Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-01-17 / 8. szám
2. oldal Komáromi Lapok“ 1925. jannár 17. PÁRISIÉN GRILL Szombat este ünnepélyes megnyitás!! a régi Grand káyéház helyiségében. Fővárosi nivójn műsor II vili aj izraeli ML' Komárom, —jan. 17. Komárom városa az államijrdulat után elszenvedte a capitú detninu io, a lefokozás minden keserűségét; évszázadokon át kiépített jogai, közszabacUágai, rendre megsemmisültek és olyan fala lett, mint a többi. Történelmileg visszatv jlődöct oda, amilyen állapotban IV. Béla király idejében volt, akitől el ö szabadalmát nyerte ezelőtt csaknem hétszáz esztendővel. Jogállása semmivel sem más, mint bármelyik más községnek, ahol csak bíró, pénztáros, halottkém, meg kisbiró intézik a közigazgatást. Hasztalan hivatkozunk a knUurára, mely a városok modern értelemben vmtprivi égimna, ez nem használ s- mmit, a közigazgatási politika ráfestette írre is sab'óDjával ezt a szót: község. Ha a törvényhatósági város lecseppenik a községek sorába, polgárait ez teljesen mentesiti azon kötelezettség alól, hogy igazgatását is a városi igény-k és szükség etek szerint rendezze be. A mait időben a magyar kormányok rendszeres állami segélyezésben részesítették a városokat. Et itt 1921 ben megszűnt, azóta pedig a városok elvesztették azokat az állami segélyforrásokat is, amelyeket átmenetileg kijárnltattak a különféle adókból. A kormány a sorsakra bízta a városokat: éljetek, ahogy tudiok. A régi közséeeket ez a rázkódtatás nem érte, azok ma is folytatják régi életüket állami jegyzőkkel súlyosabbá téve, akik a falvakban a kormány mindenkori szervei és eszközei. Ám a városokban más a helyzet. Itt a közönség már magisabbrrndü köz- és társadalmi életet él és ehhez kép-st igényei is megnőttek. A kormány hasztalan hiszi azt, hogy rendeleti n on ezek a megnőtt igények is éppen agy megnyirbálhatók, mint azautouomia, amelyet először körülmeiéltek, utóbb pedig égé szén eltöröltek. A kormány megalkotta az országos vigalmi adó szabályzatot, melynek hatása alatt már vigadni sem lehet, azután megküldte az ingatlanok forgalmának értéknövekedési szabályrendeletét és azt mondta a városoknak: pénzt, azt én se adhatok, hamm esek szerint facsarjatok pénzt a közönségetek* öl. Most már a változott körülmények arra késztették a városi képviseletet, bogy az alkalmazottak létszámát felére csökkentse. Megszüntette a választott tanácsot és eltörölte a törvényhatósági városnak összes fóbb állásait Nincs polgármester, hanem városbiró nincsenek szenátorok, hanem fizetésfelen, laikus tanácstagok, nincsen tisztiügyész, es&k szerződéses ügyvéd, nincsen tiszti főorvos, csak egy városi orvo#, az se lesz soká. mert az állam átveszi, nincs főlevéUámok, nincs közgyám, nincsen rendórfőrapitány és már nincsru főmérnök se, mert Komárom falunak nincs rájuk szüksége. De még mindig maradt sok tisztviselő és alkalmazott. A volt rendőrségnek harmada van meg. A djnokoknak egyötöde. És a költségvetés összeállításánál még mindig felhangzik a panasz, hogy sok az alkalmazott és a városházán benfentes<-k állítják, hogy még mindig lehet a létszámot csökkenteni. Nemcsak az a hiba, hogy magas fizetések vannak, de inkább az, hogy ezeknek a fizetéseknek megfelelő értékű munkát n-m végeznek az egyes alkalmazottak, mert ugyanezt a munkát száz és száz ember elvégezné sokkal olcsóbban és gyorsabban. A most megalkotandó szervezési szabályrendelet tárgyalásánál meg kell állapítani azt a létszám-minimumot, amellyel el lehet végezni a város változott közigazgatását. A szervezeti szabályzatnak a tisztviselő és egyéb létszám mellett fontos feladata az is, hogy a hivatali ügy beosztást is megállapítsa. Ma az a látszata a közigazgatásnak, hogy a községi éietben, a legszorosabban vett gazdasági ügyeket sem véve ki, az állami befolyás oly nagy, hogy azt feltétlenül csak arra a területre kell korlátozni, amely a törvények és rendeletek szerint az állami jegyzői hatáskört megilleti. Ezzel az illetőségi ügyet is érintettük, amely a községi törvény szerint a községnek a bnlügye és mégis azt kell látnunk, hogy minden illetőségi ügy állami tisztviselők kezén megy keresztül, tehát a kormány ebből politikai kérdést csinált. A hivatali beosztást agy kell megoldani, hogy a legkevesebb munkaerővel, de annak telj s kihasználásával a közigazgatást gyorssá és olcsóbbá tpgyütr. A várost t-h-rm ntesiteni kell minden felesleges áLmi szolgáltatástól és munkától, mert mi az állam a községeket nem segélyezi tehát e munkákat nem fiz-ti meg, ingyen mnnkát pedig ebben a szociális világban kívánni igazán nem lehet. Adóügy, rendészeti ügyek, számvevőségi és gazdasági ügyt-k, üz°mek ügyei esoportosi andók, hogy azokat legfeljebb két előadó el tudj* intézni a megfelelő száma segédmunkaerővel. Minden kézbesítési mnnkát, mely nem a várostól ered, meg kell tagadni, mert az államnak a posta is rendelkezésre áll. Mindez a város anyagi helyzetéből és polgárainak teherbíró képessége csökkenéséből folyik. Számolni kell azzal, hogy minden évben kevesebb lesz a községi adó, mert adóa'anyok pipere- és borotvaszappan jóságáról Gyártja: POCSATKO TESTVÉREK ÉS FRIEDMANN KOSICE. Vörösbor. Irta: Hamvas Béla. Decemberi havazás után egészen csöndes az erdő. A fenyőfák szundikálva terpesztik szét lecsüngő ágaikat. Az ég tükörtiszta, minden csillagot meg lehet látni. Az ut is puhán fehér, mindössze néhány skinyom van rajta. Az egyik fölvezet a dombra. Ott a kastély. Csak egy szobában van világosság. Fiatalember ül az asztal mellett, vacsora után. A szobában jó meleg van, nagy csend. Az asztalon az üvegben vörösbor volt, csak egy pohárra valő maradt a fenekén. ó (a fiatalember, magában beszél) : Ez a szobám. Meleg van. A vörösbor felséges volt. Magamban beszélgetek ? Ha nekem úgy tetszik. A vörösbor olyan volt, mint egy izzó, vöröshaju asszony. Még egy pohárral van- Ezzel megkoronázom a mai estét. Aztán, tisztelt uram, lefekszel aludni. Jó meleg van itt. Persze, ha hideg a világ, megbecsüljük a meleget. Elég a fecsegésből. Jön az utolsó pohár. (Tele tölti poharát, a lámpa elé emeli, nézi. Valami úszik benne. Egy kis folt az egész, de lassan mindsürübb lesz, összeállt — végre már tisztán látni, hogy egy tündérasszony.) Asszony (nagyon fehér a bőre, lángszinü a haja, sötétzöld a szeme. Bent úszik a pohárban, a vörösborban). Ő (csodálkozik): Ejha! (Belenéz a pohárba ) Asszonyom, hogyan kerül ön ide ? Kicsoda ön ? Asszony (türelmetlenül) : Vegyen ki inneni Ó : Hogyne ? Hogyne venném ? Csodálatosan szép. Amilyen kicsiny, olyan szép. Alig nagyobb, mint a kisujjam fele. Szabad kérdeznem kicsoda ön és hogyan került a boromba ? Asszony (haragosan) : Ne fecsegjen anynyit! Hallja ? Vegyen ki ! 0 (két ujjal óvatosan megfogja és kiteszi az asztalra) : Parancsoljon kérem, foglaljon he lyet ott a gyujtóskatulyán. Mondanom sem kell, hogy rendkívül örülök. Magamban vagyok. Szabad kérdeznem, honnan jött ? Asszony (leinti): Nem látja, hogy ázott a ruhám? Udvariatlan fickó! Talán keresne inkább, valamit, amit. fölvehetnék ! Ö (felugrik): Ó hogyne, hogyne 1 Bocsásson meg, nem jutott eszembe. Persze, mindjárt erre kellett volna gondolnom. Igaza van, udvariatlan fickó vagyok. De egyrészt rendkívüli szépsége, másrészt a szokatlan körülmények, amelyek között megtisztelni méltóztatott. . . Asszony (röviden): Hallgasson ! ö (meghajol) : Ahogy parancsolja ! (A szekrényhez megy.) Van egy finom batiszt zsebkendőm. Vagy talán ezt a selymet? Hófehér bőre mindenesetre ... Asszony (belevág): Mutassa 1 ö: Tessék ! Asszony (rárivall) : Hát adjon egy ollót, az Isten áldja meg 1 Lepedőben csak nem járhatok. Ó: Úgy ? Ollót ? De ha nem tolakodás a kérdésem... Asszony: De tolakodás. 0: Csak azt akartam mondani, hogy ezt ( az ollót nem tudja fölemelni. Asszony : Már másodszor veti a szememre, , hogy kicsiny vagyok. Ö : Bocsásson meg. Asszony-. Most meg szabjon úgy, ahogy én mondom. Ö (kezébe veszi az ollót, a zsebkendőt és figyel): Nos ? Asszony Vágjon egy háromszöget, amelynek minden oldala mégegyszer olyan hosszú, mint én vagyok. 0: Parancsára. (Megteszi.) Asszony: Ügyetlen, itt elszabta! Hogyan áll most ez nekem ? 0: Bocsánat, először csinálom. Asszony: Most hajtsa be a csücskét és vágjon a fejnek egy lyukat. Ö: Így, ni. Asszony: Most pedig forduljon el, felöltözöm. Ó (elfordul). Asszony: Na, most már visszafordulhat. Jól áll ? Ó (csettint): Gyönyörű! Vörös haj, zöld szem, fehér ruha. Asszony : Most pedig adjon enni. ö: Még pedig minél előbb, úgy e ? Fecsegés nélkül, ugy-e ? Parancsol füstölt szalonnát ? Nem. Ez magának n«-héz. Kocsonyát ? Tulhideg lesz. Kolbászt ? Friss kenyerem vau. Még, képzelje, süteményem is akad. Asszony : Adjon ide, mindent, majd meglátom.
