Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-04-23 / 49. szám

4. oldal.

»Komáromi Lapos:*

1925. április 23

MEINL GYULA

KÁVÉ BEHOZATAL TEA BEHOZATAL KAKAÓ, CSOKOLÁDÉ

KOMÁROM,

Nádor-utca 2.

akkor a Lelley a

gaíóság alatt működjék. A pártelnökség legutóbbi ülésén ily értelemben határozott.“ Ennek alapján lelt összehiva 1922 május 30-ra a betéti társaságot megalakító nyomdabizottsági közgyűlés és ugyanaz nap el is fogadtatott a vonatkozó szerződés.

Hivatkozik Lelley kezeiben levő lemondó nyilatkozatokra, melyek helye nem nála, hanem a betéti társaság elnökénél van. Ezeknek története a következő: Van egy szakasza a betéti társasági szerződésnek, mely igy szól: „Ezen szerződés sem a beltagok, sem a kültagok örököseire nem megy át, hanem valamely bel- vagy kültagnak elhalálozása esetén jogai a társaságban benmaradt bel- illetve kültagokra mennek át.“ Ezen rendelkezés célja az, hogy a tagok halála esetén, örököseik ne támaszthassanak igényt a nyomdára.

Ezen szakasznak érvényt szerzendő, határozatba ment, hogy minden betéti társasági tag lemond a maga részéröl, a betéti társaságban nevére irt összegek tulajdonjogáról. Ez a lemondó okirat tévesen lett megfogalmazva — célzatosan-e, vagy véletlenül, azt most ne vitassuk — ahelyett, hogy a tag lemond a társaság javára, az Íratott: a párt javára. Azonban midőn szegyesek lemondanak a maguk részéről a tulajdoni jogról, ezzel nem mondanak és nem mondhatnak le arról, hogy a betéti társaság mint testület, rendelkezzék a nyomdáról, mert hisz akkor minek a nyomdabizottság?

Ez viseli a nyomdáért a felelősséget a törvény előtt, a világ előtt, mindenki előtt. Ez vállalkozott a szanálásra és senki más. Nem képtelenség, hogy nem az rendelkezik a nyomda ügyeivel, aki a felelősséget viseli, hanem egy egészen idegen társaság, melyben olyanok is vannak, kik nem járultak hozzá az alapításhoz

A megfontolt okosság tiltja, a nyomda sorsát összekötni egy politikai párt sorsával A nyomda egy üzleti vállalat, annak semmi köze a politikához. Az ellenzéki

Solitika könnyen összeütközésbe jöhet a atalommal s ha a hatalom represzáliákkal akár élni, igen hamar ráteszi kezét a nyomdára, tudván, hogy azzal érzékeny sebet üthet a párton. Más esélyek is érhetik a

Eártot. Ha esetleg pártszakadás következik e, akkor széttépjük a nyomdát is ?

Attól el nem állhatunk, hogy a nyomda azé, aki adta, a nagyközönségé, azzal más nem rendelkezhetik, mint a betéti társaság. Nem akarjuk híveinktől azt a szemrehányást hallani, hogy összegyűjtöltük tőlük a pénzt, kér. nyomdára, azután a nyomdát Jarábek kezére játszani engedjük, mint az a kér. szoc. munkások árucsarnokával történt, melyet most Jarábek 300.000 koronáért árul. Az merő képtelenség, hogy a nyomdával egyszer a pártelnök, másszor az elnöki tanács, ismét a vezérlő bizottság rendelkezzék, küL- és beltagokat letegyen, felvegyen, a betéti társaságról csak akkor legyen szó, mikor fizetei kell s vele Lelley kénye-kedve szerint labdázzon: hisz

betéti társaság pictus mesculus. döntést

a kongresszus

elé akarja vinni. Ez nem lévén pártügy, nem is való a kongresszus elé. Továbbá ez jogi kérdés, ebben a congr. érvényesen nem is dönthet. Egyáltalán kongresszus csak egyértelmű egynézetü gyülekezettel tartható. Egymással éles ellentétben álló tömegeket mint itt az eset, egymással szembe állítani, biztos összeütközés és előrelátható botrány.

A békekötés.

Iít más kibontakozás nincs, mint a nyomda ügyét elválasztani a párt ügyétől, a nyomdát átadni a törvényesen megválasztott beltagoknak: a pártban megkötni a j békét, mi elérhető, ha a közjó érdekében | Lelley visszalép, a kongresszus dolga leend i az uj elnök megválasztása.

Lehetetlen meg nem emlékeznünk

az egységes magyar párt { zászlóbontásáról.

Hogy Szentiványi nemzethűségéhez,

< fajszeretetéhez a kételynek árnyéka sem ! férhet, hogy minden pártvezéri qualitással • rendelkezik, abban mindnyájan egyetértünk.

\ Azt is el kell ismernünk, hogy az egyesü- i lésben erő van. De én azt hiszem, még j korai volna az utolsó szót kimondanunk, végleges állást foglalnunk. Előbb az ulban j levő akadályok elháritandók. így a Zipserek ■ és tót testvéreinkkel tisztába kell hoznunk, hogy a magyar jelzővel nem akarjuk őket magunktól elidegeniteni, sőt nagyra becsüljük és fenntartani óhajtjuk a köztünk eddig fennforgóit testvéries viszonyt és azt jobban elmélyíteni fogunk törekedni. Egyesülésről, csakis ezen kérdések megoldása után és akkor is azon feltétel alatt lehetne szó, ha nem is a címben, programmunknak mind keresztény, mind szociális jellege helyet és támogatást talál és a közös Programm többi pontjaival összhangba hozható.

A közös programmból semmi szin alatl ki nem maradhat:

1. hogy a keresztény világnézet alapján állunk ;

2. hogy a szociális kérdés kezelésében, a kér. moral elveit tartjuk irányadónak, mely munkásnak és munkaadónak és a tulajdonnak is megvédi jogait.

3. Követeljük, hogy az iskolai vallásoktatás minden fokon kötelező legyen.

4. Követeljük az egyházak és hitvallásos iskoláknak a mutatkozó szükséghez képest a közadókból való állami segélyezését.

5. Tiltakozunk az egyház és állam szétvalásztása cégére alatt, a vallásnak a közéletből való kidobása és mindennemű elnyomása ellen.

Ezeket csak magam nevében, mint egyéni nézetemet mondom. Egyébként első teendőnek tartom belső ügyeinket rendezni, ha lehet békekötéssel.

A pártközi ügyekben lesz még alkalmunk eszmét cserélni.

Palkovich Viktor

T:

I

Nem kell a fővárosba menni!!

ff

mikor

POLLAK JULISKA

utódánál

Komáromban, Nádor-u. 17. sz.

olcsóbban beszerezhetők a legújabb és kényelmes gummi és halcsontnélküli hasfüzők és melltartók — orvosi rendeletre is. —

Bőrkeztyűk nagy raktára 1 — Keztyűk tisztítása és javítása 1 — Selyem és flór— harisnyák nagy választékban 1 —

3

52

el a tótokat és liszteletben tartotta úgy nyelvüket, mind vallásukat. A templom szent volt és annak küszöbén túl a magyar állam sohasem igyekezett befolyást gyakorolni a nemzeti kisebbségekre.

Most pedig magyar papokat kérünk és egyházi főpásztoraink tótokat küldenek magyar falvainkba. Lényeges különbség a múlt és jelen között. Hogy Hlinka már ismételten azt jelentette ki, hogy a magyar járom alatt jobb dolga volt az ő szlovák népének, azt számtalanszor hangoztatta és irta. Ezért gúnyolják ellenségei magyarónnak ezt a jellemes politikust, akinek a meggyőződése sohasem volt politikai alku tárgya.

A Hlinka szózatából azonban azt kell megállapítanunk, hogy a nacionalista centralizmus, nem kiméi itt egy kisebbséget sem. Az a különös, hogy ebből Hlinka nem von le semmi következtetést. Ez pedig egyszerű dolog lenne. A tótságnak is, amely az ellenzék soraiban harcol a kormány ellen, a magyarságnak is és a németeknek is egy táborban van a helyük: az ellenzéki őslakosok koalíciójában. Miért nem kezdeményezi ezt Hlinka? Mitől tart: a kormánytól, amelytől semmit sem várhat, a kormánypártok agitációjától, ami nem árt neki?

A szlovák, magyar, rutén, német őslakosság, amely egyaránt érzi az elnemzetietlenitö kormánytörekvéseket, egy táborban tömörülve nemcsak a belpolitikában jelentene olyan ellenzéket, amellyel számolnia kell a hatalom minden tényezőjének, de kifelé, a külföldnek is beszédesen tanúsítaná, hogy valahogy nincsen rendben a nemzeti kisebbségek dolga ebben a köztársaságban és a békeszerződések rendelkezéseit, az alkotmánytörvényeket nem hajtja végre a kormány úgy, amint azt végrehajtani kötelessége volna. (a.)

li egyszer n új laiiiráy.

nemzetgyűlési képviselő. j

1

Hlinka András riadója.

Komárom, — ápril. 22.

Hlinka húsvéti szózata szerint a szlovákság halálra van ítélve a köztársaságban, mert nemzeti jellege forog veszélyben; a közhivatalokból kiszorul, iparát és kereskedelmét a cseh közgazdasági tényezők leépítik; iskolái veszedelemben vannak: szóval sötéten látja a szlovákság helyzetét. Nem állíthatjuk, hogy Hlinka túlozza és sötét színekkel festi alá a helyzetet, mert a cseh nemzet fölénye a szlovákokkal szemben az állami élet minden viszonylatában felötlő. Az bizonyos, hogy politikai agitációs anyagnak igen alkalmas Hlinka szózata, amely az autonómiát jelöli meg, mint olyant, amely a szlovákság helyzetén segíthet.

Mi nem akarunk szemrehányást tenni Hlinkának, aki szintén sokáig hangoztatta az ezeréves járom jelszavát a magyarsággal szemben, amely ezerév alatt (a történelem szerint jó néhány századdal kevesebb) nem magyarosította

9

i

4

1

A Ház- és Telektulajdonosok Egyesülete figyelmezteti tagjait, hogy az 1925. évi 84 sz. uj lakástörvény folyó év április hó 1-én lépett életbe.

Az uj törvény a régi törvényt a következőkkel módosítja:

Fel lehet mondani a lakófélnek, ha a tulajdonosnak szüksége van a lakásra házas gyermekei számára. Köteles azonban a tulajdonos a lakófélnek megfelelő pótlakást szerezni.

Olyan kisebb házak tulajdonosai, melyekben csak egy vagy két lakás van, felmondhatnak a lakótélnek, ha ők maguk be akarnak költözni a lakásba állandó ottlakásra, feltéve, hogy a házat 1924 április 30-ika előtt szerezték meg.

Bolti helyiségek és ipari műhelyek bérlőinek fel lehet mondani, ha a bérlő elvesztette iparűzési jogosultságát vagy uzsoravétség miatt elítéltetett.

Csak az a felmondás hatályos, melyhez a bíróság hozzájárul.

A lakás egy részének albérletbe adása is ok a felmondásra, ha a bérlő a lakás többi részében sem lakik.

Lakbér emelés.

Az általánosan megengedett béremelésre irányadó az a bér és annak mellékjárulékai, amely 1914 augusztus 1-én vagy a későbbi első kibérléskor köttetett ki.

Béremelés meg van engedve 1925 julius 1-től azokban a lakásokban, melyek 1924 május 1-én már bérbe volt adva. Es pedig: A két

I

i

H

i

g

i

i

i

B

I

I

I

Courths -Mahler s