Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-01-17 / 8. szám
i*‘ S januári? „ívüüi «»romi S. ».Ha-. Hűinek meg as ipar él kereskedelem terén. Ha exeket a kérdéseket összhangba lehet hozni a szabályrendeletben, ez a költségvetést is egyenBalyba tudja hozni és megsz&Qteti az a fölött évek óta ott lebegő és már milliókra növekedett költségvetési hiányt. Idegeit éppúgy mint izmait, hogy kellőleg működjenek, úgy kell kezelni, mint ........bármilyen szerkezetet. "Z.:~ Ön köteles egészségét ápolni. Ezen kötelezettséget könnyen teljesítheti, mert az ehhez szükséges legjobb eszközt — ma már ; 5 korona 50 fillérért vásárolhatja. Értéktelen utánzatokat utasítson vissza, minthogy önnek fizetni kell, tehát a legjobbat kérje. Ez a jól ismert ALFA Menthol sósborszesz. Mindenhol kapható. •9 Ara 5.50 Ke. I f Földes Bandi. művész, babért arat a akit ostromolnak az impreszáriók szerzöiltetési ajánlataikkal. Mert Föld-B Bandiról már évek óta úgy irnfak a budapesti lapok, mint esodsgyt-mekrö), mint a zongorajáték kész művészéi öl, akinek istenáldotta tehetsége máris olyan mfgiyilatkozásokban érvényeiül, amik a szó legkomo yabb érteimében művésszé kvalifikálják a gyermeket, holott még cs»k most lépett a második evtiz dbe. Hallottam már ez idötájban Földes Bandiról. N-m a budapesti lapok zenekritikáiból értesültem u/yan róla, biszea vajmi nehezen és ritkán ja hat budapesti lap & mi kezűnkbe, hanem beszelt róla két olyan barátom, akinek a sz vát többre értékelem szókénál a zene kritikusokénál, akiket nem ismerek. Időrendben első volt Simor Jenő hegedűművész és tanár, aki évekkel ezelőtt beszélt nekem erről a kis fiú ói, a F uer ösch-r Emil fiáról, akit ú y eml getett, mint valami zenei kincset, akiből v lamikor nagy nagy művész lesz, A másik, aki szintén nagyon elismerőleg nyilatkozott Földes B oidi bámulatos zenei érettségéről, ifj. Schmid h uer L»jos orgonamfivész. Körülbelül • gy évvel ezelőtt hallotta öt zongorázni a F szék hangversenyén. Elis beszólt róla egy epizódot, amit később elmondok én is. Örrömmel vettem tehát, mikor a tavalyi püokö di látogatás alkalmával a művész (oem akarom azt Írni, hogy kis művész, n hogy félreértsék, mert igazán csak életkorban kicsi) tehát a művész édesapja meghívott, hallgassam meg, amint a kis fiú bemutatja művészetét a beteg nagymamán <k, aki nem m»het el Budapestre, az unokája hangversenyére. E dös R neé regényének, Az új sarj-nak egyik jelenete jutott eszembe, mikor láttam az ősz nagymamát s az egész rokonságot, milyen örömmel, ragyogó szemekkel néznek a családnak erre a jövő büszkeségére, erre a fej ödő új sarjra, ki már rálépett a diadalmas élet kttsaöbére. hol Förster féle pompás koncert zongorán eljátszott egy két zemdar&bott bravúrosan, érett nűvészettel, de játszi mosoly lyal arcáD B «hot, Mozartot, majd egy saját szerziménytt, igen kedves scherzót. A kővetkező pillanatban pedig már főikú zott a színpadra, benézett a színfalak mögé s hangos örömmel Dfitogatta meg azoknak ajtait, ablakait. Ez a gyermekkédély, a fürge mozdulatok meg az egészséges, mosolygó arc, ifjúságtól derűsen ragyogó szemek kű önböztetik meg Földes Bmdit attól a képi öl, amit az agyoncsírázott, koravén esodagy^rmek fogalma alatt képzelünk. Ezért mm csodagyermtk ő, hanem ig'zi művész a zongora mellett, egyébként pedig igaii — gyermek. A produktió után meghívtam a cukrászdába egy fagylaltra, amit örömmel fogadott e), bár nagyon az-rényen élt a meghívással. Aztán a sétatéren összetalálkozván egy játszé gyermekcsapattal, kőzibfik állt. A tízéves fiú, a művé«z, aki már fővárosi koncerteken aratott sikeres tapsokat, egy negyedóra malva „hol az olló, komámassionyl“ játszott az öteves kis lányommal a hasonló korú pajtásaival. Hasonló esetet mondott ei róla Schmidthauer L jós barátom is. A „Fészek“ ben rendeztek egy gyermekmüvész hangversenyt, m-ly a legkomolyabb formában, művészi produktiókkal folyt le. A hangverseny után egy asztalhoz vezették a szereplő művészeket, melyeken mindenféle játékszer és édesség volt halombsn. A művészek kitörő kedvvel kaptak a játékok után s majd összevesztek egy egy szem cukorka miatt. Ilyen a modern c-odajryermek. Vagy igy talán mé*inkább csoda?Da mindenesetre sz»bb, kedvesebb és jobb igy. Sz. F. Kap- ii lolÉeÉozás 1925-bea. A csapó utcában — már én csak a régi nevén mondom — valamelyik régi házban lakik egy hajlott koiú házas-pár. A férfit ismerem gyermekkorom óta; a fiaival együtt koptattam az elemi iskola, meg a kisgimnázium padjait. A fiukat elvitte a sors innét, hanem a szülök itt maradtak. Pedig sz utóbbi években sok nehéz megpróbáltatás érte itt őket Han-m tavaly a pünkösd ünmp-t nagy őrömet hozott nekik: eljött látogatóba az unoka, a tízéves Bandika. L het e nagyobb ö öm a nagyszülőknek, mint a szépen fejlődő unokát látni? Hát még ha az az unoka nem c^ak olyan „legdrágább, legédesebb,“ amilyen minden családban akár egynéhány, hanem olyan nnoka, aki tízéves korában már hírneves Ez az új sarj, Földes Bandi, bájosan szép gyermek. Oldalra fécült, hullámos haja, mosolygó arca, vidira, élénk sz-me: tagadnak minden n&vyképú (bűvészkedést. Hanem mikor megmozdu’nak ujjai alatt a zengora billentyűi, azok m-g az ő gyerm k voltát tagadják meg. Ha babúoyom a szememet, nem hiszem el, hogy egy tízéves gyerm k zongorázik. Ezt a benyomást ugyan nem az ottani játéka alatt szereztem, hanem a másnapit», mert a nagymamáéknél levő zongora nem volt művészi kézhez illő hangulatban. Bandi néhány apróság ntán abba is hagyta végk<p a n űvészi produkciót, mely a zongora mdúzpoziciója miatt úgy n>m érvényesülhetett volna kellő n; igy aztán meghívtam másnapra & knllú p& otába, Az égi jelenségek közül, könnyű megfigyelhetőségük folytán, a nap és a holdfogyatkozások érdeklik leginkább a közönséget. A csillagászok, a maguk pontos számítási módszereikkel jó előre meg tndják állapítani, hogy egy egy észt ndöben mely napon áll be a napnak, földn k és a holdnak az a helyzete, amely a napfogyatkozás vagy a holdfogyatkozás érdekes j«lenségét vaiázsolja a föld lakóinak szeme elé. A csillagászoknak a fogyatkozások időpontjának pontos meghatározása igen fontos, különösen a napfogyatkozásoké, mert ezek a legalkalmasabb időpontok arra, bogy a középponti energiaforrásokat meg lehessen figyelni és a róla való ismereteinket nj adatokkal ga^digitani. Természetes-n jnied-n esetben Ö (mindent odaád). Asszony (csipeget, kóstolgat). Ó : Mit iszik ? Asszony : Vizet. 0: Bocsánat, a vörösbort megihatom ? Asszony : Miért ne ? 0: Azt gondoltam ,. . Asszony : Mit gondolt? Talán azt hiszi, mert én benne voltam, hogy . . 0 Nem, ezt nem gondoltam. De ez bor nekem drágább és édesebb .. . Asszony : Unalmas maga! 0: (fölemeli a poharat): Egészségére 1 Asszony: Hideg van itt. Ó (fát tesz a tűzre). Assony: Most hagyjon békében. Pihenni akarok Ó: Igen. (Szünet.) 6 (nem állja sokáig a szünetet, megszólal) : Maga az a világszép asszony, a Magány és a Vörösbor leánya ? Asszony: Ha tudja, minek kérdi ? Ó: Az ember azt hihetné, hogy játékszer, semmiség, egy gyenge, kicsi baba. Szép, kedves, sőt gyönyörű és ellenállhatatlan, de egészen kicsi, haszontalan gyönyörűség. Asszony: Tekintettel kellene lennie arra, hogy magára vagyok utalva. Hogy ebben a pillanatban nem mehetek el Ne gyötörjön ilyesmivel. 0 (nem hallgat rá): Igen. Egészen haszontalan, mint egy kis házitücsök. Asszony: Maga nagyon buta. ö: Amikor dicsértem, elutasított. Ha nagyobb volna, megcsókolnám a kezét. Asszony: Hányszor veti még szememre kicsinységemet ? De elég ebből Most lefekszem. Jöjlön ide. Vegyen a kezébe. Várjon csak. Legjobb lesz, ha rálépek a tenyerére, így. V'gyen az ágyhoz. Ö (megteszi). Asszony (rálép a párnára): Most szabja , ki ezt a selyemkendőt úgy, ahogy a másikat. Abban fogok aludni. (Megtörténik. Az asszony lefeküdt a párna közepére, magára húzta a paplan szélét, elnyujtózott és behunyta a szemét.) 0: Alszik már ? (Magában) Bizonyosan \ sokáig úszkált szegény a borban, elfáradt Az I ördögbe is, csak egy kicsit nagyobb lenne ! ; Ilyen kicsi és egészen el tud tölteni. (Az ágy j felé fordul.) Alszik már ? Asszony : Álmos vagyok, hagyjon békében. Ő: Mondja csak, maguk tündér féle teremtések tudnak olyan szereket, amik megnöveszthetnék. Vagy mondjuk, engem olyan kij csínnyé tennének, mint maga. Asszony: Oltsa el a lámpát. 0 (eloltja) : Az egész eset sehogy se fér a fejembe. Asszony (bosszúsan). Hát az enyémbe, ha sokkal kisebb ? 0: Igaza van- De ahol ilyen kis nők vannak, ott kell lenni ilyen kicsiny férfiaknak is. Megengedi, hogy beszéljek ? Engedje meg, hogy meggyujtsam a lámpát. Látni akarom magát. Asszony : Nem szabad. Ö: Nem találom a helyemet. Bolond, egészen bolond dolog. Igen fáj nekem, hogy maga olyan kicsiny Belátom, hogy közönséges fickó vagyok. Mégis megkérdezem, hogy tudna-e szeretni, ha egyformák volnánk ? Próbálja meg elgondolni, hogy én is olyan kicsiny vagyok. Itt leng a maga illata a szobámban és visz magával. (Az ágyhoz támolyog és leborul.) Nem érzi, mennyire szenvedek magáért ? Nem tudja kinyújtani a kezét felém ? Asszony: A varázs addig tart, amig a nő ki nem nyújtja a kezét. Ó: Vigyen magával apró tündérnek ! Asszony: Nem jó, ha a nő viszi magával a férfit. ó: Úgy félek, hogy álom az egész, ne tűnjön el! Asszony : Ostoba az asszony, ha onnan elmegy, ahol szeretik. 0 : Itt marad hát ? Mindenem a magáé 1 Asszony: Tudom. Ö: Akkor szeret. Asszony: Jaj, milyen nehezen találta ki! 0 : Most már minden csoda lehetséges. Asszony : A legnagyobb csoda az ember. Az igazi szerelem mindig egy kis lehetetlen tündérrel találkozik. A valódi férfi magával egyenlő emberré növeli a kis tündért. De maradjon meg az idegen világ számára egy csöppnyi csodának az asszony, csak a férfi tudja egyedül, hogy vele egyenlő fele életének. (Egy kéz simítja végig a fiatalember haját. Az ember megragadja és érzi, hogy egészen rendes nagyságú kéz) ö: istenem, hiszen te olyan vagy mint én! Asszony: De csak neked.
