ur helett a 6. hónapot kitölteni? ha az lehet­séges, én kész vagyok minden órán Tekinte­tes ur helett, a szabott időt a börtönbe töl­teni ; mert nem Jókai Mórt, a nemzet lelkes hazafiát; hanem a szép irodalmat zárják el. Oh! pedig 6. hó alatt, mit nem birna Tekintetes ur, a Nemzet felvilágosítására és dicsőségére tol­lával teremteni. Ha ajánlatom kegyeskedik elfogadni, me'let én szentül meg fogok tartani, akkor máltóztassék nékem mielőbb válaszolni, hogy magam elkészítsem. Legmélebb tisztelettel maradván Pest, april 28/863. Tekintetes ur alázatos szolgája Izerffy József. Az első oldal mindezzel betelvén, Izerffy József jelezni kívánta, hogy a túlsó oldalon folytatás következik. Miért is a levél aljára figyelmeztetést irt: P S. (postseriptum, utó­irat); vertetur, — vagyis: fordíts. A túlsó ol­dalon így végezte levélét: oy óíí Ha méltóztatik válaszolni, ekkép szí­veskedjék Címezni levélem: Izerffy József ma­­gántanitónak, Terézváros Kerepesi utón 10. sz. ház, ajtószám 2. földszint,1 Pestén. ^ ~ Izerffy József tehát pontos ember; nem szereti a félreértést. A művésznő szép fejében egyik gondolat a másikat kergette és mesék­kel töltötte meg a levél hézagait. Röstelte, hogy gyanakodott. Fölhevült a levélíró lelkes együgyüségén, melyből kiérezte a rajongók hősiességét. Hát csakugyan van a világon igaz ember is, akit a költő meséi a magaföláldozás forró ihletére ragadnak! íme, mikor az igazság hamis nevében megcsörgetik a bilincset a költő felett, akkor előáll a szegény tanitó, a kopott és szürke senki, akinek se szava, se hatalma, se pénze, se kincse, de a két keze tele van arannyal, koszorúval Odanyujtja a költőnek. Az arany: a szív áhitatos hódolata; a koszorú: a meghatott milliók koszorúja. Tiszta szinarany minden. A konok bíró lesújtja a költőt: — Bűnös vagy l Börtönbe véled! Ő meg átöleli és fölemeli. — Mindnyájunknál különb vagy! Dnk érdemelsz, koszorút érdemelsz! A tied a szi­vünk, a hálánk, az életünk, a szabadságunk! Kezében lobogtatva a levelet, sietett be a költőhöz. — Nézd I Nézd! Olvasd ! Jókai elolvasta a levelet. Már a közepén elpirult. S mikor a végére ért, a keze aláha­­nyatlott. Szép. szelid, kék sxemét a művésznőre emelte. — Látod, Róza. Ilyen jók az emberek 1 Ilyen hálásak 1 Ki hozta ezt a levelet ? — Egy fiatal leány. Fiatal ? Leány ? Árra aztán Jókai is gya­nakodott. A macskák nagyon kedvesek és na­gyon szépek, de . . . macskák I Ha a lévé! mögött leány van, mi lehet a leány — mögött ü — Ezt meg kell köszönnünk, Róza, szólt tétován. As n neki nem lehet más, csak a bájos postilion, A művésznő ezt nem látta okvetlen

Next

/
Oldalképek
Tartalom