Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-06-23 / 75. szám

ttegyvenhatodik évfolyam. 75 < szám Kedd, 1925. junius 23. POLITIKAI LAP. Ei5íi*eté*i &r csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Egész évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 160 Ke. Egyes szám ára : 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nádor-u. 29., Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. ft rip mii m Komárom, — /un. 22. A kisantant, mikor gyűrűjét megvonta a kis Magyarország kö­rül, a magyar miniszterelnöknek Genfben a népszövetségnek tett előterjesztése szerint negyedi'élszáz­­ezer magyar embert, legtöbbnyire hivatalnokot és munkást üldözött ki államaiból. Ezek alkották éveken át a vagonlakókat, a kisantant és a békeszerződések szégyenét. A kis Magyarországra ezen kivü! a kis­antant százezer nyugdíjast erő­szakolt, akiknek nyugdiját ma Magyarország kénytelen fizetni, holott ezek közül 68000, tehát a nyugdíjasoknak kétharmadrésze menekült és elűzött tisztviselő. A magyar királyi kormány el­nöke ezt is bejelentette a népszö­vetségnek, mely pénzügyei felett a felügyeletet gyakorolja. Világos, hogy ez Magyarország terhe nem lehet, csak az utódállamoké. Ezek azonban olyan okosak, hogy va­gyoni, jogokat, hasznot sietnek át­venni a területekkel, de a terüle­tekhez tartozó kötelezettségeket nem hajlandók viselni, mint ennek jel­lemző példáját látjuk a hadiköl­­esönnél. A magyar kormány tárgyalásokat folytatott az utódállamokban ma­radt állami nyugdíjasok érdekében, azonban a kisantant hallatlan kö­veteléseket támasztott a magyar ál­lammal szemben, amelyeket sem józan ésszel, sem egy parányi önérzettel elfogadni nem lehetett. Hihetetlen engedményeket követel­tek a közös vagyonból, főieg a MÁV kocsiparkjából, amelyből a román megszállás alkalmával tíz­ezrével vittek el „hadizsákmány“ gyanánt a íegyőzött vörösöktől, valójában azonban a magyar ál­lamból. Természetes, hogy az utódálla­mok az ő hires állampolgársági magyarázataik mellett, egy magyar nyugdíjasnak a terhét se szívesen vállalják. Egyedül a csöpp Ausztria nem tett nehézséget a magyar ál­lamnak ezen a téren. De a kis­antant államainak kormányai egyet gondolnak és hozatnak elvi hatá­rozatokat, miniszteri döntéseket az illetőségről és százezrével fosztják meg a magyarságot minden jogá­tól. A nyugdíjasokkal meg valósá­gos embertelen eljárást folytatnak. Romániában a nyugdíjasokat arcuk szerint fizetik. Aki a román helyi hatóságnak nem tetszik, az nem kap nyugdijai, Jugoszláviáról nem is beszélünk, az a tipikus balkáni erkölcsök szerint kezeli kisebbsé­geit, a választásokon az ellenzékie­ket egyszerűen agyonverik. Cseh­szlovákia, a nyugati demokrácia másolása terén a nyugdíjasokkal szemben sem a szociális, sem a humanitárius elveknek nem fe’el meg. Ahol egy felekezeti tanító öreg özvegye havi tizenhét korona nyugdijat kap, s ahol a vezér­­pénzügyigazgatöság egv-egy nyug­dijat egy év alatt nem tud utal­ványozni, olt ne keressünk szociá­lis érzéket. A magyar nyugdíjas tragikus sorsa a kisebbségeknek legfájóbb sebe. Most már ez is a népszö­vetség előtt fekszik. Lássa a nép­­szövetség, hogy békeszerződései hány ártatlan embert, aggastyáno­kat, özvegyeket és siró árvákat ítéltek halálra. Mert nem csak az a kivégzés, akit a fal mellé állí­tanak és öt ember bele lő agyába, hátába. Ez gyorsan hat meg és egy percig szenved. De akik évekig éheznek és az irgalom kenyerét kénytelenek enni, az rosszabb a testi halálnál. Ez a lelki halál, amelyre a kisebbséget Ítélték a „békeművek“ szerzői. — k képvisfjíőház filése. Mára hívták össze a nemzetgyűlést, amelyet a petka több napos tanácskozása előzött meg. Szükségesnek tariották a képviselőház egybehivását, mert több sürgős ügy el­intézéséről van szó. Több szenátusi határozat és az építkezés előmozdításá­ról szóló törvény novellája kerül a par­lament elé, de mindenek előtt azokat a javaslatokat fogják majd elintézni, amelyeket a szenátus már elfogadott. Hir szerint a választójogi novellát még a nyári hónapok alatt szándékozna!? beterjeszteni. A szünet után az adó­reform kerül sorra. — A koalíció már msgegyezett! Mi­ről egyezett meg a koalíció? A Na­­rodny Listy azt írja a választási reform­ról, hogy a koalíció pártjai már meg­egyeztek a novellára nézve. Sőt állitóan már régen eldöntötték, hogy a novella szerint csak azok a pártok; juthatnak képviselői mandátumhoz, amelyeknek két választókerületben levő választóik száma eléri az összes választók 2 szá­zalékát. Ha valamely párt nem éri ezt el, akkor vagy megsemmisítik a leadott szavazatokat, vagy pedig kifogják kere­kíteni. A fenti lap „demokratikus“-nak nevezi a novellát, már tudniillik a csehszlovák különleges demokratikus elvek szerint és véleménye szerint meg­nyugtatónak jelenti ki a tervbevett mó­dosítást. A koalíció szempontjából bi zonyára kedvező a javaslat, amelynek egyedüli célja a mostani hatalom és a rnai rendszer fenntartása, ez azonban csak az u n. államfentaríó elemeknek kedvez, a másodrendű polgárok pedig örüljenek, hogy adót és katonát adhat­nak az államnak. — Benes expozét mond. A kormány félhivatalosai már egyszer lefújták azt a hirt, hogy Benes dr. külügyminiszter expozét mond a külügyi bizottságban. A félhivatalosak, mint rendszerint ezút­tal is tévedtek, mert Benes mégis csak tájékoztatni fogja a képviselőket a kül­ügyi politikáról. Ezért a külügyi bizott­ságot kedd dálelőstre összehívták. Be­nes expozéja elé érlhető érdeklődéssel tekintenek, mert több olyan ügyről kell beszámolnia amelyek a csehszlovák köztársaságot és a kisaníantot igen kö­zelről érintik. = Hl nka a cseh testvérek alien. Ivánka Milán a Narodny Dannik ha­sábjain éles támadást intézett a szlovák néppárt és ennek vezére, Hiinka András ellen, amelyben azzal vádolja őket, hogy eredetileg a m3gyar érdakek szol­gálatába szegődtek. Hünka válaszol a „Slovrk“ egyik számában a vádakra és többek között a következőket Írja: „Ivánka a magyarónság vádját emeli ellenünk, de elfelejti, hogy ez a vád már nagyon elkopott. Mi büszkék va r.'- a: ::t, ha msgyarónoknak mon­danak, mert kényíelenek vagyunk beis­merni, hogy a magyar uralom idejében ezer esztendő alatt nem szenvedtünk annyit, mint az elmúlt hetedfél eszten­dőben. Aki végig néz Szlovenszsóban, annak meg kell győződnie arról, hogy szinigaz ez az állítás. A csehek elárasz­tották Szlovenszkót, elették a jó szlovák nép elől a kenyeret és legföljebb ha a vándorBoTőF nyomják a mi ke­zünkbe. Mutasson nekünk Ivánka olyan szlovák embert, aki vezető állásban van? Azt Ivánka sem tagadhatja le, hogy a szlovenszkói tisztviselők 80 szá­zaléka cseh. Hát ez az egyenlőség? Ezzel hálálják meg a csehek azt, hogy velük szövetkezve megalakítottuk a csehszlovák republikát. Ne csodálkoz­zanak azon, ha az idők megváltoztak és azok a szlovákok, akik 1918 ban örömmel üdvözölték az uj államot, ma már megbánták ezt a tettüket. Szlo­­venszkó a szlovákoké: Ezt hirdetjük évek óta és nem tagadjuk, hogy mi nem kérünk a esetiekből. Mert mit ad­tak nekünk a csehek? Könnyű erre felelni: semmit, de még azt is elvették, amink volt. Hát nem a legnagyobb ég­bekiáltó igazságtalanság az, hogy Szlo­­versszkóban egy félmillió cseh minden jóban úszkál, mig ugyanannyi szlovák az éhhalállal küzd. Nekünk autonómiát biztosítottak, legszélesebb körű önkor­mányzatot Ígértek, és e helyett még azt is elvették, amivel eleddig rendelkez­tünk. Nem mi fatjük a népet a csehek ellen, maguk a csehek az okai annak, ha mindjobban tért hódit az uj jelszó: E! Szlovenszkóból a csehekkel! A cse­hek nem elégedtek meg azzal, hogy az utolsó falat kenyeret is kiütötték a szánkból, most még a nyelvünket is elakarják törölni, miután ünnepeinket elvették. Hát ez így tovább nem mehet. Most, az utolsó órában kiáltom oda a cseheknek, hogy vigyázzanak. A pohár megtelt csordultig és egy csöpp sem fér bele . . . “ A biztonsági paktum. Komárom, — junius 22. Németország külügyminiszterének most adiák át Franciaország jegyzékét, amelyben a bizlonsági paktumra nézve foglal állást. A jegyzék hangja rendkívül udvarias és érdemi részében is a nyu­godtság és mérséklet bélyegét viseli magán, Franciaország hajlandó a hatá rok biztosítására kötendő paktumhoz hozzájárulni, de az erre vonatkozó fa nácskozási alap megteremtéséhez bizo­nyos föltételeket köt, amelyeknek betar fásával kívánja létrehozni a paktumot. A francia jegyzékből elsősorban is legfőbb feltételként emelkedik ki a béke­szerződések integritása s mint legelső feltételt szabja meg Franciaország azt, hogy a biztonsági paktum csakis a bé­keszerződésekben megállapított határok­ra vonatkozhatik. Tehát nemcsak a Rajna-határokra, de a keleti és déli határokra nézve is a jelenlegi állapot tartandó fönn és ezen változtatni nem lehet. Ez a föltétel merőben ellentétes állásfoglalást jelent a?za! az angol állás ponttal, amely szerint a békeszerződések nem érinthetetlenek és törekedni keli a világ békéje érdekében azoknak békés revíziójára. Látnivaló tehát, hogy Franciaország még mindig görcsösen ragaszkodik az általa megkonstruált szerződésekhez és nem akarja elismerni azt, hogy Versailles és társai nem az óhajtott világbékét terem­tették meg, hanem jnkább újabb koniro­­verziákra adtak alkalmakat. A békeszer­ződések revíziójáról hallani sem akar és azt hiszi, hogy a békeszerződések úgy, amint azokat a bosszú és elvakultság éietrehozta, a legtökéletesebb alkotások, mert azokban Franciaország biztonsága van megdönthetetlen módon megerősít­ve. Előtte csak egy gondolat lebeg: Németország erőrekapása, amelyből francia észjárás szerint más nem is kö­­vetkezhetik, mint a revans, amelyet Né­metország előbb vagy utóbb, de keresz­tül fog vinni. Ennél a pontnál nem lehet Franciaországnak letagadnia azt, hogy saját maga példája után igazodik, mert negyvenkét évig fütötte Elzász Lotharin­­giáért a reváns izzó vágyát. A békeszerződések sérthetetlensége azonban francia felfogás szerint nem mutatkozik egységesnek. Sérthetetlenség csak azokra a rendelkezésekre áll fenn, amelyek Franciaország és szövetsége­seinek érdekeiről intézkednek. A béke­­szerződések integritásának elve azonnal megdől, mihelyt arról van szó, hogy szankciókat alkalmazzanak, vagy pláne területeket foglaljanak el a legyőzött államoktól. Franciaország azzal mitseni törődik, hogy Németország egy részét a békeszerződés egyenes rendelkezése Bécsi bútor csakis szolid minőségben kap­ható Komárom és Csallóköz legnagyobb bútoráruházában: Hofbaner Andor cégnél Komárom, Jókai Mér utca SS. «%■ Óriási választék hálószobák, ebédlők, szalon- és uri­­szoba bútorokban. Ebédlők különböző stílben, u. m- Cipendel, Renesanse, Hollandai Bárok, Teleháló­szobák, habos kőris, jávor, afrikai körte, citrom, stb. 50 különböző szobaberendezés állandóan rak­táron. Speciális készítés bőrgarnitúrák-, scheslon-, dí­vány- és matracokban.— Konkurencia nélküli árak. Saját kárpitos műhely. Vidékre díjtalan csomagolás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom